Öld ​meg Jana Robinst! (Ellopott élet 1.) 149 csillagozás

Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Jana Robins tizenöt éves, Lipcsében él, és számára az élet az iskolát, a legjobb barátját, vak házvezetőnőjüket és állandóan dolgozó, elérhetetlen apját jelenti.
De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat. Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét, ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek.
Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell teljesednie az élete során. De vajon mi az élet értelme? Föl lehet lázadni az előre megírt jövő ellen?
Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged?
Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? Vagy épp az ellenségből lesz a kedvesed?
A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633993910

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Clifford · Oliver Deaton · Axon · Black Bud · Griffin Wymar · Jana Robins · Mr. Loran · Philip Robins · Virgin Deaton


Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 193

Kívánságlistára tette 211

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

VNoémi>!
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Képzeld el, hogy a világ körforgásában minden előre elrendeltetett! A sors irányít.

Aztán hunyd be a szemed, és az emberek mellé képzelj oda egy sor természetfeletti lényt is, mint a zenkanok, akik állatok tulajdonságait hordják magukon, vagy auditort, sikoltók!

Aztán helyezd el a fényképen Janát, a 16 éves lipcsei lányt, és első szerelmét, a vörös hajú, különleges fiút, Olivert!

Ha ez sikerült, már nincs más dolgod, mind hozzá olvasni azt a rengeteg kalandot, amit ezeknek a szereplőknek szánt az írónő egy világban, ahol a legfőbb értékek ütköznek: Vajon hagynunk kell, hogy sorsunk beteljesüljön, vagy aktív formálója lenni annak?

Te kedvet kaptál már ahhoz, hogy elolvasd ezt az Aranymosás győztes művet? Ha még ezután sem, azt nagyon rosszul teszed. Egy fantasztikus élményben lehet ugyanis részed az olvasás során, ahol szükséged lesz a képzelőerődre. Ezek a jelenetek, lények és helyszínek kellemesen simogatni fogják a fantáziádat, és az emlékezetedbe vésődni jó időre. Kapsz egy tipikus elemekkel átszőtt ifjúsági kalandot, mégsem fogod egy tucatnak érezni, sőt. Az egyik leglátványosabb mozifilm születhetne ebből a műből, talán ha más országban született volna meg az ötlete.

http://egyszervolt-konyvsarok.blogspot.hu/2016/04/demi-…

K_A_Hikari I>!
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

„De a csodák nem is arra valóak, hogy megmagyarázzuk őket, legfeljebb találgatni lehet a mikéntjüket.”

Őszinte leszek: az elején untam a könyvet. Nem akartam mindenáron olvasni, simán félretettem egy egész hétvégére is.
(…)
Igazából sokszor éreztem úgy, hogy nem magyar szerzőtől olvasok, mert ez bizony jobb volt annál.

Miután elkezdek a helyére kerülni a fejemben a puzzle-darabok, hogy mi-mikor-kivel-hol-miért, élveztem a könyvet. Egyedi fantasy regény, rengeteg kérdéssel, de ha az ember figyelmesen olvassa, és elraktározza magában az apró információmorzsákot – még ha akkor feleslegesnek is tűnnek – a végére rájön, hogy mindennek oka volt, és bizony minden mindennel összefügg.
Ezután a nyitókötet után, nekem kell a következő rész. Nem érem be ennyivel, még csak most indult be igazán.

Bővebben: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2017/07/demi-kirsch…

