Wounded ​Knee-nél temessétek el a szívem 29 csillagozás

A Vadnyugat története indián szemmel
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Dee Brown mára klasszikussá lett, átfogó tanulmánya az amerikai indiánok módszeres kiirtásáról. A „Wounded Knee-nél temessétek el a szívem” először 1971-ben jelent meg – azóta tizenhét nyelvre fordították le, és közel ötmillió példányban kelt el… Az indiánok saját szavaikkal számolnak be a csatákról, a mészárlásokról, a megszegett szerződésekről – mindazokról a veszteségekről, melyeket a Vadnyugat „meghódítása” során szenvedtek el.

A Vadnyugat története indián szemmel címen is megjelent.

Eredeti mű: Dee Brown: Bury My Heart at Wounded Knee

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662138

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Wounded Knee


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

„Aki szereti az indiános könyveket annak kötelező olvasmány ez a könyv. Nagyon könnyen olvasható, és a szerkezete is kiváló. Fejezetekre van osztva, és egyes fejezetek általában egy törzs történetét mesélik el, hogy miként éltek és mit voltak kénytelenek eltűrni az amerikai katonaságtól.Sok indiáncsoport élt Amerika szerte akik lépésről lépésre fogyatkoztak az ellenük indított háború következtében. Voltak akik túlélték, de sajnos voltak akik majdnem mind egy szálig megszűntek létezni. Hamis szerződésekkel, erőszakkal, félrevezetésekkel, hamis ígéretekkel csalták ki az indiánoktól a területeiket. Voltak akik beletörődtek, de a sokaság harcolt mindhalálig a saját földjükért.”
További gondolatokat itt találsz a könyvről:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/10/dee-brown-wounded-k…

