Akkor ​a hársak épp szerettek… 6 csillagozás

Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről
Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek…

Dénes ​Zsófia: "Felkutattam mindent, hogy az Adyra vonatkozó, még nem ismert emlékezésekből megszólaltassam a kor hangját Adyról, a vele egy időben élők tanúságtételét. Valahogy azt éreztem: lecsengetés előtt ezek az utolsó percek. És sok minden járt eközben fejemben. Arra gondoltam, mennyi kutatással, találgatással jár manapság egy-egy múltbeli nagy költőnk – nagy emberünk – belső vagy akár külső élete adatainak, élményeinek felderítése… Lehet róluk eleget följegyezni? Eszembe jutott: nem igaz, hogy ami halandó, annak semmi köze a halhatatlansághoz… Így gyűjtöttem egybe az itt következő emléksorozatot, a fiatal Ady történetét, aki »kárhozottan« kóborol a »váradi éjben« majd a későbbiét is, aki ugyan eltávozott, de vissza-visszatért – utoljára 1918-ban – szeretett városába, Váradra. Az összeillesztett mozaikkövek – ha ezt kerestem, ha nem – szerelmek születésének, fejlődésének, elhalásának képét mutatják a szellemi élettel párhuzamosan; Váradon, Párizsban, Csucsán, mert »Akkor a… (tovább)

Róla szól: Ady Endre

Tartalomjegyzék

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
504 oldal · ISBN: 9789633293713
>!
Gondolat, Budapest, 1983
418 oldal · ISBN: 9632813413
>!
Magvető, Budapest, 1957
294 oldal · keménytáblás

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

eme P>!
Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek…

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

Ezt a könyvet olvasni kell. Én legszívesebben kiidéztem volna első sorától az utolsóig. Mert minden fontos és érdekes benne. Egyrészt Ady nagyváradi életének dokumentumokban, emlékezésekben fennmaradt lenyomata, másrészt fényképalbum és tükörszoba a századelőről, melyben fel-felvillan minden lényeges, Adyhoz kapcsolódó arckép. És nem is akárhogyan, hanem kölönböző perspektívákban, más-más megvilágításban, szemből, profilból, csoportképen, portrén, tükörben vagy akár görbe tükörben tükröződve. Talán ez utóbbi aspektus a legérdekesebb: kinek a tükre mit mutat, mennyire torzít? Hogyan láttatják a középpontba állított Adyt az emlékezők, és hogyan tükröződik a középpont fénye körül röpködők arca – egymás szemében. Ki hogyan látja Adélt, a két Bertát (mert nem is egy volt belőlük – mint kiedrül, Brüll Berta, Adél testvére sem játszott teljesen közömbös szerepet Ady életében…), Ady kapcsolatait, viszonyait, életét.
A könyv gerincét Fehér Dezsőné visszaemlékezései alkotják (Fehér Dezső a Nagyváradi Napló főszerkesztője), ezeket egészítik ki Brüll Berta emlékezései, levelek, dokumentumok, és nem utolsó sorban, a szerző, Dénes Zsófia mindezekhez fűzött megjegyzései, helyesbítései, magyarázatai. Dénes Zsófia maga sem idegen Adytól: menyasszonya, majd később jó barátja volt, kutatásaival egész élete során az Ady legendák ellen, egy igazi Ady-kép kialakításáért küzdött. De mennyire lehet igazi egy volt mennyasszony (igaz: irodalmi tanulmányokkal rendelkező, hivatásos irodalmár) által elénk tárt kép? A dokumentumok hitelesek – a tollba mondott, vagy csak elmesélt emlékezéseken viszont már lehet alakítani, az sem mindegy, hogyan válogatjuk, csoportosítjuk, szemebesítjük, tükrözzük őket. Érdekes kaland ebből a szempontból is olvasni a könyvet – nem tudom, mennyire sikerül objektívnek maradni, ami az Ady-portrét, és a költő életében szereplő nők alakját illeti, de azért itt-ott fel-felbukkan a szerző személyesebb hangja is, néha csak egy elejtett szó révén, máskor az emlékezők által felelevenítettek hitelességére reflektálva. Valóban: az emlékezés többet mond az emlékezőről, mint az emlékekben megidézett tárgyról. Ez alól bizony a szerző sem kivétel. Néhol picit elsiklott balra, ítélkezéseiben politikai meggyőződése, de volt menyasszonyi státusa, idealizmusa is szerepet játszott. Nem túlzottan, de eléggé érezhetően. Mindez azonban nem sokat változtat a lényegen: azon, hogy az olvasó olyan kincseket talál a könyv soraiban, amilyenek létezéséről nem is sejtett. Anekdotákat, emberi közelségbe hozott költő-óriást, kalandokat és hétköznapokat, megrendítő emberséget és kicsinyes cívódást, irodalomtörténeti határkövet és élettörténeti fordulópontot, és természetesen legendákat. Mert azért valljuk be: Dénes Zsófia ugyan legendát szeretne oszlatni – de talán inkább azért, hogy a saját maga szőtte legendákat ültethesse helyükre.
Jöhet a következő kötet…

