A ​boszorkányok elveszett könyve (Mindenszentek trilógia 1.) 309 csillagozás

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Diana ​Bishop, az alkímia történetével foglalkozó fiatal történész – aki akarata ellenére lett boszorkány, és azért választotta a tudományos pályát, mert így kíván megszabadulni e terhes örökségtől – az oxfordi Bodley könyvtárban ráakad egy titokzatos, elveszettnek vélt könyvre, az Ashmole 782 névre hallgató kéziratra.
Rajta kívül azonban más túlvilági lények, démonok és vámpírok is ott nyüzsögnek a könyvtárban, és az ő érdeklődésüket is felkelti az eltűnt kötet, mert olyan titkokat sejtenek benne, amelyek meghatározóak lehetnek a teremtmények – azaz a nem-emberek – sorsára nézve. Azt is meg szeretnék tudni továbbá, hogy a boszorkány-történésznő miként bukkanhatott rá erre a kivételes ritkaságra.
A Diana körül gyülekező túlvilági teremtmények központi figurája egy ezerötszáz éves vámpír, Matthew Clairmont, aki mellesleg az oxfordi egyetem professzora és az Angol Tudományos Akadémia tagja. Ők ketten elhatározzák, hogy megfejtik az eltűnt kézirat titkát. Deborah Harkness… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Cartaphilus, Budapest, 2018
696 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632666525 · Fordította: Baló András Márton
>!
Cartaphilus, Budapest, 2013
700 oldal · ISBN: 9789632666532 · Fordította: Baló András Márton
>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
696 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661919 · Fordította: Baló András Márton

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Matthew Clairmont · Diana Bishop · Hamish Osborne · Nathaniel Wilson


Kedvencelte 63

Most olvassa 76

Várólistára tette 335

Kívánságlistára tette 315

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Most éppen azért vettem elő újra, mert egy ideje már szemeztem a könyvből készült sorozattal, aminek meglepő módon hatalmas sikere lett külföldön és idehaza is.
Megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem számítottam erre a hype-ra, főleg nem itthon. Amikor először láttam az előzetest, akkor nem is voltam elájulva tőle, leginkább azért adtam neki esélyt, mert Matthew Goode az egyik főszereplő és őt jó színésznek, valamint irtó jó pasinak tartom. ;)
Teljesen őszinte leszek. Ez a sztori sok mindenben hajaz az Alkonyatra, legalábbis itt is feltűnik a vegetáriánus életmódot folytató halhatatlan – vámpír család, egy olyan dögös és titkokkal teli vérszívó férfi, akit mindennél jobban vonz főhősünk vére és persze itt sem nézi szinte senki sem jó szemmel Diana és Matthew kapcsolatát és hirtelen fellángoló szerelmét.
Viszont ennyiben talán ki is merül a hasonlóság, szóval akik nem szerették Stephenie Meyer regényeit, azok attól még lehet, hogy ezt a történetet kedvelni fogják.
Mint ahogyan azt már említettem, egy kimondottan részletes és igencsak hosszú sztoriról beszélünk. Sok helyen azt olvastam: jól látszik, hogy egy igazi történész írta, hiszen részletes és a végletekig aprólékos.
Sokkal jobban szerettem viszont a mellékszereplőket, főleg Matthew fogadott anyukáját, Ysabeau de Clermont-ot, aki a végletekig hűséges volt és mindig szem előtt tartotta a „gyermekei" érdekeit, valamint Marcust, aki még jócskán tartogat nekünk meglepetéseket.
Emellett van még rengeteg másik szereplő, akiknek a szála izgalmas, tele van fordulatokkal és meglepő eseményekkel. Már csak ezért is érdemes elolvasni.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/12/konyvkritik…

>!
klara_matravolgyi
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Nem értem az alacsony százalékot, nekem ez nagyon tetszett. Lehet benne vámpír, boszorkány, mágia, ez végső soron egy varázslatba bújtatott szerelmi történet. Matthew teljesen rabul ejtett, egy igazi úri…vámpír :)
Viszonylag hosszú volt de le tudott kötni, olvasatta magát. Nagyon megszerettem a kifinomult mégis gördülékeny stílust. Ha egy szóban kellene összefoglalnom, azt mondanám, aranyos.

