Unortodox 148 csillagozás

A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek
Deborah Feldman: Unortodox

A ​külvilágtól mereven elzárkózó szatmári zsidó közösség tagjaként Deborah Feldman szigorú szabályok szerint nevelkedett Brooklynban. Előírták számára, mit viselhet, kivel beszélhet, mit olvashat. Az oktatásával alig törődtek, az egyetlen elvárás vele szemben az volt, hogy engedelmes lány és jó feleség váljon belőle. Mindössze tizenhét éves volt, amikor hozzáment a családja által kiválasztott férfihoz, akit alig ismert.

Deborah fuldoklott a mind érzelmi, mind testi értelemben diszfunkcionális házasságban, és a közösségben, amely nagyon szűk teret hagy a nőknek, legyenek bármennyire tehetségesek. Deborah-t pánikrohamok gyötörték, és elképzelése sem volt arról, hogyan enyhíthetne szorongásán.
Kilátástalan helyzetében fokozatosan találta meg a kiutat: miután megszületett a fia, egyre világosabbá vált számára, hogy képtelen megfelelni a haszid zsidó közösség elvárásainak, és maga mögött kell hagynia addigi életét. Egy bátor elhatározással feláldozott hát mindent, amit… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2020
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330271 · Fordította: Getto Katalin
>!
Libri, Budapest, 2020
396 oldal · ISBN: 9789634337874 · Fordította: Getto Katalin

Enciklopédia 4


Kedvencelte 13

Most olvassa 52

Várólistára tette 213

Kívánságlistára tette 291

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

”Reménnyel tölt el a gondolat, hogy ez is lehetséges: bátran szembeszállhatunk a sorssal ahelyett, hogy passzívan tűrnénk csapásait.”

Nagy kedvenceim a bátor memoárok, amelyek egy-egy különleges emberi sorsot tárnak elénk, bemutatva, hogy bármilyen körülmények között is élünk, ha van elég erőnk és kitartásunk, rátalálhatunk saját utunkra. Az Unortodox című könyv, amely egy gondolkodó lány – aki megkérdőjelezi zárt vallási közösségének tiltásait és előírásait – tízéves útját mutatja be, annyira magával ragadott, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni.

Deborah szatmári haszid zsidó lányként nevelkedik Brooklynban, és nagy reményekkel várt kényszerházassága Elivel sem adja meg neki azt a függetlenséget, amire annyira vágyik. Titokban olvasó lányként már egészen korán biztos benne, hogy környezetétől eltérően nem tudja vakon követni a rebbét, a tiltásokkal teli életet szabadságra áhítozó lelke képtelen elviselni. Érzi, hogy teljes szabadság nélkül nem lehet boldog, azonban a belé nevelt félelem és gyanakvás is ott lappang benne. Miközben remek és egyben elborzasztó betekintést enged az elszigetelten élő haszid zsidó közösség életébe, egy hihetetlenül motiváló olvasmány, amely arra biztat, hogy sose féljünk megkérdőjelezni a mások által írt szabályokat, és kiállni önmagunkért. A túl gyorsra sikerült lezárásért kárpótol a jövőre már magyarul is elérhető folytatás, és az a meghatározó élmény, amelyet az Unortodox – A másik út adott most nekem.

3 hozzászólás
mate55>!
Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

„Isten túl sokat várt tőlem.” Egy tizenkilenc éves haszid-zsidó lány, aki rúzsról, farmerről, cigarettáról és zongoráról álmodott. Ahol az élénk színeket az ördög munkájának tekintették. Egy önéletrajz, amely egy fulladó vallási közösségből az ultra-ortodox judaizmus elnyomó életéből való menekülés emlékezete. Ez az erősen magyar hátterű unortodox közösség, hatványozottan konzervatív életet él. Ebben a haszidikus közösségben, mint sok más fundamentalista vallási közösségben, az életet „tiltó hegyek” borítják. A közösség rendkívül szigorú vallási szabályok szerint él, így tulajdonképpen kőbe van vésve, hogy kinek milyen szerep jut: a nőknek többnyire a korai házasság és a gyermeknevelés a feladata. Elrendezett házasságban kezdik meg felnőtt életüket, hogy aztán beteljesíthessék földi küldetésüket. Az olyan erős akaratú hősnő, mint Feldman azt hitte, hogy megválaszthatja magának a kívánt életet, még egy olyan közösségben is, amely amennyire következetesen prédikált, olyannyira követelte az ellenkezőjét. A könyv erőssége hitelességében rejlik, hogy szinte dokumentarista részletességgel jeleníti meg a szatmári haszidok zárt világát. Ablakot nyit egy olyan zárt világra, amelyet sokan közülünk nem is ismerünk. Feldman szándéka, hogy megismerhessük a zárt vallási közösségekben tapasztalható elnyomást, hogy hangot kapjanak azok, akikre korábban senki sem figyelt. Egyben rámutat arra is, hogy egy kultúrát nem érthetünk meg saját „értékrendünk szemüvegén át”, hanem saját mivoltában kell megítélnünk.

Kókuszka>!
Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Deborah Feldman huszonhárom évesen hagyta ott a Brooklynban élő szatmári zsidó közösséget, egy külvilágtól elkülönült zárt csoportot, ahol a vallási vezető határozza meg mi a helyes és mi a helytelen. Fanatikusok, szigorú szabályok szerint élnek, elítélnek mindent, ami az ő tanításukon kívül esik. Deborah szemén keresztül bepillanthatunk ebbe a zárt világba. A gyerekek nem járhatnak állami iskolába, tilos angol nyelven olvasni, a titkon olvasott könyvekből egy számára csodás világ tárul fel. A fejezetek elején idéz is számára meghatározó olvasmányélményeiből. Egyre inkább vergődik a bűntudat, az alázatosság, az engedelmesség és a megrendült tekintélybe vetett hite, a szabadságvágy, önbecsülés, elvágyódás érzései tengerében. A házasság sem hozza meg a hőn vágyott függetlenséget, teste, lelke megtagadja a számára előírt sorsot.
Itt mindenki úgy viselkedik, mintha a két nem két külön fajhoz tartozna, akiken az az átok ül, hogy sose értsék meg egymást. Pedig az egyetlen valódi különbség férfi és nő között az, amit a társadalom, a mi közösségünk szab ki rájuk. Ettől eltekintve egyformák vagyunk.
Fojtogatja elszigetelt, értelmetlen tiltásokkal, szabályokkal, rituálékkal teli haszidok világa, amibe beilleszkedni nem tud. Végül szembeszáll a sorssal, hogy önmaga lehessen. Hogy találja meg saját útját, milyen nehézségekkel kell még megküzdenie a jövőre megjelenő Exodusból tudhatjuk meg.
Mindez egyben figyelemfelhívás, ugyan Feldman memoárja, az ő szemszögéből mutatja be felekezetét, de a világban még számtalan káros szekta működik, ami az alapvető emberi jogoktól fossza meg követőit.

tonks>!
Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Deborah Feldman egy évtizedet ölel fel memoárjában: 12-13 évesen kezdi elmesélni a történetét, egészen 23 éves koráig. Ez idő alatt kijárta az iskolát, tanár lett, majd férjhez ment, gyereket szült és már anyukaként kezdett irodalmat hallgatni egy főiskolán. Ennyi alapján ez egy teljesen szokványos történet, de Deborah nem egy szokványos közösségben született, hanem New Yorkban, a williamsburgi szatmári zsidó közösségben, amely teljesen elzárkózik a külvilágtól. A magyarosan csengő név nem véletlen: a II. világháború után a Szatmárnémetiből származó magyar holokauszt túlélők alapították meg saját törvényeik szerint a világukat Brooklynban.