2 hozzászólás
>!
ppeva P
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

Kislánykoromban nagyon szerettem a bátyám indiános könyveit olvasni. Akkoriban Cooper és Karl May könyveit faltuk, valamint az NDK-jugoszláv indiános filmek voltak divatban. A napköziben persze csomószor játszottunk indiánosat is, arra még pontosan emlékszem, hogy voltak gyerekek, akik mindig indiánok akartak lenni, de voltak olyanok is, akik csakis a fehér ember szerepét választották maguknak. Én indián szerettem lenni, bár a lány-indiánokat legtöbbször bezavarták a fiúk a wigwamnak kinevezett sarokba. Nem volt mozgalmasabb a fehér lányokat játszóknak se, de inkább csatakiáltásokat üvöltöttem és karmoltam, ha mégis megtámadtak, minthogy sikítoznom és ájuldoznom kelljen…
Szóval, volt valaha némi indián „előéletem”.
Ezt a könyv közvetlenül azután kezdtem el olvasni, miután kiolvastam Rein Taagepera: A finnugor népek az orosz államban könyvét. Megdöbbentő volt a sok hasonlóság és párhuzam az orosz/szovjet/orosz és az amerikai Nagy Fehér Ember őslakosokkal szembeni gyarmatosító, hamis, sunyi, gyámkodó, lenéző, kiszorító, népirtó, mohó viselkedésében. Talán az volt a különbség, hogy az amerikai betelepülők a szabadság (saját szabadságuk), emberi jogok (saját emberi jogaik) és a Jóisten (saját Jóistenük) nevében sokkal erőteljesebben és egyértelműbben irtották is az indián bennszülötteket, míg az oroszok főleg inkább a saját népükkel szemben már jól bevált áttelepítés, kiszorítás, mélyszegénységbe taszítás lassabb (de azért biztos) módszerét választották. Meg talán az, hogy az oroszok csak később jöttek rá, milyen gazdag is az a kietlen, sokáig figyelmen kívül hagyott vidék, ahol a finnugor (és egyéb maroknyi) népek éltek, és akkor már nem lehetett olyan egyszerűen halomra lőni azokat, akik ott útban voltak. (Kivéve a sztálini népirtások időszakát, amikor egyaránt ölték az oroszokat is, a nemzetiségeket is. Csak utóbbiaknál volt még egy plusz ok/ürügy a rovásukon…)
Nagyon nehéz erről a könyvről írni, mivel nemcsak történelmi mű és információs forrás, de erős érzelmi hatásokat is kelt az olvasóban. Óriási pozitívuma, hogy megismerhetjük a történéseket az indiánok szemszögéből. Mert a fehérek már leírtak, elmondtak mindenfélét a „vadakról”, most megszólalhattak az indiánok is – és bizony, sok-sok szégyenletes dologról lehúzzák a leplet. Nagyon jó könyv, remekül összeállítva, rengeteg történelmi adattal, dokumentummal, mégsem száraz adathalmaz. Emberi közelségbe hoz embereket (jókat és rosszakat, mind a két oldalról), megvilágít eseményeket, rámutat súlyos összefüggésekre. Néha le kell tenni kicsit a könyvet, hogy leülepedjen, hogy az ember ismét képes legyen az újabb és újabb információk befogadására, az újabb és újabb szörnyűségek elviselésére. Nem kitalált horrorborzalmak ezek, hanem szikár történelmi tények. Hasonlókat lehet, lehetne olvasni az afrikai, dél-amerikai, ázsiai, ausztrál stb. gyarmatosítások koráról. Odamegy a Fehér Ember, kezében kereszt, üveggyöngy és fegyver, száján kegyes szavak és gátlástalan hazugságok, mohó szeme pedig izgatottan néz körül, mit is lehetne elvenni, elcsalni, elrabolni a barátságos és naiv őslakosoktól. Hiszen ezek a földek senkiéi, hiszen ezek az emberek nem emberek…
Jár az ember feje, hogyan is lehetett volna egymás mellett működtetni a fehérek és az indiánok társadalmát. Hogyan lehetett volna összeszelídíteni a letelepedő, a kerítések, parcellák, erdőirtások, valamint a vándorló, vadászó, a végtelen préri szellemében élő népeket. Nem hiszem, hogy könnyű feladat lett volna, de utólag legalább nem kellene szégyenkezni. Már ha szégyenkeznek… Az indián rezervátumok 20. századi állapota nem azt mutatta, hogy valaha is próbálták volna jóvátenni mindazt, amit elkövettek az őslakosok ellen.
Azt hiszem, hamarosan előveszem újra valamelyik régi-régi indiános könyvet…

2 hozzászólás
>!
Ygritte
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

Szíved legyen tiszta, igaz, erős, hogy eme írott, szörnyű igazságot olvasni győzd!
„Harcos voltam egykor. Most mindennek vége. Nehéz időket élek.” Ülő Bika

>!
diosmonty
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

Szívszorítóan hiteles és részletes történet telhetetlenségről, kiszolgáltatottságról és egy hajdan hatalmas nép törzseinek pusztulásáról. Lesújtó volt, amit olvastam. Ezt a pusztítást nem lehet megmagyarázni vagy jóvátenni.

>!
Adrienn_ka
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

Számítottam rá, hogy megrázó lesz, de többször lábadt könnybe a szemem, mint gondoltam volna.
Eddig sem voltam jó véleménnyel arról, ahogy az amerikaiak az „indián-kérdését” kezelték. Csodálatos mennyire közvetlenek és befogadóak voltak az indiánok. Valamiért mindig elvarázsoltak, kicsit hiányoltam is a részleteket a szokásaikról, vallásukról. Kétségtelen, hogy a tárgyilagosság volt a cél.

>!
Pernahajder
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

Érzések, szavak olvasás közben, kb időrendben:
kiváncsiság, meghökkenés, düh, kétszínűség, hazugság, képmutatás, szomorúság, együttérzés, félelem, harag, üresség, valóság.

Nehéz volt végigolvasni.
Nesze neked amerikai álom és európai civilizáció.