>!
B_Vivien_Kitti P
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Amikor jó könyvet olvasok mindig nehéz leírnom, hogy mi váltotta ki belőlem azt a mérhetetlen nagy függést a könyv iránt, a rajongásig szeretett karaktereket, a vágyakozást, hogy olvashassam.
Ennél a könyvnél még nehezebb összefoglalni a mondani valómat, mert nagyon sok rétű, vastag és iszonyat érdekes könyv.
Az alap világ, a vámpírok, démonok és a boszorkányok világa nagyon szépen meg van írva. Olyan részletekbe megy bele az írónő, amiket amúgy más fantasy történetekben nem feltétlen érintünk.
Az alkímia és a fajok eredete nagyon szépen, részletes van ábrázolva.
Kissé lassabb folyamú a könyv a sok apró részlet és a a sok infó miatt, de szerintem kellett a történet magjához.
Mindig szerettem , ha egy könyv erős történelmi és igaz információkon áll.
Az alkímia világa elég messze áll tőlem,de itt érdekesen vagy vegyítve a fantasy és a korábbi korok alkímiai gondolatai, munkásságai.
A sorozat miatt olvastam el, mert tetszett a felnőtt szereplőink szépen kibontakozó, komoly szerelme, mely mentes minden elcsépelt tinis drámától.
A könyvben még érdekesebb és még szebben van ábrázolva.
Lassan bontakozik ki, valamivel hosszabb ismeretség után.
A karaktereink, Diana és Matthew nagyon szerethetőek! Okosak és hihetetlen erősek.
A magyarázatok, a DNS vizsgálata, amiket Matthew és társai végeznek nagyon érdekes. és ez külön tetszett az egészben. A modern technológiát, orvoslást vegyítette az írónő a korábbi korok alkímiájával és a fantasy lények genetikájával, amiket pusztán csak mitológiákból, mondákból ismerhetünk.
Megértem Dianát, ugyanakkor nem. Az erejére vonatkozó magyarázatot, hogy miért olyan erős, nagyon tetszett! Ez sem egy mindennapi elgondolás volt.
Matthew pedig… repül a kedvenc pasijaimhoz! Okos, romantikus és ahh… minden! :D
Én még azokat a részeket is élveztem ahol több bekezdésen át a borokról beszélgetnek. Hisz attól vámpír egy vámpír, hogy ilyen kifinomult érzékeik fejlődtek ki. Itt pedig végre igazán ki is tértünk!
Valóban igaz, hogy részletes és lassúbb folyású történet, de valahogy folyamatosan megtartja a figyelmet.
A családok és a faji elméletek miatt szerintem nagyon megéri elolvasni!
Kíváncsian várom, hogy mit hoz a következő rész és kapunk-e további magyarázatot a démonok, vámpírok és boszorkányok eredetéről! *-*

2 hozzászólás
>!
Gyöngyi0309 P
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Aki a SJM-féle pörgéshez van szokva nem biztos, hogy szeretné ezt a könyvet, ami egy szép, Rómeó és Júlia jellegű mese felnőtteknek, mely a fantasy műfajába van csomagolva.
Olyan történet, amely annyira részletesen van megírva, annyira szépen, képszerűen, hogy pár oldal után benne járunk a történetben, megfeledkezünk a jelenről.
Három fő helyszíne van a sztorinak: Anglia, Franciaország, majd Amerika. Kicsit vontatottan indul, mert részletesen megismerteti velünk a szerő Dianát, a munkásságát, és nagy hangsúlyt helyez arra, hogy megértsük, miért utasítja el zsigerileg boszorkány valóját. Aztán belép a képbe vámpírunk, Matthew, aki a letűnt korok férfiideálját idézi meg: sármos, udvarias, borszakértő (engem itt nyert meg:)), ugyanakkor hihetelenül birtokló jellem. Elméletileg a nem túl távoli múlt a kor, amiben a történet játszódik, van már számítógép és mobil, mégis a hangulat, spoiler annyira úgy van eltalálva, mintha egy letűnt korszakban lennénk. Nekem ez nagyon tetszett. Tetszett a rengeteg történelmi, és tudománytörténeti vonatkozás, visszaemlékezés, szinte láttam a megsárgult lapokat magam előtt, és éreztem azt a jellegzetes régies illatot.
Nagyon szerettem Diana családját is, illetve mókás volt az „élő” ház dolog is. A mellékszereplők közül nagyon megszerettem Marcust, illetve Matthew „ijesztő” anyját is. Viszont a „nőstény oroszlánom” kifejeztéstől falra másztam, remélem, hogy ez a következő kötetben nem folytatódik. Nem nagyon szeretem, ha a szereplők, ennyire becézgetik egymást…annyira nem életszerű…
Voltak hibái a könyvnek, ha nagyon kritikusak vagyunk szerintem mindenben találhatunk hibákat, de engem tényleg lenyűgözött, és nem értem, hogy mire ez az alacsony százalék?
Történelmi romantikus fantasy, ami felnőtt fejjel is nagyon élvezetes.
A könyv fizikai valójában nagyon igényes, gyönyörű a borító, mind a papír, mint a keménykötés, a papírlapok is magas minőségről tanúskodnak, mintha selymet lapozgattam volna.
A fordítással viszont volt egy kis bajom, néha annyira furcsa kifejezések kerültek ki egy-egy résznél, hogy megakasztott. Nem a régies szavakra gondolok, azokat szerettem, hanem ami annyire nem oda illő választás volt, azokra. Nem volt magyartalan, de egy-egy mondatot máshogy is lehetett volna „magyarosítani”.
A sorozatot valószínűleg megnézem majd, illetve jövőre folytatom a második részt.

