A ​Vadnyugat története indián szemmel 31 csillagozás

Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

„A ​fehérek csak a dolog egyik oldaláról beszéltek. Azért, hogy jónak tüntessék fel saját magukat. Sok mindent meséltek, ami nem igaz. Csak önmaguk legkiválóbb és az indiánok leghitványabb tetteiről beszéltek a fehérek.”

Sárga Farkas, a nez-percé törzs főnöke

Amióta Lewis és Clark kutató expedíciója a XIX. század elején utat tört a Csendes-óceán partjához, ezernyi tudósítás jelent meg a Vadnyugat „feltárásáról”. A kiadott útirajzok és megfigyelések zöme az 1860 és 1890 közötti három évtizedből származik, ezt a harminc esztendőt öleli fel könyvünk. Ez a kor az erőszak, a harácsolás, a vakmerőség, az érzelgősség, a gátlástalan kicsapongás különös korszaka volt; szinte áhítatos tisztelettel övezték ekkoriban a személyes szabadság eszményét – legalábbis azok, akiknek részük volt benne. Ez idő tájt pusztították el az amerikai indiánok kultúráját és civilizációját. Ezeket az évtizedeket idézi a Vadnyugat gyakorlatilag minden nagy mítosza – a prémkereskedők, a hegyi lakók,… (tovább)

Wounded Knee-nél temessétek el a szívem címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Kossuth, Budapest, 1976
386 oldal · ISBN: 9630906678 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Kossuth, Budapest, 1973
396 oldal · keménytáblás · Fordította: Tandori Dezső

Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Abraham Lincoln · Buffalo Bill (William Frederick Cody) · Ülő Bika

Helyszínek népszerűség szerint

Fehér Ház (USA) · rezervátum · Texas


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

Ez a könyv biztosan ott van minden idők legolvasottabb történelmi művei* között, ami egyrészt annak tudható be, hogy pont a polgárjogi mozgalmak felpörgése idején dobódott piacra, másrészt pedig azért, mert elképesztően szívszorító olvasmány. Közelkép egy olyan civilizáció megsemmisüléséről, aki a lehető legszorosabb ökológiai kapcsolatban állt az őt körülvevő Természettel. És közelkép egy végletekig expanzív civilizációról (mondjuk ki: ezek vagyunk mi), amint eltapos egy nála esendőbb, sérülékenyebb közösséget – és ha e történetet metaforaként értelmezzük, eltapossa vele együtt a Boldog Árkádiát, az utolsó édenkertet, ahol az ember még nem átalakítja környezetét, hanem harmonikus kölcsönhatásban él vele. Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy esetleg lehetett volna másképp is, de azt hiszem, ez lényegtelen. A lényeg, hogy ez a könyv a fehér ember fejére olvassa annak bűneit, és a fehér ember nem tehet mást, mint bólogat, és tanul belőle, ha tud.

Ami azonban a legszürreálisabb: hogy egy olyan nép pusztítja el az észak-amerikai indián kultúrát, aki mindeközben Szabadság-szobrot állít, testvérháborúba bonyolódik a rabszolgaság eltörléséért és polgárjogot ad minden Amerikában születettnek (no persze: kivéve az indiánoknak…). Nem gonoszság, és talán nem is kétszínűség ez, csak szörnyű zűrzavar. És annak a lehetőségnek az elvetése, hogy embernek tekintsünk másokat és tanuljunk tőlük, ha nem fűződik hozzá közvetlen érdekünk, vagy nem állunk kényszer alatt. Ezt a leckét kell még valahogy megtanulni.

(És az is milyen elképesztő már, hogy az amerikai katonák manapság „Geronimo!” kiáltással ugrálnak ki ejtőernyővel a hátukon a repülőgépből… mintha a magyar harckocsizók „Szvatopluk!” üvöltéssel indulnának rohamra. Az USA nemzet héroszai között ma ott vannak az indián hősök: Szilaj Ló, Ülő Bika, Geronimo meg a többiek. Akikkel 150 éve még háborúztak, akiket 150 éve még gyűlöltek.)

