Where ​the Crawdads Sing 87% 91 csillagozás

Szokás szerint értékelés előtt belenéztem a többi társunk véleményébe is, van egy hivatkozás arra bizonyos goodreads-es extra hosszú kifakadásra, ahol az illető legnagyobb problémája az volt hogy nem stimmelnek az akcentusok, gondok vannak a történet földrajzi elhelyezkedéséről, hiteltelen, pontatlan, túlértékelt. Olvasás közben, én is ránéztem a térképre, és ez az Asheville nevű városka tényleg kicsit messze van a történet fő helyszínétől (a tengerparti mocsárvilágtól), és tényleg értelmetlen, hogy miért pont oda kell menni minden fontos vagy kevésbé fontos ügy miatt. 8-9 órát kell autózni egy bicikliért, amikor közelebb is vannak Ashevillenél egyébként nagyobb városok is. Ha North Carolina lenne az otthonom lehet fennakadnék ezeken a pontatlanságokon, de Magyarországról ez már kicsit távol van, hogy megítéljem, hogy Ashville alkalmas-e dohánytermesztésre, meg, hogy lehet az, hogy Kya apjának nem „hegyi” észak-karolinai akcentusa van.

Nagyon átjön, hogy az író elsősorban zoológus, gazdag tájleírások, flóra és fauna. Jók és találóak a párhuzamok. Micsoda dolgokat lehet megtudni a szentjánosbogarak, vagy a fejharapós imádkozó sáskákról.
Elég sok versbetét szerepel, ezek annyira nem fogtak meg, de nyilván ez nyelvi és értelmezési hiányosságaim miatt voltak. Illetve, ha már nyelvi, akkor csak úgy érdekességből belekukkantottam, a magyar fordításba. Amikor olvastam, hogy az iskolában betűzést kértek Kya-tól, és a dog-god párosról olvastam, akkor nagyon érdekelt, no kedves fordító, ezt hogyan oldottad meg, és utána láttam, hogy kép és pék lett belőle, amúgy úgy elmegy. A másik pedig a bírósági macskát Sunday Justice-nak hívják (ez angolul egy többértelmű szójáték is lehet), a kedves fordító Békebírónak fordította. A déli akcentus az úgy vettem észre teljesen eltűnt a fordításban, amit nem is csodálok, nem egyszerű dolog a (mű)fordítás.

Kedveltem a könyvet, jó volt olvasni, jó ötlet a párhuzamos cselekményszál. Általában jók a címadások. Ami az előre kiszámíthatóságot illeti, nos én bevallom, hogy amikor már az utolsó oldalokon spoiler
Azért van, ahol az írónő maga spoilerezik és elszólja magát spoiler. Tom Milton védőbeszéde zseniális, megható és megindító. Ne rekesszünk ki senkit, csak mert más.
A befejezés talán kicsit összecsapott lett, de hát ez van, valahogy be kellett fejezni. Nem egy maradandó, korszakos könyv (még ha 12 millió példány is kelt el belőle), de mindenképpen jól sikerült, hatásos és érdemes elolvasni. A készülő (pontosabban bemutatásra váró) film, majd újabb lökést fog adni a könyvnek is, a hivatalos trailer alapján érdekes lesz, de nagyon más a képi világ, mint ahogy elképzeltem. Kicsit túl szépek az emberek…

Nagyon megküzdöttünk egymással. Sajnos nekem már az elején elment a kedvem a könyvtől. Egyszerűen nem tudom magamról elképzelni, hogy spoiler A tájleíró részek szépek, alaposak, a vége felé már unalmasak. A szereplőket sem tudtam megkedvelni, a nyomozás nagyon gyenge. A könyv mondanivalója viszont vitathatatlan, ezért jár a 3 csillag.

Semmi meglepő vagy egyedi. Lekötött, de ennyi. Mivel egy szereplő sem volt igazán szimpatikus, nem volt izgalmas sem. A cselekményt részleteiben máshol már olvastam/láttam. És ott még a szereplőket is meg lehetett kedvelni. A vége sem volt meglepő. spoiler
A stílus:
Tetszettek a leírások, szép hasonlatokat használt az írónő.
A hype:
Nálam nem talált be annyira. Pedig működnie kellett volna: romantika, krimi, dráma. Művészet, természet. Csavarok…
És mégse.

Előzetes ismereteim alapján az egyetlen dolog, ami ehhez a könyvhöz vonzott, az a környezet volt, amelyben játszódik. Félig-meddig elszigetelten élni egy mocsári kunyhóban vissza-visszatérő komfortfantáziám off, ezeket az ábrándképeket gyönyörűen tükrözte vissza Kya mindennapjainak, az ember és a természet tökéletes harmóniájának ábrázolása, a táj és az élővilág bemutatása. Egyértelműen ez a regény erőssége, ezen a fronton bőven 5 csillagosra teljesített.

