Nagy levegő és…
A fülszöveg elolvasása után titkon reméltem, hogy megtaláltam az újabb Eleanor & Parkot, vagy legalábbis ahhoz valami nagyon hasonlót. Persze tudtam, hogy erre kevés az esély, de remélni csak szabad, nem? :)
Sokáig nem szippantott magába a történet, folyamatosan a hibáit figyeltem, lestem, mibe lehet belekötni. Ez van, ha nem jó egy könyv, ha nem ragad magával. Aztán valami megváltozott, valami megmoccant bennem is, és basszus… Messze nem hibátlan, de az érzelmek, amiket kelt, nagyon erősek. Alig jutok szóhoz, és állandóan bekönnyezik a szemem…
A történet alapszituációját én a Gilbert Grape című filmhez hasonlítanám: adott egy lepukkant ház és egy anya, aki olyan szinten túlsúlyos, hogy nem bír már felkelni az ágyból. A nő maga az irodalmi megtestesülése Rasputia-nak (Norbit), és itt most egyáltalán nem túlzok. A gyerekei mind nagyon kövérek, úgy értem, tényleg nagyon-nagyon-nagyon kövérek, és közülük a legkisebb Mercy, aka Sugar, aki egymaga kénytelen gondoskodni anyjáról, mert az apja eltűnt, az egyik bátyja már elköltözött otthonról, a másik pedig egy hasznavehetetlen pöcs. Sugar súlyos étkezési zavarral küzd, bánatában állandóan tömi magát, főleg édességgel, junk fooddal és minden hami-nyami finomsággal. Hallottam már ilyesmiről, de rémes volt olvasni arról, hogy tényleg bármi rossz történt azonnal neki állt falni.
Szóval így indul a történet, aztán betoppan a lány életébe Even, aki mindent megváltoztat, aki megmutatja a lánynak, hogy ő is értékes ember, neki is vannak szeretetreméltó tulajdonságai, és bármit elérhet, amit csak akar, a világ előtte is tárva nyitva áll. Én is túlsúlyos vagyok, és néhány mondat nagyon szíven talált engem is. Volt, hogy elkeserített a történet, de volt, hogy reményt és erőt adott. :)
A regény cselekményét sokszor éreztem siettetettnek, mintha loholt volna az írónő, hogy kitöltse a tanévet. Napok és hetek repültek el úgy, hogy nem egyszer csak pár bekezdés után esett le, hogy itt huzamosabb idő maradt ki. Ezt leszámítva a cselekményvezetés rendben volt, spoiler Örültem, hogy egy ilyen mély, őszinte elfogadással teli barátságról olvashattam. Tényleg nagyon szép volt.
Voltak itt azonban hasonlóságok: Gilbert Grape, Norbit, plusz E&P és Reasons I Fell for the Funny Fat Friend. E&P: egyrészről hasonlítanak abban, hogy a főszereplő lány itt is nagyobb testű, mint az átlag, másrészről Sugar-nek is borzalmas a családi háttere, plusz benne volt ez a mondat: “…you’re my favorite person in the world.” E&P-ban: ”You're my favorite person of all time.” Nem nagy dolog, de nekem feltűnt. A RIFFTFFF (szóval a másik :D) pedig azért jutott eszembe, mert ott a lány ugyanúgy nem szereti kimondani a fuck szót, és inkább helyettesíti mással.
A borító csodálatosan szép, de ennyi. Nem érzem különösebben kifejezőnek, de az tagadhatatlan tény, hogy gyönyörű.
Összegezve: ez egy különleges, kissé suta könyv, de szerethető. Legszívesebben csak ölelgetném és dédelgetném. Megbocsátok minden hasonlóságot és minden botlást neki, mert végül nagyon közel került a szívemhez. Úgyhogy, ha az eleje nem is tetszik annyira, akkor se hagyd abba!