Csend 88% 193 csillagozás

Miközben ezt az értékelést írom, zenét hallgatok. Bármilyen értékelés írása közben zenét hallgatok. Ha mosogatok, zenét hallgatok. Mostanában olvasás közben is zenét hallgatok.

Teljesen természetesnek vesszük, hogy hallunk, de néha szembejön velünk egy ilyen könyv, és elgondolkodunk, hogy mi hogyan élnénk meg, ha elveszítenénk a hallás képességét.
Nagyon szép történet, amely arra biztat, hogy mindig keressük az új lehetőségeket, az új utakat, ne adjuk meg magunkat, fedezzük fel az élet és a mindennapok szépségeit minden körülmények között.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/04/deborah-lytton-csend.html

„Úgy teszek, mintha èrtenèm az embereket”

Ez a törtènet fantasztikus. Lèlekemelő gondolatokkal van teli, ami mindannyiunkhoz hozzánk tesz valamit. Számomra egy villogó neontáblát jelent ez a könyv, amire az van kiírva, legyek türelmesebb ès empatikusabb ès mèg annyi minden más. Pont mint Hayden ès Stella.
A karaketerek annyira emberiek, hogy a könyves karakterekhez való kötődès illendősègènek a határát súrolom :) Többszörösen moly-orvosi eset leszek, az èletben nem lesz annyi ember összesen, akivel ennyire szót èrtek, mint a fiktív karakterekkel :D No mindegy.
Hálás vagyok Haydennek ès Stellanak, sokkal többet kaptam tőlük, mint azt leírhatnám. Egy röpke gondolatomat megszilárdították ès egy elhatározás állt össze belőle, amit szeretnèk a kèsőbbi èletem során vèghez vinni.
Stella ès Hayden bíztak magukban ès egymásban, hittek ès remèltek. Èletigenlès, amit csakis csodálni ès elsajátítani lehet.
Szerelmes lettem az írónő stílusába, hasonlataiba, ès abba, hogy a karakterek nem hirdetik harsogó nagybetűkkel mik az ő nehèzsègeik, a titkuk.
Stella ès Hayden lelke, az èrzèseik, a gondolataik ès mindennemű megmozdulásuk tiszta ès romlatlan. Csendesen meghúzódva figyelnek ès várnak arra a pillanatra, amikor teljes valójukban megszeretitek őket, pont ahogy èn is megszerettem. ❤
OLVASSÁTOK.

”A múltat magunk mögött hagytuk. Nem változtathatjuk meg, bármennyire szeretnénk is. Azt pedig nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Csak a jelent ismerhetjük, ezt a percet. Oszd meg velem ezt a pillanatot! Bízz a szívedben. Bízz bennem.”

Egy kicsit sajnálom, hogy mostanában ennyi 5 csillagot szórtam a könyvekre, így a csillagos értékeléssel nem tudom kellően méltatni ezt a páratlan könyvet, amely kívül-belül egy igazi ékszerdoboz. Már a kézbevétele hihetetlen élmény, a csodás borítóval, ahol a zongorán összekapcsolódik a két kéz, de a tipográfiája is igazán egyedi. A váltott szemszögű fejezetek elbeszélőjük szerint szépen elkülönülnek egymástól, az oldalszámok pedig középen találkoznak. Az alfejezeteket a történetben a türelmet szimbolizáló lepkék tagolják.

Stella egy véletlen baleset során elveszíti hallását. A lány eddig csak a zene által tudta kifejezni magát, egyetlen álma a Broadway volt. A beállt csend azonban arra kényszeríti őt, hogy tudatosítsa, sokkal több rejlik benne egy énekesnél. Hiszen egy cselekvés nem lehet azonos önmagával. Hayden menti meg fizikailag és lelkileg is, aki azonban maga is súlyos sebeket hordoz. A 17 nap során, míg arra várakoznak, hogy Stella képes lesz-e újra hallani, lélekbalzsamot nyújtanak egymás nyílt sebeire, miközben el kell dönteniük, hogy hajlandóak-e kockára tenni a saját szívüket azért, hogy megmentsék a másikét. Elképesztő történet, csordultig tele érzelemmel, a stílusa pedig nem is lehetne jobb. Igyekeztem addig nyújtani az olvasást, ameddig csak tudtam, hogy ki tudjam élvezni minden egyes sorát.

