A ​nagy lovaskaland 9 csillagozás

Epizód az amerikai polgárháborúból
Dee Brown: A nagy lovaskaland

La ​Grange, Tennessee állam, 1863. április 17. Ezernyi tábortűz villog-füstölög ezen a tavaszi reggelen; a levegőben kávé és sült szalonna illata úszik, sajátos keveréket alkotva lovak és emberek verejtékbűzével. A nagy polgárháború felezőpontján vagyunk Amerikában; majdnem két esztendeje dördült el az első ágyúlövés 1861. április 12-én, és szinte majdnem két esztendő múltán, 1865. április 9-én írja alá a lázadók fegyverletételét Robert Lee tábornok.

Most három északi lovasezred készül a nagy portyára: 1700 harcos. Ezüst hangon megszólal egy trombita, majd egy másik és egy harmadik. Senki sem tudja, mi lesz a nagy lovaskaland célpontja, csupán a dandár szakállas parancsnoka, Benjamin Grierson ezredes. Nem hivatásos katona: polgári foglalkozása zenetanár. És ami még különösebb: gyűlöli a lovakat, egy gyermekkori sérülés miatt. Most mégis ő készül rá, hogy véres sávot vágjon a lázadó Mississippi állam szívén keresztül, végrehajtva Lincoln seregeinek első sikeres… (tovább)

>!
Kossuth, Budapest, 1979
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630913828 · Fordította: Bíró Dávid

Enciklopédia 5


Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma MP
Dee Brown: A nagy lovaskaland

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból

Az itthon jóformán ismeretlen amerikai polgárháború egyik totálisan ismeretlen epizódját énekli meg ez a kis kötet: Benjamin Grierson ezredes nagyszabású portyáját, aki Tennessee-ből nekilódulva egészen a Mexikói-öbölig (600 mérföld!) vezette lovasait azzal a céllal, hogy jól összezavarja a konföderáltak hátországát, és ezzel előkészítse a talajt a kulcsfontosságú vicksburg-i erődöt ostromló Grant tábornoknak. Így magyar szemmel elég marginális eseménysor*, ami ráadásul megkíván némi előképzettséget a polgárháborúval kapcsolatban – no nem sokat, épp egy wikipédiányit. Ugyanakkor Dee Brown (ahogy azt már A Vadnyugat története indián szemmel esetében megtapasztalhattuk) igen könnyű tollú történész, aki képes bármit élvezetesen interpretálni. Külön bravúros, hogy egy szemre rendkívül feszített időtartamba (a könyv 16 fejezete a portya 16 napjának felel meg) képes belegyömöszölni számos érdekes adatot nem csupán magáról a polgárháborúról és annak ikonikus figuráiról, de a XIX. századi Egyesült Államokról, annak társadalmi sajátosságairól, valamint magáról a lovassági harcmodorról is.

A világháborús munkákon szocializálódott laikus történelemkedvelő számára amúgy elég különös kis hadtörténeti munka ez. Ezek a fickók, ha foglyul ejtenek valakit, megesketik a Bibliára, hogy nem harcol ellenük, aztán szélnek eresztik – tisztára, mintha csak számháborúznának. Ehhez hozzájön, hogy az ezred első halottja a 115. oldalon lövődik le, ráadásul (ha mondjuk a sztálingrádi áldozatok szenvedéseihez viszonyítjuk) az ő halála is szinte kellemes ügynek tűnik. A vérben később se tocsogunk, úgyhogy egy idő után arra gyanakszik az ember, hogy színházi előadást lát. Viszont mindez a portya jellegéből fakad: az ilyen diverziós hadműveletek célja, hogy az ellenség háta mögött okozzanak minél több kárt, vasútvonalakat, távíródrótokat és hadi jellegű raktárakat pusztítva el – amennyiben csatározásra kényszerülnek (függetlenül annak végkimenetelétől), az már önmagában kudarcnak tekinthető. Dee Brown pedig az ebből fakadó sajátos taktikai követelményeket kiválóan érzékelteti.

Az amerikai polgárháború átmeneti háború volt: egyfelől jellemezte a XVIII. század lovagiasság-eszménye és virtuskodása, másfelől pedig megelőlegezte a XX. század nagy tömegháborúit mind a haditechnika (a lövészárkok éppúgy itt bukkantak fel először, mint a tengeralattjárók), mind a logisztika, mind pedig a véráldozatok terén. Volt bőven piszkos oldala, például az az elképzelés, hogy a háború lerövidíthető azzal, ha az ellenség mögöttes területeit pusztasággá perzseljük. Ez a könyv speciel a barátságosabb oldalát mutatja be – szóval gyenge idegzetűek is bátran fogyaszthatják.