Mondhatnám viszont azt is, hogy ez az egyetlen erőssége. Karakterábrázolás szempontjából nem éreztem erősnek, a gyerek Kya bemutatása még hálás feladat, de az az elmélyítés, fejlődés és árnyalás, amit vártam volna, nem igazán történt meg. A párbeszédek sokszor döcögősek, erőltetetten lett szereplők szájába adva olyan mondat, ami vagy egyértelműen az írónő gondolata, üzenete volt, vagy a narrációba illett volna, nem hatott természetesnek. A krimi szál őszintén szólva számomra teljesen érdektelen volt, a könyv nagy részében nem volt hangsúlyos, úgyhogy annyira nem zavart, a végére viszont az került előtérbe, így – főleg azzal a nagyon elnyújtott tárgyalásos jelenettel off – az utolsó pár fejezet számomra unalomba fulladt. Ez amúgy teljesen szubjektív probléma, aki szereti az ilyesmit, annak jó eséllyel ez is tetszeni fog. A fő gondom nem is ez volt, hanem hogy ezt a vonalat, illetve úgy általában a tényleges cselekményt részben hatásvadásznak, részben hiteltelennek éreztem. Leginkább ez a kontraszt zavart: a természetleírások, az élővilág minden apró rezdülésének leírása annyira valódinak hatott, élt és lélegzett a történet, volt lelke, a többi pedig nekem egy nagy lufi volt, úgy éreztem, mintha csak azért került volna bele, mert attól tartott az írónő, bűntény, erőszak meg románc nélkül (kis túlzással) a kutyát se érdekelné a könyve. Ez amúgy sajnos lehet, hogy így is van, de így meg az én szememben sokat markolt, kevesett fogott, a tökéletesből pedig egész jó lett. off

Nagyon megható, szépen megírt történet, hatalmas fordulattal a végén. Tudom, hogy ha nem láttam volna először a filmet, akkor brutálisan leesett volna az állam. Néhány dolog nem volt nagyon részletezve a filmben, de alapvetően úgy gondolom, hogy hű volt a film az alapanyaghoz.

When I downloaded the sample I wasn't aware that this was the book so many people I know talk about (I wasn't aware crawdad was the fancy name of crayfish, I expected it was a bird), so it got me even more interested.
I knew what it would be about so the crime didn't surprise me, but I noted that both story lines would be kind of boring without the other. Only reading about the little girl getting on with a father hardly present would have been trying, and the other story line developed very slowly. The court scenes were extra slow for my liking, plus I guess everybody knows the outcome, right?
So all in all I think it was a good, interesting book, directing us to a world that looks so different from ours – yet it's the same, teaching us about seclusion, most timely now in the days of corona and social distancing.