Filippino P>!
Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek…

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

Először nagyon nehezen szoktam meg a nyelvezetet, és igaz, nem lett könnyebb később sem, de a tartalom kárpótolt! Minden elismerésem a munkáért Dénes Zsófiának, hogy mennyire precízen és pontosan lettek közölve az információk.
Mivel Ady az a költő, akivel legjobban rokonszenvezek, csodálatos volt betekinteni az életébe. Egy teljesen új megvilágításban ismerhettem meg őt, mint amit eddig elképzeltem róla. Öröm még számomra, hogy járhattam a szülőházában, az meg csak tetézi, hogy most tervben van a felújítása.
A kötetet mindenkinek ajánlom! Főleg azoknak, akik szeretnék Ady Endrét még mélyebben megismerni.

dia69>!
Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek…

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

Igaz nem mostanában olvastam, hanem gimiben épp Ady mániám idején, de akkor nagyon tetszett, jól ír az írónő….azt viszont nem tudtam eldönteni ( gondolom nem is lehet nekünk innen a fotelból ), hogy valóban akkora szerepe volt-e a költő életében….???végülis a menyasszonya volt….vagy eltúlozza kissé a saját stzerepét????végülis miért nem igazán közismert???


Népszerű idézetek

eme P>!

Ady már ekkor [1903-ban] Lédának nevezte őt [Adélt]. Adél ugyanis elmondta neki, hogy gyermekkorában valaki megkérdezte, hogy hívják, ő azt felelte: Léda Lürb – és Adynak megtetszett ez a megfordított név.

Brüll Berta - 195. o.

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

eme P>!

Betegesen tudatos vagyok és józan, aki még a meggondolatlanságait is tudja, hogy mikor miért teszi.

Csinszka levele Fehérnéhez – 299. o

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

eme P>!

Ady Endre 1902 júliusában még debreceni párbajvétségének néhány napos államfogház-büntetését Szegeden tölti ki, Rienzi Mária mindennap „dringend” sürgönyöz Adynak a fogházba. Miután a díva nappala este kezdődik, este adja fel mindennapi sürgönyét: „Imád Máriád.” Sürgős sürgönye minden éjjel a fogházigazgatót veri fel álmából – hogy az a fontos közleményt reggelenként adja át foglyának. Elképzelhető, milyen fejcsóválással… De így van ez, ha lángoló szívű poétát zárnak be!

Fehér Dezsőné – 65.o.

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

eme P>!

Nem a csapás nagysága teszi a szenvedést naggyá, hanem a fogékonyság annak átélésére…

Adél 1900 decemberében anyjához írt leveléből - 103. o.

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

eme P>!

