A szerző a közelmúlt legnagyobb hatású magyar történészének ideológiai fejlődését elemzi pályakezdésétől a Három nemzedékig. Túlnyomórészt újonnan feltárt forrásanyag alapján mutatja ki, hogy az ideológus szerepe legfőbb elemei már felismerhetők Szekfűnek abban az alkotó periódusában, amelyet A száműzött Rákóczi (1913) és a Der Staat Ungarn (1918) megjelenése zár közre. A könyv elutasítja a leegyszerűsítve tagadó és a kritikátlanul elfogadó álláspontokat. Egyértelműen pozitívnak minősíti Szekfű küzdelmét a kuruckodó, romantikus nacionalista történetszemlélettel, de kimutatja módszerének már A száműzött Rákócziban is megmutatkozó szemléleti indítékú ellentmondásait. Szekfű a Három nemzedékben korábbi konzervatív történetfelfogását teremtette újjá; az 1920-ban írt munka hatása a forradalmakat és Trianont okozatilag egybekapcsoló hamis tudati logika térhódításával magyarázható. A művek visszhangja pedig eszmetörténeti szempontból tanulságos.
A „realitás” illúziója 0 csillagozás
A historikus Szekfű Gyula pályafordulója
Róla szól: Szekfű Gyula
Hasonló könyvek címkék alapján
- Makai János: Klió labirintusában ·
Összehasonlítás - Csunderlik Péter: Egy különleges közép-európai történész ·
Összehasonlítás - Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története ·
Összehasonlítás - Anderle Ádám: Spanyol mozaik ·
Összehasonlítás - Tomka Béla: Korszakok és korszakhatárok ·
Összehasonlítás - Glatz Ferenc: Előszó a „Hóman – Szekfű”-höz ·
Összehasonlítás - Kriston Pál: A történetírás története ·
Összehasonlítás - Imre László: A magyar szellemtörténet válaszútjai, feltételei és következményei ·
Összehasonlítás - Kulcsár Péter: Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése ·
Összehasonlítás - Baráth Katalin: A történetírás terhe ·
Összehasonlítás