>!
Doreen
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

A történet maga nagyon jó, viszont egy ilyen könyvnek kicsit hosszú ez a terjedelem. Simán ki lehetne hagyni pár olyan részt, amikor bort iszogatnak és azt ecsetelik, hogy milyen íze van.
És nem igaz, hogy Dianának ennyi ereje van. És hogy ő milyen tökéletes. Mert ilyen egyszerűen nincs!
Úgy érzem, sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből, mert a sztori tényleg jó, csak egy kicsit el lett cseszve.

3 hozzászólás
>!
ViviPapp P
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Ez egy igen rendkívüli könyv volt. Bátran mondhatom, hogy az idei évem egyik legkülönlegesebb regényét sikerült elolvasnom. Bár tovább tartott mint gondoltam, mégis sikerült a végére érnem, azonban úgy érzem ez csak a kezdet. A trilógia folytatódik tovább és én alig várom, hogy a történet újra beszippantson.

Deborah egy remekül felépített és megírt könyvet alkotott meg. Mind a világ, a szereplők és az egész történet egy nagyon átgondolt és részletes leírásokat tartalmazó kötet. Igen jól beletudtam illeszkedni az egész világba, a hangulata magával ragadott és beszippantott. Alig tudtam letenni, hiába voltam fáradt és hiába kellett volna leszállnom a villamosról.
A karakterek egyediek, a személyiségük jól kiépített, beenged minket az írónő az életükbe, a magyarázatokba és mindent nagyon jól kibont, hogy mi olvasók is egyre többet értsünk meg abból, ami történik.

Én személy szerint az utolsó 150 oldalt lerövidítettem volna, de így is nagyon tetszett és kíváncsian várom mit tartogat még ez az egész számomra.

Megnéztem a könyvből készült sorozatot is – egy éjszaka alatt ledaráltam, bár sokat nem aludtam. Azt kell mondanom, hogy eléggé jól sikerült egy adaptációhoz képest, a szereplőket szerintem nagyon jól eltalálták, mind Diana mind Matthew személyében. Én szinte ugyanígy képzeltem el őket. Külön tetszik az, hogy amíg Dianan látszik a fiatalsága, addig Matthew tud egy olyan karaktert hozni, aki kortalan, aki különleges, akin látszik, hogy nem evilági. Zseniális. Nagyon szerettem őket, alig várom a vásznon is a folytatást, amire valószínűleg 2020-ig kell várni.
Volt egy pár pont, amit jó lett volna ha beillesztenek, de nem vagyok elégedetlen és nem akarok telhetetlen sem lenni. A varázsa, hangulata meg volt, a helyszínekről nem is beszélve, amelyeket egyszerűen imádtam!