2 hozzászólás
deen>!
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Amikor először olvastam el a könyv címét, már tudtam, hogy nekem ez kell, annak ellenére, hogy szerintem a fülszöveg sikerülhetett volna jobban is. Aki nem szereti a szerelmi háromszögeket ne ijedjen meg, bár a fülszöveg erősen utal erre, egyáltalán nem a klasszikus esetről van szó, úgyhogy ezen én elég gyorsan túl is tettem magam. A történet tényleg újdonságokat hoz, az elénk tárt világ lenyűgöző, az emberek mellett megjelenő létformák tényleg különlegesek. Egyesek ijesztőek, mások kevésbé azok, először nehéz is elhelyezni őket, de a folyamatosan áradó információk szépen elhelyezik őket a cselekmény fonalában. Az elrendelt sorskulcs is nagyszerű ötlet, a Rend őrzi ezeket a kulcsokat, csak a tagjai ismerhetik őket és csak a tagok vannak tisztában a saját sorsukkal. Persze a probléma pont az, hogy a tudással vissza lehet élni, ezért a Rend dolga, hogy az emberek sorsa a sorskulcs szerint teljesedjen be, vagyis senki sem kerülheti el a sorsát. A sorskulcsok azonban nem egyértelműek, viszont aki tudja mi lesz a sorsa, nehéz terhet cipel a vállán egész életében. A történet mellékszereplői nagyon jó karakterek Axon, Clifford a két zerkan, Bud a heparis és még Mr.Loran és Virgin is fontos szerepet kapnak, tulajdonképpen ők szövik a szálakat, nélkülük a főszereplőink nem sokra mennének. A történet elég ütősen kezdődik, ugyanis Janát elrabolják, és olyan dolgokat szeretnének megtudni tőle kínvallatással, amiről fogalma sincs. A világa pedig csak ezután áll a feje tetejére. Igazából szerintem a történet gyenge pontja pont a főszereplők, és főleg az, hogy annyira leköti őket egymás tapizása, hogy képtelenek odafigyelni a körülöttük folyó eseményekre. Oliver karaktere érdekes, származását sok titok övezi és ezek feltárását nagyon jól sikerült megoldani, ezeket a részeket kifejezetten élveztem. Jana már más kérdés, ugyanis a körülötte elejtett információmorzsák egyértelműen elárulták, hogy ki is ő. Griffin pedig többnyire sajnálatot váltott ki belőlem, kicsit őrült, de jó karakter.
Nagyon ütős bevezető kötet, különösen tetszett, hogy bár rengeteg volt a titok, még több a megválaszolatlan kérdés, kaptam is válaszokat, ami tovább vezeti a történetet. Nagyon kíváncsi vagyok hova lyukadunk majd ki, remélem hamar jön a folytatás.

Árnyék82 P>!
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Azt kell hogy mondjam, nem volt ez rossz történet.
Jól haladtam vele, érdekelt is hogy mi fog történni és az alapsztori kimondottan ötletes volt.
A Titkos Rend, a különleges lények…volt itt minden, caltus fantomok, colligerek, zerkanok, vak sikoltó asszonyok, heparisok és auditorok, no meg az emberek. (Nem nem írom le kik ezek, olvassátok el.) :P
Alapvetően tetszett a sztori, és bár voltak gondjaim vele azért megérte elolvasni.
Az emberek, a főszereplő Jana engem nem nagyon fogott meg. Valahogy csak úgy voltak, nem volt mélységük. A legjobban talán Oliver volt bemutatva, ő sokkal többet szerepelt mint Jana, és ennek a karakternek volt mélysége, személyisége. Jana kicsit egysíku volt. Persze lehet hogy ez a második részben változik. A zerkanok Axon és Clifford jók voltak, Axon különösen, őt kedveltem. És Bud a heparis szintén egy érdekes figura volt.
A történet maga nem halad sokat. A rend főhadiszállásán vannak, aztán van egy kis utazás és a vége.
A szerelmi szál kicsit érthetetlenül gyors és bár később félig-meddig van rá magyarázat, akkor sem volt hihető.
Griffin-t biztos sokan utálják. Én nem tudtam, mert annyira nem érdekelt. Jó tudom ez furcsa így, egyszerűen teljesen irreálisan vált oldalt, számomra nem volt hiteles az ahogy ő megváltozott és innentől kezdve nem is kötött le. Bár hozzá teszem, ő volt a másik olyan karakter akinek volt mélysége, kidolgozottsága. Ám igazából, ezek a karakterek valahogy nem voltak, hogy írjam le élőek igazán, talán Axon igen. Nem tudom, valahogy nem ragadtak meg.
Egyes szereplők egyszer mindig ott vannak, aztán a legnagyobb guzmi közepette nem, miért is? Mindegy. Voltak benne ilyen érthetetlen eltűnések.
De hozzáteszem, ennek ellenére is azért tetszett és jól elvoltam a könyvvel, kellemesen kikapcsolt. A vége aranyos volt.
Majd meglátom milyen lesz a folytatás.

