Where ​the Crawdads Sing 50 csillagozás

Delia Owens: Where the Crawdads Sing Delia Owens: Where the Crawdads Sing Delia Owens: Where the Crawdads Sing Delia Owens: Where the Crawdads Sing Delia Owens: Where the Crawdads Sing Delia Owens: Where the Crawdads Sing Delia Owens: Where the Crawdads Sing

For years, rumors of the “Marsh Girl” have haunted Barkley Cove, a quiet town on the North Carolina coast. So in late 1969, when handsome Chase Andrews is found dead, the locals immediately suspect Kya Clark, the so-called Marsh Girl. But Kya is not what they say. Sensitive and intelligent, she has survived for years alone in the marsh that she calls home, finding friends in the gulls and lessons in the sand. Then the time comes when she yearns to be touched and loved. When two young men from town become intrigued by her wild beauty, Kya opens herself to a new life–until the unthinkable happens.

Perfect for fans of Barbara Kingsolver and Karen Russell, Where the Crawdads Sing is at once an exquisite ode to the natural world, a heartbreaking coming-of-age story, and a surprising tale of possible murder. Owens reminds us that we are forever shaped by the children we once were, and that we are all subject to the beautiful and violent secrets that nature keeps.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Putnam, 2021
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780735219106
>!
Corsair, London, 2019
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781472154668
>!
Corsair, London, 2019
370 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781472154644

5 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 14

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

evé >!
Delia Owens: Where the Crawdads Sing

A hangoskönyvről:
Kicsit lassú, a narrátor hangja szép, a szereplők elkülönülnek. Egyetlen bajom volt vele: Kya beszédhangja. Juj. Vontatott orrhang, olyan tájszólással, hogy csak na. Fájt hallgatni…
A történet:
Semmi meglepő vagy egyedi. Lekötött, de ennyi. Mivel egy szereplő sem volt igazán szimpatikus, nem volt izgalmas sem. A cselekményt részleteiben máshol már olvastam/láttam. És ott még a szereplőket is meg lehetett kedvelni. A vége sem volt meglepő. off
A stílus:
Tetszettek a leírások, szép hasonlatokat használt az írónő.
A hype:
Nálam nem talált be annyira. Pedig működnie kellett volna: romantika, krimi, dráma. Művészet, természet. Csavarok…
És mégse.

KNW I>!
Delia Owens: Where the Crawdads Sing

When I downloaded the sample I wasn't aware that this was the book so many people I know talk about (I wasn't aware crawdad was the fancy name of crayfish, I expected it was a bird), so it got me even more interested.
I knew what it would be about so the crime didn't surprise me, but I noted that both story lines would be kind of boring without the other. Only reading about the little girl getting on with a father hardly present would have been trying, and the other story line developed very slowly. The court scenes were extra slow for my liking, plus I guess everybody knows the outcome, right?
So all in all I think it was a good, interesting book, directing us to a world that looks so different from ours – yet it's the same, teaching us about seclusion, most timely now in the days of corona and social distancing.