>!
mamono 
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

Sokkoló könyv volt, tele vérrel, árulással és megszegett ígéretekkel. Elsősorban érdekes volt egy másik szempontból olvasni a könyvet. Az indiánok szemszögéből, de pontosan ez volt, ami egy kicsit zavart is. Ha mindkét oldalt jobban bemutatják, kevésbé egyoldalúan, talán többet tudhattunk volna meg.
A séma ugyanaz volt minden nép esetében, ami megrázó, hogy milyen bizalommal várták a fehéreket, és a sokadik megszegett ígéret után is hittek mindennek, amit mondtak, és tényleg voltak kegyetlenkedések, de mindkét oldalon. A fehér gyilkolta az indiánt, az indián gyilkolta a fehéreket. Az egészből egyetlen következtetést lehet levonni. A bosszú bosszút szül, a mészárlás mészárlást, és egy pillanatig sem mondom, hogy a fehérek, vagy az indiánok lettek volna csak a hibásak. Mindkét oldal hibás volt. Mert az ártatlanok gyilkolása nem lehet válasz semmilyen vélt, vagy valós sérelemre.
De azért azt is el kell ismernem, hogy több esetben is komolyan megrázott, amit olvastam, és ajánlom mindenkinek, akit nemcsak az érme egyik oldala érdekel, de azzal, hogy azért egyik oldal sem volt hibátlan, ami azért nagyon érződött a könyvön. Időnként képes volt a szerző oldalakat írni arról, hogy az indián falut legyilkolták, és mi maradt a lakóiból, mikor a másik oldal vérengzését volt, hogy egy pár bekezdésben elintézte. Ami az én lelkiismeretemet zavarta.
Ám ezzel véletlenül sem azt mondom, hogy megbocsátható, ami történt.

>!
Sandor_Rozsa
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

Nehezen tudtam végig olvasni, többször is meg kellett állnom, hogy megpróbáljam megemészteni. De még mindig csak rágom és kérődzök rajta. Rengeteget tanul belőle az ember, ezért nálam kötelező olvasmány.

>!
Rebel_Scum
Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

Nagyon sokáig tartott, míg végigrágtam magam rajta. Az eleje még tetszett, de aztán már minden fejezet nagyon egyformának tűnt, csak a törzs-és személynevek változtak. Teljesen jogosan volt a maga korában mérföldkő de mára már nem annyira új a gondolat, hogy a fehérek igazságtalanok voltak.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
SophieOswald

Hantoljatok el bárhol, nyugtot nem lelek,
Wounded Knee-nél temessétek el a szívem.

     STEPHEN VINCENT BENÉT

19. oldal (Cartaphilus, 2011)

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

Kapcsolódó szócikkek: temetés · Wounded Knee
>!
Adrienn_ka

Az indiánok úgy gondolták, hogy a sápadt arcúak gyűlölik a természetet, az eleven lélegzetű vadont, négylábúit és szárnyasait, a füves tisztásokat, a vizet, a földet és magát a levegőeget is.

28. oldal

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · természet
>!
ppeva P

A sebesült sziúkkal megrakott kocsik a sötétség beálltával elérték a Pine Ridge-i kormányhivatalt. Négy férfit és negyvenhét asszonyt meg gyermeket kellett volna elhelyezni. Mivel az összes rendelkezésre álló barakk katonákkal volt tele, az indiánokat kinn hagyták a farkasordító hidegben a nyitott kocsikon, miközben egy tehetetlen tiszt valami fedelet próbált keríteni számukra. Végül kihordták a padokat az episzkopális templomból, és szénát terítettek a földre alomnak.
Történt pedig mindez az Úr 1890. esztendejében, négy nappal karácsony után. Ahogy az első megtépett, véres indiánok beléptek a gyertyafényben úszó templomba, láthatták – azok legalábbis, akik eszméletükön voltak – a tetőgerendákról integető fenyőágakat. A szentélyben, az oltár felett ott díszelgett ormótlan betűkkel a felirat: BÉKESSÉGET A FÖLDÖN A JÓAKARATÚ EMBEREKNEK.