Greylupus>!
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Magáról a történetről nem akarok sokat mesélni, hiszen a fülszöveg elég sok mindent elárul, bármi más pedig szerintem spoileres lenne a regényre nézve és úgy érzem, hogy van annyira izgalmas ez a világ és a történet, hogy inkább Ti magatok fedezzétek fel.
Annyit azonban szeretnék hozzáfűzni, hogy a fülszöveggel ellentétben nem kizárólag egy főhőse van a regénynek, Jana, hanem a mellette szereplő fiúk – főleg Oliver – ugyanolyan komoly szerepet játszanak, mint a lány. Sőt, néha úgy is éreztem, hogy Jana játszik egyelőre kevesebb szerepet és a fiúk uralják a történetet. Ami persze egyáltalán nem gond, mert az írónő nagyon ügyesen navigált a fiúk világában is:).
Jana egyelőre még szerintem nem kifejezetten aktív részese a történetnek. Ami persze nem azt jelenti, hogy egy Mary-Sue, egy olyan egyszerű lány, aki sodródik az eseményekkel, hiszen ha jobban belegondolunk, ő az, aki teljesen újként csöppen bele ebbe a különleges világba, így egyelőre próbál túlélni, próbálja felvenni a fonalat és lépést tartani a történésekkel, míg a fiúk már gyerekkkoruk óta aktív részesei ennek a világnak és ez meg is látszik a cselekedeteiken. Csupán Jana tudja megzavarni őket – de ő aztán keményen:).
A két fiú főhős, Oliver és Griffon pedig két nagyon érdekes figura. Nehéz eldönteni eleinte, hogy ki a jó és ki a rossz, hiszen itt pár szereplőn kívül senki sem kifejezetten fehér vagy fekete karakter, inkább árnyalatokról beszélhetnék. Mindenkinek megvan a saját kis játéka és úgy kavarja a lapokat, hogy neki jó legyen. A két fiú közül egyelőre nálam Oliver viszi a pálmát, elég különleges srác, még különlegesebb háttérrel és tulajdonságokkal (többet nem árulok el róla, mert az már erősen spoileres lenne:) és ráadásul a mostani YA történetekben megszokott sötét haj, zöld/kék szem helyett a fiú tűzvörös hajú és kékeszöld szemű, ami még inkább egyedibbé teszi.
Amit még szeretnék kiemelni az a világfelépítés. Látszik, hogy az írónő sokat foglalkozott vele, ügyesen és okosan felépített világba érkezünk – és előre szólok, hogy jól oda kell figyelni, hogy főleg az elején ne veszítsük el a fonalat, hogy ki kicsoda és mi a szerepe.
Mert persze sok a különleges lény a történetben, amelyek nevei sem hétköznapiak:

A félkör bal oldalán emberek ültek, őket követték az állatok jegyeit viselő zerkanok, majd az álmokból táplálkozó, áttetsző alakú caltus fantomok, mellettük a hat végtaggal rendelkező, nyúlós testű colligerek, utána a kivágott nyelvű, vak sikoltó asszonyok, majd a föld fölött lebegni képes, sötét arcú, ijesztő állkapoccsal megáldott heparisok és a folyton falakban közlekedő, lapos testű, kémkedő auditorok

Nekem személyes kedvenceim a zerkanok lettek, közülük is Axon és Clifford. Axon Oliver zerkanja, egy nagy darab, erős, agresszív, néha nagyon sudri viselkedésű krokodil, Clifford pedig Jana zerkanja, egy nyuszifiú:). Kettőjüknek sokszor együtt kell dolgozniuk és ebből rettenetesen humoros jelenetek kerekednek, főleg az elején, hiszen Axon nem felejti el sűrűn megjegyezni, hogy mennyire szereti a nyuszikat… aszpikban:).
A zerkanokról egyébként annyit érdemes tudni, hogy egyfajta testőrként és sokszor nevelőként, tanítóként szolgálnak az adott ember (vagy más lény:) mellett. És ugye itt van a „testőr” szó, amitől én már alapból elolvadok, hiszen számomra továbbra is hatalmas szerelem, ha egy történetben testőrök vannak a főhősök mellett (ha velük egykorú, akkor az pedig további bónusz:).
Persze nem hagyhatom ki a szerelmi szálat sem, ami lassan már „alapkövetelmény” a YA történeteknél. Itt is van természetesen, sőt, hogy „klisésebbnek” tűnjön a történet, itt is két fiú egy lány a felállás. De ettől függetlenül szeretném megnyugtatni azokat, akik már unják a szerelmi háromszögeket, hogy itt szó sincs ilyenről. Jana tökéletesen tisztában van, hogy kit akar és miért akarja és ettől nem lehet őt eltántorítani:). Annyit még hozzáfűznék, hogy a történet elején picit úgy érezni, hogy Jana és az egyik fiú szerelme eléggé instant love, de azt azért elárulom, hogy ennek jó oka van. Mielőtt lecsapnátok a könyvet, hogy „úristen, már megint azonnal egymásba estek”, olvassatok tovább és a válasz ott lesz benne, hogy miért történt ez.