edanka87>!
Delia Owens: Where the Crawdads Sing

Nagyon nehéz összeszednem a gondolataimat és érzéseimet ez után a könyv után.
Az első felét szó szerint végig kínlódtam (ez nagyon ritkán fordul elő velem, ha könyvet olvasok). Többször megakadtam vele, újrakezdtem, majd ismét félretettem. Nem az angol miatt… (bár a jellegzetes akcentus miatt kezdetben tényleg nehezebb volt olvasni, mint a standard angol szövegeket). Olyan szintű depriváltságról van szó ebben a könyvben, amire nem tudok mást mondani, mint hogy nyomasztó, elvette a kedvem majdnem még az élettől is. Hosszabb ideig nem lehetett emiatt elmélyülni benne, mert még olvasva is mérgezett (nem hogy a valóságban átélni mindezt).
De kezdve az elején… Nagyon megzavart a két idősík és a két, látszólag teljesen különböző történetszál (Kya gyermekkora és a nyomozási szál). Sokáig nem értettem, ezek összekapcsolódnak-e, és ha igen, hogyan, mikor, miért. Ez a feszültség egészen a könyv feléig megvolt bennem.
A két főszereplő karakterét, illetve a közösség Kya életének, jellemének, személyiségének alakulásában játszott szerepét emelném ki.
Tate megítélése folyamatosan hullámzott bennem, egészen az utolsó oldalakig. Eleinte rendkívül szimpatikusnak tűnt, tapintatos, figyelmes, és gondoskodó srác, aki kezdettől fogva alkalmazkodott Kya furcsaságaihoz, nem diktált nagyobb tempót barátságukban, mint amit a lány el tudott volna viselni. Ez megnyugtatta Kyát, biztonságot adott neki, így képes volt tovább nyitni Tate felé. Megtalálta a különleges utat Kya szívéhez, ezzel gyakorlatilag megszelídítve őt, és a türelemért cserébe kincset kapott. Aztán jött a váltás… Bekerülve a tudósok, kutatók világába, magával ragadta a lendület, és úgy érezte, Kya csak gátolná őt az előre jutásban. Lemondott róla, hagyta hónapokig, évekig szenvedni a vágyakozástól, a társaságának hiányától, csak mert ő mégis a hírnevet, csillogást választotta Kya őszinte, nyitott, tiszta vonzalma, szerelme-szeretete helyett, hatalmas fájdalmat okozva ezzel a lánynak, belekergetve őt egy olyan döntésbe, amit egyébként nem tett volna meg. Majd öt év elteltével ismét felbukkan, remélve, hogy Kya megbocsát és boldogan élnek majd tovább, mintha mi sem történt volna. Ekkora árulás az érzelmek ellen, és azt hiszi, hogy ezt semmissé lehet tenni egy bocsánatkéréssel… Végül egy újabb fordulat: spoiler
Kyát egy végtelenül egyszerű, szeretetéhes kislányként ismertük meg, aki nem vágyott nagy dolgokra, csak arra, hogy szeressék. Ez sokáig mégsem adatott meg neki. Mindenki elhagyta, akit szeretett, magányosan cseperedett fel a lápvidéken. Egyelten barátja sokáig a természet volt, amivel hibátlan összhangban élt, együtt lélegzett vele. Rengeteget tanult tőle, sok mindent vetített át belőle a saját emberi kapcsolataiba, vagy általánosságban az emberi kapcsolatokba, megértve azok mély lényegi tartalmát. Voltak, akik elfogadták, hogy Kya egyedül van, elhagyatva, és nem akarták kiemelni abból a környezetből, ahol élt, amit ismert, hanem segítették őt, hogy életben maradjon. Így nagyobb esélye volt a túlélésre, mintha elvitték volna onnan. A legtöbben viszont bántották, csúfolták, elszigeteltségét kiközösítésével tovább növelték. Magányát, elhagyatottságát mutatja például az is, ahogyan meglepődött, hogy egy fiú ismeri őt név szerint, amikor vele nem foglalkozott senki, amikor őt nem ismerte senki…és ettől azt érezte, hogy valakihez tartozik, ahhoz, aki tudja az ő nevét… És sajnos ezt a rettentő magányt használták ki páran… Annyira szomorú, hogy valaki (nem is a saját hibájából) annyira kiszolgáltatottá válik érzelmileg, hogy eltűrje, hogy mindenki csak kihasználja őt.
A közösség szerepe… egyházi közösség volt ráadásul, olyan emberekkel, akik buzgón jártak templomba, mégis az egyik legfontosabb keresztényi kötelességüknek nem tettek eleget, valószínűleg azért, mert ez volt a könnyebbik út. Az ügyvéd védőbeszéde nagyon jól összefoglalja, mit követtek el Kya ellen, mindazok, akik olyan nagyra tartották magukat: „Ladies and gentlemen of the jury, I grew up in Barkley Cove, and when I was a younger man I heard the tall tales about the Marsh Girl. Yes, let’s just get this out in the open. We called her the Marsh Girl. Many still call her that. Some people whispered that she was part wolf or the missing link between ape and man. That her eyes glowed in the dark. Yet in reality, she was only an abandoned child, a little girl surviving on her own in a swamp, hungry and cold, but we didn’t help her. Except for one of her only friends, Jumpin’, not one of our churches or community groups offered her food or clothes. Instead we labeled and rejected her because we thought she was different. But, ladies and gentlemen, did we exclude Miss Clark because she was different, or was she different because we excluded her? If we had taken her in as one of our own—I think that is what she would be today. If we had fed, clothed, and loved her, invited her into our churches and homes, we wouldn’t be prejudiced against her. And I believe she would not be sitting here today accused of a crime”.
Nagyon tetszett, ahogyan Tate édesapja összefoglalta, milyen is egy igazi férfi, szerintem elég tömör: „His dad had told him many times that the definition of a real man is one who cries without shame, reads poetry with his heart, feels opera in his soul, and does what’s necessary to defend a woman”.
Rendkívül fontos kérdéseket vet fel bennem a mű. Van-e megbocsátás az áruláson túl? Meg tudunk-e bocsátani, amikor az áruló megbánja vétkét, és bocsánatot kér? Lebonthatóak-e azok a falak, melyeket egy árulás után építünk magunk köré? Meg tudjuk-e engedni valakinek (és magunknak is), hogy ezek a falak leomoljanak?
Kiben bízhatunk, amikor mindenki, akit valaha szerettünk, elhagy bennünket? Mit lehet kezdeni ilyen fokú magánnyal? Érdemes-e keresni belőle kiutat? Ha igen, hol? Kinél?
Miért vagyunk előítéletesek azokkal, amiket, akiket nem ismerünk?
Végigolvasva azt mondhatom, hogy összességében briliánsan megírt munka, bámulatos, hogyan érnek össze a távolról induló szálak. Sokat gondolkoztam rajta, hány csillagot adjak a könyvre. Az első felére három csillagot gondoltam, viszont a második felében értelmet nyert számomra minden, ami addig nem, és ez felhúzta 4,5 csillagra.