506. oldal

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

>!
Adrienn_ka

A fehérek tudják, mit hogyan kell előállítani, nem tudják azonban, mit hogyan kell elosztani.
(Ülő Bika)

488. oldal

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

>!
ppeva P

„– De hát miért nem akartok iskolát? – kérdezte a biztos.
– Mert azt tanítjátok majd, hogy templomokra is szükség van – felelte Joseph.*
– És nem akartok templomokat?
– Nem, nem akarunk.
– Miért nem?
– Mert a templomokban azt tanítanátok, hogy civakodjunk Istenről – mondta Joseph. – Ilyesmit pedig nem akarunk tanulni. Mert ha van is viszályunk a földön más emberekkel, földi dolgokért, Istenről még sohasem civódtunk, és nem is akarunk."

* Heinmot Tujalaket nez-percé indián törzsfő „fehér” neve (Ifjú Joseph)

370. oldal

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

>!
ppeva P

„Ötödnapon – idézzük Joseph-et – elmentem Miles tábornokhoz, és átadtam a puskámat.” Ékesszóló beszédét, amelyben vereségét elismerte, Charles Erskine Scott Wood fordította angolra*, majd írásban is megörökítette a főnök szavait; ez a beszéd lett a későbbiekben a legtöbbet idézett amerikai indián szöveg.
„Mondjátok meg Howard tábornoknak, ismerem a szívét. És megőriztem szívemben, amit mondott nekem. Belefáradtam a harcba. Főnökeink elestek, Látó Üveg halott. Tuhulhulzote is halott. Minden öregünk halott. Az ifjú harcosok mondhatnak csak igent vagy nemet, de az ő vezérük (Ollokot) is halott. Hideg van, nincsenek takaróink. Kisgyermekeink megfagynak. Néhány emberem elmenekült a hegyeken át, de nekik sincs takarójuk, és nincs ennivalójuk. Ki tudja, hol járnak, talán meg is fagytak azóta. Egy kis időt szeretnék, hogy gyermekeimet megkereshessem, lássam, hányan maradtak. Talán meglelem őket, de az is lehet, csak a halottak között. Hallgassatok rám, főnökeim! Fáradt vagyok, a szívem beteg és szomorú. Mostantól, vagyis attól az időtől fogva, ahol a Nap e pillanatban áll, többé már nem harcolok.”

* Wood hadnagy hamarosan leszerelt, ügyvéd lett, valamint szatirikus költemények és esszék szerzője. Találkozása Joseph Főnökkel és a nez-percékkel egész életét befolyásolta. A hadsereg egykori hadnagya a társadalmi igazság és a jogfosztottak ügyének bátor védelmezője lett.

381. oldal

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

>!
ppeva P

Ezek után ismertette a sziúk történetét; elmondta mindazt, amit ebből a történelemből ő maga is átélt, felsorolta a kormány megszegett ígéreteit. Hangsúlyozta, ő megígérte, hogy követi a fehér ember útját, s állja is a szavát. „Ha valaki elveszít valamit, visszamegy a helyszínre, jól körülnéz, és megtalálja, amit elveszített. Ezt teszik most az indiánok is, kérvén titeket, adjátok meg nekik, amit a múltban ígértetek. Gondolom, ezért még nem kellene úgy bánni velünk, mint az állatokkal… ez az oka, hogy szívemben rossz érzések sarjadtak… A Nagy Fehér Atya közölte velem, hogy ha a múltban haragudott is rám, mindezt elfelejtette és megbocsátotta, és a jövőben nem fordul ellenem; én pedig hittem ígéretének, és eljöttem ide. És azt mondta nekem, ne hagyjam el a fehér ember útját, én pedig megígértem, nem hagyom el; igyekezni fogok, hogy valóban ne térjek le erről az útról. Úgy érzem, földem rossz hírű föld lett, pedig szeretném, hogy újra jó hírű legyen, mert jó hírű föld volt régen; de azt is megkérdem olykor magamban, kinek köszönheti rossz hírét.”
Ülő Bika ekkor az indiánok életkörülményeiről szólt. Az indiánok nélkülözik mindazt, ami a fehéreknek megvan. Ha azt akarják, hogy az indiánokból is fehér emberek váljanak, ehhez szerszámok és eszközök kellenek, jószág, kocsik, „mert a fehérek is ebből élnek”.
A küldöttek nem fogadták barátságosan e szavakat, meg sem hallgatták igazából, mindjárt támadásba mentek át.

