A ​torony titka (Varázskör 2.) 85% 43 csillagozás

Régen olvastam az első részt, de azt hiszem, ez jobban tetszett. Egyébként elég egyszerű, lineáris történetű küldetéses fantasy jóságos főszereplőkkel és nagyon gonosz gonoszokkal. Nem egy Harry Potter, de azért egy szórakoztató ifjúsági regény, inkább fiúknak a pár rémisztően erőszakos jelenet miatt.

A történet izgalmas, kalandos és megadja azt a bizonyos „nem bírom letenni” érzést.
Lys-t, Randalt és Waltert nagyon megkedveltem, talán Lys-t és Randalt kicsit jobban :D.
Azonban van egy elég nagy bibi a könyvvel: Elég sok elírás van benne. Példának okáért dobálva helyett db álva, Walter helyett Wlter stb. Ezek engem nagyon idegesítettek és jó lenne kijavítani is őket.
Ha kiadnák újra, új borítóval az is elég csúnya és nem tükrözi a történet lényegét sem, normálisan átellenőrizva és kijavítva, biztos, hogy sokan elolvasnák. (legalábbis sokkal többen)
A történet viszont nagyon jó volt.

Ez a rész is nagyon tetszett, tényleg nem tudom, miért halogattam eddig az elolvasását. Bár kevesebb volt benne a mágia, és hiányzott kicsit a varázslóiskola, kárpótolt a sok izgalom. A vége nagyon csavaros volt. Az biztos, hogy Randal álmaira nagyon oda kell figyelni! :)

Régen is ez volt a kedvenc kötetem a sorozatból és még mindig ezt szeretem a legjobban. (Nem véletlenül ezt olvastam a legtöbbször. :D ) Nagyon szeretem, ahogy a csapat összeáll és bár Randal is borzasztóan szerethető karakter, az én nagy kedvencem mindig is Walter volt és ez felnőttként sem változott. A kedvenc jelentem az egész könyvből, spoiler

Az emlékeimben az élt, hogy nekem ez a legkedvesebb kötetem a sorozatból (úgy tűnik, a második rész mindenhol ilyen, mert a HP-ből és a Titkok Kamráját szerettem legjobban, Darren Shantól meg A vámpír inasát), valamint az is életesen megmaradt bennem, hogy akárhányszor olvastam gyerekként a 3. fejezetet, mindig borzongtam, ahogy magam elé képzeltem a rablótámadást.
Most, felnőttfejjel egy kicsit gyengébbnek éreztem, mint az első részt, vagyis pontosabban jobban szemet szúrtak azok a hibák, amiket az előző kötetnél még meg tudtam bocsátani, de ennél már nem ment annyira könnyen. A legszembetűnőbb Randal személye volt, aki azért jó pár oldalon keresztül eléggé idegesített, kicsit túl sokszor volt mártír meg tökéletes főhős. De ennek ellenére továbbra is fenntartom, hogy nagyon szerethető a sorozat, igaz, ez a rész kicsit a kalandregény kategóriába sorolandó, mert viszonylag kevés mágiával találkozunk (ennek is meg van az oka). De az különösen tetszett, ahogyan szépen összecsiszolódott az első résszel, nem feltétlenül tekint különálló történetre erre a részre, és éppen ezért már a harmadik kötet cselekményéből is kapunk egy kis ízelítőt. (És ha már ezzel kezdtem: emlékeim szerint pont A mágikus szobor az, amit nem igazán szerettem, most majd kiderül, hogy igazam volt-e.)

Még mindig izgalmas és olvastatja magát. Ha ismét gyerek lehetnék csak ilyen könyveket olvastatnék édesanyámmal lefekvés előtt. Újra kisfiúnak érzem magam és teljesen bele tudom élni magam a történetbe. Akinek van gyereke, azoknak csak ajánlani tudom, hogy olvassa vagy olvastassa el a gyermekének illetve gyermekével.

Nagyon tetszett ez a rész is.
Csavaros, fordulatos és tökéletesen van megírva.
A következő részt is nagy kedvvel fogom elkezdeni :)

Szeretem Randal kalandjait o.o De a borító mégis hogy lehet ilyen ronda?!

Na eeez már sokkal jobb volt. Lebilincselő továbbra is, sőt azt lehet mondani, az első részhez képest fokozta az izgalmakat. Habár nem valószínű, hogy egy átlagos varázslótanonc/inas máris ennyi démonnal találkozzon, és egyet egyedül győzzön le, de mégis, Randal nem hétköznapi varázslóinas. És pont ez a legjobb benne. A dupla csavar meg a végén… amikor azt hiszed sok könyv után, hogy nagyjából tudod mi fog történni… na ezzel a dupla csavarral be lett bizonyítva, hogy van ami tud meglepetést okozni :) (még ha réges-rég olvastam is már :) )

Kiemelném, hogy az összes része telis-tele van nyomtatási hibával, de ez ne tántorítson el senkit. Akkoriban, amikor ezt a könyvet nyomtatták, elég sok ilyen volt. (Sajnos.)
A Mágus iskola után egy kissé furcsa volt A torony titka, de ennek a résznek is meg volt a maga varázsa. Lys lett a kedvenc karakterem.

A borítók a 6. könyvig borzalmasak. Minden szépérzék nélküliek és ha csak a borítót pontoztam volna, sosem vettem volna le a polcról. Bár akkoriban igen menőek voltak az ilyen félig rajzos, félig valós borítók. Pl: Laura a titkos társaság stb. Ha a papír fedőt leveszi az ember egy snassz piros, semmit mondó könyvet kap, amit még úgysem emelne le a polcról manapság, mint így a papírfedéssel.

Ettől eltekintve, ez egy szuper, gyerekeknek írt sorozat. A torony titka fontos eleme, hiszen innen indul el Randal igazán.