Anna_I>!
Delia Owens: Where the Crawdads Sing

Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb könyve a Where the Crawdads Sing, Goodreadsen több mint másfél millió felhasználó értékelte csillagosan, amelynek átlaga 4,46 csillag. Ami nagyon magasnak számít. A magyar fordítást Molyon közel 3 ezren értékelték, amelyből 1800-an 5 csillagosra. Szerintem is jó a könyv, de nem ennyire. Élveztem az olvasást, lekötött a történet, de számos dolgot ha kicsit megkapirgálunk, akkor elég hamar kiderülnek a hibák és gyengeségek.

De kezdek az erősségével. Delia Owens zoológus, elismert természettudományos szerző, ami nagyon jól leképeződik a tájleírásaiban, abban, ahogy a természetet ábrázolja. A könyvnek a táj szinte ugyanolyan fontos szereplője, mint Kya. A táj és ember viszonya, az ökológiai egyensúly fontossága végig jelen van a regényben. Tele van a természetet, az abban élő embert és magányosságot érzékletesen leíró mondatokkal, bekezdésekkel.
Szívbe markoló volt olvasni Kya sorsáról, a családon belüli bántalmazásról, és hogy kisgyerekként mindenki magára hagyta, egyedül kellett boldogulnia. Szerintem a könyv közepe a legjobb, amikor elkezd kicsit megnyílni a világ felé, Tate-el kialakul a kapcsolatuk.

Az igazság az, hogy könnyű megnyerni engem a szép prózával – és ez erre a könyvre is igaz. El tudok siklani a hibák felett, ha amúgy ilyen szempontból élvezem az olvasást spoiler, ezért nem is zavartak a könyv gyengeségei annyira, mint sok más véleményezőt. Viszont tagadhatatlan, hogy az erős természetleírásokhoz, szép prózához gyengébb karakterábrázolás, történetmesélés társul.

Ahogy idősödött Kya, úgy egyre kevésbé tudtam felfüggeszteni a hitetlenségemet. Egyfajta manic pixie dream girl lett belőle, karakterfejlődése nem teljesen volt konzisztens a rendkívül traumatikus és nehéz gyerekkorával. spoiler.

A mellékszereplők kicsit elnagyoltnak tűntek, még Tate és Chase is – íspoiler nyomozás nem igazán tudott megfogni. Nem tudom, szándékos volt-e, hogy a tárgyalással foglalkozó fejezetek személytelenebbek és szárazabbak voltak, mint a lápban játszódók. Számomra a könyv gyengébb részét képezték, kiszámítható volt néhol – de az is igaz, hogy a krimi nem az én műfajom.

jolanka2>!
Delia Owens: Where the Crawdads Sing

Nehezen barátkoztunk meg, a végén mégis alig akartuk elengedni egymást. Megterhelő a könyv első fele, és nehezen is haladtam vele. Nehéz volt feldolgoznom Kya sorsát – a sok csalódást, visszautasítást, hamis reményt. Ha valami pozitív történt, már szívszorítva vártam, mikor lesz ennek meg a böjtje. A másik nehézség a nyelvezet – itt vagy a helyi flóra és fauna fogott ki rajtam vagy a helyiek angolhoz csak hasonlító tájszólása.

