A ​főkirály leánya (Varázskör 6.) 31 csillagozás

Debra Doyle – James D. MacDonald: A főkirály leánya

Amióta Randal az eszét tudja, Brecelande királyságának nincs uralkodója. Diamante hercegnő, a trón jogos örököse Tündérországban rejtőzött el, és nem tud visszatérni a saját világába, amíg az őt őrző varázslatokat meg nem törik. Randal, Lys és Walter belevágnak életük legfontosabb küldetésébe: megmentik a hercegnőt és segítenek neki trónra kerülni. Nem könnyű bejutni a tündérek birodalmába, még egy varázslónak sem. De még ennél is veszélyesebb küzdelem vár Randalra és barátaira Brecelande-ban. Hugo de la Corre nagyúr kikiáltotta magát főkirálynak, és ha nem sikerül megállítani a Napéjegyenlőségig, a káosz mindent elsöpör.

Eredeti cím: The High King's Daughter

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Alexandra, Pécs, 2003
144 oldal · ISBN: 9633684153 · Fordította: Tari Zsuzsanna · Illusztrálta: Judith Mitchell

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

MóroczMárk P>!
Debra Doyle – James D. MacDonald: A főkirály leánya

Ez jó rész volt, nagyon mozgalmas elég sok drámával.
Megjárjuk a Tündérkirályságot is, valamint tanulságot kaphatunk arról, hogy nem minden az aminek látszik.
A menekülés a tündér királytól egész jó lett, csavaros kis rész, az itt tett ígéret fontos része lesz a könyv vége felé.
Kapunk egy kis gyászt a csatánál spoiler.

A jobb részek közé tartozik.
Tényleg jó lezáró rész lehetett volna, de szerintem nem kár a folytatásért.

Chris>!
Debra Doyle – James D. MacDonald: A főkirály leánya

Elérkeztem a Varázskör sorozat befejező kötetéhez (tudom, van még két könyv a sorozatból, amivel holnap folytatom is az olvasást, de eredetileg ez volt a befejező rész). Kicsit féltem, hogy nem fogom majd tudni tartani magam az eredeti tervhez (egy hét alatt elolvasom a sorozatot), mert a kezdeti lendület (3 kötet/2nap), kicsit alábbhagyott a 4-5. résznél, de aztán egy hirtelen jött áramszünet arra kényszerített, hogy este fél hétkor kiüljek a kertbe olvasni (ott még tökéletesek olyankor a fényviszonyok), aztán annyival magával ragadott az egész hangulata (nemcsak a könyvé, hanem a természetben olvasásé), hogy ott ragadtam, és csak az utolsó fejezetet olvastam már bent a szobában (sötét lett és esni is kezdett). :D

