Vasút ​a Vadnyugaton 15 csillagozás

Dee Brown: Vasút a Vadnyugaton

A helyszín: a western-filmek világa. Mégis Dee Brown könyvében a cowboyok, az indiánok és a nyers deszkákból rótt kocsmák csak a tájkép részei: a könyv másféle romantikát ígér.
Milyen akadályokat küzdöttek le az ír napszámosok és a kínai kulik a Sziklás Hegység hóförgetegében, és Nevada folyó pusztáin… Mekkora földrablás, mennyi hamis bizonylat, kötvény és számla terheli a Vadnyugat negatív hőseinek lelkiismeretét… Hogyan csábítottak milliókat az Édenkertnek festett nyugati szűzföldekre.. Miként rabolták el egymástól a vasúttársaságok a bevándorlók riadt csoportjait…
A vad, szaggatott táj és a zöldre-pirosra pingált „oldtimer” lokomotívok voltaképpen kulisszák. A kiváló amerikai író a valóságot idézi elénk ironikus és leleplező erejű könyvében. Az eredmény: újabb világsiker.

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szivárvány Kossuth

>!
Kossuth, Budapest, 1980
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630916193 · Fordította: Tandori Dezső

Kedvencelte 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

pwz I>!
Dee Brown: Vasút a Vadnyugaton

Még a Terence Hill filmekből is kaptunk egy kis adalékot, hogy hogyan készült a Vasparipa útvonala a Vadnyugaton át! Mennyi ármány és korrupció árán született meg egy-egy mérföld!
Milyen más volt az élet a paddy-k, vagyis az írek által épített, keletről nyugatra haladó részen és a kínai kulik nyugatról keletre haladó pályaszakaszai mellett! No meg, hogy születtek a vasútépítésből a milliárdok? Hogyan küzdöttek az indiánok a területükre behatoló társaságok ellen, vagy éppen hogyan szerették volna a bevándorlók, ha éppen az ő területükön megy át a vonat? Jól összeszedett kis összefoglaló a Vadnyugat „vasparipás” meghódításáról! :)

>!
Kossuth, Budapest, 1980
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630916193 · Fordította: Tandori Dezső
5 hozzászólás
jethro>!
Dee Brown: Vasút a Vadnyugaton

Amerika, a XIX. század második fele. A transzkontinentális vasút építésének időszaka, avagy hogyan legyünk milliárdosok a nép pénzén. A vasútépítéssel rengeteg kormányzati pénz járt, és emellett a vasút mentén jelentős földtulajdon jogot kaptak az építők. A Union Pacifik keletről nyugatra tartott írekkel és levitézlett polgárháborús veteránokkal, a Central Pacifik pedig Kaliforniából indult kelet felé, főleg kínai munkásokat alkalmazva. Mivel a kormány távolságra fizetett, s adta a földet, ezért lett a vasútvonal girbe-gurba, de hát ki ne csinálta volna ezt, mikor milliárdok hullanak az ölébe. Az építkezést megsenyvedte az addig háborítatlan természet, és az őslakosok. Az indiánoktól elvették földjeiket ( egyre újabb kormányhatározatok alapján ), és prémvadászok hada indult kiirtani a bölényeket, mivel ahogy haladt előre a vasút, az újonnan bevándorlókat és a vasútépítőket is élelmezni kellett. Promontory Summit-nél találkozott a két vonal, beverték az arany szeget, óriási ünneplés közepette. De hát mit nyert vele a köznép? Megépült egy olyan vasút, mely kacskaringós, nem egyenes irányú, s többszöri átszállással érhet célba az ember. A pálya alatt sokszor nem volt töltés, zúzottkő, csak a laza földre fektették a síneket, a talpfák nem keményfából készültek hanem fenyőből, melyek pár év múltán elkorhadtak, az alagutak és hidak nevetség számba mentek, és sok helyen a sínek párhuzama is kívánni valót hagyott maga után. Az árak magasak voltak, egy bevándorló csak az oda utat tudta kifizetni családjának. De hát az akkori kormányzatnak ez volt a jó, a bevándorlás éltette Amerikát.
Akit érdekel a téma, annak ajánlom a Hell on Wheels című filmsorozatot. Thomas Durant alakítója szerintem Oscart érdemelne.

4 hozzászólás
Pumukli82 >!
Dee Brown: Vasút a Vadnyugaton

A nagy Amerika történelme tele van csontvázakkal. Ez is egy olyan könyv ami jól megmutatja, mi rejlik az emberi kapzsiság és hatalomvágy mögött. Nem könnyű olvasmány ami a tartalmat, a sok gonoszságot illeti. Viszont olvashatóság tekintetében nem volt olyan nehéz, amit egy dokumentumregénytől vártam. Igaz sok a név, a dátum, a helyszín és az adat, de mindez azért olvasmányos formában hozza amennyire lehet.
Elképesztő ahogyan az indiánok földjeit, hivatalos formában elveszik. Kihasználják őket az ügyvédek paragrafusok mögé bújnak.

