A ​Mystic River rejtélye 26 csillagozás

Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Életünket ​rejtett szálak hálózzák be. Amikor meghúzzuk az egyiket, az az összes többi szálra is hatással lesz.” Gyermekkorukban Sean Devine, Jimmy Marcus és Dave Boyle barátok voltak. De aztán egy különös autó jelent meg az utcájukban. Az egyik fiú beszállt a kocsiba, s valami nagy szörnyűség történt. Valami, ami véget vetett barátságuknak, s mindhárom fiú sorsát egy életre meghatározta. Huszonöt évvel később Sean Devine a rendőrség gyilkossági csoportjánál dolgozik. Vissza kell térnie a világba, amelyről azt hitte, már végleg maga mögött hagyta, s nemcsak az erőszakkal teli jelennel, hanem a múlt kísértő árnyaival is szembe kell néznie. Nyomozása során konfliktusba keveredik Jimmy Marcusszal, akiben feléled a bűnöző ösztön, és arra sarkallja: ő maga oldja meg az ügyet kegyetlen önbíráskodással. Dave Boyle pedig azon az éjszakán, amikor meggyilkolják Jimmy lányát, nyakig véresen támolyog haza. A ruháját azonban nem a saját vére szennyezte be. Míg Sean Devine a törvény eszközeivel… (tovább)

Titokzatos folyó címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Etoile, 2002
470 oldal · ISBN: 9637710256 · Fordította: Máté J. György

Enciklopédia 3


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

>!
Leliana P
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

Mielőtt bárki elkezdene aggódni testi és lelki egészségemért, jelezném, hogy jól vagyok, nem romlottam el, de erre egyszerűen képtelenség kevesebb csillagot adni. Meg hát nem is szeretnék. :) Volt ebben a könyvben minden, ami számomra fontos, sikerült elhelyezni térben és időben, volt benne sötétség, múlt bűneiben-fájdalmaiban dagonyázás, kellően mély karakterek, mondanivaló, sok-sok idézni való mondat, és elég rejtélyes bűneset(ek). spoiler
Rég olvastam ennyire nyomasztó krimit, ami még napok után is hat rám, motoszkál a fejemben. A végén nem kaptunk igazi feloldozást, tulajdonképp mindenki hibás valamelyest a történtekben, de így lett hihető és emberi. Dave története elég alaposan megviselt.
A Vihar-sziget nem nyert meg ennyire magának, de ez után 100%, hogy keresni fogom Lehane írásait a közeljövőben.

9 hozzászólás
>!
mate55
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

Vannak olyan regények is, amik nem szépítenek, nem akarnak valami reményteljes világot ábrázolni. Egy rettenetesen komor és nyomasztó világú, személyes tragédiákat feldolgozó könyv, ami egy rejtélyes gyilkosság köré épül. Hihetetlen barátságokat látunk magunk előtt, hogy aztán minden összetörjön, s maradjon a kétely, a bánat. Tudatosul bennünk, hogy az élet nem csupa öröm és kacagás. Megdöbbentő és szomorú, ha végiggondoljuk a történetet. Egyfajta keserű mondanivalót is hangsúlyoz az emberi kapcsolatok felszínességéről, a félreértések, elhallgatott szavak fatális következményeiről, a barátságról és annak megcsúfolásáról. Valóban megdöbbentő, elgondolkoztató ahhoz, hogy a sötét elhagyatottság és megkeseredettség labirintusába taszítson minket. Úgy érzem, néha alábecsüljük gyermekkorunk nagy élményeinek és még nagyobb bánatainak emlékét. Kamaszkorunk nem kevésbé szívszaggató szerelmeinek fontosságát. Minden vágyunk valahol itt gyökerezik, minden fájdalom és szomorúság ebből táplálkozik. Léteznek sötét dolgok is, éppúgy, mint a napos oldal. Az arányok meghatározzák azt is, mennyire tud egy ilyen komor könyv magával ragadni valakit. Engem sikerült.
Csak olyanoknak ajánlanám, akiket legalább annyira érdekel a dolgok lelki háttere, mint a gyilkos kiléte, mert ez semmiképp sem egy egyszerű történet.

>!
Töki
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

Bátran kimerem jelenteni, hogy Clint Eastwood filmje minden idők egyik legjobb könyv adaptációja. Legalábbis azok közül, amiket olvastam és vizuális formában is láttam, mindenképp.
Érzésem szerint a film minden lényegeset elmondott (megmutatott), ami ehhez a történethez hozzátartozik. Ellenben a könyv számomra rengeteg felesleget tartalmazott, tele volt rizsával, ami jelentős mértékben vontatottá tette ezt az amúgy sem túl lélekemelő történetet. Kicsit feszesebbre húzva sokkal élvezhetőbb olvasmány lehetett volna belőle. (A film forgatókönyvírója malibui villájában ülve most helyeslően, lelkesen bólogat)

A másik zavaró tényező a sok felesleges, sokszor céltalan káromkodás volt, legtöbbször oda nem illő formában, amit nem igazán tudtam hova tenni. Nem láttam/olvastam az eredeti írást, így nem varrok mindent azonnal a fordító nyakába, de élek a gyanúperrel, hogy Máté J. Györgynek azért mégiscsak vastagon benne volt a keze. Nem vagyok prűd, még mielőtt ez a vád érne, de ilyen mennyiségű, ráadásul ennyire céltalan

Figyelem! 18-as karika következik!

faszozás, meg b@zmegozás

még nálam is kiveri a….. biztosítékot!

