A ​varázsló vára (Varázskör 5.) 81% 32 csillagozás

Azt hiszem a kedvenc kötetem a sorozatból. Ilyen gyorsan még egyszer sem olvastam ki :)
Egy hosszú nap az egész könyv, mely során Randalék számtalanszor elveszhettek volna (akár az időben is). A varázslat, az időhurok, ami összezàrul körülöttük elég ijesztő, mindig összeszorul a gyomrom a gondolatra. Jól megírt történet ez, felnőtt fejjel is kiváló; nem is mondanám mesének sötét hangvétele miatt.

Reményeim beváltak, visszatértünk az eredeti stílushoz. Nagyon tetszett ez a rész is. Méltó folytatása a sorozatnak. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy ha nagyobb lesz a fiam el fogom olvasni neki. :) Nekem is be kell szereznem őket. Minden rész újat tud mutatni, nem sablonosak a történetek, és könnyedén siklik a szemem a sorokon. Igazán lazító olvasmány még egy felnőtt számára is. :) (Persze gyerek lélekkel) :)

Na erre nem számítottam! Az előző se volt gyenge de itt aztán beleadtak mindent az írók ami a harcokat és cselekményt illeti.

Az előző rész úgy ért véget, hogy Walterral, Lys-el és egy rakás másik emberrel, egy sereghez kell eljutniuk sok láda arannyal. A kísérethez így hozzácsapódik Randal, nem árt ha van köztük egy mágusoff.
Amint megérkeznek, egy napjuk sem telik el nyugodtan, nagyon gyorsan beindul a történet.
Adott az ostromolandó Harangvár: azt mondják róla, amíg minden órában megszólal a harang, addig nem lehet bevenni. Ez nem is annyira alaptalan állítás, mivel Randal megérez valami különöset: a harang hangja gyengíti a varázslatokat.
A „varázserőfelfedő-varázslattal” fürkészi a helyet, amikor észrevesz nem egy, de két erős embert is, így az éj leple alatt felkutatja őket. Az egyiket nyilvánvalóan behatárolja, hogy a vár varázslómestere, a másik viszont rejtély. De nem sokáig.
Amint találkozott a rejtélyes alakkal, és visszamegy a táborba, óriási felfordulást talál, majd amikor meglátják elhurcolják a főnökhöz. Randal persze nem ért semmit, mégis mi történt?
spoiler

A vádak után főhősünk igyekszik bebizonyítani, hogy bizony neki ehhez semmi köze, megy és meg is mutatja nekik. És itt kezdődik a lényeg. A múltbatekintő varázslat egy csapdát rejtett, ami egy portál egyenesen harangvár tömlöcébe. Ahol Randal nem tud varázsolni, csak a vár varázsló mestere, amíg a mágiát minden órában fenntartja a harang.

Innentől kezdve jön a várból való kijutás, egy régi „kedves” ismerős a szemközti cellából, egy hősszerelmes nő, valamint egyre furcsábbnak tűnő mágia amit még Randal sem tud eldönteni micsoda. Ja és a mestert is ismeri.

spoiler

A végkifejlett elég érdekes, tetszik is, hogy volt aki megkérdőjelezte a büntetés jogosságát a bentlévőkre, ám erre is jött kontra, hogy de, megérdemlik ezért és ezért.
A legvégén is találkozunk off ismerős arccal, és végre kiderülnek Randal álmainak az igazi jelentései.

Egyre jobb a történet.

A sorozat egyik legsötétebb, legkomorabb része, különösképpen az előző kötet után. Ebben a könyvben szerintem kicsit túl sok is a csata, ráadásul a legtöbb akció elég hirtelen történik, amitől olyan érzése lesz az embernek, mintha minden megfontoltság nélkül vetették volna papírra a történetet. Aztán persze, ez nem feltétlenül igaz, mert egy újabb régen látott szereplő tér vissza, ráadásul az utolsó fejezettel előkészíti a nagy finálét is (eredetileg hat kötetből állt a sorozat). Arra emlékeztem, hogy ebben a sorozatban is volt időutazással kapcsolatos rész, de valamiért a harmadik kötethez kötöttem (lehet összemostam a Harry Potterrel), amivel kapcsolatban nekem továbbra is az az álláspontom, hogy egy iszonyatosan meredek terep, mert több kérdést vet fel általában, mint amennyire választ ad, ezért jobban szeretem, ha az írók ezt elkerülik. Sajnos ebben az esetben is azt mondom, hogy kár volt behozni ezeket az időhurkokat, még akkor is, ha az éppen aktuális ellenség legyőzéséhez ez kellett – és elég frappáns megoldás is lett! –, de sajnos több pontos azt éreztem, hogy logikai bukfenceket követtek el.
De ettől függetlenül határozottan jobban tetszett, mint a negyedik könyv, amelynek továbbra is fenntartom, hogy nem sok értelme volt a történet szempontjából, különösen a második fele izgalmas.

Végre minden a helyére kerül, hogy ki támadta meg Waltert, hogy mi lett Randal Schola-beli ellenségével, és mi is a „fő küldetése” Randalnak. Azt hiszem, talán több figyelem illetné meg ezt a sorozatot, mint amennyit kapott :)

Kicsit fiús sorozat, nekem anno mégis megtetszett, pedig a rózsaszín könyvekhez szoktam, és érdemes volt elolvasni az egész sorozatot.