Köszönöm Delia Owens munkáját, mert érezhetően rengeteg energiát fektetett ebbe a történetbe. Mind az állat és növényvilág leírása, mnd a regényírói kellékek használata tökéletesen működött és engem a végkifejlet is meglepett.

hajzer_antonia>!
Delia Owens: Where the Crawdads Sing

“Trapped inside,
Love is a caged beast,
Eating its own flesh.
Love must be free to wander,
To land upon its chosen shore
And breathe.”

Körülbelül a könyv felénél járhattam, amikor elolvastam egy Goodreads felhasználó rendkívül negatív értékelését a könyvről, aminek az okát akkor még nem igazán értettem, és most az elolvasása után sem értek vele teljesen egyet, viszont teljes mértékben megértem az érzéseit. A könyv gyönyörűen van megírva, a nyelvezete pedig tökéletesen illeszkedik a benne található, sokszor akár metaforikus természeti leírásokhoz off. Ezenkívül rendkívül érdekes volt megfigyelni Kya természethez fűződő viszonyát, majd azt, hogy az emberi kapcsolataira is inkább biológiai szempontból tekint, és ezáltal a férfiak viselkedését is az állatvilágban tapasztalható állati viselkedésformákkal magyarázza meg. Van valami nyers és ősi ezáltal mind a könyvben, mind Kyában, ami engem teljesen magával ragadott, és élvezetes volt olvasni egy, az enyémtől teljesen eltérő világképről.

Azonban a könyvben megjelenik jónéhány olyan dolog, amit nehéz, vagy egyszerűen lehetetlen megmagyarázni. Az első ilyen kérdés akkor fogalmazódott meg bennem, amikor Kyának először voltak kifejezetten bölcs és érett gondolatai az emberi kapcsolatokról, holott egyáltalán nem mondható el róla, hogy élete során olyan sok kapcsolata lett volna, és nem hiszem, hogy ezeket a gondolatokat szimplán a biológia, vagy a pár általa elolvasott regény alapján szűrte le. Ezzel egyáltalán nem Kya szellemi és érzelmi intelligenciáját kívánom megkérdőjelezni, mert az egyértelmű, hogy rendkívül talpraesett és intelligens, viszont számomra egyszerűen ez eléggé megmagyarázhatatlan volt. De ilyen volt például az is, hogy honnan tudta, hogy pontosan mire kell ügyelnie spoiler? Ezenkívül nekem a történet szerelmi szála is necces volt, és elég furcsának találtam, hogy a végén spoiler olyan hirtelen jöttek össze, bár ezt azzal magyaráztam meg, hogy mindketten nagyon közel álltak a biológiához, így talán nem érezték annak a szükségét, hogy túlbonyolítsák a dolgokat.

A könyv vége azonban kissé kiverte nálam a biztosítékot, ugyanis ez volt az egyik legrosszabban kivitelezett könyvlezárás, amit valaha olvastam. Még mindig nem értem, hogy Delia Owens miért gondolta jó ötletnek, hogy a könyv két legnagyobb fordulatát csak úgy, szinte mellékesen említi meg a könyv utolsó fejezetében, méghozzá egy paragrafuson és szinte egy mondaton belül.. De mindegy is, már csak arra leszek kíváncsi, hogy a filmben hogyan kivitelezik majd a két párhuzamosan futó cselekményszálat, illetve hogy megváltoztatnak-e esetleg valamit a történetben.

>!
Putnam, 2021
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780735219106
Doresz>!
Delia Owens: Where the Crawdads Sing

Eltekintve az idealizált részektől olyan érzés volt olvasni, mintha tudomásul venném az élet természetes folyását: nincsenek hatalmas fordulatok, őrült meglepetések, sosemgondoltamvolna-pillanatok. Nem is hiszem, hogy Owensnek az volt a célja, hogy egy sosem látott, kiszámíthatatlan sztorit/krimit írjon. Ösztönösen tudjuk a belénk nevelt, mesékből is ismert sztereotípiák, archetípusok, ismétlődő minták (és talán a saját emberi természetünk ismerete) nyomán, hogy ki a rossz, ki a jó, mi a rejtély kulcsa, kik valók egymásnak, kik nem. Kedvesen előreutal a versekkel és a Kya által megfigyelt állati viselkedésekkel. Lehet, hogy éppen ezért volt jó olvasni: gördülékenyen haladt előre a történet, nyilvánvaló klisékkel – amikért mégsem tudtam igazán neheztelni, mert olyan volt, mint egy vállvonás, hogy igen, így mennek a dolgok. (Bár az is igaz, hogy a történet helyenként erősen idealizált és csak sok szerencsével megtámogatva áll meg a lábán.)
Ügyesen és szépen van megfestve a regény világa, a térképtől kezdve a lírai leírásokon át a különböző karakterek egyéni beszédmódjáig, szóhasználatáig, mozdulataiig. A legszebb, hogy közben a valódi észak-karolinai partvidék élővilága elevenedik meg egy zoológus-író szemével tollából.
Összességében: eszképizmushoz tökéletes választás.