Két további dolgot említenék még meg, amit nagyon szerettem a regényben. Az egyik kellemes meglepetésként ért – ez a fülszövegben is benne van, úgyhogy nem spoiler, amikor kiderült, hogy a történet nem a távoli és közkedvelt USA-ban, hanem itt, a mi kontinensünkön, Európában, azon belül is Németországban és Lengyelországban játszódik. Bár imádom az USA-t, de a szívemhez mégis közelebbinek érzem azokat a regényeket, amelyek közelebb játszódnak hozzánk. Valahogy jobban bele tudom élni magam a történetbe, hiszen ezek az országok teljesen elérhető közelségben vannak, sőt, talán már jártam is ott, ahol a regény játszódik.
A másik dolog, pedig talán nem tűnik annyira fontosnak, de mindeddig ezt hiányoltam szinte az összes YA történetből. Spoiler nélkül annyit árulok el, hogy a két főszereplő fiú beszélget és az egyik rázúdítja a másikra az aggályait:

Csak azért mondom, mert járni egy lánnyal, akit alig ismersz, nem olyan nagy kunszt. De mellette dönteni egy egész életre? Kicsit nagy bátorságra vall. Persze, te biztosan tudod, mit vállaltál, ugye? Tizenhat évesen. Volt már nőd előtte? Olyan, akivel egy hétnél hosszabb időt lehúztál, és akit nem csak a randik idején láttál, de akkor is, amikor hisztis, menzesze van, fáj a feje, ideges, romokban áll a lakás és elfelejtett bevásárolni? Persze nem volt, igaz? Hát, ezután már nem nagyon fogsz kísérletezni, hogy milyen lehet mással

Ez a rész szerintem az egyik legütősebb jelenete volt az egész regénynek. És ezt legszívesebben megmutatnám az összes létező, hősszerelmes YA főhősnőnek és főhősnek, hogy ezt gondolják végig a fene nagy szerelmük közepette. Amikor örök hűséget fogadnak egymásnak alig x nap ismeretség után, alig 16 évesen:).

Azt hiszem, ebből a „rövid” értékelésemből talán kiderült, hogy mennyire odavagyok ezért a regényért, ami megadta nekem mindazt, amit mind a mai napig keresek a YA, fantasy történetekben: egy jól felépített világban elhelyezett szerethető (vagy épp utálható:) főhősők, akik olyan izgalmas kalandba bonyolódnak, amely még napokkal a könyv befejezése után se hagy nyugodni és legszívesebben azonnal kézbe venném a következő kötetet, hogy ismét velük lehessek és tovább kalandozhassunk.

hpatrik97>!
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Nem volt rossz, sőt, a vége felé már kifejezetten tetszett!

Demi Kirschner egy nagyon különleges és érdekes világot épített fel. Hasonlóval még nem is nagyon találkoztam. A cselekményszál egy hullámvasút volt. Az eleje nagyon izgalmas, a közepe unalmas, aztán megint izgalmas. A karakterek nem hagytak bennem különösebb nyomot, rendben voltak, de valójában semmi újat nem tudtak mutatni. Ez miatt kicsit szomorú is vagyok, mert kicsit többet reméltem!

