Ahol ​a folyami rákok énekelnek 30 csillagozás

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.

A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg,… (tovább)

Eredeti mű: Delia Owens: Where the Crawdads Sing

>!
Libri, Budapest, 2019
426 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634335665 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Libri, Budapest, 2019

Kedvencelte 9

Most olvassa 28

Várólistára tette 188

Kívánságlistára tette 219

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
moonchristal P
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Ez megint egy olyan könyv, amivel Reese Witherspoon könyvklubjában találkoztam először, ez volt a választott olvasmánya 2018 szeptemberében. Persze előfordult már olyan eset, hogy csalódtam a választásában, de valamiért amikor megláttam a könyvhét előtt pár nappal, hogy van magyar fordítása, azonnal beleszerettem. Lehet, hogy ez elsősorban a borító miatt történt, de utólag csak összekapcsoltam, hogy találkoztam már a szerző nevével korábban.

A fülszöveget elolvasva nem igazán tudtam pontosan mire számítsak, de biztos, hogy nem azt kaptam, amire gondoltam. Annál sokkal többet, szebbet, jobbat. Ez egy nagyon nehéz olvasmány, egyszerre szívszorító és gyönyörű, tele csodaszép leírásokkal, izgalmas párbeszédekkel, lehengerlő stílusban. Arra biztos nem számítottam, hogy a stílusa ennyire gördülékeny, észre sem vettem szinte, és már a felénél tartottam. Nagyon szerettem benne a természetleírásokat, kedveltem a szereplőket, és mikor a bírósági részhez értem, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy jó kis Jodi Picoult-könyvet olvasnék, márpedig az ő stílusáért is odavagyok.

A legfontosabb szereplő nyilván Kya, és az ő élettörténete, amiben megfelelő arányban szerepel a dráma, a szerelem, a hazugság, a család. Tetszik a sok-sok párhuzam, amit a szerző az élővilággal von, és még ha nem is értettem egyet Kya minden döntésével, meg tudtam érteni a miérteket. Mert ő egy törkény kislány volt, akinek sokkal nehezebb sors jutott, mint másnak, de megküzdött a legnehezebb élethelyzettel is.

A könyv felépítése nagyon ötletes, tetszett minden csavar benne, kicsit ugyan kiszámítható, de még ha voltak is sejtéseim, nem vont le az értékéből, mert végig fennmaradt a letehetetlenség érzése. A könyv sok mindenről szól, és nagyon elgondolkodtató. Szerelem, magány, természet, ösztönök, előítéletek. Megint az a fajta, könyv, ami még napokkal később is hatással van az emberre. Nagyon jó választás volt, köszönöm az élményt.

10 hozzászólás
>!
_Nikki P
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

"(…) A természet közelsége és szeretete, a család, a barátság és a szerelem mind új formát ölt ebben a magára hagyott, vizes és ködös lápi világban, ahol élni és túlélni kell. Boldogulhat hát és boldog lehet itt egy örökké magányos ember? Vajon civilizált maradhat ebben a félig civilizálatlan világban?

Ha a kérdéseket nem is válaszolhatom meg, azt mindenesetre elmondhatom, hogy azt hiszem az egyik legnagyobb erőssége Delia Owens könyvének kétségkívül az a játszi könnyedség, amellyel elénk varázsolja és finom vonásokkal (ahogy Kya is teszi) megfesti a láp élővilágát, ráadásul mindezt úgy, hogy közben tökéletes harmóniában és egyensúlyban maradnak az érzékletes leírások magával a cselekménnyel is. Ez a majdhogynem ismeretterjesztő könyvekre jellemző alaposság amúgy egyáltalán nem véletlen, hiszen a hölgy eredeti foglalkozását tekintve maga is zoológus. Mindezek ellenére mégsem válnak a leírások öncélúvá, nem a szerző természet iránti görcsös rajongása jön át a könyvből, hanem pusztán mint eszköz jelenik meg a természet. A lápi ökoszisztéma nem csak Kya otthonává, de egyben családjává is válik, a kettejük közötti kölcsönösség és harmónia, vagy mondhatnám akár úgy is, hogy szimbiózisuk segít Kyának túlélni, társa lesz és a(z egyik) cél az életében, amiért érdemes élnie."

A teljes értékelés »https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/07/delia…

>!
cintiatekla P
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Az Ahol a folyami rákok énekelnek az idei nyár talán legszebb regénye, amit nem érdemes kihagyni, hiszen a történet melankolikussága sok dologra felhívja az olvasó figyelmét: a szeretetre, a magányra, a küzdelmekre, és nem utolsó sorban a természet szeretetére. Olvassátok, nem fogtok csalódni!