[Fehérék] Igyekeztek [Ady] pénzügyeit rendben tartani, ez azonban nehezen ment, mert Ady nem tudott beosztani, s a pénzzel fényűzően bánt. Egy-egy megszorult helyzetének akárhányszor ő maga volt az oka. A biztonság okáért ugyan odaadta Adélnak a pénzét („ez mind” – ahogy ezt átadáskor mondta), de egy-egy nagyobb bankót mégiscsak eldugott tárcájába – előre nem látott célokra. Beosztani vagy megőrizni a pénzét: hiú reménynek bizonyult. Egyik számla jött a másik után, és a betét csakhamar kiürült.
Ha kiderült, hogy lumpolásokra, éjszakázásra mentek el a nagy összegek, ingerültség, civódások következtek. Pedig kiderült, mert ő maga vallotta be ezt utólag, minden alkalommal. Ha ilyenkor szemére hányták, hogy amikor elkérte a pénzt, nem mondott igazat, mert más célokra kérte, rendszerint ezt felelte:
– Én nem hazudok, csak elhallgatok dolgokat, nehogy bajok legyenek.

Brüll Berta - 214-215. o.

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

madárka>!

Ady nem bírta sokáig a félhivatalos újságírást, és átment egy másik újsághoz (a Nagyváradi Naplóhoz). Sokat lumpolt, mindig nagyobbakat ivott, és élte a váradi éjjeli élet minden alantas szórakozását. Kevés volt a pénze… de amit összekapart nappal, éjjel lassan, részletekben elpengette. Egyszer a színházi bodega pincéjében találtam a pamlagon fekve, fejénél két szép leány, a lábainál még egy ült…
– Hárem – mondtam hangosan. – Ez kell a költőnek. De írni, arra rest.

34. oldal (Fapadoskönyv, 2011.)

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

1 hozzászólás
eme P>!

A gomblyukba való virágtűzés a nyugati nagyvárosokban szintén akkortájt [1901] érte kiújuló divatkorszakát. Váradon azonban kevesen űzték Ady itt-tartózkodása éveiben. Úgy látszik: mégis megtetszett Adynak, hogy Lukács [Ödön] mindig virágot tűz ki. Ady ettől kezdve mindig szerette gomblyukában a virágot. Nem ragaszkodott egyféle virághoz, járt ő tubarózsával és krizantémmal, legtöbbnyire mégis szegfűvel, de legjobban – állítása szerint – a nemes sárga rózsát, a finom illatú Maréchal Nielt szerette. Ennek nyári-őszi nyílása idején csak ilyet tűzött gomblyukába. Hanem illet is ez a nagy rózsaelőkelőségnek kitermelt virág a maga pasztellsárga színárnyalatával a fiatal Ady hindu-bőréhez, lángoló sötét szeméhez, csillámló barna hajához és lénye, fajtája fáradtságához. A nők szeme talán ilyenkor még jobban megakadt rajta.

Fehér Dezsőné - 50. o.

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

eme P>!

A krónikázás, a múlton rágódás az öregség szimptómája, s a vénüléstől, jaj nagyon félek. Olyan jó mégis a jelen. A ma. Akármilyen, de a legjobb. Evvel lehet alkudni, békülni, egyezkedni. A múltat citálgatni kell; vádolni, siratni, feledni; a jövőt színezni, készíteni, rettegni. Ostoba rendelés, hogy nem félórák határolják az emberi gondolkodást. Egy félórára volna szabad csak visszaemlékezni, s egy félórára számítani. Nem járja, hogy nincs így.

Ady: Falusi levél (részlet) - Nagyváradi Napló 1903. okt. 24.

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről

Fehér_Erika>!

Föld és föld, sohasem szárny.

Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek… Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Pomogáts Béla: Radnóti Miklós
Valachi Anna: József Attila
Pomogáts Béla: Faludy György
Karádi Zsolt (szerk.): Kosztolányi Dezső
Matyasovszki József (szerk.): Radnóti Miklós
Péter I. Zoltán: Magam szeretem, ha szeretlek
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete