Nem tökéletes regény, nekem is jutnak eszembe olyan kérdések, amelyekre nincs jó válasz, de most nem nagyon tudnak ezek érdekelni. Én szerettem ennek a regénynek a meséjét, a világát és a férfi hősét is. Nagyon remélem, hogy Hewitt ír neki folytatást is, mert nagyon szívesen visszamennék még Varjútanyára.
A nyitány megkapó – egy mészárlás, egy rejtélyes túlélő, jó sok kérdés és vér. Fura is utána napjainkba csöppenni, de ahogy beindulnak az események, már jön is Varjútanya és az a más, mágikus világ.
Ugyan nem értem, miért viktoriánus a másik London – Varjútanya – de annyira hatásos így, hogy nem feszegetem túl ezt a kérdést. Tele van mágikus helyszínekkel, pl. a könyvtárat nagyon imádtam és mindennek megvan a maga története. A mai korban játszódó részek szimplák, de Varjútanya tényleg hatásos lett és izgalmas helyszín.
Tetszett a könyvben, hogy nem a megszokott mitológiákhoz nyúl. Megfordult a fejemben, hogy Hewitt találta ki az egészet, de utánaolvastam és tényleg vannak ilyenek a finn mitológiában. De tetszett, ahogy hozzányúl, ahogy írja a vérvonalakat és megszemélyesíti a lélekmadarakat. Még lehet fejtegetni, hogy mire képesek az egyes vérvonalak és mit tud a szerző kihozni Alice madarász voltából, de a kezdet tetszett. Jókat mosolyogtam a kezdetleges hazugságvizsgálaton, vagy a végén, amikor tényleges harcba is lendülnek a Halál érkeztekor.
Szerettem, hogy meg tudtam lepődni a regényen. Az, hogy Alice és Crowley spoiler Igen, még ezt is tudtam szeretni benne, mert meglepett vele. spoiler De a szerelmi szálon túl az is, hogy ki-kicsoda igazából. Magamban sakkoztam, hogy ki lesz Alice igazából – mert örökbefogadott gyerek, ezt tudjuk kezdettől. spoiler
Talán némelyik megoldás hirtelen, és nincs előzménye – mint Jen áthelyezésével kapcsolatban az igazság a kórházból és a lélekmadár kié – és ezen máskor morognék, de volt más, ami ezeket feledtette.
Crowley nagyon az a hőstípus, akit szeretek. Az igazság róla, a kettős élete… Nagy súly van a vállán és cipeli. Egyedi a humora, van sötét folt a múltjában. Nem makulátlan, ettől több is. Alice éretlenebb, ártatlanabb és gyakran szerencsétlen is. Néha nagyon meg tudtam volna rázni, amikor rohant fejjel a falnak, de talán pont ezért jól egyensúlyozza ki a férfit.
A mellékszereplők közül meg August lett a kedvencem. Neki is megvan a sötét, fájó múlt, csak nála nem néma heroizmussal párosult, hanem humort kapott. Vagy inkább a helyzet humoros, amibe keveri magát? Jókat mosolyogtam azon, hogy miért tartja magát zseninek. Vagy, amit a rendőrök mondanak róla…
Sorolgathatnám még, de a lényeg ez marad. Igen, látok benne én is hibákat és nem egy következetlenséget, de a világát és a meséjét annyira szerettem, hogy most ezek nem zavarnak.