Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Discovery of Witches (All Souls 1.) 24 csillagozás
It begins with absence and desire. It begins with blood and fear. It begins with a discovery of witches.
When historian Diana Bishop opens an alchemical manuscript in the Bodleian Library, it's an unwelcome intrusion of magic into her carefully ordered life. Though Diana is a witch of impeccable lineage, the violent death of her parents while she was still a child convinced her that human fear is more potent than any witchcraft. Now Diana has unwittingly exposed herself to a world she's kept at bay for years; one of powerful witches, creative, destructive daemons and long-lived vampires. Sensing the significance of Diana's discovery, the creatures gather in Oxford, among them the enigmatic Matthew Clairmont, a vampire genticist. Diana is inexplicably drawn to Matthew and, in a shadowy world of half-truths and old enmities, ties herself to him without fully understanding the ancient line they are crossing. As they begin to unlock the secrets of the manuscript and their… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2011
Fordítások
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve · Deborah Harkness: El descubrimiento de las brujasEnciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Matthew Clairmont · Diana Bishop · Sarah Bishop
Kedvencelte 2
Most olvassa 5
Várólistára tette 22
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
A történet egésze nekem tetszett. Na nem azért, mert kiemelkedően jól megvolt írva, vagy a cselekmény egész miatt. Nem mostanában olvastam emlékeim szerint vámpíros, boszorkányos, démonos történeteket, mert egy idő után már csak összefolytak. Ez a könyv is mondhatni tartalmaz kliséket. Melyik nem? Ami viszont tetszett, az a szereplők megjelenítése volt. Matthew nem volt egy csillogó, nyálas vámpírka, akinek a lába elé hullanak a nők. off Diana annak ellenére, hogy boszorkány, nagyjából alig tud többet saját magáról, mint egy átlag ember a boszorkányságról. Nyilván ez nem kevés problémát okozott, főleg azért, mert így Diana-nak sokkal nehezebb volt megvédenie magát vagy egyedül helyt állnia a hirtelen feléje irányuló veszélyektől.
Ami még kifejezetten tetszett az volt, hogy a mellékszereplők nem csak azért voltak, hogy kitöltsék a lapokat, hanem mindegyikük a maga módján hozzáadott a történethez. Bár néha már kicsit nehéz volt követni, hogy ki kivel milyen viszonyban volt, mert nem kevés szereplőt sikerült összeszedni a könyvben. off Viszont szerintem a történethez képest, meglehetősen sok színűek/változatosak voltak.
Maga a cselekmény nem tartogatott különösen nagy izgalmakat, ennek ellenére kikapcsolódásnak tökéletes volt a könyv. Nagy elvárással viszont nem érdemes nekiállni szerintem.
A történetben Diana Bishop-ot követjük, aki egy boszorkány. Emellett pedig egy történész is, aki alkímiára specializálódott. Kutatása során találkozik egy kézirattal, amiről kiderül, hogy megbűvölték és lényegében innét indul el a történetünk, mivel úgy néz ki, hogy mindenki ezt a kéziratot szeretné, ami már nagyon régóta elveszett. A történetben találkozunk vámpírokkal, démonokkal és persze más boszorkányokkal is.