485-486. oldal

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

>!
ppeva P

Hancock azért jött, hogy elejét vegye a harcnak, a végeredmény pedig az lett, hogy éppen ő robbantotta ki ostobán a háborút. Custer erődről erődre vonult lovasaival, indiánoknak azonban nyomát se találta.
„Sajnálatomra le kell szögeznem, hogy Hancock tábornok expedíciója semmi jóra sem vezetett, ellenkezőleg, számos baj forrása lett” – írja Thomas Murphy, az indián ügyek főbiztosa Washingtonba Taylor kormányzónak.
„Fekete Szakállas” Sanborn pedig így tájékoztatta a belügyminisztert: „Hancock tábornok intézkedései a közérdek szempontjából kártékonynak, az általános humanitás mércéjével mérve embertelennek bizonyultak, ezért helyénvalónak tartom, hogy tájékoztassam Önt idevágó nézeteimről… Az a tény, hogy egy ilyen hatalmas nemzet, mint a miénk, így háborúzik néhány száz szétszórtan élő nomáddal, a lehető legszégyenteljesebb színjáték, példátlan igazságtalanság és undorító nemzeti bűntett, amely előbb vagy utóbb az ég méltó haragját zúdítja megtorlásként ránk és utódaink fejére.”
Stanton hadügyminiszterhez intézett jelentésében „Nagy Harcos” Sherman más nézetnek adott hangot: „Véleményem szerint ha csak ötven indiánnak is megengedjük, hogy az Arkansas és a Platte között maradjon, őriztetnünk kell minden postaállomást, minden vonatot, a pályamunkások minden csoportját. Más szavakkal: háromezer katonára lenne szükségünk ötven ellenséges indián féken tartására. Ártalmatlanná kell tenni őket, de gyorsan, azt pedig már lényegtelen részletkérdésnek tartom, indiánügyi biztosok beszélik-e rá a távozásra őket, vagy megöljük-e valamennyiüket.”

193. oldal

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

>!
ppeva P

Kalifornia indiánjai éppoly szelídek voltak, mint földjük éghajlata. A spanyoloktól kapták nevüket, a spanyolok létesítettek missziós állomásokat számukra, hogy megtéríthessék és megronthassák őket. A kaliforniai indiánok törzsi szervezete fejletlen volt; minden falunak volt vezetője, nagy harci főnökök azonban sohasem akadtak e békeszerető emberek körében. Amikor 1848-ban aranyra bukkantak Kaliforniában, ezrével áradtak ide a világ minden tájáról a fehérek, s a készséges indiánoktól mindent elvettek, amire szükségük volt. Azokat, akiket a spanyolok még nem rontottak meg, most megrontották, majd egész törzseket irtottak ki, melyeknek ma már neve is rég feledésbe merült. Mert ki emlékezne a csilulákra, a csimarikókra, az ureburékra, a nipevaikra, az alonákra és száz más csoportra; ott porladnak csontjaik az autósztrádák, parkolóhelyek és lakóháztömbök alatt a mélyben.

263. oldal

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel

>!
ppeva P

Nem akarunk itt fehéreket. A Fekete-dombok a mi földünk. Ha pedig a fehérek el akrnák venni tőlünk, harcolni fogunk.
TATANKA JOTANKA (ÜLŐ BIKA)

322. oldal

Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem A Vadnyugat története indián szemmel


Hasonló könyvek címkék alapján

David Murdoch: Észak-amerikai indiánok
Signe Seiler: A vadnyugat
Arthur Versluis: Indián hagyományok
Alain Quesnel: Indiánok
Eva Dix: Az indiánok
Richard Collins (szerk.): Indiánok és ősi kultúrák Észak-Amerikában
Angela Weinhold: Indiánok
James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
James Fenimore Cooper: Vadölő / Az utolsó mohikán
James Fenimore Cooper: Nyomkereső / Bőrharisnya