„Nekem adtad saját magamat.”

Nekem pedig egy csodálatos, lélekemelő történetet adott az írónő.
Hayden és Stella. Két fiatal, akiket egy tragédia hoz közel egymáshoz, és akik 17 nap alatt egymásban önmagukat is megtalálják.
Annyira finom, tiszta, reménnyel teli történet, hogy úgy érzem, szárnyal a lelkem.

Nagyon sokat gondolkodtam ezen a történeten, mert vegyes érzésekkel olvastam végig és bizony egyáltalán nem voltam elégedett. Nem tudtam sokáig megfogalmazni, hogy pontosan mi is zavart, de most már értem. A legnagyobb problémám a hiteltelenséggel van. A túlzó emocionális kifejezésekkel, a nagy problémák hirtelen „megoldásaival” és legfőképpen a karakterek rózsaszín lelkével. Nem tudtam azonosulni egyik fiatallal sem, bár azt el kell ismernem, hogy az egymáshoz való viszonyuk rétegzetten kiépített, ami még számomra is fontos elem.

Valóban szép, ha a fentiektől eltekintek, de én már csak ilyen „bonyolult” személyiség vagyok, más igényekkel.

Mivel utazókönyvként kaptam, ezt itt is szeretném megköszönni.
Egyszeri olvasásnak megfelelt.

Ha lehetne, hat csillagot adnék. Ritkán olvasok ilyen gyönyörűen felépített, felfelé ívelő, szinte megkomponált regényt. Ennyi empátiával, érzékenységgel nagyon kevesen tudnak jól írni. A két fiatal csendje más – más , fájdalmakkal, megpróbáltatásokkal teli helyzetből ered, táplálkozik. Ám mindkettőjük lelke egymás által építkezik ezekből a csendekből. Sorsuk, bár nehézségekkel, kudarcokkal, de felfelé ível, s miközben olvassuk, pozitív energiáik, a szépre , a jóra koncentráló gondolkodásuk alól nem tudjuk kivonni magunkat.
Mindenki olvassa el, aki úgy érzi, most éppen gödörbe került, és feltöltődésre van szüksége.

Jó az alapötlet, és a megvalósításra sem tudom azt mondani, hogy rossz, ott is volt egy-két nagyon szimpatikus megoldás, de valahogy nem tudtam a stílussal azonosulni. Néha túl szikár, egyszerű volt a megfogalmazás, aztán meg túl ömlengős. És a humor is nagyon hiányzott. Pedig nagyon szeretem az ilyen jellegű ifjúsági regényeket, de ez most sajnos nem az én könyvem volt.

Szeretném ezt az értékelést csupa színes nagybetűvel írni, hogy felhívjam a figyelmet rá! Talán ez hatott rám legjobban az idei évben.
Annyi szép gondolat, érzés, lélekemelő mondat van ebben a történetben! Minden elismerésem az írónőnek, nagyot alkotott.
Maga a romantikus száll is fantasztikusra sikerült, ahogy az egész két része megtalálta egymást és összekapcsolódva egy erős szívet alkotott, de mégsem ez az, ami kiemeli ezt a könyvet. Számomra a mondanivaló az, ami kiemelkedő. A mindennapok megbecsülése, a gödörből való kijutás fontossága, a bizalom megteremtése és még folytathatnám.
Az már biztos, hogy a lányom kezébe adom, és másokat is erre bíztatok: OLVASSÁTOK!

Vajon én hogy reagálnék, ha az egyik érzékszervem már nem működne többé?
Utána sokkal jobban megbecsülném a dolgokat, amiket természetesnek veszek?
Valószínűleg.
Csodálatos olvasmány, ráébreszt arra, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetünk bármit, és hogy utána még nem szabad feladni.

Csend, amikor a saját magunk burkában vagyunk, amikor nincsenek külső neszek, befolyásoló hangok, figyelem elvonó zajok, amikor csak a saját gondolataink léteznek. Ha elég bátrak vagyunk, akkor ebben a határtalan csendben meghallhatjuk saját, igazi hangunkat. Stella elég bátor volt, Hayden odaadó, segítő támasz. Kölcsönös törődésük pedig a tizenhét nap elteltével szoros kötődéssé fejlődött.
A türelem és a kitartás megjelenítése a pillangó képén keresztül pedig szintén értékes eleme a könyvnek.
Inspiráló.