Sok dolog volt, ami tetszett a könyvben, tetszett a történelem, ahogyan az bele lett fonva a történetbe és az arra vonatkozó utalásokat. Az is nagyon tetszett, hogy mennyire leíró volt a történet, de be kell valljam, ahogyan haladtam a történetben voltak részek, amelyek már túlzásba estek. Például nagyon részletesen le volt írva egy vacsora, de az akció része emellett gyorsan le lett zavarva. Nagyon tetszett a paranormális környezet, amit Deborah megalkotott, főleg azokat a részeket, amikben többet olvashattunk a boszorkányokról és ő erejükről. Még a szerelmi szál sem zavar annyira az elején, sőt valamennyire meg is fogott, persze ennek ellenére azért elég trashy a románc. A szerelmi szál Diana és Matthew Clairmont, aki szintén egy kutató és emellett vámpír is, között alakul ki. Szerintem nagyon nyilvánvaló volt már az elejétől kezdve, hogy ők kettőjük között romantikus kapcsolat fog kialakulni. Sajnos, ahogy már más vámpíros szerelmi szálakkal lenni szokott ez is elég problematikus. Az idő nagy részében, ahogy olvastam a könyvet folyton a Twilight volt a fejemben, ahogy a kapcsolatukról olvastam. A tipikus vámpír románc elemi mind megtalálhatóak itt: a túlzóan védelmező, birtokló vámpír pasi és a gyenge lány/nő, aki megpróbálja bebizonyítani, hogy ő nem gyenge, viszont bármikor a pasi mond neki valamit, azt megcsinálja. Itt is meg van a kukkolásos rész (csodáljátok, hogy a Twilight volt a fejemben?). Egy olyan mondat is elhangzott, ahol Matthew megmondja Diana-nak, hogy ne romantizálja a vámpírokat, persze ennek ellenére még is ez történik. Nem hiszem, hogy ennyire kritizáltam volna a szerelmi szálat, ha nem vette volna át a történet felett az irányítást kb. a könyv felénél. Attól a ponttól kezdve a cselekmény maga be lett vágva a szekrénybe és főleg a szerelmi szál volt a fókuszban. Ahogy ezt pedig megszokhattátok ez nem igazán tetszett, főleg, hogy azért eléggé mérgező a kapcsolatuk. És persze megjelent a harmadik fél is, ami kihagyhatatlan főképp a vámpíros szerelmi történetekben.
A karakterekre rátérve, szeretném először Diana-val kezdeni. Először eléggé semlegesen álltam hozzá, de ahogy haladtunk a történetben egyre több problémám lett vele. Először úgy ismerjük meg mint egy erős női karaktert, akinek nem kell senki, aki megmondja hogyan élje az életét, de… valahogy még sem ilyen? A személyisége szanaszét van, szerintem, az egyik pillanatban még harcol a maga igazáért, és azt csinál, amit csak akar, de a következő pillanatban (ahogy Matthew megjelenik) kezes báránnyá válik és azt csinálja, amit mondanak, illetve hirtelen nagyon nagy szüksége van valakire, aki megvédi a legkisebb dolgoktól is. A könyv 2/3-ánál már csak azt látjuk, hogy újra és újra megmentésre szorul. Matthew pedig… a tipikus vámpír, minden creepy-ségével és a “tökéletességével”. De! Nagyon szerettem Diana nagynénjét, Sarah-t, akinek viszont ténylesen tüzes természete van (és vörös haja!). Ő egy Emily nevű boszorkánnyal van kapcsolatban, aki pedig egy végtelenül kedves karakter, nagyon szerettem az ő kapcsolatukat. Nagyon szerettem a démon mellékszereplőket is, úgyhogy remélem a következőkben többet kapunk majd belőlük.
Összességében egy egész kellemes olvasmány volt. Ha szereted a vámpír románcokat és a leíró könyveket, akkor ez a könyv biztosan tetszeni fog! Ha pedig ezek a dolgok nem tetszenek akkor itt a kis figyelmeztetés, ha mégis gondolkodsz azon, hogy elolvasnád a könyvet. Szerintem befogom fejezni a sorozatot, mert kíváncsi vagyok mi lesz a vége, de nem fogok rohanni, hogy megvegyem a következő könyvet.
Egy Foucault-val teli hét, illetve sok év végtelen (túlnyomórészt) klasszikusa után elmondhatatlan érzés volt újra tizenöt évesnek lenni* és egy nap leforgása alatt elolvasni ezt a kis hétszáz oldalasat. Terápia. Hálás vagyok érte. Most megyek továbbpörgetni a mókuskereket, de kis szívem egy része már várja, hogy újra legyen egy egynapos törés a tér-idő kontinuumban, amikor csendesen elbújhatok, és észrevétlenül elolvashatom a második részt.