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2019/07/delia-owens-ahol-fol…

>!
wzsuzsanna P
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Kicsit féltem ettől a regénytől, mivel annak ellenére, hogy a fülszövege alapján abszolút a profilomba és az ízlésembe vág, azért több helyen olvastam olyan véleményt is, ami szerint kicsit túl lett értékelve. Szerencsére újfent meggyőződtem arról, hogy nyugodtan hallgathatok a megérzéseimre, ugyanis ez a történet pontosan akkora telitalálat lett, mint amire az előzetes elvárásaim és a csodálatos borító alapján számítani lehetett. Gyönyörű, fájdalmas és tartalmas, tele élettel, szívvel és lélekkel, ami segít, hogy kicsit képesek legyünk kiszállni a mókuskerékből, eltöprengeni, vagy egyszerűen csak érezni.
Szeretem, ha egy regénynek köszönhetően térben és időben egyaránt nagy utazáson vehetek részt, Delia Owens könyvén keresztül most Észak-Karolina mocsaras lápvidékére jutottam el az 1950-es évekbe. Ez az egyszerre zord és misztikus táj komoly kihívást állít az emberek elé, éppen ezért azokban az időkben kevésbé vették szigorúan, ha valaki ott akart letelepedni és sajátított ki egy kis darab földet magának, az ott élőket egyszerre gúnyolták, félték, és talán kicsit tisztelték is a városiak. A történetünk főhőse, Kya ezen a lápvidéken született és élt családjával, elszigetelten a legtöbb embertől. Mindez talán nem jelentett volna nagy problémát, ha egy szerető és gondoskodó családot tudhat a magáénak, Kya családja azonban sajnos egyáltalán nem ilyen. Iszákos, a háború után egyre mélyebbre süllyedő apja elől édesanyja és testvérei is elmenekülnek, és sorra lépnek ki a kislány életéből, míg ő először mogorva apjával, majd az ő eltűnése után teljesen egyedül marad a lápi viskóban. Ahelyett azonban, hogy teljes kétségbe esne és a többi felnőtt segítségét vagy védelmét kérné, új családot választ magának a madarak, halak és növények személyében, és szép lassan megtanul boldogulni ebben a különös, egyszerre szép és magányos világban.

A regény cselekménye több idősíkon játszódik, egyrészt elmeséli nekünk Kya történetét kisgyermek korától kezdve, másrészt bemutat nekünk egy jó néhány évvel később történt rejtélyes gyilkosságot, ahol az addigra fiatal nővé cseperedett Lápi Lány lesz az első számú gyanúsított. Innen eredeztethető a regényen található „krimi” címke, ám ez szerintem senkit ne tévesszen meg, nem ez a domináns szál vagy műfaji sajátosság. Sokkal inkább tekinthető az egész egy lélektani vagy női sors-regénynek, ahol egyébként egy gyilkosság is történik, de a hangsúly nem a nyomozás folyamatán, sokkal inkább az emberi természet működésén és a társadalmi előítéleteken van. (…)
Szinte felfoghatatlan, hogy egy ilyen fiatal lány hogyan tud boldogulni, amikor sem pénze, sem támogató környezete nincsen, Kya mégis feltalálja magát, és előteremti magának azokat a javakat, amikre feltétlenül szüksége van a túlélés érdekében. A mindennapjait olvasva szinte elszégyelljük magunkat, mennyi fölösleges dolgot birtoklunk és igénylünk a saját életünkben, amikor ez a kislány örül, ha csomós dara helyett néha más is jut az asztalára. Ahogy azonban a gyerekeknél sokszor lenni szokott, Kya rendelkezik egy olyan csodálatos képességgel, amit sok felnőtt hajlamos elfelejteni: meglátni az apró dolgokban a szépséget, és kincsnek tekinteni olyasmit is, ami másnak csak kacat. Számára a láp nem egy nehezen élhető, veszélyes és kietlen hely, hanem egy olyan varázslatos birodalom, ahol az állatok és növények végtelen gazdagsága tárul elé, és ahol minden történeteket mesél, ha az ember értő füllel és szívvel hallgatja. Ugyanakkor persze Kya is társas lény, és nagyon jól megmutatkozott a regényben, hogy hiába szokta meg sajátos életét, iszonyatosan szomjazza a szeretetet és a törődést, és a maga módján nagyon szeretne kapcsolódni egy másik emberi lényhez. Zseniálisan írta meg a szerző ezt a kettősséget a lány személyiségében, aki egyszerre képtelen arra, hogy beilleszkedjen az emberi közösségbe, ugyanakkor bármit megtenne, hogy tartozhasson valakihez. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/07/ahol-folyami-ra…

5 hozzászólás
>!
tizkicsikonyv P
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Rég olvastam már ennyire hibátlan könyvet. Finoman fogalmazva is zseniális.