Deborah már gyerekként is tisztában van vele, hogy a zárt közösségben ő a hierarchia aljára szorult szülei bűnei miatt: anyja, őt is hátrahagyva menekült el, apja pedig gyengeelméjű, aki nem alkalmas a nevelésére, ezért a nagyszüleihez kerül, akik a maguk módján szeretik: Zeidy, a nagyapa annyit vár tőle, hogy mindig illedelmes legyen, jó bizonyítványt vigyen haza és sokat egyen. Ez utóbbi nem is gond, hiszen nagymamája, Bubby egész nap takarít, süt, főz és a szigorú szabályok ellenére a lánynak biztonságos helye van. Az iskolában már jobban szenved, ami igazából csak egy alibi iskola, hogy a goj (nem zsidó) hatóságok békén hagyják őket, a valódi célja, hogy a lányokat lefoglalják, amíg nem mennek férjhez. A lány kevesli a hasznos tananyagot, miközben olyan tanmeséket kell bemagolniuk, amiben a fiatal lány az erős szél miatt inkább a térdéhez szögeli a szoknyája szegélyét, minthogy a férfiak meglássák a combját. Tényleg csak ekkor lesz elégedett Isten? Miért kell a holokausztot túlélő nagymamájának megvárni, amíg a férje elmegy otthonról, hogy titokban, halkan zenét hallgathasson, akár dúdoljon? Nem járhat neki annyi szabadság, hogy szabadon énekeljen, ha már kiirtották a teljes családját Auschwitzban?
Deborah 16 éves korára kijárja az iskolát, eddigre már van annyi világképe, hogy kiharcoljon egy helyet a tanári karban, és 17 éves, mikor a nagynénje és nagyszülei kijelölik számára a 21 éves Elit férjnek. Az eljegyzés az első találkozás után megtörténik és mindössze kétszer találkoznak az esküvőig, mégis, Deborah boldognak érzi magát. Életében először megbecsült tagja lesz a közösségnek, új ruhákkal, ékszerekkel halmozzák el, volt iskolatársai mind irigylik a jóképű vőlegénye miatt. Szinte süt a hit a soraiból, hogy feleségként végre saját életet alakíthat ki, hogy Elival közösen erősek lesznek és megküzdenek mindennel és mindenkivel. Még menyasszonyként titokban csempészi be leendő lakásába szeretett könyveit, hogy aztán az esküvő után büszkén kitegye a könyvespolcára az addig a matraca alatt őrzött köteteket. A legszomorúbb része a könyvnek, mikor kiderül, hogy Eli nem az, akinek remélte. Érdekes kérdés, hogy akkor is megszületett volna ez a könyv, ha a férfi is egy valamiféle szabadságra szomjazó, önálló gondolatokkal bíró egyén? Ha nem hagyatkozik mindenben az anyjára és a húgára, akik mindketten uszítják Deborah ellen? Házaséletük nehezen indul, de végül 19 évesen Deborah anya lesz, de ekkor már rég benne motoszkál, hogy hátat fordít a haszid közösségnek. Szépen, fokozatosan alakul az önismerete és önképe, eléri, hogy egy közeli főiskolán irodalmat tanulhasson. Könyvmolyként természetesen nagyon megérintett, hogy kamaszként könyvtárakba, könyvesboltokba szökdösött olvasnivalóért, mert lányként tilos volt olvasnia, ráadásul angol nyelvű könyveket, mert csak így tudta megismerni a kinti világot. Ezért is kezd irodalmat tanulni – bár a családja azt hiszi, pénzügyekre iratkozott be, hogy több pénzük legyen később – majd írni. Hihetetlen, milyen összeszedetten, higgadtan meg tudta mutatni az utat, hogyan lett egy elnyomott, naiv kislányból egy fiát is megmenteni képes erős nő. És közben mer kérdezni és válaszokat keresni. Ezeket a kérdéseket persze én is feltettem magamban, a súlyos téma ellenére szinte letehetetlen a könyv, aminek a lapjain már-már A szolgálólány meséje elevenedik meg. A legfontosabb kérdés persze, hogy miért élnek így a szatmári zsidók?