7 hozzászólás
>!
tonks
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Ó, hát ez tényleg nem valami jó.
A sorozatot nagyon megszerettem a hibái ellenére*, úgyhogy gondoltam ez egyszer nem törődök az alacsony százalékkal és a majd' 700 oldalnyi terjedelemmel, hiszen annyira nem lehet rossz. És jajj, dehogynem.
Hatalmas lendülettel fogtam neki és az első szűk 100 oldalon nem is volt sok gond, megismertük a főszereplőket, az első problémákat, elkezdődött a sztori. Csak sajnos 200+ oldal után is kábé ugyanitt tartottunk, és már azt se tudtam néha eldönteni, hogy Deborah Harkness most egy izgalmas fantasyt akart írni, vagy mondjuk egy gasztroregényt bormelléklettel. 50 oldal simán elment arra, hogy Diana és Matthew borokat kóstolgatott, amit még elviselne az olvasó, ha emellett történne is valami, de semmi. Rengeteg felesleges maszlag tölti meg ezt a 696 oldalt és egy idő után már meg is untam kihámozni a lényeget. Pedig az alapoknál ez egy baromi jó, ötletes történet lehetne, jó a felskiccelt világ a boszorkány-vámpír-démon hármassal, amikor erről volt szó, az nagyon jól működött. Még azt se mondanám, hogy a szerelmi szál csapja agyon az egészet, mert még az is rendben van, Diana kicsit túl tökéletes mindenben, de Matthew simán bekerült a kedvenc vámpír szereplőim közé. Csak Harkness nem kapott egy értelmes szerkesztőt, aki feszesebbre húzta volna a szöveget. Ha szigorúan nézem, akkor lehet, hogy ezt meglehetett volna oldani 300-350 oldalban is… A folytatást már tuti kihagyom, erre kár pazarolni az időt.

*Most már legalább látom, hogy ezek a hibák sajnos a történet sajátjai, a készítők kifejezetten feszesebbre, izgalmasabbra írták meg a sorozatot, de mindent őt sem tudnak kikerülni.

4 hozzászólás
>!
Bajnoczianna
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Ez a könyv izgalmas szerelmi történet melyben megjelenik a történelem. Szinte az elején nagyon megörültem mikor megláttam a könyvesboltan és mikor haza vittem egyből olvasni is kezdtem. Az biztos hogy a biztató izgalmas kezdett után már nem igazán tudott magával ragadni a regény. Lassan bontakozott ki a cselekmény, mely miatt egy idő után szinte már alig olvastam tovább. Nagyon nehezen jutottam el oda hogy folytassam, lehet hogy ez a történet most igazán jött be nekem. Azonban azt ki kell emelnem hogy az írónő részlet gazdag háttér történettel és misztikus elemmel építette fel ezt a világot. Lehet hogy később majd megpróbálom újra elolvasni, hátha akkor jobb véleményem lesz róla.

>!
annasimple
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Amikor megláttam a könyvtárban ennek a könyvnek a második részét, egyből elállt a lélegzetem, felcsillant a szemem, és rögtön odasiettem, nehogy valaki elorozza előlem. Aztán rájöttem, hogy egy sorozatot tartok a kezemben, ezért kivettem az első és második részt is.

Bevallom, hadilábon állok a vámpírokkal, a legtöbb ilyen történetet borzalmasnak találom, de a borító és a fülszöveg meggyőzött arról, hogy esélyt kell adnom ennek a trilógiának.
És milyen jól tettem! Valami fantasztikus volt, amit az írónő alkotott. Még egy ilyen jól kidolgozott, igényes könyvvel nem nagyon találkoztam.
Igen, nagyon részletes leírásokat kapunk, de egyszerűen nem tud unalmas lenni, hiszen olyan gyögyörű az írásmód, és fenntartja az érdeklődést végig. Egyszer sem éreztem vontatottnak, vagy erőltetettnek.

Nagyon tetszett a történelmi szál is, olyan volt, mintha én magam is belecsöppentem volna a különböző korok, helyek világába, varázsába.
Úgy éreztem, mintha én is átéltem volna azokat a kalandokat, éreztem volna azokat az illatokat, érzelmeket, mint a szereplőink.

A karakterek is szépen bevoltak mutatva, látszott, hogy sokat dolgozott rajtuk az írónő. Matthew és Diana kapcsolata nagyon szépen bontakozott ki, és azon kaptam magam, hogy végigmosolygom az egész könyvet, mert másképp nem lehet, annyira aranyosak voltak végig.

