A ​Vadnyugat története indián szemmel 18 csillagozás

Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

„A ​fehérek csak a dolog egyik oldaláról beszéltek. Azért, hogy jónak tüntessék fel saját magukat. Sok mindent meséltek, ami nem igaz. Csak önmaguk legkiválóbb és az indiánok leghitványabb tetteiről beszéltek a fehérek.”

Sárga Farkas, a nez-percé törzs főnöke

Amióta Lewis és Clark kutató expedíciója a XIX. század elején utat tört a Csendes-óceán partjához, ezernyi tudósítás jelent meg a Vadnyugat „feltárásáról”. A kiadott útirajzok és megfigyelések zöme az 1860 és 1890 közötti három évtizedből származik, ezt a harminc esztendőt öleli fel könyvünk. Ez a kor az erőszak, a harácsolás, a vakmerőség, az érzelgősség, a gátlástalan kicsapongás különös korszaka volt; szinte áhítatos tisztelettel övezték ekkoriban a személyes szabadság eszményét – legalábbis azok, akiknek részük volt benne. Ez idő tájt pusztították el az amerikai indiánok kultúráját és civilizációját. Ezeket az évtizedeket idézi a Vadnyugat gyakorlatilag minden nagy mítosza – a prémkereskedők, a hegyi lakók,… (tovább)

Wounded Knee-nél temessétek el a szívem címen is megjelent.

Eredeti mű: Dee Brown: Bury My Heart at Wounded Knee

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Kossuth, Budapest, 1976
386 oldal · ISBN: 9630906678 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Kossuth, Budapest, 1973
396 oldal · keménytáblás · Fordította: Tandori Dezső

Enciklopédia 4


Kedvencelte 7

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

Ez a könyv biztosan ott van minden idők legolvasottabb történelmi művei* között, ami egyrészt annak tudható be, hogy pont a polgárjogi mozgalmak felpörgése idején dobódott piacra, másrészt pedig azért, mert elképesztően szívszorító olvasmány. Közelkép egy olyan civilizáció megsemmisüléséről, aki a lehető legszorosabb ökológiai kapcsolatban állt az őt körülvevő Természettel. És közelkép egy végletekig expanzív civilizációról (mondjuk ki: ezek vagyunk mi), amint eltapos egy nála esendőbb, sérülékenyebb közösséget – és ha e történetet metaforaként értelmezzük, eltapossa vele együtt a Boldog Árkádiát, az utolsó édenkertet, ahol az ember még nem átalakítja környezetét, hanem harmonikus kölcsönhatásban él vele. Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy esetleg lehetett volna másképp is, de azt hiszem, ez lényegtelen. A lényeg, hogy ez a könyv a fehér ember fejére olvassa annak bűneit, és a fehér ember nem tehet mást, mint bólogat, és tanul belőle, ha tud.

Ami azonban a legszürreálisabb: hogy egy olyan nép pusztítja el az észak-amerikai indián kultúrát, aki mindeközben Szabadság-szobrot állít, testvérháborúba bonyolódik a rabszolgaság eltörléséért és polgárjogot ad minden Amerikában születettnek (no persze: kivéve az indiánoknak…). Nem gonoszság, és talán nem is kétszínűség ez, csak szörnyű zűrzavar. És annak a lehetőségnek az elvetése, hogy embernek tekintsünk másokat és tanuljunk tőlük, ha nem fűződik hozzá közvetlen érdekünk, vagy nem állunk kényszer alatt. Ezt a leckét kell még valahogy megtanulni.

(És az is milyen elképesztő már, hogy az amerikai katonák manapság „Geronimo!” kiáltással ugrálnak ki ejtőernyővel a hátukon a repülőgépből… mintha a magyar harckocsizók „Szvatopluk!” üvöltéssel indulnának rohamra. Az USA nemzet héroszai között ma ott vannak az indián hősök: Szilaj Ló, Ülő Bika, Geronimo meg a többiek. Akikkel 150 éve még háborúztak, akiket 150 éve még gyűlöltek.)

* Ha már történelmi mű: a könyv első kiadása (a kiadó döntése? a fordítóé**? nem tudom…) A vadnyugat története indián szemmel címmel jelent meg, azonban legújabban már az eredetivel (Wounded Knee-nél temessétek el a szívem) került a polcokra. Bár ez utóbbi talán líraibb húrokat penget, de szerintem az első verzió jobban jelzi, hogy szubjektív történelmet fogunk olvasni. Ami egyébként ebben az esetben nem baj (meglehetősen alulreprezentált az indián nézőpont az amerikai szakirodalomban), de jó, ha figyelmeztetődik rá az olvasó.
** Tandori Dezső! Tandori Dezső!

27 hozzászólás
>!
Bazil P
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

Variációk egy adott témára, miszerint: hogyan irtsunk ki egy népet, hogy szinte írmagjuk se maradjon, csak azért, mert mi vagyunk az erősebbek, mohóbbak, kegyetlenebbek, és a fejlődés, technikai tudás, a civilizáció egy magasabb fokán állunk…
Nem igazán tudtam a könyvet megkedvelni, de ez furcsa módon a könyv dicséretét jelenti.
Mert szenvtelenül, szinte unalomba fulladóan ugyanazt a témát járja körül, azt viszont teljes és kimerítő részletességgel, a sok-sok ismert és ismeretlen indián törzs elüldözését saját, ősi földjükről, csalással, becstelenséggel, hazugságokkal, és sokszor nyers és brutális erőszakkal, gyilkosságokkal, megbecstelenítésekkel.
A nyomasztó és szomorú történeteket az indián vezetők gyönyörű, költői emelkedettségű mondatai árnyalják, és kis felüdülést jelentenek a borzalmak között. Egy kiragadott idézet a sok közül, mely talán jól jellemzi az indiánok teljes tanácstalanságát azzal kapcsolatban, ami velük történik:
„Nem lehet eladni a földet, amelyen jár az ember.”
Tényleg. Hogyan lehetne?