A válasz egyébként könnyű: a félelem miatt. A holokauszt okozta trauma folytán a túlélők egy csoportja nem akarta újra birtokba venni régi életét és átkelve az óceánon összetömörült. A szatmári haszidok úgy tartják, hogy Hitlert az Isten küldte büntetésül, amiért a zsidók asszimilálódni akartak a társadalomba. Hogy a holokauszt bármikor újra megtörténhet, ha nem a Tóra szent törvényei szerint élnek. Az istenfélő élet ideája egykorú lehet az istenhívő emberiséggel, alapvetően pozitív üzenete van, de a félelem az, ami negatívvá, radikálissá teszi. Mert bár a Tórában ott van az a Tízparancsolat, amelyre az erkölcsi normáink a mai napig épülnek, de benne van az is, hogy a tejes és a húsos ételeket külön kell készíteni és fogyasztani, hogy a nő lelkén szárad, ha a teste miatt egy férfi akár csak gondolatban is bűnbe esik, ezért kamaszkortól kezdve kulcscsonttól térdig és csuklóig el kell fednie magát minden lánynak. Hogy aki nem jiddis nyelven gondolkodik és beszél, az többé nem fogja meghallani Isten hívó szavát. Hogy a munkásoknak heti háromszor kell házaséletet élni, az értelmiségieknek elég péntekenként. A nők nem olvashatnak, nem énekelhetnek. A férjezett asszonyoknak le kell borotválni a hajukat. És így tovább. E mellé jön még a holokauszt miatti lelki teher, hogy vajon miért élték ők túl, ha más a családjukból nem? Erre pedig a válasz: maga a család. Hogy gyerekeid, unokáid, dédunokáid legyenek, hogy a zsidó nép a szörnyű népirtás után újra sokasodjon.

Mindezek ellenére Deborah Feldmanból nem a gyűlölet beszél, nagyon megható például az a szeretet, amit a nagyszülei iránt érez. Zeidy a közösség megbecsült tagja, egyszerre kereskedő és tudós, aki a szent törvényeket példaértékűen betartja, a zsidó ünnepek szerint vezeti az életüket. Kemény kezű, szegénységet fogadó, de nem rosszindulatú ember. Bubby is magyar származású, ezért néha magyar szavak keverednek a beszédébe vagy az előkerülő ételnevek közé. Sok szempontból bölcsebb, okosabb, mint a férje, az élete mégis szinte rabszolgasornak tűnik, amiben nem sok öröm lehet a rengeteg szabály miatt. A könyv egyik legerősebb jelenete, mikor Pészahkor összegyűlik az egész rokonság és a holokausztról is megemlékeznek. Zeidy, mint családfő, az egész napos elmélkedés után elmeséli a hányattatásait, amit a magyar hadseregben töltött, mint megtűrt szakács, aki nem tud főzni. Hogy milyen rossz volt, mikor nem volt módja rendesen imádkozni, vagy kóserül étkezni. Eközben Bubby, aki egész nap takarított, húsz emberre főzött, csendben hallgatja ezt a sirámot, miközben az egész családját kiirtották Auschwitzban, ő pedig tífuszt kapott a Bergen-belseni táborban. De mivel nő, ezért tilos megszólalnia ezen az estén, az emlékezésének némának kell maradnia.

Ezek a kis részletek gondolkodtatják el leginkább az embert és rengeteg ilyen megdöbbentő, szomorú eset előkerül. Könnyen rá lehet mondani a szatmári haszid közösségre, hogy rossz, hogy hímsoviniszta elveken alapul, minden létező módon elnyomja a nőket. Nem létezik olyan ember, aki önszántából így akarna élni. De akkor ez egyben azt is jelenti, hogy a mi, XXI. századi modern társadalmunk a jó? A példaértékű?
Deborah Feldman ereje és bátorsága valóban példaértékű, ebben a könyvben pedig nem csak szimplán elmeséli, mi történt vele, hanem arra is ki tud térni, hogy hogyan és miért.