Kiváncsian várom milyen izgalmakat tartogat a folytatás, bár abban biztos vagyok, hogy nem fogok csalódni. :)

Nekem már ment is a kedvenceim közé, olvassátok bátran ti is! ;)

2 hozzászólás
>!
Dora_Elizabeth
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Szeretem a régi könyveket, szeretem a nagy könyvtárakat, szeretem a kutatásokat, szeretem a lassan kibontakozó cselekményt. Szeretem az olyan fantasykat, ahol valós helyszínen vannak kitalált szereplők. Szeretem a védelmező ösztön kirobbanását, szeretem a mágiával átjárt tárgyakat, szeretem a boszorkányos főzeteket. Szeretem az udvarlást, szeretem a meghitt pillanatokat, szeretem a komolyságot, szeretem a könyves háborúk előszelét. Szeretem a rejtélyeket és imádom az okos és helyes pasikat!

Több, mint két hónapig tartott elolvasni ezt a történetet. Azért ilyen sokáig, mert annyira tetszett. (Komolyan, tudom, hogy fordítva vagyok felépítve.) Úgy tekintettem rá, mint egy jó sorozatra. Minden nap csak egy részt „nézek” meg belőle, hogy minél jobban megragadjon a memóriámban a cselekmény minden apró momentuma, továbbá hogy minél tovább tartson. Egyébként felépítésileg is olyan volt számomra, mint egy jó tévésorozat. Lassan haladt a cselekmény, a „képzeletmozi” ott lebegett a szemem előtt, mert minden részletet a magaménak akartam tudni. Részlet pedig volt bőven.

A könyv már az elején beszippantott. Az alkímiai kutatás egy történelemszerető ex-vegyésznek olyan, mintha a mézes madzagot húznák el az orra előtt. A különleges robusztus egyetemi könyvtár, olyan hatást gyakorolt a lelkemre, hogy legszívesebben azonnal beleugrottam volna a könyvbe, egyenesen a cselekmény közepébe. Egy ilyen könyvmoly számára jó pont egy könyvtárral kezdeni a történetet.

Olvasás közben három helyen is elkapott a nosztalgia. Először nyilván az alkímiai kutatás, meg úgy általában véve a kutatás miatt. Természettudományi egyetemen tanulva ez lételemem volt, szakdolgozati alap. De minden más jellegű – például történelmi – kutatás is szívesen foglalkoztat. A második nosztalgikus élmény az alap felállás. Emberek, boszorkányok, vámpírok és démonok. Nem egy újkeletű dolog, rengeteg ilyen könyv született már. Szerintem az író nem is törekedett arra, hogy ebben újat alkosson, hogy valami olyat hitessen el ezekről a lényekről, amit ő talált ki, hogy belevigyen valami pluszt. Régebben nagyon vonzottak azok a filmek, sorozatok, amik ilyen lényekről szóltak. Amikor azt hitette el velünk a történet, hogy ezek a lények köztünk élnek. Elolvasva ezt a könyvet, kiderült, hogy most is vonz a téma. Gyereknek éreztem magam újra, aki Bűbájos Boszorkákat néz a tévében délutánonként (nagyon kisarkítva a dolgot, mert a könyv és ez a sorozat a boszorkányokon kívül nagyjából köszönőviszonyban sincs egymással). A harmadik ok, amiért elkapott a nosztalgia az azért volt, mert régen volt a kezemben olyan könyv, ami hiába kortárs, hiába játszódik a huszonegyedik században, mégis egy lassan kibontakozó szerelmi szálat futtat fel. Ez pedig határozottan tetszett a történetben.

Az elején úgy gondoltam, hogy nincs semmi mély mondanivalója, ez egy határozottan kiszámítható, ámde izgalmas történet. Aztán ahogy kialakult az előre elrendelt romantika (ami már a fülszöveg alapján sejthető, így senkinek nem árulok el semmit vele), úgy jöttek azok a szálak, amikre legfurcsább álmaimban sem gondoltam volna. Ha valaki a könyv közepén megkérdez engem, hogy mi lesz a vége, hát biztosan nem ezt mondtam volna.

Részletekben gazdag a történet, ami nekem különösen tetszett. Ez az egyik ok, ami miatt sok embert nem ragad magával, engem mégis lekötött a sok apróság. Ahogyan illatokról beszélgettek, és ahogy elém rajzolódott minden egyes teleírt oldal után a helyszín és a szereplők viselkedése. Éreztem én is az illatokat, a szereplők hangulatait, és ez nagyon ritkán fordul elő nálam olvasás közben. Általában nem kapok éles képet a fejemben, de ez kivétel volt. Talán ezért is éreztem úgy, hogy ennyi impulzus után egy-egy fejezet elolvasása bőven elég egy nap.