>!
ursus MP
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

Dee Brown szakszerű, lelkiismeretes kutató és kitűnő író. Ez a lebilincselő könyv többet mond el a nagy és kevésbé nagy indián nemzetek tragikus sorsáról, mint megannyi kalandregény együttvéve. A hatás annak ellenére döbbenetes, hogy Brown nem szenveleg az igazságosztó szerepében, egyszerűen csak az olvasó elé tárja a tényeket. De ebben a könyvben a tények valóban beszélnek…

Az újabb, bővített kiadás apropójából a továbbiak itt: http://konyvtamasz.wordpress.com/2012/06/20/dee-brown-w…

>!
nuvamba
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

Megdöbbentő tények. Elgondolkodtató idézetek. Nem tudok mit írni. Olvasd, érezd!

>!
morin5
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel

A hitelessége miatt megrázó könyv. A westernfilmeken és Winnetou történeteken szocializálódott olvasóban talán valós helyre kerül az indiánok 19. század végi elkeseredett küzdelme. A fehéreknek pedig nehéz felmentést adni a módszeres indián népirtásra.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

– És nem akartok templomokat?
– Nem, nem akarunk.
– Miért nem?
– Mert a templomokban azt tanítanátok, hogy civakodjunk Istenről – mondta Joseph. – Ilyesmit pedig nem akarunk tanulni. Mert ha van is viszályunk e földön más emberekkel, földi dolgokért, Istenről még sohasem civódtunk és nem is akarunk.

1 hozzászólás
>!
Anyechka I

Az a tény, hogy egy ilyen hatalmas nemzet, mint a miénk, így háborúzik néhány száz szétszórtan élő nomáddal, a lehető legszégyenteljesebb színjáték, példátlan igazságtalanság és undorító nemzeti bűntett, amely előbb vagy utóbb az ég méltó haragját zúdítja megtorlásként utódaink fejére.

159. oldal

>!
Anyechka I

Valóban, gondolta a fiatal teton, a fehérek népe olyan, mint a tavasszal medréből kilépő folyó, amely mindent elpusztít, ami az útjába kerül.

74. oldal

>!
Anyechka I

Egy főnök arra emlékeztette a bizottságot, hogy népét már ötször áttelepítették, amióta a Nagy Fehér Atya ígéretet tett; sohasem telepítik át többé. „Gondolom, talán az lenne a legjobb, ha kerekekre szerelnétek az indiánokat – fejezte be szavait gúnyosan –, akkor kedvetekre tologathatnátok minket.”

292. oldal

>!
Anyechka I

Az oglalák és a csejennek bölényre és antilopra vadászva, ezen a nyáron gyakran haladtak át vasúti síneken. Olykor a Vasparipát is látták, ahogy nagy sebesen kerekeken ugrándozó faházakat vonszol maga után. Nagyon érdekelte őket, mi lehet vajon a házakban, ezért egyszer valami ifjú csejenn elhatározta, lasszóval elkapja a Vasparipát és lerántja vasösvényéről. A Vasparipa azonban őt rántotta le pónijáról, majd könyörtelenül vonszolta maga után, amíg az indiánnak végül sikerült megszabadulnia lasszójától.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: indián · vonat
>!
s_emese0612

A Nagy Szellem teremtette a Fehér Embert csakúgy, mint az Indián Embert – jelentette ki Vörös Felhő. – Azt hiszem, mégis az Indiánt teremtette előbb. Engem itt teremtett, ezen a földön, ez a föld tehát az enyém. A Fehér Embert a Nagy Szellem a Nagy Víz túlpartján teremtette, az hát az ő földje. Amióta a fehérek átjöttek a tengeren, egyre több helyet szorítottam nekik. Most mindenfelől fehérek vesznek körül. Nekem pedig csak kis darab föld maradt. A Nagy Szellem azt üzente nekem, ezt a földet már tartsam meg.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Az ember teremtése · teremtés
>!
s_emese0612

Akkor nem tudtam, mi minden ért ott véget. Ha most öregkorom magas hegyéről letekintek, látom, hogyan hevernek a lemészárolt asszonyok és gyermekek a kanyargós szurdokban; ugyanúgy látom szétszórt és kupacba halmozódó tetemeiket, mint amikor szemeim még ifjak voltak. És azt is látom, hogy másvalami is meghalt ott a véres sárban, iszapban, még valamit eltemetett a hó. Egy nép álma halt meg ott, Szép álom volt… egy nép abroncsa tört szilánkokra és hullt szét azután. Nincs többé kerékagy, és a szent fa halott.

FEKETE GIM

389. oldal

>!
s_emese0612

Az indiánok arra gondoltak, hogy a sápadt arcúak gyűlölik a természetet – az eleven lélegzetű vadont, négylábúit és szárnyasait, a füves tisztásokat, a vizet, a földet és magát a levegőeget is.

17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán
Larry J. Zimmerman: Észak-amerikai indiánok
Karl May: Winnetou
Michael Blake: Farkasokkal táncoló
Miloslav Stingl: Indián tűz
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv
James Fenimore Cooper: A nagy indiánus-könyv
Arthur Versluis: Indián hagyományok
Szürke Bagoly: Két kicsi hód
Anna Jürgen: Az irokézek fia