Tulipánláz 73 csillagozás

Deborah Moggach: Tulipánláz Deborah Moggach: Tulipánláz

Varázslatos regény szerelmi praktikákról, tulipánokról, festészetről, Sorsról.
1630-as évek, Amszterdam. Virágzik a művészet és a kereskedelem, s egy különös szenvedély kezd hódítani: a tulipánláz…
Sophia, a szép, fiatal és szegény lány feleségül megy a gazdag, idős kereskedőhöz, hogy megmentse családját. Jan Van Loos, a tehetséges fiatal festőzseni felkérést kap, hogy fesse meg a házaspár portréját…
Deborach Moggach, az ünnepelt angol írónő regénye shakespeare-i fordulatokban bővelkedő, letehetetlenül izgalmas történet, s egyben időutazás egy különleges helyre, egy különleges korba. A mű megfilmesítésének jogát Steven Spielberg vásárolta meg.

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Művelt Nép, 2017
302 oldal · ISBN: 9786155760068
>!
Művelt Nép, 2017
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155760051 · Fordította: Sárközy Elga
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2000
236 oldal · ISBN: 9639348104 · Fordította: Sárközy Elga

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

művész · Sophia Sandvoort

Helyszínek népszerűség szerint

Amszterdam · Hollandia


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
KönyvMoly_1989
Deborah Moggach: Tulipánláz

Meddig vagy hajlandó elmenni a szerelemért?

Nem olyan grandiózus mű, mint amilyenre számítottam, de kétség kívül meglehetősen olvasmányos történet szerelemről, vágyról, hazugságról, erkölcsről, gyarlóságról.
Tragikus, ugyanakkor romantikus. Sokszor megvetettem a szereplőket és legalább ugyanennyiszer meg is értettem indítékaikat.
Valami plusz érzelem azonban végig hiányzott, valami, ami igazán naggyá tudta volna tenni ezt a történetet.
Mindenképpen meg fogom nézni a filmet is, nagyon kíváncsivá tett a regény.
Egyszer mindenkinek ajánlom!

6 hozzászólás
>!
Annamarie P
Deborah Moggach: Tulipánláz

Az 1630-as években, Amszterdam ködös utcáin járunk. A világ itt is két részre szakadva őrli munkás mindennapjait. Az alsóbb réteg cselédsorban éldegél, halászik, hajózik vagy valamilyen mesterséget űz, a gazdagok pedig elegáns ruháikban illegetik magukat, kereskednek, hajózással vannak elfoglalva. E két réteg közé szivárog be, és követel egyre nagyobb teret magának a művészvilág. A festők egy része a tehetősebbek közé gyűrűzik be, de a legtöbbjük épp saját szerencséjét kovácsolja. Akarom mondani festi. Így Jan Van Loss is, akit felkér Cornelis Sandvoort, hogy fesse meg feleségével közös portréjukat. Cornelis hatvan egynéhány éves özvegyember volt, aki kereskedelmi hajózással nagy vagyonra és befolyásra tett szert az évek alatt. Csupán keresztényi szeretetből megsegített egy bajba jutott családot, s legnagyobb 20 év körüli lányukat, Sophia-t feleségül vette. Mondanom sem kell, hogy mi következik ebből… Bohózatba illő a cselekmények alakulása, de ez a bohózat a lecsupaszított tényeken túl, nélkülöz minden egyéb műfaji sajátosságot.
A cselekmény, különösen a vége felé, már-már egy krimi izgalmának pergésében zajlik. Képtelenség megjósolni, hogy mi lesz a végkifejlet, bár összes kis érzékünkkel tudjuk, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. Oly annyira sikerül a szerzőnek ezt a hatást az olvasóban elültetni, hogy azt vettem észre magamon, hogy áruló lettem. Nem kívántam a főszereplők szerencséjét. Lehet, hogy még mindig nem értem el az évek alatt a „teljesen semleges olvasó” minősítést, sőt ez biztos is, de sajnos ilyen mértékű erkölcsi züllést képtelen vagyok pártolni. Szóval, szegény főhőseink csak magukra számíthattak. Bár, ez sem igaz, hiszen lépten-nyomon olyan emberek válnak bűnrészeseivé történetüknek, akik saját korábbi gyávaságuk levét isszák. Bohém kis gondolat ez a XVII. század elején, hogy mindent a szerelemért, talán ha Shakespeare tolla szaladhatott meg így.
Jan Van Loss alakja révén részesei lehetünk a festők világának, a fejezetek elején található rövid kis idézetek is ebbe az emelkedettebb, halbűztől mentes alkotói szférába emelnek bennünket. De a flamand ködökben új, ismeretlen áramlatok is gomolyognak. Egy furcsa kis hisztéria üti fel a fejét, nem, nem az aranyláz, hanem a tulipánláz. A titokzatos kis hagymák emberek sorsainak záloga. Halál vagy szerencse? Gazdagság, pompa vagy krach? A tőzsdék lelketlen világának porondján állunk, és ezen a helyen áll a szerelmes pár is. Sorsuk, a szerelmi boldogság vagy a bukás, e szeszélyes növényen múlik.

Nagyon jó kis regényt lehetett volna ebből kihozni.
Deborah Moggach utána járt a kor eseményeinek, a mindennapi életképek korhűnek érezhetőek, a festészettel kapcsolatos részletek is jóra sikeredtek, akárcsak a tulipánláz gondolata. De összességében leginkább elnagyoltnak érzem irodalmi alkotásként. Egy kicsit belecsípek ebbe is, abba is érzésem van. A leggyengébb pontnak épp a tulipánokkal kapcsolatos kidolgozatlanságot gondolom. Viszont ez így, akár ebben a formájában is kitűnő alapja lehet egy forgatókönyvnek. Mint, ahogy Justin Chadwick is látott ebben fantáziát, és 2016-ban meg is filmesítette. Ezt még ugyan nem láttam, csak remélem, hogy nem nyúlt bele az események alakulásába annyira, mint tette azt A másik Boleyn lány vászonra vitele során.

4 hozzászólás
>!
Anó P
Deborah Moggach: Tulipánláz

Sokan „lehúztàk”, engem elbűvölt a könyv, mely a XVII. századi Amszterdam világába vitt.
Szívből szurkoltam a fiatal szerelmeseknek, bár azért sajnáltam a férjet is…
Elképzeltem azt a világot, melyben az emberek a tulipánláz őrületében égtek, mikor egy kis hagyma annyit számított, hogy életeket menthetett meg vagy tehetett tönkre örökre….
Feszített cselekmény, izgalom, hol az egyik, hol a másik szereplő szemszögéből láttatva – faltam az oldalakat!
Tetszettek a találó, gyakran bibliai idézetek is a fejezetek elején.
Örülök, hogy a Nagy olvasási kihívás keretében (olvass el egy könyvet, melynek címében növénynév szerepel!) rátaláltam erre a kis remekműre.

>!
csgabi MP
Deborah Moggach: Tulipánláz

Nem vagyok kibékülve ezzel a könyvvel. Többet, jobbat vártam a történettől. És tudom, hogy ki lehetett volna belőle hozni. Olvastam, hogy Spielberg vette meg a megfilmesítés jogát; és bár nem láttam a filmet, de a regény olvasása közben folyamatosan jelenetek peregtek előttem, és tudom, hogy a film jobb, mint a könyv. (Aztán lehet, hogy totálisan tévedek, persze.)
Volt, ami feleslegesen, túlzóan sok volt; más dolgok hiányosak, nem találtam az egyensúlyt. Ahogy kinyitottam a könyvet, azonnal Mazetti könyvei jutottak eszembe ezzel a szerkezettel, amit Moggach alkalmazott: a fejezetek a szereplőkkel történteket írták le, szépen sorban, így építve fel a történetet. Hol Janról volt szó, hol Mariaról vagy éppen Cornelisről… Csakhogy Mazetti komoly, drámai, emberi – ugyanakkor vidám is egyszerre. A Tulipánlázban ebből vajmi kevés volt. Legfeljebb valamennyi emberi; már ha az emberi gyarlóság, emberi gyengeség ilyen fokát lehet így nevezni.

Sok volt a rengeteg utalás a festészetre, festőkre. Sok volt, hogy az író rám akart tukmálni a holland festészetről szerzett ismereteit. Ha szakkönyvet akarok olvasni, akkor azt veszek a kezembe. Felesleges volt ide belekeverni Rembrandtot, a festőtechnikákat és másokat. Elhiszem, hogy a szerzőt érdekli a téma, de – ha már mindenképpen bele akarta vinni az ismereteit a regénybe, háttérinformációnak – jobb arányban kellett volna keverni a történetet a szakirodalommal.
Ami a szereplőket illeti: nem találtam egyetlen olyan szereplőt sem, akivel azonosulhattam volna, aki kedvelhettem volna. Leginkább Maria és Sophia volt megvetésre méltó – Sophia okán nem is bánom, ami a könyv végén Jannal történt. Ha valakit mégis sajnálok kicsit, az Cornelis. Öregember, akinek nagyon fájdalmas családi múltja van, és aki csak egy kis boldogságra vágyott még utoljára az életben.

Az, hogy a könyv közepéig nem nagyon történt semmi, már nem is csodálkozom. Mostanában (szinte) egymás után fogom ki az általam végül 2-3 csillagosra értékelt, lassan beinduló történeteket. Remélem, ez nem valami rossz széria, mert szeretnék valami jót is olvasni. :-)

>!
Mariann_ P
Deborah Moggach: Tulipánláz

Az alapsztori után mindenre számítottam, csak erre a fordulatra nem.
Adott ugye egy öreg kereskedő, egy fiatal feleség, egy fiatal portréfestő és egy szolgálólány.
Az öregnek utód kellene, mindent megtesz érte, de nem akar jönni a gyermekáldás.
Gyereket kell szerezni. De hogyan ?
Fordulatos, izgalmakkal teli történet , amiben azért nem kevés szerepe van a tulipánhagymáknak.
Alig tudtam letenni, legszívesebben megszakítás nélkül olvastam volna.

>!
vyvienne P
Deborah Moggach: Tulipánláz

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Amikor elkezdtem olvasni nem értettem ebből, hogy a fenébe készülhetett film. (Mondjuk nem láttam még…) A könyvben megismerkedünk az 1600-as évekkel és az úgynevezett „tulipán mániával”, nem is gondoltam, hogy egy virág ekkora őrületet tud okozni, kénytelen voltan utána olvasni. Nagyon elkapkodottnak éreztem az elejét. spoiler Amit nem értettem, hogy minek kellett beletenni olyan fejezetet aminek semmi köze sem volt a történethez. Most őszintén… kit érdekeltek azok a részek? Hát engem nem… Aztán végül is nagy fordulatot vett a történet. spoiler A végére azért elég jó lett a történet. spoiler