Végre egy olyan női karaktert kaptam, aki nem mutatja, hogy erős és független, aztán ha elé áll egy pasi, megszűnik az agyműködése. Tulajdonképpen a történet szereplőivel is egy kicsit visszacsöppentem a fiatal tinikorom világába. A férfi védelmező, de a nőnek is van bőven ereje, ha belead apait, anyait. Szerintem Diana egyáltalán nem volt annyira abszurd. spoiler Valljuk be, számítani lehetett rá, hogy ez lesz. A könyv nem árult zsákbamacskát. Az első húsz oldal után tudtam, hogy spoiler Persze, ha az ember úgy fogja fel ezt a könyvet, mint egy kétezres évek elején élt tiniknek íródott tévésorozatot, akkor ezt is tudja élvezni benne. Szemet tud hunyni afelett, hogy spoiler. Én túljutottam ezen, mert pont ezt vártam a könyvtől. Szóval a női főszereplő egyáltalán nem idegesített.

Ahogy a férfi főszereplő sem. Sőt! Annyira, de annyira jól esett a lelkemnek, hogy spoiler hanem lassan – hogy is mondjam, mivel udvarlásnak ezt aligha lehetne nevezni – közeledett felé, és ismerkedtek meg. Persze, miután megismerték egymást, már kezdett az egész túl nyálassá válni, mást sem lehetett olvasni a könyv közepén, csak azt, spoiler, de itt is csak azt tudom mondani, hogy pont erre vártam, meg sem lepődtem.

Egy kis kitérő, mivel visszaolvasva azt, hogy „lassan”, eszembe jutott egy fontos dolog. A cselekmény kibontakozása, az ismerkedés csak nekem tűnt lassúnak, hiszen a történetben egyébként alig telik el másfél hónap. Tehát, ha úgy vesszük, elég gyorsan kibontakozott a szerelem, de miután negyven napot ír le hétszáz oldalban az írónő, rám teljesen úgy hatott, mint egy szappanopera. Ott sem nagyon tudni, mennyi idő telt el közben, annyira sok mindent kirészleteznek benne, hogy az ember azt gondolná, már hónapok teltek el, egyébként pedig csak egy hét.

A mellékszereplők közül főleg azokat szerettem meg, akik közelebb álltak a cselekmény végén a főszereplőkhöz. Például Sarah-t és Em-t. Ők tényleg olyan tipikus boszik voltak. Tetszett, hogy a kapcsolatuk csak említés szintjén került elő, egyébként pedig teljesen átlagos, kicsit ellentétes személyiségük volt. Egészen meglepő volt számomra az a lépés, hogy az utolsó ötven oldalban még új szereplőket mutat be a szerző. Az egész végkifejlethez nagyon illettek, velük több mellékszálat lehetett belecsempészni a könyvbe, de én valahogy meglettem volna nélkülük is. Pont úgy, ahogy például Hamish vagy Miriam nélkül. Hamish az elején nagyon szimpatikus volt (abban az egy jelenetben), de a végén idegesített. Miriam karakterét pedig még mindig nem tudom, hova tenni, számomra nélküle is tökéletes lett volna a könyv, szóval bízom benne, hogy a következő részekben még lesz valami szerepe, és nem csak azért van, hogy legyen egy női vámpír is a sztoriban.

A könyv elején nehezen hittem el, hogy tulajdonképpen itt kitalált lényekről van szó. Inkább arra gondoltam, hogy valamivel izgalmassá akar tenni egy romantikus szálat, és mivel tudna fiatal szíveket megdobogtatni, ha nem a „boszorkány” és a „vámpír” szavakkal. Aztán egyre inkább megjelentek a lényeket igazoló események. Politikát, háborút kevert bele, és egy olyan helyszínt, amivel feltette az i-re a pontot. Persze, tetszett a vámpírlak is, mert szeretem a kicsit középkorias történeteket, de a boszorkánylakhoz képest semmi nem volt. Mondanám, hogy előbb is beleírhatta volna ezt a helyszínt, de igazából nincs igazam. Ugyanis, ez pont jó volt a végére.