Összességében nem volt ez egy rossz olvasmány, távolról sem, de Lehane-től olvastam már jobbat is. Elég csak például a Viharszigetet említenem.
Maradjunk annyiban, hogy a filmesek valamennyi, a könyvben rejlő potenciált maximálisan kiaknázták. Ezért készülhetett egy ennyire erős film belőle. De az alapanyagot mégiscsak a könyvből nyerték, ezért mindenképp olvasásra ajánlom annak, aki kedveli a lélektani krimiket. Mert ez az. Méghozzá a legjobb fajtából való.

1 hozzászólás
>!
CaptainV IP
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

Nagyon megérte várni rá, még mindig agyalok rajta.
Ezután a könyv után már ki merem jelenti, hogy, az eddig általam olvasott írók közül Dennis Lehane beszéli leginkább az én nyelvemet. Pont olyan arányban oszlik el a szépség és a durvaság az írásaiban, amilyenre nekem szükségem van. A lapok nem ragadnak össze sem sziruptól, sem vértől. Mindkettő annyira jelenik meg benne, hogy a történet gördülékeny maradjon, így ezeknek az anyagoknak a vegyületéből nem hátrány lesz, hanem előny.
Nagyon furcsa érzés, hogy mielőtt leültem volna olvasni az utolsó, hátramaradt részt, volt egy ILYEN kép a fejemben minden szereplőről, és most, hogy becsuktam a könyvet, mindenkiről pont az ellentétét gondolom, szóval most már mindenki inkább OLYAN.
Még annyit tudnék írni róla, de szerintem nincs elég hely, úgyhogy inkább: a történet izgalmas, a szereplők izgalmasak, a hangulat szintén izgalmas, a kivitelezés is izgalmas, a… minden izgalmas! :)

Szóval megy az 5 csillagocska, + egy kedvencelés.

>!
Rooxy
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

Borzasztó vontatott és unalmas volt. Az értékelését elnézve megint arra jutottam, hogy bizonyára velem van a probléma, de engem abszolút nem kötött le.
Bővebben: http://ilovebooks.blogger.hu/2019/11/16/dennis-lehane-a…

>!
Avada_Kedavra
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

A filmet legalább 6x láttam már. Azt hiszem a könyvet is rongyosra fogom olvasni, újra és újra és újra.

>!
Máté9112
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

Az utóbbi hónapokban csak úgy faltam a könyveket. Ez a könyv viszont majdnem megakasztott. Vegyes érzéseim voltak olvasás közben. A könyv első felében megismerjuk a szereplők múltját és jelenét néha túlságosan is részletesen. Ugyanakkor nincs túl írva. Csak annyira nyomasztó és annyira bele éled magad és annyira rád ragadnak a szereplők érzései hogy magadon érzed. És ez nyomasztó nagyon. Aztán a könyv második fele pörgős. Jó krimi de egy úttal tökéletes majdnem hogy irodalmi mű remek. Csak ajánlani tudom

>!
nyolcadikutas
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

Nincs apelláta.
Hibátlan.
Lehane regényeinek a legjobbak között a helyük.
Erős karakterek, talán kicsit sok káromkodás, de magával szippant és nem ereszt.

>!
Seriland
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

A filmet láttam előbb…már sok évvel ezelőtt… nagyon tetszett… azóta vadászom a könyvet… kiderült, hogy két címen is „fut” a magyar könyvpiacon… az eredeti amerikai címmel…Mystic River rejtélye… és a film után- Titokzatos folyó címmel… én az előbbit szereztem meg…köszönet a Molynak :)…nem csalódtam…kitűnő lélektani krimi…kiváló emberábrázolásokkal… nagy csavarral … nagy kedvenc….ajánlom!

>!
Margarita
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye

Jó kis pszichothriller. Ismerős lehet filmen, A titokzatos folyó címmel láthattátok, Sean Pennel.


Népszerű idézetek

>!
Leliana P

Katie Marcus. Korábban is tudott már róla, természetesen; a környéken mindenki tudott Katie-ről. Annyira gyönyörű volt. De csak kevesen ismerték igazán. Ezt képes tenni a szépség; elijeszti az embert, aki kezd távolságot tartani. Nem úgy működött, mint a filmeken, ahol a kamera olyannak mutatta a szépséget, mint ami csalogatja az embert. A való világban a szépség olyan volt, mint egy kerítés: távol tartott, elzárt magától.