1 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Wááóó!
Imádtam ezt a könyvet!
Annyira beengedi az olvasót. Ott voltam Kya mellett minden magányos éjszakán, hallgattuk a éjszakai állatok halk neszezését. Minden rezdülés, minden kósza gondolat világos és egyértelmű. Egyszerűen belelátsz a fejükbe, velük mozogsz, velük élsz. Ez engem teljesen lenyűgözött. Ritka, hogy egy könyv ennyire nyitott legyen az olvasó számára.
Ami a történetet illeti, rendkívül izgalmas, csavaros, amolyan „alig várod a következő felyezetet”.
Az egyetlen bibi nekem a könyv vége. Egy dolog az, hogy nem úgy alakult ahogy szerettem volna, de talán ez nem is róható fel, hiszen így lesz emlékezetes számomra. Viszont az, hogy spoiler, mármint Kya szemén keresztül, kicsi csalódottságot okozott.
Ettől függetlenül imádtam és bátran ajánlom mindenkinek!

>!
bozs
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Ezzel a könyvvel csak az a probléma, hogy miután befejeztem nem tudom mihez nyúljak a polcon.
Ilyen jól megírt könyvet régen olvastam. Nem is emlékszem, hogy utoljára mikor ragadott meg ennyire egy regény. Mindenből pont eleget kaptunk az írótól, izgalmas, csodálatos, szeretettel teli. Pörögtek a kezem alatt az oldalak, még a sokszor említett növényeknek, madaraknak is utána néztem, hogy jobban el tudjam képzelni.
Na de mit olvassak most!?

>!
lothiriel
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Csalódott vagyok. Leginkább magamban csalódtam. A többség bízik egy-egy mértékadó olvasótárs véleményében és ha a Goodreads-en azok az emberek, akiknek az ítéletében bízom, ódákat zengenek és a tömeg is nagyon magasra értékeli a regényt, szinte borítékolható, hogy én is szeretni fogom. Nagyon rosszul gondoltam.
Fejlődésregényre számítottam, sok-sok rétegre, amit lehámozhatok és napokig gondolatban visszatérhetek hozzájuk, komoly irodalmat vártam. Nem ezt kaptam. Nem szeretem a női irodalmat. Pontosabban a női szórakoztató irodalmat nem szeretem. Régen, egy hosszú, fülledt nyáron, amikor a nyaralásra elcipelt összes regényt, novellát elolvastam, kezembe került Nora Roberts. Nagyon jól esett elolvasni azon a lassú, ragacsos délutánon. De aztán soha többet nem vettem a kezembe tőle és kolléganőitől/kollégáitól semmit. Úgy kerülöm a romantikus női ponyvákat, mint a pestist.
Delia Owens regénye igényesen megírt romantikus regény. Csóváltam a fejem a történet logikai bukfencein. Fintorogtam, amikor az írónő természetleírásba csomagolta a romantikus ponyvák ezerszer leirt és elhasznált közhelyeit és szóképeit. A szereplők fájdalmasan egydimenziósak, nincs semmilyen fejlődés, semmilyen lélektani mélység. Egy hajszálra voltam attól, hogy becsukom és elteszem a könyvet, amikor a férfi szereplők indítékait és viselkedését a férfiakat hibáztató és gyűlölő közhelyekből gyúrta össze az írónő. Akár megmagyarázhatná az alfahím/bétahím szintű összeesküvés elméletét az, hogy zoológusként nem tudott elvonatkoztatni az etológiától, de végig az az érzésem volt, hogy inkább túl sok cosmopolitant olvasott annak idején.
Csalódtam magamban, hogy sikerült leemelnem a polcról egy könyvet, amit egyébként nem olvasnék el. Becsapva érzem magam, hogy nem a szórakoztató irodalom gúlájában helyezték el a könyvesboltban. Kiknek tudom mégis ajánlani? Kiváló választás lehet egy nyaralásra, ha a strandon fél szemmel azért a gyerekre kell figyelni, hogy ne egyen meg többet egy marék homoknál.