>!
Belle_Maundrell
Deborah Moggach: Tulipánláz

Úgy tűnik, ez egy ilyen tulipános éve lesz. Az első idei könyvem A bánat cseppje volt, amiből kiderült, milyen volt Törökországban tulipánnak lenni na jó, nem, és most a holland tulipánláz szele is megérintett.
A film előzetese nagyon tetszett, hangulatosnak tűnt, valami olyasmire számítottam, mint A babaház úrnője, legalábbis az atmoszférát illetően. De elég nagy csalódás volt a könyv, szóval már nem is nagyon akaródzik megnéznem. Az egész nagyon középszerű, kiszámítható és felületes. Ha már ez a címe, akkor sokkal több tulipánra számítottam, de gyakorlatilag alig volt valami jelentősége. Akkor már a festészet fontosabbnak tűnt.
A szereplők egytől-egyig ellenszenvesek, ebből kifolyólag nem is tudtam nekik szurkolni. Csak Cornelist sajnáltam a végén, meg a múltbéli tragédiái miatt. A szerelmi szál is borzasztóan elkapkodott volt, nem jöttek át az érzelmek. Jan egyszer lefesti Sophiát, a következő pillanatban meg már lett légyen ott egy titkos légyott. Ez biztos nagyon romantikátlanul hangzik már ha van ilyen szó, de nem érdemes eddig elmenni a szerelemért, szerintem egyszerűen gusztustalan volt, ahogy mindenkin átgázoltak, és szinte minden körülöttük élő ember életét tönkretették. spoiler
A fülszöveg szerint shakespeare-i fordulatokban bővelkedik, és talán pont emiatt lesz olyan unalmasan kiszámítható. Láttunk már ilyen csavarokat, tudjuk, mi a vége. Engem egyébként a Bovarynéra is emlékeztetett, legalábbis a vége felé spoiler. Le mertem volna fogadni, hogy a részeges szolgára bízott tulipánhagymának ez lesz a sorsa, és arra is, hogy Sophia milyen döntést fog hozni. spoiler Őszintén szólva nem igazán hatott meg a szerelmesek sorsa, csak az tetszett, hogy Jan végül így teljesedett ki a festészetben.
A történet bőven hagy kívánnivalót maga után, de egész hangulatos, érdekes volt a tizenhetedik századi Hollandia ábrázolása, ahogy mindenben egyszerre van jelen a szépség és a csúfság; a város leírásai is nagyon érzékletesek.
Viszont a stílusa sem jött be, felesleges ennyi szereplő nézőpontját behozni, és annak sem látom sok értelmét, hogy Sophia narrációja E/1-ben, a többiek viszont E/3-ban van. A fejezetek előtti idézetek érdekesek, nekem tetszettek, és mindig kapcsolódnak az adott fejezet tartalmához. A vége felé így már egész kiszámítható, hogy mi fog történni.
Egyszer elment, de örülök, hogy nem vettem meg, és a filmet sem néztem meg moziban. Lehet, hogy egyszer majd sort kerítek rá, szigorúan a hangulat miatt, de egyelőre nem égek a vágytól.

2 hozzászólás
>!
Vuccyy
Deborah Moggach: Tulipánláz

Hát nem rossz – nem rossz. Egyszer olvasós könyv, hiába volt jó az alapsztori. Mennyire meg tudnak változni a hatalmi viszonyok, mire képes az ember a szerelemért. Először felemeli, majd földhöz vágja. Itt pont ez történt. Kedveltem Sophia karakterét, viszont sajnáltam is egyben. spoiler Mindenképpen kíváncsi vagyok a filmre.

>!
matraimelinda
Deborah Moggach: Tulipánláz

Nem tudtam rájönni mi lesz a regény végkifejlete.:) Az írónő fejezetekre, és szereplőkre lebontva mutatja be/festi le elénk Jan ecsetjével a kibontakozó történetet. Számomra az olvasottak tanulsága az, miként alakíthatja a sors egyes emberek (Mária, Sophia, Jan, Jacob, Wiliam, Cornelis= szinte az összes szereplő) életét, hogyan lesz az álomból (Mária) valóság, és az is lehetséges (Jan esetében) miként lesz a hétköznapi élet csupán múlékony illuzió. Mindannyian a megélhetésükért, a boldogságukért vetnek be sokszor megmosolyogtató fondorlatokat. Az 1600 -as évek Hollandiájáról, Amszterdam nyomoráról, a tulipánláz elvakította emberek életéről (elmebajáról) kitűnő korrajz, mindezt ecsettel vetve papírra, akarom mondani vászonra. Moggach-tól első olvasmányom. Szép kisregény! :)