7 hozzászólás
cseri P>!
Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Egy nap alatt… ez már az olvasási láz kezdete.
Az elején néha emlékeztetnem kellett magam, hogy nem a régmúltban vagyunk, hanem kortársam ez a lány, sőt, kilenc évvel fiatalabb. Férjhez viszont ugyanabban a hónapban mentünk, ő 17 évesen. Bárki vallását tiszteletben tartani alap, de bevallom, az ortodox zsidók szokásai mindig kis értetlenkedést váltottak ki belőlem, pedig az még csak a felszín. Ami mögötte van (bizonyos közösségekben persze), abba lehet ezen a könyvön keresztül belelátni. És azért ez nagyon elriasztó. Pedig azt képzelem, hogy anno a szatmári zsidók élete még lehetett szép és autentikus. De New Yorkban, a 20-21. század fordulóján mindez a totális anakronizmus. És ha még csak az lenne. De olykor döbbenetes szenvedések forrása. spoiler Deborah mindig is kilógott ebből a környezetből. Valahogy törvényszerű volt, hogy nem sokáig tudják fogva tartani. Az exférjét pedig nagyon utálhatja, hiszen képet is mellékelve tárgyalja ki minden szexuális szokását. Kíváncsi vagyok a története folytatására.

10 hozzászólás
IrodalMacska P>!
Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Fejtegetések a nőiségről

A XXI. század női, lányai, asszonyai az eszközök bőséges tárházát tudhatják magukénak, amivel kifejezhetik önmagukat. Bárhol, bármikor, bármilyen stílusban megnyilvánulhatunk, szabadon kifejthetjük a véleményünket másokról, a politikáról, az életről; már senki nem ütközik meg, ha egy nő sört iszogatva, hangosan káromkodva osztja meg a nagyérdeművel világmegváltó gondolatait. Az öltözködésünk abba az irányba mutat, hogy készülődéskor sokkal inkább levetkőzünk, mint felöltözünk és gátlástalanul számoljuk fel a természetes vonásainkat kisebb-nagyobb beavatkozások útján. Vezető pozícióba kerülünk, a tanulás-munkamánia kombinációnak köszönhetően kitolódik a gyermekvállalás vagy nemes egyszerűséggel az önmegvalósításra hivatkozással el is zárkózunk a kérdéstől. Személyiségünk maximális megnyilvánulása már nem kizárólag a nemiségünk megélésében, sokkal inkább annak megválasztásában ölt testet.

… és akkor jön Deborah Feldman, aki egy ortodox zsidó közösség, a szatmári zsidók közé kalauzol minket napjaink Brooklynjába, ahol a kislányok taníttatása egy demó verzióban fut, elsődleges célja felkészíteni a fiatal hölgyeket a női princípium beteljesülésére, hogy kiváló feleségekké és – nagyjából mindegy, hogy milyen, de – minél előbb anyává váljanak. Tilos szórakozásból olvasni, idegen nyelveket tanulni, szófogadó, szorgalmas, de kissé ostoba lányként a csoport megbecsült tagjává lehet válni. A homoszexualitás szinonimája a gyengeelméjűségnek, a pedofília azonban a mindennapok része. Esküvő után a nőket megfosztják legszebb éküktől, a hajuktól (de azért a parókáikat fodrász fésüli be…) és rettenetes zsákokba csomagolva járhatnak csak; a farmernadrág, mint elérhetetlen luxuscikk lebeg lelki szemeik előtt.

A szerzőt nem elsősorban azért sorolom a számomra leginspirálóbb ismert nők közé, mert fel merte emelni a hangját ez ellen a közösség ellen… sokkal inkább azért, mert annak ellenére, hogy a szatmári haszidok között szocializálódott, az olvasásnak, a komplex gondolkodásának köszönhetően felismerte, hogy ez az élet nem normális és neki másra van szüksége; ösztönösen vágyott arra, hogy intelligenciáját megélhesse, kamatoztathassa. Feleségként, anyaként az utolsó utáni pillanatban szedte össze bátorságát, hogy maga mögött hagyja ezt a személytelen világot.