* Ha már történelmi mű: a könyv első kiadása (a kiadó döntése? a fordítóé**? nem tudom…) A vadnyugat története indián szemmel címmel jelent meg, azonban legújabban már az eredetivel (Wounded Knee-nél temessétek el a szívem) került a polcokra. Bár ez utóbbi talán líraibb húrokat penget, de szerintem az első verzió jobban jelzi, hogy szubjektív történelmet fogunk olvasni. Ami egyébként ebben az esetben nem baj (meglehetősen alulreprezentált az indián nézőpont az amerikai szakirodalomban), de jó, ha figyelmeztetődik rá az olvasó.
** Tandori Dezső! Tandori Dezső!

27 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

Akárhogy próbáltam időt hagyni magamnak az olvasottak megemésztésére és az értékelés végiggondolására, továbbra sem igazán tudok nyugodt objektív álláspontra helyezkedni. Nehéz tárgyilagosnak maradnom olyan történelmi témában, amiben a magát civilizáltnak mondott fehér, európai kultúra ismételten visszataszító, pusztító és esztelen arcát mutatja. Jelen esetben nem egy több évszázados ideológia, faji előítélete ágyazott meg a szégyenteljes, kapzsi és kegyetlen holokausztnak, hanem a jó öreg kolonizációs procedúra. Ebből kifolyólag pedig nem feledkezhetünk meg a folyamat környezetromboló, a természetet kizsákmányoló bűneiről sem.

Dee Brown könyve mindamellett, hogy fantasztikusan idézi meg a vadnyugat indiánjainak világát, és olyan legendás alakokról emlékezik meg korabeli indián forrásokra, dokumentumokra támaszkodva, mint Ülő Bika, Geronimo, Vörös Felhő, vagy épp Őrül Ló, fájdalmasan őszinte képet is fest és egyben vádiratot is fogalmaz az amerikai néppel szemben. Tételesen fejükre olvassa bűneiket, miközben nem esik az idealizálás hibájába sem. Az indiánok közötti széthúzást, a törzsek közötti ellentéteket is ugyanolyan súllyal említi és kezeli. Ezekből, illetve a fejezetek elején található történelmi kitekintők összességéből elég hamar egyértelművé válik az olvasó számára, hogy ezt a civilizációs szakadékot az indiánok nem hidalhatták át, abból csak vesztesként, megfogyatkozva kerülhettek ki. Mint egy pénzbedobós, gőz hajtotta daráló, úgy emésztette fel a sáskarajként terjeszkedő európai a rézbőrű kontinenst.

A szerző kb. 30 év eseményeit dolgozta fel, azt a három évtizedet, amikor a második ipari forradalom nagy és erőteljes változásai alakították a világot. Ezzel párhuzamba állítva a természeti népek e kis igényű közösségeit, meddő harcát saját és környezetük fennmaradásáért, lesz igazán megdöbbentő a pusztulás tempója és ereje. Majd tovább építve érzelmeinkre és szimpátiánkra, a szerző már a 70-es évek elején látja és sugallja a környezettudatos, egyensúlyra törekvő ideális életforma elveszejtésének egyre inkább érezhető tragédiáját, a véglegesen felbillent aránytalanságokat, ember és természet között.

Mindig érdekes dolog a kevésbé hangos, népszerű, vagy közismert álláspont megismerése, ami mint jelen esetben, akár magyarázatot adhat egy (csendes) kisebbség mai társadalomban betöltött helyére, szerepére. A kérdés már csak az, hogy le tudunk-e vonni ezekből bárminemű konzekvenciát, meghaladja-e a fehér ember önmagát? A 2016-os olajlobbi, kontra sziú érdekek újabb fejezete, vagy a rezervátumok még most is átlag alatti szociális ellátottsága sajnos továbbra sem ezt a tendenciát mutatja.

5 hozzászólás
ursus>!
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

Dee Brown szakszerű, lelkiismeretes kutató és kitűnő író. Ez a lebilincselő könyv többet mond el a nagy és kevésbé nagy indián nemzetek tragikus sorsáról, mint megannyi kalandregény együttvéve. A hatás annak ellenére döbbenetes, hogy Brown nem szenveleg az igazságosztó szerepében, egyszerűen csak az olvasó elé tárja a tényeket. De ebben a könyvben a tények valóban beszélnek…

Az újabb, bővített kiadás apropójából a továbbiak itt: http://konyvtamasz.wordpress.com/2012/06/20/dee-brown-w…

nuvamba>!
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

Megdöbbentő tények. Elgondolkodtató idézetek. Nem tudok mit írni. Olvasd, érezd!

