A ​fél flakon 3 csillagozás

Demény Péter: A fél flakon

„Időnként úgy élek,
mintha lennél,
máskor, mintha elhagytál volna rég,
de mintha mindig, mindig csak a mintha.

Nem hiszek benned, de gondolok rád,
nem bízom benned, de könyörgök hozzád,
s ha feszült vagyok, mintha veszekednénk.

Minden pillanattal mintha távolodnál,
minden pillanattal mintha közelednél.
Nem tudok dönteni,
nem tudok hinni,
pedig mintha hinnék.”

>!
Koinónia, Kolozsvár, 2007
138 oldal · ISBN: 9789737605689

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

havas>!
Demény Péter: A fél flakon

(…)
Én nem tudom, hogy meddig tart a szőttes,
és meddig sajog minden kegyetlenség,
és meddig fogad mindegyik megálló,
és meddig borulok le a szerelem előtt.

De azt tudom, hogy nincsen pillanat,
amikor belül ne lennék magammal,
és ne örülnék, hogy én én vagyok,
és ne fájna, hogy örülök neki. (Válasz egy szemrehányásra)

Szinte látom magam előtt Pétert, ahogy kezében megmozdul a toll, aztán balról jobbra látható formát öltenek a gondolatai.
Hmm, valahol azt olvastam (nem tudom, igaz-e), hogy a profán a pro fanumból (azaz a templomon kívüli) származik. Nem tudom miért, de ez jutott eszembe ezekről a versekről. Mindennapi szavaink tákolmányai, szakaszokká, sorokká sűrítése. Volt, amelyikre felszisszentem, de volt, amelyik kifejezetten zavart (illetve valami benne).
Nem tudnék így írni, de nem szédültem bele ebbe a költészetbe.
Maradok minden tiszteletemmel és elismerésemmel kedves, tanár úr!


Népszerű idézetek

havas>!

[…]
És úgy megcsókolt, hogy mindent értettél,
és tudtad, fogsz még érteni semmit is,
olyan semmit, hogy minden fal leomlik.
És másnap is megcsókolt, és reszketve vártad a harmadnapot.
És miközben miatta volt a legnehezebb kibírni,
miatta volt mégis a legkönnyebb,
mert a tied volt,
és ezt már még ő sem vonhatja vissza.
Mert szeretted és szeretett, és valahogy erre gondolva
mégiscsak könnyebb kibírni
hétfőig. (Hétfőig)

25 - 26. old.

4 hozzászólás
havas>!

[…]
A szavakat tartani kell, mert különben megbokrosodnak.
Magamnak nem köszönök semmit, csak sarkantyúmnak, ostoromnak.
Mindent megmutatok, ne félj, semmi sem szólhat ellened.
De ha meg akarsz szökni innen, akkor megnyílnak az egek.
[…] (Vers)

8. oldal

havas>!

[…]
Rég nem szereted, ó, tudom,
ő mégis, még mindig szeret.
Kibámul most az ablakon,
s az éjbe suttogja neved,
s bármit is kívánsz, egyenest
neked küld száz szívesemest,
és másolatot senki sem
kap, mert csak téged szeret,
ahogy csak kifér a lukon.
Értsd meg, ilyen a szerelem:
mindig marad egy fél flakon. (Egy fél flakon)

37 - 38. old.

havas>!

[…]
Öregségedre azt fogod siratni,
amiben sose hittél, vagy nagyon kevéssé,
a nőket emlegeted, akiket pedig sose szerettél,
nyavalyogsz, mert senkinek nem mondhatod, hogy szeretlek,
elvesztett szavakon keseregsz,
melyek régen nem jelentenek számodra semmit,
pedig ha hagynád,
fölzengene benned egyetlen szó zenéje. (Önvád)

40. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kovács András Ferenc: Tengerész Henrik búcsúzik
Karácsonyi Zsolt: Igazi nyár
Dobai Bálint: Megfáztam egy temetésen
Szilágyi Domokos: Leltár az évszakokról
Cseh Katalin: Baba néni és Márk
Karácsonyi Zsolt: Ússz, Faust, ússz!
Varga Melinda: A fásult kebelnek nincs költészete
Balázs Imre József: Jung a gépteremben
Lövétei Lázár László: Két szék között
Gáll Attila: Napló az émelygésig