Veszély ​a kastélyban (Varázskör 4.) 82% 35 csillagozás

Ajj de jó kis rész lett volna ez!

Elutazunk végre Occatinába Lys szülőföldjére, ahol minden szipiszuper, kivéve, hogy kinemállhatják itt a varázslókat. Hupsz.
Ismét menekülnek főhőseink, azonban egy nyugodt helyre kerülnek, ahol egy téren zenélhetnek és meg is élnének belőle…egy ideig. Azonban egyszer egy szép fényes péncélba öltözött lovag egy rakás pénzt dob Randaléknak, és felkéri őket, hogy a fejedelemnél segítsenek be a műsorba. A fejedelem nagyon szereti a színházat, saját társulata van erre, és a varázslómestere szokott az illúziókban segíteni, azonban bokros teendőire hivatkozva szeretné megkérni Randalt, hogy helyettesítse.

A városban van egy másik fejedelem is aki hatalomra akar törni, aki nem más mint később kiderül, mint a fejedelem ikertestvére. Az ellenségeskedés ellenére a fejedelem megtiltja, hogy bárki egy ujjal is a testvéréhez érjen, külön ad neki földet, kastélyt mindent is.
Amikor a varázslómester megkéri Randalt, hogy öltse magára egy ember szerepét és menjen el egy helyre ahol majd tudni fogja mikor kell eljönnie, elkezdődik a történet bonyodalma.

És itt volt pár dolog ami kicsit sok volt. Én tudtam követni ki-kicsoda spoiler, viszont kétlem, hogy a célközönségnek (értsd: 8-10 éveseknek) ez menne. Jó ötlet alapjába véve, viszont kicsit túltolták érzésem szerint.

Egyébként az egyik legpörgősebb rész, itt már bőven vannak harcok és csaták, Randal pedig napról napra erősebb és jobb lesz.

Bármennyire is szerentém, a sorozat negyedik köteténél már nem dominál a nosztalgia-faktor, nem tudom jó szívvel osztogatni a csillagokat. Egyfelől, eszembe jutott, hogy ezt a kötetet anno nagyon vártam, mert szerepelt a fülszövegben a színitársulat szó, ami meg a másik nagy szenvedélyem az olvasás mellett, szóval gyerekként eléggé be voltam zsongva emiatt. De sajnos ez nem sokat lendített a történeten.
Lehet, hogy nem volt jó ötlet, hogy ennyire gyorsan, egymás után olvassam a könyveket, de most már tartom magam ahhoz, hogy egy hét alatt újra olvasom a sorozatot (a fő szériából úgyis csak kettő kötet van már hátra), szóval lehet ez is közre játszik abban, hogy ennél most szembetűnőbbek voltak a hibák. Egyfelől most először éreztem azt, hogy ez a kötet semmit nem tett hozzá a nagy egészhez, az első három kötet nagyon szépen egymásba simult, az események következtek egymásból, de ennek kicsit olyan szaga volt, hogy Randalt küldjük egy újabb városba (amúgy jó lett volna egy térkép a kötetekbe, mert lassan nem lehet nyomon követni, hogy hol és merre jártak hőseink) és a tanulóévek címszó alatt valami kalandba keverjük bele. Persze, aztán lehet, hogy a hatodik kötetben ennek is lesz jelentősége, arra már nem emlékszem. A másik dolog, ami zavart, az a hatalmas káosz, ami az utolsó fejezeteket jellemezte. Mindenki más bőrébe bújt, és ezt a politikai merényletet-árulást annyira megkavarta a szerző, hogy egy idő után szinte lehetetlen volt követni, hogy ki kicsoda valójában. Tudom, hogy ez már gyerekként is nagyon zavaros volt számomra, és persze, most jóval könnyebb dolgom volt, de az olvasónak igazából két választása van: folyamatosan visszalapoz/jegyzetel, hogy teljesen képben legyen, vagy egy idő után elengedi mindezt, és sodródik az árral, bízva abban, hogy a fővonalat kellően értelmezni tudja. Én egy idő után ez utóbbi felé hajlottam, mert minél hamarabb túl akartam lenni a köteten. Bízom benne, hogy az ötödik rész kellemesebb emlék lesz (annak a történetére már nem igazán emlékszem).

Kicsit fiús sorozat, nekem anno mégis megtetszett, pedig a rózsaszín könyvekhez szoktam, és érdemes volt elolvasni az egész sorozatot.