„Manypenny 1854 és 1857 között az Egyesült Államok nevében azokat a szerződéseket, amelyek az indiánokat megfosztották földjeiktől. 1854. május 6-án Manypenny kormánybiztos rávette a delavárokat: a törzs minden férfi tagja tartson meg fejenként nyolcvan acre földet, a fennmaradó területrészről pedig mondjanak le az Egyesült Államok javára. Azzal hitegette őket, hogy így aztán majd a megmaradt földek értéke hihetetlen magasba szökken. (Később a delavároktól minden földjüket elvették, és az Indián Területre telepítették át őket, ahol törzsi létük megszűnt.)”

„Szerződés szerződést követett, végül az indiánok 19 342 000 acre eredeti birtokukból tizennyolcmilliót átadtak a kormánynak.”

Persze az indiánokon túl láthatjuk a bevándorlók nehézségeit. A munkanapok gyötrelmeit. Ez mellett nekem már eltörpült az a haladás és fejlődés amit a vonat hozott magával. Talán ezen az áron lehet nem is kellett volna.

„Az újtelepeseket éhhalál fenyegette; a kormánynak kellett közbeavatkoznia, a „sáskaalap” pénzösszegeiből fedezték legelemibb élelmiszer-szükségletüket, ruházatukat.
Persze, a legtöbb kivándorlónak a nehéz körülmények ellenére sem volt más lehetősége, mint kitartani, hiszen minden pénzecskéjüket és jövedelmüket a vasúttársaságoknál kötötték le a megszerzett mezőgazdasági vagy városi telkek fejében.”

„…egyetlen dologról mindenki megfeledkezett: hogy tudniillik ezt a földet évszázadok óta indiánok lakják, akiknek földjeit most nagyvonalúan „eltervezgetik” – lehetőleg szinte szó szerint – alóluk. Oly kevéssé törődtek velük, mintha csak a tájkép élettelen részei lennének.”

A korrupció nem mai találmány, ezt a könyv lapjain gyönyörűen láthatjuk.

„E társaságok egyetlen célja az, hogy olyan abszolút zsarnokuralmat gyakoroljanak a szövetségi államok lakosai felett, ahogyan azt az óvilági tirannusok sem álmodhatták. Legföljebb a középkorból ismerünk rá példákat, hogy a feudális rablóbárók az erőszakra építve vámokat róttak volna a kereskedelmi útvonalakra. Váraik biztos menedékéből, vazallusaik hódolatát élvezve, lecsaptak az utazókra, kegyetlenül megsarcolva őket.”

Ami nagyon pozitív volt a könyvben az hogy a képek nagyon sokat segítettek elképzelni a látványt, mert nekem inkább a nagyobb mozdonyok ugrottak be.

Akit érdekel ez a világ az kösse be magát, mert elképesztő és gyomorforgató amit a könyv bemutat.

„A bevándorlók életének sivárságát fokozta a vasúttársaságok vezércápáinak önkénye: ők ugyanis életfogytig elkötelezett jobbágyaiknak tekintették a telepeseket. Hűséggel, hálával tartoztak „gazdáiknak”, akik ezt alaposan ki is használták.”

nagy_anikó >!
Dee Brown: Vasút a Vadnyugaton

Én balga azt hittem, hogy a korrupció és a spekuláció a 20. század vívmánya. Ez a könyv szépen megmutatta, hogy bizony nem. Léteztek „ők” már jóval korábban is.
Nagyon őszintén, nagyon aprólékosan megírt történet, rengeteg adattal, dátummal.
Nem lehet vele gyorsan haladni. Aki lépten-nyomon kalandot vár az ne fogjon neki, mert csalódni fog. A cím nem félrevezető, csak én másképp értelmeztem (engem vezettek félre a western-filmek).

robertbardos P>!
Dee Brown: Vasút a Vadnyugaton

Igazi vadkapitalista történelmet mesél el Dee Brown. Telekspekuláció, korrupció, fedezetlen kötvények – elsőre nem ez jut(na) az ember eszébe a haladást jelentő vasút nyomán. Mégis, ahogy megérezték a főszereplők a pénz szagát, úgy alakultak ki nyugaton és délen azok a kevesek, akik mindent megmozgattak, hogy tervezett vasútvonalhoz tartozó állami földutalások után busásan tovább adják a terméketlen parcellákat – majd “véletlenül” megváltozzék a nyomvonal és mégegyszer megismétlődjön ez a pénzügyi folyamat.
A sok-sok történet a vége felé már nehézzé teszi a könyvet, szinte minden fejezet a kiábrándultság soraival fejeződik be. Emellett hiánya, hogy nem tartalmaz egy vasútvonal térképet sem, ami a nem-amerikai közönség számára nehézzé teszi az események követését. Ennek ellenére megérte elolvasni, mert sajnos ezekhez hasonló jelenségek Magyaroszágon is megtörténtek/megtörténnek – elég csak az autópálya építésekre vagy vasútvonal felújításokra gondolni, ahol pár ember túlárazva nyeri meg az állami tendereket és közel sem biztos, hogy a legjobb színvonalon végzi majd el a munkát.