(Kicsit rossz azonban a szám íze, mert a könyv egy olyan utószóval zárul, ami a marxista történésziskola legszebb hagyományait idézi meg. Az utószó szerzőjének neve nincs feltüntetve a kötetben, így könnyen jut arra a következtetésre az olvasó, hogy Dee Brown szavait szívja magába – ám nekem meggyőződésem, hogy ez nem így van. Amennyiben pedig igazam van, akkor a Kossuth kiadó felettébb sportszerűtlenül járt el.)

* Persze amerikai szemmel meg Mohács marginális, úgyhogy csitt.

4 hozzászólás
>!
ursus MP
Dee Brown: A nagy lovaskaland

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból

Én történelemtanárnak készülve olvastam, az ajánlott irodalmak sorából emeltem ki annak idején, és nem bántam meg. Brown az a fajta történész, ki nem átall leszállni hozzánk, akiket ugyan az átlagnál jobban érdekel a történelem, de nem szívesen veszünk el végtelen adathalmazokban. Az amerikai polgárháború eme epizódja egy jellegzetes „huszárportya”, izgalmas eseményeit követve fogalmat alkothatunk akár a XVIII-XIX. század legendás magyar huszárjainak harcmodoráról is. De a könyv nem egyszerűen csak egy hadtörténeti mű! Emberek csatáznak a lapokon emberek ellen. Megismerhetjük a portya valós szereplőinek előéletét, jellemét, motivációit. Mindemellett, akárcsak Brown többi magyarul megjelent könyve, rendkívül olvasmányos és szórakoztató.

>!
pwz ISP
Dee Brown: A nagy lovaskaland

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból

Ha lehet azt mondani: különös egy háború, ráadásul polgárháború volt ez az amerikai! Amikor még ért valamit a foglyokkal aláíratott papír, mely szerint csak akkor engedik haza, ha bizonyos ideig nem fognak fegyvert a másik félre. Bizony, ez a „becsszó” háborús megfelelője volt a 19. századból! Persze, én is tanultam, olvastam és néztem egy csomó filmet erről az időszakról, de így azért más. Ezeknél a lovasportyáknál milyen kevés volt az emberveszteség, ellentétben az anyagi javakkal.
Érdekes. Nem csak Gettysburg, Sumter erőd, Shiloh-i csata, Grant, Jackson, Lincoln, stb…
(Fura, pont most olvastam Bradbury: Az öröm masinériái c. könyvében a Shiloh-i csata előtti dolgokról – különleges nézőpont: A kisdobos Shiloh mellett …)

>!
attatoth
Dee Brown: A nagy lovaskaland

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból

Dee Brown remekül megírt, igazán lebilincselő ismeretterjesztő könyvet nyújt át az olvasónak. A személyes visszaemlékezések, a levéltári adatok és a korabeli sajtó alapján kitűnően bemutatja ezt a lovas vállalkozást. A képzeletét használva időnként kiegészíti a tényeket, de ilyenkor mindig jelzi, hogy feltételezésekről van szó. Remek, élvezetes és izgalmas olvasmány. Egyetlen, de rendkívül hasznos térkép van benne. Ami engem meglepett, hogy bár nagyon keményen rekviráltak a lakosságtól, nem voltak kegyetlenkedések. Hihetetlennek is hangzik, de a szerző helyi újságcikkek sorát idézi, amik csak az anyagi veszteségekről írtak. A hadifoglyokkal szintén jól bántak, az meg szinte vicces, hogy elégnek tartották megesketni az ellenséget, hogy nem harcol tovább, majd el is engedték. Úgy gondolom, a háború későbbi szakaszában már kevésbé voltak lovagiasak. Az utószó kissé marxista jellegű, azt hiszem ez a fordítás hatása lehet.

>!
Tiger205
Dee Brown: A nagy lovaskaland

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból

Az amerikai polgárháború egy kis epizódja.
Gyerekként mégis szerettem, hiába, egy kamaszodó fiú miket olvasson???


Népszerű idézetek

>!
SteelCurtain 

Amint látta, hogy a hatosok átszállítása simán halad, Grierson néhány tisztjével szintén átkelt a túloldalra. Önéletrajzában így ír az ezredes: „Azt hitték csapatunkról, hogy az első alabamai lovasezred vagyunk, Mobile városából. Ennek az ezrednek a nevében fizettem a komposnak. Az átkelés lassan haladt, ezért – amikor tisztjeimmel együtt meghívtak reggelire egy közeli házba – elfogadtam a meghívást. Az asztalt szépen megterítették, és a hölgyek arcán ragyogott a mosoly, de akkor megjelent valami tökfilkó, és kikotyogta, hogy az illinois-i hatodik lovasezred tisztjei vagyunk. Vendéglátóim arca nyomban megváltozott, és a hölgyek azonnal elhagyták a szobát.”