>!
krisztinapieler
Deborah Moggach: Tulipánláz

Festészet, szerelem, Hollandia… Ezek közül a témák közül mindegyik nagyon vonzott, hogy végre elolvassam ezt a könyvet.
A 17. századot úgy tudta számomra bemutatni az írónő, mintha erre a pár napra én is ott laktam volna szereplők közvetlen környezetében.
Tetszett, ahogy a szereplők ösztönök által vezérelt egyszerű életét és a bonyolult összeesküvéseket vegyítette, tetszett, ahogy a „papírforma szerint” minden a helyére került a végén, szerintem ez a kiszámíthatóság méginkább korhűvé teszi a művet.
Külön kiemelném még, hogy a fiktív karakterek milyen jól bele lettek építve a valódi történelmi és művészeti vonatkozások hátterébe, nagyon élveztem ezt a kis utazást ebbe az igazán mozgalmas világba.


Népszerű idézetek

>!
KönyvMoly_1989

Csak téged szeretlek, egyedül téged. Olyan vagyok én, mint egy bezárt kagyló. Csak te tudsz kinyitni.

16. oldal

>!
Belle_Maundrell

A világ merő zűrzavar. A művészek tudják ezt, és azon igyekeznek, hogy megtalálják az értelmét.

71. oldal (Művelt Nép, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: művész · művészet · világ
>!
Annamarie P

Festeni olyan, mint birtokba venni valamit. A festő minden tárgyat, a legszerényebbet is, ugyanazzal az összpontosított érzékiséggel vesz szemügyre. Állatnak, növénynek, ásványnak egyenlő értéket tulajdonít, egy cserépkorsó domborulatát nem kisebb gyengédséggel festi, mint egy asszony mellét. A művész szenvedélye igazából mentes minden szenvedélytől.

55. oldal

>!
KönyvMoly_1989

Rövid az élet, az idő repül. Élvezzük ki, ameddig tehetjük.

291. oldal

>!
KönyvMoly_1989

Csúnya nő nincs a világon, legfeljebb a pálinka kevés!

50. oldal

>!
Glück_Niki

Sophia csak áll mozdulatlanul. Mintha lebegne múlt és jelen között. Alapszín, amely keverésre vár; életre keltő ecsetet vágyó festmény. Egy múló pillanat, mielőtt a fényes lakkréteg örökre rögzítené. Ez volna tán a döntés pillanata?

59. oldal, 12 A levél (2017, Művelt Nép)

Kapcsolódó szócikkek: döntés · jelen · múlt · Sophia Sandvoort
>!
Belle_Maundrell

Az idő hol kitágul, hol összezsugorodik. Hol kuporgatjuk, mint a fösvény, máskor meg csak figyeljük, amint kiterül előttünk, akár a megrázott selyemkendő. Az idő széttördeli álmainkat is – az éjszakákat órákra tagolja az őrjárat kereplője és gajdolása, amely felriasztja az alvókat. Aztán ismét ránk zárul a csend.

152-153. oldal (Művelt Nép, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
Belle_Maundrell

Van valami tisztaság abban, hogy szeretjük a virágokat, ez a kapzsiságtól érintetlen szeretet a tisztelet megnyilvánulása. Kivételt csak a tulipánok jelentenek; ha rájuk gondolok, kéjes gyönyörűség önt el, valami szemérmetlen hőhullám.

166. oldal (Művelt Nép, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: tulipán · virág
>!
Belle_Maundrell

Mindenütt jó, de a legjobb otthon.

270. oldal (Művelt Nép, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: otthon
>!
Belle_Maundrell

A művészet alkotta világ békességes; a legvéresebb mészárlásokból (…) is szépséget párol le.

287. oldal (Művelt Nép, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: művészet

Hasonló könyvek címkék alapján

Sebastian Faulks: Madárdal
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Alison Weir: Lady Jane
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Iny Lorentz: A szajha
Ethel Lilian Voynich: Vihar Itália felett
Noël Barber: Tanamera
Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
Robert Harris: Führer-nap
Endo Suszaku: Némaság