„Időnként úgy élek,
mintha lennél,
máskor, mintha elhagytál volna rég,
de mintha mindig, mindig csak a mintha.
Nem hiszek benned, de gondolok rád,
nem bízom benned, de könyörgök hozzád,
s ha feszült vagyok, mintha veszekednénk.
Minden pillanattal mintha távolodnál,
minden pillanattal mintha közelednél.
Nem tudok dönteni,
nem tudok hinni,
pedig mintha hinnék.”