Kezdésnek jó, remélem a folytatás jobb lesz! :)

Nilla I>!
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Vannak azok a könyvek, melyeknek az olvasása közben érzed, milyen törődéssel, megfontoltsággal vetette a sorait lapokra az író. A Jana éppen ilyen.
Young Adult, fantasy, vicces, szerelmes, valami elképesztően terjedelmes háttérvilággal – és magyar.
Minden oldalon történik valami, szó szerint, és tudod, hogy minden odarakott szónak értelme van. Amit olvasol, az öt-tíz-száz oldal múlva visszaköszön, az események hajszálpontosan vágnak egymásba, megszereted a karaktereket Axon és Griffin ♥, és amikor elérsz a végére, azt mondod, hogy ne már!

Hát, kemény egy folytatásnak nézünk elébe, halljátok… Lehet rágcsálni a körmöket! meg a májakat, ha valaki Axon példáját követi. haláli figura

Deszy P>!
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Összességében volt itt minden: árulások, nagy kérdőjelek, nagy szenvedések, rengeteg érzelem: szerelem, düh, csalódás… Jó pár csavar és meglepetés, meg jó néhány elejtett félmondat vagy megjegyzés, amiből még jó párra következtethetünk. Csak az én ízlésemnek minden kicsit túl gyorsan történt. Elfogadtam, és ettől maga a történet nem lett rossz, de ez, együtt a rengeteg bennem ragadt kérdéssel és a világgal kapcsolatos homályos foltokkal hiányérzetet hagyott bennem.
A lezárás mindenesetre tetszett, sok lehetőséget hagy még a folytatásra.

A teljes értékelésemért katt:
»> http://www.deszy-konyv.hu/2015/12/demi-kirschner-old-me…

Paulina_Sándorné P>!
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Nem mindig tudtam értékelni a könyvet, egy párszor idegesítő volt. Nem mindig tudtam, hogy miről is beszél, vagyis ír az író. Kicsit nehéz volt belerázódni ebbe a világba, voltak benne fura dolgok, fura figurák. Griffyn nagyon idegesítő figura volt, nagyon utáltam. Hiába akart jót Janának, ahogy a dolgokhoz állt, az az ellenkezőjére utalt. Olivert az elejétől fogva kedveltem, tetszett a kémia közte és Jana között. Nem semmi, ami kiderült Janáról. Kathy csodás kislány.

AnitaHhh P>!
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Jó nagy bajban vagyok az értékeléssel, mert igencsak vegyes érzéseim vannak. Maga a történet, az alapgondolat tökéletes. Szerintem még nem olvastam még csak hasonlót sem, pláne, hogy magyar író tollából származik. Egy percig sem unatkoztam, már az elején belecsöppentünk az akcióba. Végig izgalmas és végül is fordulatok is voltak benne. Ámde, igen hamar rá lehetett jönni arra, hogy Jana micsoda-kicsoda és hogy Oliverrel mi is történik. Hiszen pár oldallal korábban Axon maga mesélte el…
Az az igazság, hogy rühellem azokat a történeteket, amik azon alapulnak, hogy a főhős úgy csöppen bele egy világba, hogy eltitkolták előle, ki ő és mi ő, persze, csaj az Ő érdekében. Utálom, mikor mások helyett döntenek. Nekem Jana Oliverrel való kapcsolata is túl hirtelen volt és egyszerűen nem is értettem az elején. Pikk-pakk elfelejtkezett Griffinről, mert a gonosz dögje, próbált neki segíteni és hazudott neki. Irgumburgum…
Hogyan nem lehet észrevenni a nyilvánvalót? De komolyan?! Engem Jana iszonyatosan idegesített, egyfolytában Oliver így, Oliver úgy, Oliver nem olyan, te félreismered…. mert persze Jana 1 hét után baromira jól ismeri….
Axont és Cliffordot imádta, egymás tökéletes ellentétei, de ugyanakkor nagyon hűségesek és imádtam a közös jeleneteiket. Tapsi egy férfi, csakhogy el ne felejtsétek! :))
Virgin a végén kellemes meglepetés volt, de érdekes egy gonosz karakter. Tökéletesen eltervezett mindent, rendesen felépítette az életüket.
Amire még nagyon kíváncsi vagyok, az az, hogy mit jelent Jana és Kathy ennyire szembetűnő hasonlósága?!


Népszerű idézetek

VNoémi>!

– Aggódsz mert szeretsz, és hibázol, mert féltesz…

37. oldal (Könyvmolyképző, 2015)

Karandia>!

