Lélekmadár 16 csillagozás

Deborah Hewitt: Lélekmadár

Minden ​világ beleremeg, amikor a varázslat szárnyra kap

Alice Wyndhamet gyermekkora óta képzeletbeli madarak keserítik… majd egy napon bekopogtat az ajtaján a rejtélyes Crowley, akitől megtudja, hogy különleges képességgel bír: a látomásaiban a lélekmadarakat, az emberek lelkét őrző mitikus lényeket látja. Megtudja ezen kívül a férfitól azt is, hogy üldözőbe vette egy titkos társaság, amely célja, hogy az ő különös képességét felhasználva kiirtson minden mágikus lényt a világból.

Alice élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, menekülni kényszerül. Megmentőjével átkel London mágikus oldalára, a finn mítoszok istenei által emelt Varjútanya városába. Itt idővel nem csak jobban megismeri varázslatos örökségét, de arra is rájön, hogy az őt körülvevő rejtélyek legnagyobbikát épp a saját lélekmadara őrzi.

A brit Deborah Hewitt bemutatkozó regénye a klasszikus urban fantasy zsánere előtt tiszteleg, hangulatában és világépítésében ügyesen idézi fel… (tovább)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
432 oldal · ISBN: 9789634198697 · Fordította: Szanyó Albert
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198680 · Fordította: Szanyó Albert

Most olvassa 4

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 159

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Deborah Hewitt: Lélekmadár

Ennek már az első négy oldala is olyan idegesítő volt valamiért, hogy jobbnak láttam nem olvasni tovább, mielőtt kárt tennék benne… Vagy magamban.

NewL P>!
Deborah Hewitt: Lélekmadár

Őszintén megmondva, nekem nagy csalódás volt a könyv. Nem tetszettek a szereplők, a főszereplőnő irritált, és hiába volt érdekes az alapfelvetés, érzésem szerint nem igazán volt rendesen ábrázolva a mágikus világ háttere.
Egyszeri olvasásra jó volt, és senkit nem akarok elrettenteni az olvasásától, de én valószínűleg nem fogom még egyszer elolvasni. Mondjuk az is lehet, hogy nem jó időszakomban olvastam a történetet.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Deborah Hewitt: Lélekmadár

Első regényes szerző.
Abszolút kellemes meglepetés volt, voltak hibái az nem kétség mint például a házak és az erők nem kelő használata, vagy éppen nem tudtam izgulni egyetlen mellékszereplő miatt sem
mert nem ismertük meg őket rendesen.
De ami jó pont a női szereplő a mai trendeknek megfelelően nem valami szupersztár, végig ügyetlen épen hogy csak túl él, a mai trendnek megfelelően a férfi szereplőket nem ekézik végig nincs folyamatosan leírva, hogy milyen feleslegesek , hogy milyen rosszak, milyen gonoszak ..
A vége meg 1 csavar 2 csavar egy kis árulás sok kis hazugság.
Szóval jó szível tudom ajánlani.

donzella P>!
Deborah Hewitt: Lélekmadár

Egy történet, ahol a hősnő nem a legélesebb kés a fiókban. Ha nem azzal indul az egész, hogy egy munkahelyi prezentáció miatt aggódik, azt mondtam volna – jó, sok minden megbocsájtható – mert egy tapasztalatlan, önmagát kereső tinédzser. Mivel nem tudtam vele szimpatizálni, a történetbe sem sikerült teljesen elmerülni.

Nem mondom, hogy nem jó az alapötlet, de a kidolgozását több helyen következetlennek éreztem. A szereplők közötti dinamika sem volt mindig tiszta. Az érdekes karakterek nem bontakoztak ki (nem is értem, minek kellett ennyi házat és tehetséget megemlíteni, amikor nem is használták őket), a merev karakterek meg egész könyvön keresztül borzolták a kedélyeket, aztán a tetőpontnak szánt pillanatban, egyszer csak megvilágosodtak. Egy-két magyarázatot meg inkább a történethez igazítottak, mint inkább a magyarázatokhoz a történetet.