Attila_Moldovai>!
Dee Brown: Vasút a Vadnyugaton

Szerintem nagyon érdekes volt. Egyszer én is szívesen átutaznám Amerikát vonattal. Az a munka mit véghezvittek a vasút megépítésekor emberfeletti, de sajnos az őslakkosokkal való bánásmód és az, hogy a vasútmágnások úgy tekintettek a munkára, mint egy Monopoly játszmára, beárnyékolja az egész dicsőségét.


Népszerű idézetek

Barbár>!

A többi vasútkirályhoz hasonlóan Villard is azt állította, hogy vagyona szintén elúszott a csődön. Ha ez igaz volt, bebizonyította vele, hogy a szegénység igen jövedelmező. Mert amíg a befektetők pénze csakugyan odalett, Villard három év múlva már milliós üzleteket kötött a Német Bankkal és J. P. Morgannel.

251. oldal

Attila_Moldovai>!

„Amerika minden városában zúgtak a harangok, énekeltek az emberek, üdvlövések reszkettették az eget, jelzősípok rikoltottak, lobogók lengtek. Egy szónok ünnepélyesen kijelentette: „Angolszászok és kelták üdvözölték barátian a sárga ázsiaiakat és viszont… Promontory Pointnál. Együtt ünnepelték e vállalkozás befejeztét, a mérhetetlen közös munka végét… Íme, Kalifornia kezet nyújt New Yorknak és New Englandnek. És a mozdonyok füttyeit visszhangozzák híven a hegyek.””

robertbardos P>!

A transzkontinentális vasút elkészülte után persze jó néhányan, az Egyesült Államok népének adóiból s vagyonából meggazdagodtak, fogták szépen az összelopott javaikat és eltűntek – hátrahagyva a szinte csődtömegnek tekinthető vasútvonalat, amelyet mások vettek át helyettük, és az adófizető polgár görnyedhetett megint a szubvenciók, kölcsönök, záloglevelek s más drasztikus tehertételek súlya alatt.

170. oldal

robertbardos P>!

Egy másik utas leírja, hogyan repült ki a “hirtelen katapulttá változott karosszékből”, amikor a Central Pacific szerelvénye a nevadai Wadsworth és Clark’s Station között belerohant egy marhacsordába. Az összeütközés heve letaszította a mozdonyt a vágányról. A vonaton utazó távírász azonnal felmászott a legközelebbi távírópóznára, hogy kisegítő lokomotívot kérjen. Nyolc óráig kellett várni a masinára; ezalatt a találékony utasok tábortüzet raktak, megsütötték a szerencsétlenül járt szarvasmarhát. Finom rostélyos volt a kárpótlás az elveszített időért.

142. oldal

robertbardos P>!

A tervezett vonaltól csak pár mérfölddel távolabb fekvő parcellák már lényegesen olcsóbbak voltak, így aztán a ravasz pénzhajhász, Durant “doktor” felvásárolta ezeket a területeket, majd rávette Farnamot, változtasson eredeti tervén, vezesse a vasutat mégis valamivel északabbra, hogy az ő birtokait is érintse. Egy városka alapításához elégséges területet önmagáról nevezett el – és tetemes nyereséget is saját nevére utalt át, New York-i folyószámlájára. Jellegzetes Durant-manőver volt ez. A parcellák eladása után a település többé nem érdekelte; a városka lélekszáma 120 évvel később az ezerötszázat is alig éri el.

19-20. oldal

robertbardos P>!

Csaknem valamennyi vasúttársaság értett a csábítás trükkjeihez, s így rajzolódott ki az óvilági szegények szemében az az aranybányás, kánaános kép, amelyen még a felhők is gyengéden úsznak el a derűs jövőbe néző farmer széles karimájú kalapja fölött.

240. oldal

robertbardos P>!

De akár szárazföldi, akár vízi, akár kombinált útról volt is szó, vagy bármiféle vonalvezetésről, egyetlen dologról mindenki megfeledkezett: hogy tudniillik ezt a földet évszázadok óta indiánok lakják, akiknek földjeit most nagyvonalúan “eltervezgetik” – lehetőleg szinte szó szerint – alóluk. Oly kevéssé törődtek velük, mintha csak a tájkép élettelen részei lennének.

34. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hahner Péter: A Vadnyugat
David Grann: Megfojtott virágok
Walter Pedrotti: Az indián háborúk
Scott Jurek – Steve Friedman: Futni, enni, élni
Keszthelyi Tibor: Indiánok Arizonában
Warwick M. Bray – Earl H. Swanson – Ian S. Farrington: Az Újvilág
Artur Heye: Három világrész csavargója
Anderle Ádám: Latin-Amerika története
Manuel Aguilar-Moreno: Élet az aztékok földjén
Ed Wright: Eltűnt felfedezők legendás útjai