Ha belegondolok, és ez egy hibapont szerintem, elég furcsán szerkesztett történet. Ha az olvasót nem köti le a könyvtár a maga bájával és a történelmi kutatás vagy éppen az erotikamentes szerelem kibontakozása, akkor a felénél simán leteszi, és a teljesítmény akkor az is nagy szó, mert a fele több, mint háromszáz oldal. Úgy a négyszázadik oldaltól mondhatom el róla, hogy tényleg izgalmas. Addig pusztán érdekes. Rejtélyt akarnak megoldani, miközben fokozatosan szerelmesek lesznek egymásba a szereplők (ahogy az várható is). Majd átugrunk egy képzeletbeli falat, és belecsöppenünk egy olyan részbe, amit az első háromszáz oldal után én ugyan nem mondanék meg. Aztán az utolsó száz oldalban akkorát lép az egész cselekmény, hogy leesett az állam. A legvégén pedig…

Egy olyan függővéggel zárult a történet, ami egyszerre lezárt valamit, ám elkezdett egy egészen mást. Mit gondolok én most, hogy befejeztem ezt a könyvet, és egy ilyen befejezést kaptam?

Egyrészt köszönöm az írónőnek, hogy lezárta úgy, ahogy. Így nem érzek égő vágyat, hogy most azonnal tudni akarom, mi történt a szereplőkkel. Nyilván tudni szeretném, hogyan tovább, de nem gyötör a kín, hogy nem tudhatom meg azonnal, mert megkaptam a rész befejezését. Hogy is mondjam… Olyan ez, mint számomra egy igazi sorozat. Az első kötetet lezárta, de megnyitotta a következő történetét.

Másrészről köszönöm Rétának, aki már megtalálta nekem a folytatást, így biztosan nem fogok kimaradni a jóból.

Összefoglalva, mit adott nekem a könyv? Egy kiszámítható aranyos szerelmi történetet, ami úgy látszik, papír alapú formájában már hiányzott az életemből, és mellé egy szuperül és váratlanul kibontakozó háborús előszelet. Egy könyvet kaptam arról, ami azt a klisét járja körül egészen különös formában, hogy a szerelmünkért milyen messzire vagyunk képesek elmenni.

Néha nagyon jó érzéssel tölt el, ha egy számomra is romantikusnak nevezhető könyv kerül a kezembe.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

– Amennyire én tudom, csak két érzelem van, ami a világot mozgatja (…) Az egyik a félelem. A másik a vágy.

218. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem · Matthew Clairmont · vágy · világ
>!
Belle_Maundrell 

A kezdet a hiány és a vágy.
A kezdet a vér és a félelem.
A kezdet a boszorkányok leleplezése.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány
>!
Babó_Buca P

A „normális” csak dajkamese; mítosz, amit az emberek azért mesélnek egymásnak, hogy jobban érezzék magukat, amikor elsöprő erejű bizonyítékokkal szembesülnek arra nézve, hogy a legtöbb dolog, ami történik a világon, egyáltalán nem „normális”.

109. oldal

>!
kellyolvas P

A kézirat halkan felsóhajtott.
A vállam fölött gyorsan hátrapillantottam, és megbizonyosodtam róla, hogy a szoba még mindig üres. Az egyetlen hang a könyv sóhaján kívül az olvasóterem órájának hangos ketyegése volt.

20. oldal

1 hozzászólás
>!
Rémálom 

Semmilyen kulináris tapasztalatom nem volt azzal kapcsolatban, hogy mit kell főzni egy vámpírnak, ha eljön vacsorára.

170.

10 hozzászólás
>!
Babó_Buca P

Akár kellemes is lehet, ha az ember egy kicsit hagyja, hogy valaki más vegye át az irányítást.

97. oldal

>!
Caulker

– Az emberek a legjobban félni és tagadni tudnak, Diana, de ez az út egy boszorkánynak nem járható.

112. oldal

>!
[névtelen]

A bőröm bizsergett, amikor hozzáértem a könyv fedeléhez.


A sorozat következő kötete

Mindenszentek trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség
Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia
Charlaine Harris: Vérszag
Laurell K. Hamilton: Ezüstgolyó
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Chloe Neill: Ha eljön a péntek
Richelle Mead: Vámpírakadémia
Neil Gaiman: Csillagpor
Gaura Ágnes: Attila koporsója