*Más szempontból semmi pénzért nem lennék újra tinédzser. Elég volt egyszer, sok is. :)
Vegyes érzelmeket vált ki belőlem ez a könyv annak ellenére, hogy 4 csillaggal értékeltem. Egyfelől minden megtalálható benne, ami számomra élvezetessé tehet egy tipikus urban fantasy olvasmányt: boszorkányok, vámpírok, rejtélyek, alkímia, történelem, rengeteg utazás és szerelem. Ugyanakkor nem tudom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy ez a könyv nincs jól megírva. Persze nem feltétlenül azért szeretem ezt a műfajt, mert megközelítené a klasszikusok által nyújtott irodalmi színvonalat, de azért ennél sokkal jobb könyv is lehetett volna belőle a sztori alapján. Sajnos azonban a karakterek laposak, meglehetősen kiszámíthatóak és a párbeszédek messze nem kiemelkedőek. Ami viszont kifejezetten zavart, hogy nem sok empátiát sikerült csiholnom magamban a szereplők iránt, még a szerelmi szállal kapcsolatban sem (pedig ez általában működik nálam, amilyen szentimentális tudok lenni). A szinte már kibírhatatlan határát súrolta a szüntelen 'name-dropping' – elnézést az angol kifejezésért, de tudtommal még nem találták fel a tökéletes megfelelőjét magyarul.
Most pedig, hogy ennyi negatívumot kiemeltem, megemlítem néhány erényét is a szóban forgó műnek. Szóval miért is értékeltem 4 csillagra? Mert érdekes volt, varázslatos, szó szerint elbűvölt és helyenként egészen meglepően szofisztikáltnak bizonyult. (De lehet hogy csak a gyengéim a nyálas, romantikus vámpírregények, főleg, ha még az alkímia is szóba kerül.) Egyébként nem kifejezetten bánom, hogy a szerző középszerűen ír, egészen addig, amíg képes megragadni a figyelmem és egyértelműen ez volt a helyzet. Egyszerűen beszippantott a történet és eszembe sem jutott félbehagyni, akármennyit is forgattam a szemem egy-egy nevetségesen megírt résznél. Nagy erősségem a realitás teljes kizárása, így nem jelentett különösebb problémát befogadni néhány különösen illogikus vagy képtelen dolgot, amit a szerző papírra vetett. Nem utolsó sorban pedig imádom a hosszú olvasmányokat, ez a regény pedig már ott megvett, amikor láttam, hogy bőven több, mint 500 oldal.
Összességében egy szórakoztató, varázslatos és egészen jól kidolgozott természetfeletti fantasy-ről van szó, amely helyenként kellemes meglepetéseket is tud okozni. A tökéletes 'guilty pleasure' könyv számomra!
Baromi jól indult. Főleg a Bodleian-ben játszódó jeleneteket imádtam és a jógázást is nagyon értékeltem. Plusz Matthew irodáját Sept Tours-ban. A közepe felé kicsit leült és volt pár rész, aminek az olvasása egyszerűen csak fájt, mert annyira cringy volt. nem jut eszembe a magyar megfelelője Mégis borzasztóan élveztem. Azért, mert előtte megnéztem a sorozatot. Olvasás közben a színészeket láttam magam előtt. Többnyire egyetértettem azzal, hogy miket hagytak ki, miket tettek hozzá. Őszintén szólva, ilyen sorrendben szeretem fogyasztani a feldolgozásokat. Ha láttam valamit nagyobb az esélye annak, hogy elolvassam a könyvet, mint fordítva…
Annyira akartam szeretni ezt az össze-vissza írt könyvet. Azt hiszem 17 évesen még bejött volna ez a stílus, talán a kicsit egysíkú karakterek is, mert vámpírok, ómájgáááád. Pedig egészen jól indult! A történet maga érdekes lenne, ezért elkezdem majd a második részt is, hogy összekapta-e magát az írónő.
Elegánsan megírt vámpíros/boszorkányos könyvek Anne Rice-on kívül? Vannak?
Néhol kicsit csálé, néhol kicsit sok, néhol megmosolyogtatóan rosszul van megírva, de minden percét élveztem. Az írónő nagyon ügyesen épít azokra a kis dolgokra, amik minden az Alkonyat-lázon már túljutott, de a vámpírok és boszorkányok világát elengedni nem akaró kételkedő olvasóban felmerülnek időnként és egyszer csak, szinte a semmiből kerülnek elő (általában a ház minden szegletét betöltő nevetésemmel kísérve).