De hogy a fejtegetésemnek is legyen némi értelme… a fent vázolt kettő világ közül melyik a normális? Ki mondja meg, hogy egyik jobb a másiknál? Különb az a társadalom, ahol szeretet címszó alatt válogatás nélkül megadnak mindent (épp csak az időt és figyelmet nem) az elkényeztetett, a tiszteletet hírből sem ismerő csemetéknek és csak azok a családok elítélendők, ahol drákói szigor uralkodik? A szeretetlenség, mint végeredmény mindenhol nyomon érhető. Követendő-e az a tendencia, hogy egy barátnő, feleség melleit, fenekét szégyenkezés nélkül egy idegen férfi arcába tolja és biztosan ördögtől való-e, ha meghagyunk valamit a fantáziának is?

A könyv alcíme A másik út – nem jobb, nem rosszabb.. más.

Iszonyatosan elgondolkodtató könyv, millió kérdést vet fel, tabukat dönt le… biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad.

>!
Libri, Budapest, 2020
396 oldal · ISBN: 9789634337874 · Fordította: Getto Katalin
6 hozzászólás
AeS P>!
Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Izgalmas, fontos és érdekes olvasmány, ami ráadásul még több jó olvasmányt ajánl. A sorozattal együtt is nagyon jó élmény, kiegészítik egymást, de egyik sem vesz el a másik fényéből. Vonzódom a zárt közösségekről szóló könyvekhez, igyekeztem nem túl felületesen olvasni, és szerencsére Deborah esetében azért képzett íróval állunk szemben. A vége kicsit összecsapott volt az én érzésem szerint, bizonyos eseményeket két mondatban lerendezett, pedig biztosan hosszabb időt öleltek fel – nyilván minden önéletrajzi mű esetében felmerül a kérdés, hogy milyen mélyen illik belenéznünk valaki más életébe, és elvárhatjuk-e, hogy az olvasók igényéhez alkalmazkodjon, vagy tiszteletben kell tartanunk, hogy mennyit kíván elárulni, itt is ezzel állunk szemben.

1 hozzászólás
Kitabu_hu P>!
Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Miután befejeztem ezt a könyvet (és olvasás közben is sokszor) az volt az első gondolatom, mennyire szerencsés vagyok, hogy oda születtem ahova.

Az Unortodox hosszú utazás egy olyan világba, amiről sokan gondolunk valamit, aztán jön Deborah Feldman és lerántja a leplet. Bennem azért felmerült , hogy oké-oké, de mennyire szülték ezt a könyvet személyes indulatok és sértettsèg, hiszen azért minden éremnek két oldala van.

A történetnek van egy kis hazai érintettsége is, mivel főszereplője a szatmári haszidokhoz tartozott, akik a mai napig New York mellett élnek és a legtöbben magyarnak tartják magukat.

Deborah már kislány kora óta kívülállónak tartotta magát, nem találta a helyét ebben a szigorú, a nők számára minimális kilátással kecsegtető világban.
Itt a gyerekeket nem árasztják el szeretettel, kemény kézzel bánnak velük: megszégyenítik, kigúnyolják őket, ordibálnak velük. Maga a Tóra írja elő a gyereknevelés ezen módját, mely szerint a szülők dolga a spirituális nevelés, ami által a gyerekek kellően istenfélővé válnak.
Szívettépő!

A nőket semmibe veszik, egyetlen dolguk, hogy minél előbb férjhez menjenek és gyerekek sorát szüljék meg. Világéletükben takargatniuk kell nem csupán testüket, hanem lelküket, önmagukat is.
Egy rakás megalázó vallási kötelezettségük van, ami a gyengébbeket bizony összetöri.
Párszor le kellett tennem és nagyokat nyeltem.