3 hozzászólás
>!
zsofiabalis
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Ritkán fordul elő, hogy egy könyv borítója ennyire magával ragadjon, de ez a könyv nem csak kívülről gyönyörű. Egyszerre fájdalmas és szívet melengető, szomorú és izgalmas. Számomra letehetetlen volt, egyértelműen az egyik kedvencem lett az évben.

>!
MrkAnita
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Mikor megláttam a Libri oldalán a hamarosan megjelenő könyvek között azonnal tudtam, hogy el akarom olvasni.
Nem mondom, hogy soha nem választottam még borító alapján könyvet, mert ha éppen olyan hangulatban vagyok megesik, de csak várólistás példányoknál. Itt viszont nem tudtam miről szól és mégis beleszerettem.
Nagyon élveztem olvasni, lassú folyású, ugyanakkor sodró lendületű, mély mondanivalójú történet.
A természetleírásokat is szerettem, pont megfelelő arányban vannak a cselekménnyel, egyik sem túl sok, vagy kevés.
Érdekes módon a krimi szál szinte egyátalán nem érdekelt, ennek ellenére nagyon tetszett a módja ahogy a végén fény derül a megoldásra.

Olvastam, hogy terveznek filmet készíteni belőle, remélem nem a krimi vonal lesz a fő mozgatórugó, és nem megy majd át az egész egy tipikus amerikai lufiba, nagy kár lenne érte.


Népszerű idézetek

>!
moonchristal P

Talán vannak álmok, amiknek el kell enyészniük.

105. oldal, 12. fejezet - Aprópénz és dara (Libri, 2019)

>!
moonchristal P

A verssorokról Kya jutott eszébe, Jodie kishúga. Olyan kicsinek és magányosnak látszott odakint a hatalmas lápon. Elképzelte, hogy a saját húga téved el odakint. Az apjának igaza volt – a versek érzelmeket keltenek az emberben.

65. oldal, 6. fejezet - A csónak és a fiú (Libri, 2019)

>!
Virág_Blogger P

A mocsár mindent tud a halálról, és nem tartja szükségszerűen tragédiának, bűnnek pedig egészen bizonyosan nem.

11. oldal, Prológus

>!
moonchristal P

– Az apja sokszor elmondta már Tate-nek, hogy az igazi férfi az, aki nem szégyell sírni, aki szívvel olvas verset, a lelkében érzi az operát, és mindent megtesz, ha meg kell védeni egy nőt.

64. oldal, 6. fejezet - A csónak és a fiú (Libri, 2019)

>!
moonchristal P

Már nem ábrándozott arról, hogy a sasokkal szárnyal – talán ha az embernek a sárból kell kikotornia a vacsoráját, a képzelőereje ellaposodik, akárcsak a felnőtteké.

107. oldal, 13. fejezet - Tollak (Libri, 2019)

>!
moonchristal P

A varjak épp úgy nem tudnak titkot tartani, mint a sár – ha észrevesznek valami furcsát az erdőben, muszáj mindenkinek elmondaniuk.

107. oldal, 13. fejezet - Tollak (Libri, 2019)

>!
Virág_Blogger P

Tudta, hogy a papa miatt ment el mindenki – ő csak azt nem értette, vajon őt miért nem vitte magával senki.

22. oldal

>!
moonchristal P

Abban a másodpercben feltámadt a szél, sárga juharfalevelek ezrei szakadtak le az éltető ágról és szálltak át az égen. Az őszi levelek nem lehullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak és ide-oda libbennek a széllel.

150. oldal, 17. fejezet - Át a küszöbön (Libri, 2019)

>!
moonchristal P

Egyes viselkedésminták, amelyek nekünk most kegyetlennek tűnnek, biztosították az ősemberek túlélését abban a mocsárban, ahol épp éltek akkor. Nélkülük nem lennénk itt. Ezek az ösztönök még most is jelen vannak a génjeinkben, és bizonyos körülmények között megnyilvánulnak. Részben mindig azok leszünk, amik egykor voltunk, aminek egykor, réges-régen lennünk kellett a túlélés érdekében.

279. oldal, 33. fejezet - A sebhely (Libri, 2019)

>!
moonchristal P

– Azt hiszem vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni, csak vagy megbocsátani, vagy nem.

279. oldal, 33. fejezet - A sebhely (Libri, 2019)


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Judith Henry Wall: Anyaszív
Garth Risk Hallberg: Ég a város
Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke
Nathan Hill: Nix
Truman Capote: Hidegvérrel
Josef Skvorecký: Oroszlánkölyök
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Kondor Vilmos: Budapest novemberben