morin5>!
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

A hitelessége miatt megrázó könyv. A westernfilmeken és Winnetou történeteken szocializálódott olvasóban talán valós helyre kerül az indiánok 19. század végi elkeseredett küzdelme. A fehéreknek pedig nehéz felmentést adni a módszeres indián népirtásra.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

– És nem akartok templomokat?
– Nem, nem akarunk.
– Miért nem?
– Mert a templomokban azt tanítanátok, hogy civakodjunk Istenről – mondta Joseph. – Ilyesmit pedig nem akarunk tanulni. Mert ha van is viszályunk e földön más emberekkel, földi dolgokért, Istenről még sohasem civódtunk és nem is akarunk.

Kapcsolódó szócikkek: templom
15 hozzászólás
Anyechka I>!

Valóban, gondolta a fiatal teton, a fehérek népe olyan, mint a tavasszal medréből kilépő folyó, amely mindent elpusztít, ami az útjába kerül.

74. oldal

Anyechka I>!

Egy főnök arra emlékeztette a bizottságot, hogy népét már ötször áttelepítették, amióta a Nagy Fehér Atya ígéretet tett; sohasem telepítik át többé. „Gondolom, talán az lenne a legjobb, ha kerekekre szerelnétek az indiánokat – fejezte be szavait gúnyosan –, akkor kedvetekre tologathatnátok minket.”

292. oldal

Anyechka I>!

Az a tény, hogy egy ilyen hatalmas nemzet, mint a miénk, így háborúzik néhány száz szétszórtan élő nomáddal, a lehető legszégyenteljesebb színjáték, példátlan igazságtalanság és undorító nemzeti bűntett, amely előbb vagy utóbb az ég méltó haragját zúdítja megtorlásként utódaink fejére.

159. oldal

Olympia_Chavez P>!

Amikor 1883 nyarán elkészült a Northern Pacific Railroad transzkontinentális vonala, az ünnepség rendezésével megbízott tisztviselők egyike úgy határozott, hogy meghívnak egy indián főnököt is, aki köszönti majd a Nagy Fehér Atyát és a többi magas méltóságot. A választás Ülő Bikára esett – más indián szóba sem jött –, és a hadsereg egyik fiatal tisztje kapta azt a feladatot, hogy a főnökkel közösen dolgozza ki a beszéd szövegét. Ülő Bika sziú nyelven mondta volna el szavait, s a sziú nyelvet beszélő fiatal tisztre hárult a tolmács szerepe.
Szeptember 8-án érkezett meg Ülő Bika és a fiatal kékmundéros Bismarckba, az ünnepség színhelyére. Ott vonultak a díszmenet élén, majd felmentek a szónoki emelvényre. Ülő Bika emelkedett szólásra. És a fiatal tiszt borzadva hallotta a sziú nyelven zengő szavakat, mert Ülő Bika nem a közösen kidolgozott üdvözlő beszéddel állt elő. „Gyűlölök minden fehér embert – mondta. – Tolvajok vagytok, hazugok. Elvettétek földünket, kitaszítottak lettünk a saját hazánkban. ”
Ülő Bika tudta, hogy csak a fiatal tiszt érti szavait, ezért olykor-olykor megállt, szünetet iktatott be, hogy a jelenlévők kellőképp megtapsolhassák; hajlongott, mosolygott, majd folytatta szidalmait.

372-373. oldal, 16. Szellemek tánca (Kossuth Könyvkiadó, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: 1883 · indián · Northern Pacific Railroad · sziúk · Ülő Bika
Olympia_Chavez P>!

Kukoricavetés idején kétezer kajovát és kétezer ötszáz komancsot telepítettek le az új rezervátum területén. A komancsok számára a sors iróniája volt, hogy a kormány arra kényszerítette őket, bölényvadászat helyett földművelésből éljenek. Ők ugyanis Texasban művelték a földet mindaddig, amíg a fehér emberek el nem vették tőlük, arra kényszerítve őket – ha nem akarnak éhen halni –, hogy bölény vadászok legyenek. Most pedig jön „Kopasz” Tatum, ez a barátságos öreg, és azt magyarázza nekik, térjenek át a fehérek életmódjára, a földművelésre, mintha az indiánok még sohasem hallottak volna a kukoricáról. Hát nem az indiánoktól tanulta a fehér ember, hogyan ültetik a kukoricát, hogyan termesztik a legeredményesebben?