Deborah nagyon részletes betekintést nyújt ebbe a világba, és ami nekem nagyon szimpatikus volt, hogy nem az általánosítás volt a cél, hanem a saját környezetén keresztül írta meg a tapasztalatait.
Sokszor éreztem azt, hogy csoda, hogy ebből a több szempontból is sérült lelkű gyermekből ilyen csodálatosan erős, talpraesett, önàlló nővé tudott válni, holott élete első felében csakis azt táplálták belé, hogy egyedül életképtelen.

Nagyon érdekes utazás volt, de bevallom, nekem csupán a felénél indult be igazán a történet.
Viszont a későbbiek megértéséhez és a teljes összkép kialakulásához nagyon fontosak az előzmények is, így jó volt ez így.

Ezután a könyv után azt hiszem mindenki elgondolkodhat azon, hogy mennyi olyan apró “luxus” van az életünkben, ami másoknak elérhetetlen, vagy egyenesen tiltott.
Hiszen nem mindenki hajába kaphat bele a tavaszi szellő….

1 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Bár egyáltalán nem szokásom sorozatokat nézni, de véletlenül ráakadtam a könyvből készült minisorozatra, aminek hatására a kívánságlistámra is került a könyv. Szerencsére már ismer annyira a családom, hogy tudják honnan válogassanak a szülinapi ajándékaimhoz, így hamarosan a kezemben is tarthattam ezt a könyvet. Természetesen a sorozat és a könyv között most is rengeteg eltérés van, most is könyv javára, ami sokkal részletgazdagabb és megrendítőbb, mint a film. Szinte hihetetlen, hogy napjainkban is így élnek a nők a nyugati világ egyik fellegvárában és számukra ez a teljesen természetes. Szerencsére azért akadnak közöttük olyan kivételek, mint Deborah, akik mégis szembe mernek menni ezekkel az értelmetlen szokásokkal és mernek önmaguk lenni. Érdekes és egyúttal megrázó utazás részese lehettem, ahogy végigkísérhettem Deborah-t a gyermekkorán, az eleve kudarcra ítélt házasságán és a kitörés útján. Hiteles és fontos írás az önbizalomról, a bátorságról és a jövőbe vetett hitről. A könyv nyelvezetén eléggé érezni lehet, hogy nem éppen egy szépirodalmi igényességgel megírt mű, inkább egy igazi amerikai stílusú bestseller, ráadásul a vége eléggé elnagyoltnak is tűnik, ennek ellenére érdemes elolvasni, hogy aztán elgondolkodhassunk a nők jelenlegi társadalmi helyzetéről szerte a világban és kis hazánkban is. A különös színekben pompázó borító is remek, jó érzés kézbe venni a könyvet, viszont a rengeteg szerkesztési, tördelési és elírási hiba felett nem tudok szemet hunyni, sajnos nekem ez már meghaladta a tűréshatáromat.

pjutko>!
Deborah Feldman: Unortodox

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Fantasztikusan jó könyv és tényleg egyben-felfalós!

Mindig is érdekelt a zsidó kultúra, most a haszidok életébe tudtam belekukkantani, azon belül is a szatmári haszidok szokásaiba. Igen, magyar vonatkozása is van a történetnek, ami nagyon tetszett! Gyönyörűen különlegesek számomra a jiddish nevek is (a főhős pl. Devoireh). Nagyon őszinte az írónő, remélem, ezért nem fog bántódása esni! De tényleg szükséges beszélni ezekről a dolgokról, hiszen nők sokasága szenvedhet a leírt haszid törvényektől, előírásoktól!
Vannak persze, akik nem élik meg lemondásnak, rabságnak a haszid életüket, ők pedig hadd éljenek a vallásuknak!

Egyszer: jó lenne, ha sok nő olvasná a könyvet, mert nem csak a haszid törvényektől, de más ilyen-olyan elnyomástól is szorong millió nő – itt a példa, hogy nehezen-, de nem lehetetlen szabadulni!