Nagyon nehéz összeszednem a gondolataimat és érzéseimet ez után a könyv után.
Az első felét szó szerint végig kínlódtam (ez nagyon ritkán fordul elő velem, ha könyvet olvasok). Többször megakadtam vele, újrakezdtem, majd ismét félretettem. Nem az angol miatt… (bár a jellegzetes akcentus miatt kezdetben tényleg nehezebb volt olvasni, mint a standard angol szövegeket). Olyan szintű depriváltságról van szó ebben a könyvben, amire nem tudok mást mondani, mint hogy nyomasztó, elvette a kedvem majdnem még az élettől is. Hosszabb ideig nem lehetett emiatt elmélyülni benne, mert még olvasva is mérgezett (nem hogy a valóságban átélni mindezt).
De kezdve az elején… Nagyon megzavart a két idősík és a két, látszólag teljesen különböző történetszál (Kya gyermekkora és a nyomozási szál). Sokáig nem értettem, ezek összekapcsolódnak-e, és ha igen, hogyan, mikor, miért. Ez a feszültség egészen a könyv feléig megvolt bennem.
A két főszereplő karakterét, illetve a közösség Kya életének, jellemének, személyiségének alakulásában játszott szerepét emelném ki.
Tate megítélése folyamatosan hullámzott bennem, egészen az utolsó oldalakig. Eleinte rendkívül szimpatikusnak tűnt, tapintatos, figyelmes, és gondoskodó srác, aki kezdettől fogva alkalmazkodott Kya furcsaságaihoz, nem diktált nagyobb tempót barátságukban, mint amit a lány el tudott volna viselni. Ez megnyugtatta Kyát, biztonságot adott neki, így képes volt tovább nyitni Tate felé. Megtalálta a különleges utat Kya szívéhez, ezzel gyakorlatilag megszelídítve őt, és a türelemért cserébe kincset kapott. Aztán jött a váltás… Bekerülve a tudósok, kutatók világába, magával ragadta a lendület, és úgy érezte, Kya csak gátolná őt az előre jutásban. Lemondott róla, hagyta hónapokig, évekig szenvedni a vágyakozástól, a társaságának hiányától, csak mert ő mégis a hírnevet, csillogást választotta Kya őszinte, nyitott, tiszta vonzalma, szerelme-szeretete helyett, hatalmas fájdalmat okozva ezzel a lánynak, belekergetve őt egy olyan döntésbe, amit egyébként nem tett volna meg. Majd öt év elteltével ismét felbukkan, remélve, hogy Kya megbocsát és boldogan élnek majd tovább, mintha mi sem történt volna. Ekkora árulás az érzelmek ellen, és azt hiszi, hogy ezt semmissé lehet tenni egy bocsánatkéréssel… Végül egy újabb fordulat: spoiler
Kyát egy végtelenül egyszerű, szeretetéhes kislányként ismertük meg, aki nem vágyott nagy dolgokra, csak arra, hogy szeressék. Ez sokáig mégsem adatott meg neki. Mindenki elhagyta, akit szeretett, magányosan cseperedett fel a lápvidéken. Egyelten barátja sokáig a természet volt, amivel hibátlan összhangban élt, együtt lélegzett vele. Rengeteget tanult tőle, sok mindent vetített át belőle a saját emberi kapcsolataiba, vagy általánosságban az emberi kapcsolatokba, megértve azok mély lényegi tartalmát. Voltak, akik elfogadták, hogy Kya egyedül van, elhagyatva, és nem akarták kiemelni abból a környezetből, ahol élt, amit ismert, hanem segítették őt, hogy életben maradjon. Így nagyobb esélye volt a túlélésre, mintha elvitték volna onnan. A legtöbben viszont bántották, csúfolták, elszigeteltségét kiközösítésével tovább növelték. Magányát, elhagyatottságát mutatja például az is, ahogyan meglepődött, hogy egy fiú ismeri őt név szerint, amikor vele nem foglalkozott senki, amikor őt nem ismerte senki…és ettől azt érezte, hogy valakihez tartozik, ahhoz, aki tudja az ő nevét… És sajnos ezt a rettentő magányt használták ki páran… Annyira szomorú, hogy valaki (nem is a saját hibájából) annyira kiszolgáltatottá válik érzelmileg, hogy eltűrje, hogy mindenki csak kihasználja őt.
A közösség szerepe… egyházi közösség volt ráadásul, olyan emberekkel, akik buzgón jártak templomba, mégis az egyik legfontosabb keresztényi kötelességüknek nem tettek eleget, valószínűleg azért, mert ez volt a könnyebbik út. Az ügyvéd védőbeszéde nagyon jól összefoglalja, mit követtek el Kya ellen, mindazok, akik olyan nagyra tartották magukat: „Ladies and gentlemen of the jury, I grew up in Barkley Cove, and when I was a younger man I heard the tall tales about the Marsh Girl. Yes, let’s just get this out in the open. We called her the Marsh Girl. Many still call her that. Some people whispered that she was part wolf or the missing link between ape and man. That her eyes glowed in the dark. Yet in reality, she was only an abandoned child, a little girl surviving on her own in a swamp, hungry and cold, but we didn’t help her. Except for one of her only friends, Jumpin’, not one of our churches or community groups offered her food or clothes. Instead we labeled and rejected her because we thought she was different. But, ladies and gentlemen, did we exclude Miss Clark because she was different, or was she different because we excluded her? If we had taken her in as one of our own—I think that is what she would be today. If we had fed, clothed, and loved her, invited her into our churches and homes, we wouldn’t be prejudiced against her. And I believe she would not be sitting here today accused of a crime”.
Nagyon tetszett, ahogyan Tate édesapja összefoglalta, milyen is egy igazi férfi, szerintem elég tömör: „His dad had told him many times that the definition of a real man is one who cries without shame, reads poetry with his heart, feels opera in his soul, and does what’s necessary to defend a woman”.
Rendkívül fontos kérdéseket vet fel bennem a mű. Van-e megbocsátás az áruláson túl? Meg tudunk-e bocsátani, amikor az áruló megbánja vétkét, és bocsánatot kér? Lebonthatóak-e azok a falak, melyeket egy árulás után építünk magunk köré? Meg tudjuk-e engedni valakinek (és magunknak is), hogy ezek a falak leomoljanak?
Kiben bízhatunk, amikor mindenki, akit valaha szerettünk, elhagy bennünket? Mit lehet kezdeni ilyen fokú magánnyal? Érdemes-e keresni belőle kiutat? Ha igen, hol? Kinél?
Miért vagyunk előítéletesek azokkal, amiket, akiket nem ismerünk?
Végigolvasva azt mondhatom, hogy összességében briliánsan megírt munka, bámulatos, hogyan érnek össze a távolról induló szálak. Sokat gondolkoztam rajta, hány csillagot adjak a könyvre. Az első felére három csillagot gondoltam, viszont a második felében értelmet nyert számomra minden, ami addig nem, és ez felhúzta 4,5 csillagra.

Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb könyve a Where the Crawdads Sing, Goodreadsen több mint másfél millió felhasználó értékelte csillagosan, amelynek átlaga 4,46 csillag. Ami nagyon magasnak számít. A magyar fordítást Molyon közel 3 ezren értékelték, amelyből 1800-an 5 csillagosra. Szerintem is jó a könyv, de nem ennyire. Élveztem az olvasást, lekötött a történet, de számos dolgot ha kicsit megkapirgálunk, akkor elég hamar kiderülnek a hibák és gyengeségek.

De kezdek az erősségével. Delia Owens zoológus, elismert természettudományos szerző, ami nagyon jól leképeződik a tájleírásaiban, abban, ahogy a természetet ábrázolja. A könyvnek a táj szinte ugyanolyan fontos szereplője, mint Kya. A táj és ember viszonya, az ökológiai egyensúly fontossága végig jelen van a regényben. Tele van a természetet, az abban élő embert és magányosságot érzékletesen leíró mondatokkal, bekezdésekkel.
Szívbe markoló volt olvasni Kya sorsáról, a családon belüli bántalmazásról, és hogy kisgyerekként mindenki magára hagyta, egyedül kellett boldogulnia. Szerintem a könyv közepe a legjobb, amikor elkezd kicsit megnyílni a világ felé, Tate-el kialakul a kapcsolatuk.

Az igazság az, hogy könnyű megnyerni engem a szép prózával – és ez erre a könyvre is igaz. El tudok siklani a hibák felett, ha amúgy ilyen szempontból élvezem az olvasást spoiler, ezért nem is zavartak a könyv gyengeségei annyira, mint sok más véleményezőt. Viszont tagadhatatlan, hogy az erős természetleírásokhoz, szép prózához gyengébb karakterábrázolás, történetmesélés társul.

Ahogy idősödött Kya, úgy egyre kevésbé tudtam felfüggeszteni a hitetlenségemet. Egyfajta manic pixie dream girl lett belőle, karakterfejlődése nem teljesen volt konzisztens a rendkívül traumatikus és nehéz gyerekkorával. spoiler.

A mellékszereplők kicsit elnagyoltnak tűntek, még Tate és Chase is – íspoiler nyomozás nem igazán tudott megfogni. Nem tudom, szándékos volt-e, hogy a tárgyalással foglalkozó fejezetek személytelenebbek és szárazabbak voltak, mint a lápban játszódók. Számomra a könyv gyengébb részét képezték, kiszámítható volt néhol – de az is igaz, hogy a krimi nem az én műfajom.

Nehezen barátkoztunk meg, a végén mégis alig akartuk elengedni egymást. Megterhelő a könyv első fele, és nehezen is haladtam vele. Nehéz volt feldolgoznom Kya sorsát – a sok csalódást, visszautasítást, hamis reményt. Ha valami pozitív történt, már szívszorítva vártam, mikor lesz ennek meg a böjtje. A másik nehézség a nyelvezet – itt vagy a helyi flóra és fauna fogott ki rajtam vagy a helyiek angolhoz csak hasonlító tájszólása.

Köszönöm Delia Owens munkáját, mert érezhetően rengeteg energiát fektetett ebbe a történetbe. Mind az állat és növényvilág leírása, mnd a regényírói kellékek használata tökéletesen működött és engem a végkifejlet is meglepett.

Vannak olyan írások, irodalmi remekművek, amiket egyszerűen nem lehet, nem szabad gyorsan olvasni. Ahhoz, hogy a leírtak teljes szépségükben kibontakozzanak, hogy a mondanivaló képes legyen a legnagyobb hatást kifejteni, idő kell. Ilyen ez a könyv is.

A hatás pedig, amit kifejt, bizony maradandó. Egyrészt a mondanivalójával, azokkal a bizonyos érzésekkel, amiket felébreszt az emberben. A sorok között tényleg megbújik Kya magánya, valakihez tartozni akarása, ugyanakkor a félelme attól, hogy sérelem éri, mint élete során már annyiszor. Vele szemben pedig ott áll a magát civilizáltnak valló társadalom masszív többsége, akik azonnal készek őt kirekeszteni maguk közül, mert más, mint a többség által elfogadott norma. Nagy igyekezetében pedig a társadalom elbukik abban, hogy meglássa ki is valójában a lány, és milyen kincset érő értékeket hordoz magában.

Bővebben:
https://miracle-wonder-magic.blogspot.com/2024/03/delia…