Jana érezte, ahogy az arca forrósodni kezd.
– Megváltoztak a dolgok. Te már egy felnőtt férfi vagy, már elnézést, de nem fogok előtted fürdeni.
– Én már férfi vagyok? – kérdezte Clifford meglepve.
– Az. Emberévekben betöltötted a húszat.
– Én egy férfi vagyok – ismételte a zerkan, mint valami varázsigét.
– Igen, férfi vagy.
– Férfi vagyok. – Clifford bólintott, és ködös tekintettel kifordult a fürdőszobából.
Nagyon megmaradt a fejében a kijelentés, mert amikor a gyengélkedő ajtaján egy rövid kopogás után belépett Oliver Deaton, és köszönt neki, Clifford vele is közölte az információt:
– Én egy férfi vagyok.
Oliver végigmérte a zerkant tetőtől talpig és bólintott.
– Lehet.

VNoémi>!

Ne felejtsd el, az angyali arc mögött sokszor szörnyeteg bujkál.

308. oldal (Könyvmolyképző, 2015)

VNoémi>!

Az első szerelem nagyon tud fájni, és örökké emlékezni fogsz rá, de majd jön másik, és máshogyan, jobban fogod szeretni. Az ember maga irányítja a sorsát.

278. oldal (Könyvmolyképző, 2015)

VNoémi>!

Egyszerűen… az ember nem mindig teheti azt, amit szeretne…

17. oldal (Könyvmolyképző, 2015)

VNoémi>!

[…] a pofon és a simogatás között egyetlen különbség van: az első őszintébb.

49. oldal (Könyvmolyképző, 2015)

VNoémi>!

Tudod, ha rákényszerítenek, hogy nagyon korán kezdj el felnőttként gondolkodni, a világ rengeteg csalódást okoz. Megtanulod, mi a magány, rájössz, hogy a bizalom veszélyes, a felnőttek hibáznak, és semmi sincs ingyen. Akkor már minden félelmetes.

224. oldal (Könyvmolyképző, 2015)

Könyvmolyképző KU>!

– A lány miatt aggódsz, akit veled együtt köröznek? – kérdezte Weslaw felügyelő, ahogy az ülepe elérte a párnázott szék felületét.
Oliver felkapta a fejét, de a felügyelő még időben elfordult, hogy ne tudjon a szemébe nézni.
– Igen, a lány miatt aggódsz – állapította meg. – Ha ennyire féltesz valakit, akkor nyilván okkal teszed. Hol van a lány?
Csönd.
– Kit hívtál ide? Az előbb, telefonon – váltott témát a férfi.
– Maga mondta, hogy egy barátomat – válaszolt Oliver. – Nézze, nem tud segíteni, értse meg, elhiszem, hogy akar, de akkor segít a legtöbbet, ha békén hagy!
A felügyelő elmosolyodott:
– Megtennéd, hogy nem nézel a szemembe?
– Honnan…? – csodálkozott a fiú, és egyszerre kiesett a korábbi flegmatikus „nekem aztán tökmindegy” stílusból. Weslaw ezt győzelemként élte meg.
– Megmondtam, hogy más vagyok, mint a többi. Látok és tapasztalok. És kevés dolgon lepődöm meg. Szóval, ki az, akit idehívtál?
– Csak az idejét vesztegeti – fújta ki a levegőt Oliver.
– Egy barát? Milyen barát? Barát-barát? Társ, mecénás, pártfogó?
– Maga idegesítő.
– Ezt sem hallottam még elégszer – nevetett fel Weslaw. – Szóval, ki ő? Komornyik?
– Igen – válaszolt a fú epésen. – Egy komornyik.
– Tudtam! – csapott a térdére a férfi. Oliver összerezzent.

VNoémi>!

Kívánta őt, ahogy álmában sem mert még soha senkit kívánni.

222. oldal (Könyvmolyképző, 2015)

wildboszi>!

Hol olvastál te ennyi iszonyatosan idióta tündérmesét?

50. oldal-(Könyvmolyképző Kiadó)


A sorozat következő kötete

Ellopott élet sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fróna Zsófia: Démonok közt
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása
Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen
Alynne Webb: Az utolsó
Csóti Lili: Hetedvérig
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Basa Katalin: A névtelen királynő
A. M. Aranth: Acorenu – Kiválasztva