Ami engem igazán megfogott ebben a történetben az az, amit Deborah Harkness a köszönetnyilvánításban meg is fogalmaz: ez egy könyv a könyvben – rengeteg a kulturális utalás könyvekre, történelmi, irodalmi, közéleti személyekre a világ minden tájáról és minden időkből. Híres verssorok, emblematikus tárgyak, lovagrendek, épületek… művészlelkem imád mindent ami ehhez hasonló. Főleg emiatt sokban emlékeztetett az Only lovers left alive (Halhatatlan szeretők) című filmre.
Matthew és Diana összeillenek és dinamikus főhősök, noha a rengeteg információ ellenére, amit ez a könyv megoszt velünk, úgy érzem rengeteg lehetőséget tartogatnak még és néha úgy érzem nem elég kidolgozottak. Az indítás és a befejezés jó, de félúton néha félresiklanak a dolgok. A mellékszereplők közül a daemonok Sophie és Hamish a kedvenceim. Sophie Luna Lovegoodra emlékeztet a Harry Potterből, csak fura varázslatos lények helyett művészeti hajlammal.
Ami miatt nem kaphatja meg azt a fennmaradó fél csillagot, az abban az egyszerű tényben rejlik, hogy voltak pillanatok, ahol elvesztettem a főhősöket – néhány pillanat ami nem az övék, amiben az írónő nem tudja megragadni az érzelmeket, nem tudja megmagyarázni a nagyobb összefüggéseket – és Diana mint Artemisz. Nyilván ez a szál itt még kezdetleges, de valamiért a 7. érzékemnek nem tetszett.
Ugyanakkor ha tetszik egy történet és magával ragad már nem foglalkozom olyan apróságokkal mint a rossz megfogalmazás. Amikor elevenen látom magam előtt a történéseket, amikor már szinte érzem az eljövő reakciókat, nem zavar ha azok nincsenek jól megfogalmazva.
A háttértörténetek érdekesek és szórakoztatóak, jól magyarázzák a szereplők jellemét. A Bishop ház – és minden lakója – érdekes és jól megjelenített, csakúgy mint maga a könyv vizualitása. Élettel teli szinte minden jelenet, az ember lelki szemei előtt megjelennek a tárgyal és helyszínek, gyakran a szereplők nem arc nélküli szellemek (velem sok könyvvel előfordul).
A befejezés biztató a következő könyvre tekintettel, rendkívül szórakoztatónak és érdekesnek ígérkezik, feltámasztja bennem a történelemre és művészetre szomjazó kultúrbarbárt.
Már elég sok ideje ez az első könyv ami kiváltotta a lelkem reakcióját (ahogy azt egy boszorkány ismerősöm hívja), amikor a bal csuklóm belseje egy-egy jelenetnél elkezd húzódni az örömtől vagy fájdalomtól, az érzésektől, amit a szereplők átélnek. Így történhetett, hogy Deborah Harkness: A Discovery of Witches című könyve 4,5*-ot kapott tőlem.
Népszerű idézetek
„I have to study her.” She tilted her head to the right and lifted her chin a touch, staring at me intently.
I frowned.
She frowned back.
Matthew shivered.
614. oldal
A sorozat következő kötete
All Souls sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Karen Chance: Hunt the Moon ·
Összehasonlítás - Ilona Andrews: Magic Bites 87% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: Twice Tempted 92% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: One Grave at a Time 88% ·
Összehasonlítás - Kresley Cole: Demon from the Dark 89% ·
Összehasonlítás - T. J. Klune: Ravensong 93% ·
Összehasonlítás - Laura Thalassa: Dark Harmony 89% ·
Összehasonlítás - Chloe Neill: Friday Night Bites 90% ·
Összehasonlítás - Ashlyn Drewek: Malum Discordiae ·
Összehasonlítás - Laurell K. Hamilton: A Kiss of Shadows ·
Összehasonlítás