Másodszor: jó lenne, ha sok haszid férfi olvasná, mert ha csak egynek is felnyitná a szemét, már megérné! Itt persze kérdéses az iskolai szegregáció és hogy ne legyenek az iskolákban tabu témák, cenzúra!

Ha már így kibölcselkedtem magam :o), marad ennyi: olvassátok, tényleg letehetetlen!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Málnika P>!

Ha rákényszerülünk, hogy nap mint nap szembenézzünk a félelmeinkkel, akkor idővel még az is kiderülhet róluk, hogy pusztán ködképek. Minél jobban óvtak a világtól, annál jobban rettegtem tőle, és később is csak óvatosan merítkeztem meg benne ahelyett, hogy belevetettem volna magam, és mindig visszahúzódtam az ismerős világ védelmébe, ha túlságosan erős benyomások értek. Éveken át két világ polgáraként éltem: vonzott a külvilág, amely a kapun túl várt rám, de amikor kilépni készültem azon a kapun, azonnal megszólalt a rengeteg belém ültetett félelem és gyanakvás vészcsengője.

182-183. oldal (Libri, 2020)

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Faythe P>!

Ha olvashatok, mérhetetlen boldogságot érzek, és szabadnak érzem magam. Ha mindig lehetne nálam könyv, egészen elviselhető lenne az élet.

35. oldal

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

4 hozzászólás
Málnika P>!

Itt mindenki úgy viselkedik, mintha a két nem két külön fajhoz tartozna, akiken az az átok ül, hogy sose értsék meg egymást. Pedig az egyetlen valódi különbség férfi és nő között az, amit a társadalom, a mi közösségünk szab ki rájuk. Ettől eltekintve egyformák vagyunk.

224. oldal (Libri, 2020)

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Málnika P>!

Sokan kérdezik, boldog vagyok-e, de valójában az, amit megszereztem, több a boldogságnál: azzá váltam, aki vagyok. Végre önmagam lehetek, és ez jó érzés. Egyúttal arra biztatnám minden olvasómat, hogy legyen bátorságuk felemelni a hangjukat, és sose féljenek kiállni önmagukért.

391. oldal, Epilógus (Libri, 2020)

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Málnika P>!

Ha már megszeged a szabályt, legalább stílusosan tedd.

361. oldal (Libri, 2020)

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Málnika P>!

De én tudom, hogy minden a tudat szintjén dől el, márpedig az én tudatomat nem lehet megbéklyózni. Ameddig nem fosztanak meg az álmaimtól, addig semmiféle szankciókkal sem tudnak rávenni, hogy szép csendben megadjam magam.

368. oldal (Libri, 2020)

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Kókuszka>!

Egy olyan világban, amelyet átjár a szenvedés, Isten nem lehet értelmesen gondolkodó lény. Akkor pedig mi értelme fohászkodni hozzá?

167. oldal

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

IrodalMacska P>!

Minél nagyobb hangja van egy nőnek, annál valószínűbb, hogy üres lelkű teremtés. Csak az üres edény visszhangzik, ha megkopogtatják; a teli edény nem ad hangot; túlságosan tele van tömve ahhoz, hogy csengjen-bongjon.

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

mate55>!

A huszonnegyedik születésnapom estéjét anyámmal töltöm.

(első mondat)

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Ottilia P>!

Ezen a héten a Kisasszonyok vékony, puha fedelű példányát rejtegetem a matracom alatt, mert azt könnyebb eldugni, mint a keménytáblásat. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy Jo és Laurie közül melyik a fiú és melyik a lány, esetleg mindketten ugyanahhoz a nemhez tartoznak-e. Csak annyit tudok, hogy kedvelem Jót.

146. oldal

Deborah Feldman: Unortodox A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Edith Eva Eger: A döntés
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Susan Faludi: Előhívás
Michelle Obama: Így lettem
Jeannette Walls: Az üvegvár
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Naomi Alderman: Engedetlenség
Naomi Alderman: A rabbi meg a lánya
Julius Horwitz: A. N. naplója
Holly Madison: Lenn, a nyúl üregében