Ahogyan az első kötetben megkaptuk az erre utaló jelet, ez a rész arról szólt, hogy Brecelande törvényes örökését újra trónra ültessék. Ilyen értelemben ez tekinthető a sorozat csúcspontjának, bár így, az utolsó kötethez érve érzi igazán az ember, hogy nem feltétlenül tudja, mi is volt a fő mozgatórugója a sorozatnak. (Igen, a mostani kritikám egyben a sorozatot is összegzi.) A teljes egészet nézve két dolog juthat az ember eszébe: az egyik, hogy a királyságban újra helyre álljon a béke, illetve Randal varázslóvá válásának útja. Ez utóbbi természetesen adott volt, hiszen az első kötetben még tanulóként láthattuk, azt követték a vándorévek, ahol bejárta az egész birodalmat, de őszintén szólva ez elég kevés ahhoz, hogy elvigye a hátán a sorozatot. (Épp úgy, ahogyan a Harry Potterben sem az volt a lényeg, hogy kijárják azt a hét évet a suliban, ami elő volt írva nekik.) A béke helyreállítása meg azért sántít, mert az első öt kötetben ez tulajdonképpen semmilyen szerepet nem kapott, ezen a téren nem volt egy olyan szál sem, ami összekötötte volna a történeteket. Talán célszerű lett volna, ha mindegyik kötetben eggyel közelebb kerülünk a főkirály lányának megtalálásához, de igazából erre csak az ötödik rész végén derült fény.
Ezzel kapcsolatban is van egy erős hiányérzetem: Diamante tulajdonképpen húsz éven keresztül védve volt, arra várt, hogy valaki eljöjjön érte, hogy aztán benyögje, hogy én vagyok a trónörökös, nekem ez jár, szóval én uralkodom. Tehát igazából semmit sem tett azért, hogy visszakapja a trónt, szépen megvárta, amíg elintézik ezt helyette mások, aztán, csak azért, mert vér szerint őt illeti, máris tökéletes királynő lesz belőle.
De ettől függetlenül a befejező kötet egészen jó lett, visszahozta az első két kötet hangulatát és minőségét, és bár egy komolyabb csatának is tanúi lehetünk, mégis megvolt az a bája, ami az első kötetet jellemezte, mintha csak egy igazi középkori fantasymesét olvasnánk. Így, visszatekintve, a sorozat maga tényleg egy nagy egységet képez, hiszen ahogy láttuk, bizonyos események utóhatásait kötetekkel később észleltük csak, ezzel is bebizonyítva, hogy nem csak egy újabb kalandot akartak a szerzők megírni. (Ez alól természetesen kivételt képez továbbra is a negyedik kötet, mert az, továbbra is állítom, egy tölteléksztori volt csupán.)
Amit viszont sajnálok, de nagyon – és ezt csak most éreztem igazán –, hogy az írók nem mutatták be jobban ezt a fajta varázsvilágot. Hiányérzetem van a Mágusiskolában eltöltött évek kapcsán (pl.: Randal két osztálytársát ismertük csak meg, de őket is azért, mert a későbbiekben szükség volt rájuk), Randal sosem találkozott más tanoncokkal (egyaltalán van másik iskola is varázslók számára? Ha nincs, akkor hogy-hogy nem ismerték egymást a varázslók?), illetve nem teljesen tiszta számomra az egész Tündérország-démonvilág-Brecelande közötti párhuzam sem, ezeket is jobban ki kellett volna bontani, főleg, ami a démonokat illeti (talán itt is kellett volna egy főellenség?).
Mindent egybevetve, azonban azt kell mondanom, hogy újból megszerettem ezt a sorozatot, minden hibája ellenére. Igaz, most egészen rövid idő alatt olvastam el a hat kötetet, de egyfelől remek nosztalgia volt, másfelől, még ígyis egy igazán értékelhető ifjúsági sorozatnak tartom, amely 30 év után is képes arra, hogy lekösse az olvasók figyelmét. (Durva belegondolni, hogy 1990-ben jelentek meg ezek a regények.) Kicsit fájó szívvel olvastam az utolsó fejezetet, amely egy igazi fináléhoz hűen lezár egy nagy korszakot, és minden meseszerűsége ellenére volt benne valami megható. Holnap belevágok a hetedik részbe, de kicsit félek is tőle, hogy az már nem lesz ugyanolyan. :)

Allanon>!
Debra Doyle – James D. MacDonald: A főkirály leánya

Eddig a sorozatból ez a kedvenc részem. Minden volt benne, mindenhol jártak, és imádtam! Kissé kiszámítható volt, de pont ez adta meg mesés hangulatát. Tipikus happy end amelyben mindenki megkapja méltó jutalmát. Most még kíváncsibb vagyok a folytatásra, hiszen lezárt érzetet hagyott maga után. Akár így véget is érhetne a sorozat, de van még két könyv hátra. Vajon mit találhat ki az író még…?

Amethyst >!
Debra Doyle – James D. MacDonald: A főkirály leánya

Egyre kevésbé tetszik a történetvezetés, ennél a kötetnél számomra elérte a mélypontot. Csak remélni tudom, hogy a folytatásban újra le tudja majd kötni a figyelmemet.
Még az eddigieknél is rövidebb bevezetőt írtak a szerzők, s mostanra már egyáltalán nem vázolják fel a karakterek személyiségét – a régieknél még hagyján, de az új szereplőket jobban meg akartam ismerni. A könyv 95%-a tömény harc, vérontás és varázslás, ami számomra már végképp aránytalan, egy hosszabb műnél még elmegy, de egy mindössze 140 oldalas történethez nem passzol.
Maga a cselekmény meglepően befejezés-érzetet kelt, ha nem tudnám, hogy még hátravan két kötet a sorozatból, azt hinném, hogy pontot tehetek Randal kalandjainak végére.

Pixelhiba>!
Debra Doyle – James D. MacDonald: A főkirály leánya

Kicsit fiús sorozat, nekem anno mégis megtetszett, pedig a rózsaszín könyvekhez szoktam, és érdemes volt elolvasni az egész sorozatot.


Népszerű idézetek

Amethyst >!

Légy hű az adott szavadhoz, és ne hozz szégyent azokra, akik tanítottak.

85. oldal

Justabookworm7>!

– A Tündérkirály egy halandó varázslót kért meg, hogy mentse meg a birodalmát – mormolta Randal. – Miért pont engem? Én még csak nem is vagyok mester, csupán egy varázslóinas.
– De te vagy az, aki válaszolt a hívásra, amikor eljött az idő – felelte Diamante.

29. oldal


A sorozat következő kötete

Varázskör sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Patrick Harris: A különc varázsló
Rick Riordan: Neptunus fia
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Jessica Townsend: Kámforkór
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!
Cressida Cowell: A Nukkalave pikkelye
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Otfried Preußler: Krabat
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban
Dugald A. Steer: Varázslástan – Merlin titkai