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból

Kapcsolódó szócikkek: komp · reggeli
>!
SteelCurtain

„Néha nagyon megsajnáltam a délieket, amikor állataikat, gabonájukat elkobozták, kerítéseiket felaprították a mieink. Megparancsolták ugyan, hogy csak a kerítések felső léceiből rakjanak tüzet, ám fokozatosan minden lécből »felső léc« lett, így azután pár perc leforgása alatt semmi sem maradt a kerítésből.”

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból

Kapcsolódó szócikkek: kerítés
>!
SteelCurtain

Amíg Stephen a korábban rabszolgaszállásnak épített börtönben verejtékezett, egy dollárért tizenkét ív papírt vásárolt; erre jegyezte fel élményeit. „Az artesiai állomás árnyasabb feléhez vezettek minket – jegyezte fel a fiú. – Az őrök ott álltak előttünk, és kis idő múlva az egész majorság népe nagy kíváncsisággal bámult minket.” A helyőrség egyik puskás tagja helyben végezni akart a foglyokkal. „Nyúvasszuk meg az átkozott jenkiket! – bömbölte. – Mindegyiket föl a bitófára! Vigyen el az ördög, ha nem nyiffantok ki legalább két-három jenkit a háború végéig!”
A szolgálatos százados megtiltotta a vadembernek a további izgatást.

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból

>!
SteelCurtain

De minél mélyebben benn járt a dandár a fenyvesekben, annál nehezebb lett a feladata az ifjú őrmesternek. A tisztek és közlegények zúgolódni kezdtek, mert nem volt kávé. Délen – miután az Unió hajói tengeri blokád alá vették a szakadárokat – ezt az italt lassan már el is feledték. Majdnem minden lovasnak volt egy gyümölcskonzerves dobozból való cinpohara, amelyben a kávéját megfőzhette. „Ez a rút kis edény – írja az egyik szemtanú – majdnem minden nyereg oldalán ott csörgött. Egy nap háromszor-négyszer, sőt hatszor is – amikor alkalom adódott –, a katonák kis tüzeket raktak, hogy vizet forraljanak a kávéhoz.”
A lázadók kávéját senki sem volt hajlandó meginni, hiszen ez a barna színű lötty szárított cikóriából, vagy szárazborsóból és kukoricából készült. Ezt az italt az északiak legalább annyira utálták, mint saját hadseregük szárított főzelékét, a krumpliból és vágott répából készült összepréselt zúzalékot.

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból

Kapcsolódó szócikkek: kávé · pótkávé
>!
SteelCurtain

Öt óra tájban a lovasok századonként felsorakoztak a várostól délre, az országút mentén. A tisztek lőszert osztottak. Volt olyan harcos, akinek még megvolt az eredeti negyven sorozat tölténye, másoknak viszont alig néhány. A lesántult lovakat szabadon engedték, most már nem maradt kantárszíjon vezetett hátasa a dandárnak.
A csapatszemle során kiderült, hogy a hátvédet alkotó századból három legény hiányzik. Ez a három a Gill-ültetvényen tartott névsorolvasáson még „jelent” kiáltott, de most egyetlen társuk sem emlékezett rá, hogy látta volna őket Summitban. Valahol lemaradhattak, talán azért, hogy aludjanak egyet.

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból

>!
SteelCurtain

Amikor lenyelte az utolsó falatot, Nelson felállt, és halk hangon közölte a hadnaggyal: tekintse fogolynak magát. – Én tiszt vagyok, uram! – csattant fel sértődötten a hadnagy. – Ha ön sorozótiszt, semmi dolga velem.
Sam Nelson, dadogva, minden szónál megakadva, nem is tudta elhitetni a hadnaggyal, hogy „eleven jenki”, amíg az A század meg nem érkezett, és prüszkölő lovai meg nem álltak odakinn az úton.

Dee Brown: A nagy lovaskaland Epizód az amerikai polgárháborúból


Hasonló könyvek címkék alapján

John Keegan: A parancsnoklás álarca
Ludvík Souček: Támad a koporsó
Szuhay-Havas Ervin: Kék-szürke tragédia
Jennifer Armstrong: Photo by Brady
John Keegan: Az amerikai polgárháború
John Keegan: The American Civil War
John Wilson: The Flags of War
John Wilson: Battle Scars
Vida István Kornél: Világostól Appomatoxig
Peter F. Copeland: From Antietam to Gettysburg