noramaria>!
Delia Owens: Where the Crawdads Sing

Nem fogott meg annyira ez a könyv, amennyire számítottam rá. Nagyon akar izgalmas lenni a váltott szemszöggel és a bűnügyi vonallal, de annyira nem sikerül neki. Kya egyszerre Robinson és Maugli, legalábbis az élete ugyanazokat a kérdéseket feszegeti, mint az övék: mi történik, ha valaki a társadalomtól elszigetelten él, lehet-e így teljes életet élni. Sajnos nem tartom túl reálisnak azt, ahogy az írónő elképzeli a természet leányának evolúcióját, akár érzelmi szempontból, akár civilizáltság tekintetében.

kristof_steindl>!
Delia Owens: Where the Crawdads Sing

Lebilincselő könyv egy kislányról, akinek egyedül kell felnőnie „nehéz” (ez sok mindent jelent, de nem övöm le az összes poént) körülmények között. Az atmoszféra egészen egyedi (Észak Karolina partvidék). Negatívum, hogy a krimi szál nem olyan érdekes és a felmerülő akadályokat irreálisan könnyen veszi Kya, a főszereplő. Ettől függetlenül nagyon jó könyv, és elképzelhető, hogy egy lánynak/nőnek mégjobban tetszik a könyv és a fenti negítívumok nem számítanak, illetve mégjobban rezonálnak Kyaval.


Népszerű idézetek

edanka87>!

His dad had told him many times that the definition of a real man is one who cries without shame, reads poetry with his heart, feels opera in his soul, and does what’s necessary to defend a woman.

viviena_av>!

Until at last, at some unclaimed moment, the heart-pain seeped away like water into sand. Still there, but deep. Kya laid her hand upon the breathing, wet earth, and the marsh became her mother.

34. oldal, 4. fejezet - School (Corsair, 2019)

edanka87>!

Chase was her first visitor since Tate, who had seemed as natural and accepting as other marsh creatures. With Chase, she felt exposed, as if someone were filleting her like a fish. Shame welled up inside.

edanka87>!

Being dead didn’t bother her; they couldn’t scare her with threats of ending this shadow life. But the process of being killed by another’s hand, planned out and set to schedule, was so unthinkable it stopped her breath.

edanka87>!

Dreams of escape—even through death—always lift toward the light. The dangling, shiny prize of peace just out of grasp until finally her body descends to the bottom and settles in murky quiet. Safe.

edanka87>!

A thin, black cloud appeared on the horizon and, as it moved toward them, it soared skyward. The shrieking rose in intensity and volume as the cloud rapidly filled the sky until not one spot of blue remained. Hundreds of thousands of snow geese, flapping, honking, and gliding, covered the world. Swirling masses wheeled and banked for landing. Perhaps a half million white wings flared in unison, as pink-orange feet dangled down, and a blizzard of birds came in to land. A true whiteout as everything on Earth, near and far, disappeared. One at a time, then ten at a time, then hundreds of geese landed only yards from where Kya and Tate had sat under the ferns. The sky emptied as the wet meadow filled until it was covered in downy snow.

edanka87>!

Nature seemed the only stone that would not slip midstream.

edanka87>!

She knew the years of isolation had altered her behavior until she was different from others, but it wasn’t her fault she’d been alone. Most of what she knew, she’d learned from the wild. Nature had nurtured, tutored, and protected her when no one else would.

ReadingRory>!

„How'd you know my birthday?” Having no calendar, she had no idea it was today.
„I read it in your Bible.”
While she pleaded for him not to cut through her name, he sliced enormous pieces of cake and plopped them on paper plates. Staring into each other's eyes, they broke off bites and stuffed them in their mouths. Smacking loudly. Licking fingers. Laughing through icing-smeared grins. Eating cake the way it sholud be eaten, the way everybody wants to eat it.

127.


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: Hopeless
Kristin Hannah: Firefly Lane
Colleen Hoover: It Ends with Us
Holly Black: The Wicked King
Cassandra Clare: Lord of Shadows
Amy Harmon: Making Faces
Erin Watt: Paper Princess
B. N. Toler: Where One Goes
L. J. Shen: The Devil Wears Black
Sarah Addison Allen: Garden Spells