Sokféleképpen ki lehetett volna futtatni a cselekményt, azt hiszem a legkevésbé jók közül sikerült választani.

moira3>!
Deborah Hewitt: Lélekmadár

Kicsit csalódott vagyok. A könyv az elején rögtön megfogott és berántott, a világa csodás, érdkees, izgalas lehetőségek voltak benne. A főszereplő csaj mondjuk kezdettől nagyon idegesített (Crowley-t imádtam :) ), de igyekeztem vele megbarátkozni. De a vége…, hát nem is tudom. Nem volt rossz, de igazából kicsit össze lett csapva a szép felvezetés után, és nem is vagyok abban biztos, hogy tetszett. Valahogy olyan elvesztett lehetőség érzésem van. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, amikor alapvetően tetszett a könyv, de ezt az érzést inkább csak az írónő azon tehetségének tudom be, amellyel ezt a világot felépítette, és kifejezetten élvezetesen ír, a mellékszereplők is jól eltaláltak voltak, bár kibontva egyik sem nagyon lett. Kezdő regénynek jó, és biztos van még több is az írónőben, de ez most valahogy nekem nem jött át teljesen. A vége miatt főleg, az valahogy nem hagyott bennem jó érzést a könyv iránt. Végig amíg olvastam, azon gondolkodtam, hogy kinek adjam majd kölcsön, ajánlva, hogy olvassa el, de azt hiszem most, hogy a végére értem, már nem akarom odaadni senkinek. Még nem döntöttem el, hogy ajánljam-e.

vgbalazs>!
Deborah Hewitt: Lélekmadár

Én fantasy-n belül kb. mindenevő vagyok, de ez a könyv hatalmas csalódás volt számomra. A főszereplő hihetetlenül idegesítő, a logikát hírből sem ismeri, és folyamatosan hisztizik. A logikátlanság egyébként nagyjából az összes szereplőre jellemző, sokszor éreztem azt, hogy ennek most így kellett történnie, akkor is, ha semmi értelme nincs. A cselekmény maga lapos, nagyrészt a szerencsétlenkedésről / vergődésről / nyálzásról szól, de azért van 1-2 izgalmasabb rész. Férfiként a visszatérő nyálzás és p*csogás borzalmas volt, sok írónő könyvét olvastam már, de ezzel a romantikusnak szánt (vagy minek) stílussal még egyiküknél sem találkoztam fantasy-n belül. Erre van ugye egy külön kategória, de akkor ne adjuk el fantasy-ként. A végén a „csattanó” pedig annyira lejárt lemez, hogy végig sem bírtam olvasni, nagyjából el tudom képzelni, hogy a maradék pár tíz oldalon mi lesz, iszonyatosan gáz. Nem tudom mikor volt utoljára, hogy nem fejeztem be egy könyvet, de ezt 93%-nál letettem. Az ára ennek fényében nevetséges, de megkockáztatom, hogy egy ilyen könyv kiadása is az. Ettől függetlenül remélem, hogy az írónő tanul a hibáiból, és a következő könyve jó lesz. Az biztos, hogy olvasok majd kritikákat, mielőtt megveszem.

enigmakata>!
Deborah Hewitt: Lélekmadár

Kettős érzéseim vannak a könyv elolvasása után. Egyrészt, azt hiszem túl nagy elvárásaim voltak vele szemben. Másrészt viszont, pár óra alatt kivégeztem, nem tudtam 10 percnél tovább letenni. Alice karakterét hol szerettem, hol nem, de a végére kifejezetten elnyerte a szimpátiámat. Sokan írták, hogy nem elégedettek a befejezéssel, én viszont nagy tapsot adok az írónőnek, hogy bemutatkozó kötetében be merte vállalni ezt az édeskeserűséget. Valószínűleg figyelni fogom, a további könyveit is elolvasom, ez egy nagyon ígéretes kezdet. :)


Népszerű idézetek

Nimue>!

A járőrök nem mindig kapják el a rosszfiúkat. És néha ők maguk a rosszfiúk.

264. oldal

Nimue>!

Tiltott tudás birtokosa vagyok – bökte ki végül, és hátradöntött fejjel fújta ki a füstöt. – Ezen nem segíthetek, a gyakorlat viszont illegális.
– De… plakátragasztásért vittek be, nem halottidézésért!
– Na ja! Hála neked.
Alice-ben volt annyi tisztesség, hogy elszégyellte magát.
– Ne aggódj, szívességet tettél vele! Mit gondolsz, miért lassítottam le? – vigyorgott August. – A múltban tettek már hűvösre rendzavarásért, nyilvános helyen való részegeskedésért, közúti szabálysértésért… Ha létezne bűnszövetkezet, amelyik olyan piti vétségekre specializálódott, mint a szemetelés vagy a figyelmetlen vezetés, én lennék benne a keresztapa.

230. oldal

Nimue>!

Az élet elég nehéz anélkül is, hogy olyasmivel vádold magad, amiről nem tehetsz.

283. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Anansi fiúk
Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Richelle Mead: A szukkubusz dala
Justin Cronin: A szabadulás
Christine Lynn Herman: Az elemésztő homály
Rick Riordan: Neptunus fia
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Karen Marie Moning: Új nap virrad