49. oldal, 2. rész, 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: szépség
>!
Leliana P

Soha nem akart gyereket. Azon kívül,hogy a családosok kedvezménnyel utazhattak repülőgépen, semmi értelmét nem látta annak, hogy valakinek gyereke van. A kölykök eluralkodnak az ember életén, rettegéssel és kimerültséggel telnek meg az ember mindennapjai, s a szülők úgy tesznek, mintha a gyermekáldás tényleg áldásos állapot lenne, és azon a tiszteletteljes hangon beszélnek minderről, amelyen egykor csak az isteneket emlegették. Ám amikor eljön az ideje, az ember kénytelen felidézni magában, hogy mindaz a faszkalap, aki feltartja a forgalomban; aki az utcákon járkál és a bárokban üvöltözik; aki túl hangosan hallgatja a zenét, és kirabolja az utcán; aki megerőszakolja, és egy tragacsot sóz rá, ha kocsit akar venni – nos, mindezek a faszkalapok gyerekek, csak épp már felnőttek. Ebben nincs semmi csoda. Semmi szentség.

411. oldal, 25. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · gyermekvállalás
>!
Andaxin

Gyerekkorukban a külvilág számára úgy tűnt, nem volt egyéniségük. Egyszerűen csak ők voltak a Savage fiúk, egy bagázs, egy göngyöleg gyerek, rakásnyi végtag, hónalj, térd és kócos haj, s úgy tűnt, mintha porfelhőben járnának, mint a tasmán ördög. Az ember egyszer csak meglátta, hogy közeledik felé a felhő, félreállt, reménykedett benne, hogy a fiúk még azelőtt találnak maguknak valakit, akit szarrá verhetnek, mielőtt odaérnének hozzá, vagy csak egyszerűen el fognak viharzani mellette, és alámerülnek saját lidércnyomásos, rohadt elmebajukba.

96. oldal

>!
Leliana P

Az élet nem csak annyi, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak, nem csak aranyszínű naplementékből meg más efféle marhaságból áll. Az élet munka. Az ember, akit szeretsz, ritkán méltó ekkora szeretetre. Ugyanis senki se ér meg ekkora szerelmet, és talán az ezzel együtt járó tehertételt se érdemli meg senki se. Az ember végül csalódni fog. Kiábrándul, elveszíti a hitét, és szerez magának jó néhány rossz napot. Többet veszít, mint amennyit nyer. És már legalább annyira gyűlöli is a szerelmét, mint amennyire szereti. De, a francba is, az ember mégis nekigyürkőzik a munkának és robotol – mindegy, mit –, mert ez maga az öregedés.

310-311. oldal, 19. fejezet

>!
mate55

Gyűlölet, undor, düh, megvetés áradt belőlük.S mindez felé irányult. Nem értette, miért. Soha nem ártott senkinek egész életében. Mégis gyűlölték. És a gyűlöletben árvának érezte magát.

39. oldal

>!
mate55

– Két dolgot soha ne tűrj el egy férfitól: azt, hogy leköpjön és azt, hogy megpofozzon. Mindkettő rosszabb egy ökölcsapásnál, s ha egy férfi valamelyiket megteszi veled, öld meg, ha teheted.

39. oldal

>!
Andaxin

Felébredt, s az álom sűrűn folyt a tarkójából, bolyhai még erősen tapadtak a szemhéja alsó feléhez és a nyelve aljához.

92. oldal

>!
Andaxin

Amikor Sean Devine és Jimmy Marcus még gyerek volt, apáik együtt dolgoztak a Coleman-féle édességgyárban, és este, amikor hazaértek, meleg csokoládétól bűzlött a ruhájuk.

(első mondat)

>!
Gábor_Sutyinszki

A boldogság csak percekig tart, aztán vége, egészen a következő néhány boldog pillanatig. És a közbülső idő akár évekig is eltarthat. Ám a bánat – Val kacsintott egyet –, nos a bánat aztán megtelepedik az emberben.

417. oldal 26. fejezet - (Etoile Kiadó 2002.)

>!
Gábor_Sutyinszki

És gyakran nem is az áldozatok a legrosszabbak, azok végül is már halottak, már semmi fájdalmat nem éreznek. A legrosszabbak azok, akik szerették és túlélték őket. Gyakran belőlük lettek a visszajáró holtak, akik sokkos állapotban, megszakadt szívvel botorkáltak keresztül életük maradékán, úgy, hogy véren és belső szerveken kívül semmi sem maradt bennük, még a fájdalom iránt is érzéketlenné váltak, s csak egyvalamit tanultak meg az életben, hogy a legrosszabb dolgok néha tényleg megtörténnek.

157. oldal 11. fejezet - (Etoile Kiadó 2002.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Darcey Bell: Egy kis szívesség
Robin Cook: Kóma
Sarah Pinborough: 13 perc
Paula Hawkins: A víz mélyén
J. A. Redmerski: Megölni Sarait
Jodi Picoult: Sorsfordítók
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
Mary Kubica: A jó kislány
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Gillian Flynn: Holtodiglan