246. oldal, 11. Háború a bölényekért (Kossuth Könyvkiadó, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: bölény · indián · komancsok · kukorica · rezervátum · Texas
s_emese0612>!

A Nagy Szellem teremtette a Fehér Embert csakúgy, mint az Indián Embert – jelentette ki Vörös Felhő. – Azt hiszem, mégis az Indiánt teremtette előbb. Engem itt teremtett, ezen a földön, ez a föld tehát az enyém. A Fehér Embert a Nagy Szellem a Nagy Víz túlpartján teremtette, az hát az ő földje. Amióta a fehérek átjöttek a tengeren, egyre több helyet szorítottam nekik. Most mindenfelől fehérek vesznek körül. Nekem pedig csak kis darab föld maradt. A Nagy Szellem azt üzente nekem, ezt a földet már tartsam meg.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Az ember teremtése · teremtés
Olympia_Chavez P>!

Így történt, hogy Ülő Bika 1885 nyarán csatlakozott Buffalo Bill vadnyugati társulatához, velük járta be az Egyesült Államokat és Kanadát. Mágnesként vonzotta a tömegeket. Olykor elhangzottak persze füttyök is, „Meggyilkoltad Custert!” kiáltások, mégis minden előadás után autogrammos fényképkérők hada ostromolta. Ülő Bika sok pénzt keresett, bevételeinek java részét azonban szétosztotta követői, a rongyos, éhes fehér fiúk hada között, akik mindenüvé elkísérték. A főnök meg is jegyezte egy alkalommal Annie Oakley-nek, a híres céllövőnek, az együttes másik sztárjának, hogy nem érti, miért nem gondoskodnak valahogy a fehérek a szegényeikről. „A fehérek tudják, mit hogyan kell előállítani – állapította meg –, nem tudják azonban, mit hogyan kell elosztani.”

373-374. oldal, 16. Szellemek tánca (Kossuth Könyvkiadó, 1973)

Anyechka I>!

Az oglalák és a csejennek bölényre és antilopra vadászva, ezen a nyáron gyakran haladtak át vasúti síneken. Olykor a Vasparipát is látták, ahogy nagy sebesen kerekeken ugrándozó faházakat vonszol maga után. Nagyon érdekelte őket, mi lehet vajon a házakban, ezért egyszer valami ifjú csejenn elhatározta, lasszóval elkapja a Vasparipát és lerántja vasösvényéről. A Vasparipa azonban őt rántotta le pónijáról, majd könyörtelenül vonszolta maga után, amíg az indiánnak végül sikerült megszabadulnia lasszójától.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: indián · vonat
Olympia_Chavez P>!

Hamarosan együtt voltak a főnökök, és megkérdezték, mit akarok. Mondtam, azért jöttem, hogy meggyőzzem őket, kössenek békét a fehérekkel, hiszen nincsenek elegen ahhoz, hogy harcolhassanak ellenük, a fehérek viszont annyian vannak, mint levél az ágon. „Ezt mi is tudjuk – felelték a főnökök. – De mi értelme lehet még az életünknek? A Fehér Ember elvette földünket, megölte összes vadjainkat. És még ez sem volt neki elég, eljött megölni asszonyainkat és gyermekeinket is. Nem lehet itt békesség. Az Örök Vadászmezőkre vágyunk, hogy újra együtt legyünk családjainkkal. Szerettük a fehéreket, amíg rá nem jöttünk, hogy becsapnak minket, hogy mindenünket elrabolják. Kiástuk a harci bárdot, azt markolva fogunk meghalni.”

100-101. oldal, 4. Háború jár a csejennekre (Kossuth könyvkiadó, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: háború · indián

Hasonló könyvek címkék alapján

Miloslav Stingl: Indiánok hadiösvényen
Hahner Péter: A Vadnyugat
Michael Blake: Farkasokkal táncoló
James Fenimore Cooper: Vadölő / Az utolsó mohikán
James Fenimore Cooper: Nyomkereső / Bőrharisnya
Hosszú Lándzsa: Hosszú Lándzsa
Iny Lorentz: A fehér csillag
David Grann: Megfojtott virágok
Walter Pedrotti: Az indián háborúk
James Fenimore Cooper: A nagy indiánus-könyv