Édes ​holnap (Rózsakikötő 5.) 29 csillagozás

Debbie Macomber: Édes holnap

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Rózsakikötő Panzió tulajdonosa, Jo Marie nem találja a helyét a festői Pudget-öbölbeli kisvárosban, amióta Mark Taylor szerelmet vallott neki. A férfi szereti őt, mégis elhagyja, a vallomás után pár héttel meg is hirdeti a házát, és örökre köddé válik. Legalábbis úgy tűnik. Mert később egy telefonhívás, egy rejtélyes képeslap megmagyarázza Mark hirtelen távozását, és új reményekkel kecsegteti Jo Marie-t. De vajon bízhat-e az ígéretekben, vajon kiteheti-e a szívét megint annak, hogy egy olyan férfira várjon, aki talán sosem tér vissza hozzá?

Miközben Jo Marie az érzelmei között próbál rendet tenni, egy összetört szívű nő érkezik Cédrusligetbe, aki nem pusztán egy hétvégét vagy egy pihentető hetet töltene a panzióban, hanem hosszú távra bérel szobát. Emily Gaffney itt kezdene új életet, lemondva egykori ábrándjairól, bízva abban, hogy számára a Rózsakikötő Panzió lehet a megfelelő hely: itt erőre kaphat. Egy váratlan találkozás azonban összezavarja, a megtalált nyugalmát… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
General Press, Budapest, 2017
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520290 · Fordította: Szentesi Mária
>!
General Press, Budapest, 2017
424 oldal · ISBN: 9789634520306 · Fordította: Szentesi Mária

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
Debbie Macomber: Édes holnap

Kijelenthetem, hogy a könyv méltó lezárása egy szívet melengető sorozatnak. Jó volt visszatérni néhány órára az idillikus Cédrusligetbe, és átélni a gyógyító hatással bíró Rózsakikötő Panzió nyugalmát. Ezúttal négy szemszögből követhetjük végig történéseket: Jo Marie, Mark és Emily esetében egyes szám első személyben, Nick esetében pedig egyes szám harmadik személyben. Mark veszélyes iraki küldetése nem sikerült túl jól spoiler. A mellékszereplők története is nagyon tetszett. A történet befejezése tökéletes volt, bár szívesen olvastam volna egy rövid epilógust.

>!
General Press, Budapest, 2017
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520290 · Fordította: Szentesi Mária
klaratakacs P>!
Debbie Macomber: Édes holnap

A sorozat leggyengébb része lett ez. Ennyi picsogást, férfitől-nőtől borzasztó rossz volt olvasni. Jo Marie a regény legnagyobb részében vár. Na ez nem túl izgalmas. Mark néha fel-felbukkan az oldalakon, de olyan egysíkú hazafi, mintha egy másik figura lenne, mint aki eddig szerepelt. A másik szereplő Emily még életszerűbb volt, ő mentette meg a történetet, de a neki szentelt Nick egy csapnivaló férfi.
Alig vártam, hogy mindenki eljusson a boldog révbe és elköszönhessek egy időre Debbie Macomber könyveitől.

Paulina_Sándorné P>!
Debbie Macomber: Édes holnap

Aranyos történet volt, kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra. Jo Marie és Emily szimpatikus szereplők voltak. Bár Jo Marie-vel nem mindig értettem egyet. Mark és Nick kedvesek és illenek a lányokhoz. Nem könnyű sorsok jelennek a történetben, spoiler.

Székely_Ági>!
Debbie Macomber: Édes holnap

Nagyon szeretem ezt a részt is, függetlenül attól, hogy teljesen kiszámítható. Továbbra is Jo Marie életére voltam a legkíváncsibb, de a mellékszál is tetszett. Méltó lezárása a sorozatnak.

4 hozzászólás
nagara>!
Debbie Macomber: Édes holnap

A sorozatból csak egy részt olvastam, de ez nem okozott gondot. Jellemző Debbie Macomber sorozataira, hogy a könyvek önmagukban is fogyaszthatók. :D Jó volt a történet, bár kiszámítható.

Vanda_Zsolnay>!
Debbie Macomber: Édes holnap

Nem túl rég találkoztam DM könyvével. Ez sem okozott csalódást.
Borító alapján esett rá a választás. Annyira békés, nyugodt és romantikus. A cím viszont elég semmit mondó. El-el felejtettem, olvasás közben kétszer is meg kellet néznem.
A romantikus szál mellett bőven volt lelki válság is, mondhatjuk hogy mindenkinek. De mindenki szerethető volt. Nagyon izgultam Mark miatt, Greget pedig sajnáltam.
Kicsit bosszankodtam Jo Marie és Emily bizonytalanságán. Számomra nem sok értelme volt a döntéseiknek, ahogy Mark és Greg találkozásának lényege se jött át nekem.
Összességében azonban egy jó kis könnyed két estés könyv volt. Az első oldalakról fenntartva az érdeklődést.

vincze_zsuzsanna P>!
Debbie Macomber: Édes holnap

A borító fogott meg egy könnyed romantikus történetet mesél el a kedves Írónő.
Mark egy szerethető karakter aki megmondja ami a szívét nyomja, igaz egy kicsit zsémbes de se baj…. A kedves írónő mindig a férfi karakterének valami feldolgozni való trauma után normális férfi karakterbe bújtatja..
Ebben a könyvben nekem több volt a lelki vívódás mint a romantikus szál, és rá kellett jönnöm sajnos nem az én könyvem…
Jo Marie kora nekem fura volt mert olyan volt az elején mintha nyugdíjas lenne de utána mintha kb. 40 éves lenne…. Így sajnos volt mikor azt se tudtam éppen hol tartok….
Greget sajnáltam, Markot elején nem értettem de ahogy haladt a történet úgy kezdtem megérteni..
Emily szerethető karakter aki megismerkedik Nickkel ezáltal kezdet ismét érdeklődővé válni a történet és be kell vallanom alig vártam hogy vége legyen a könyvnek…
Sajnos egy ideig szerintem Debbie Macomber könyvet nem kezdek olvasni…

Demonshadow>!
Debbie Macomber: Édes holnap

Mindig megkapom, hogy miért nem olvasok több romantikus könyvet, mert hogy az mennyire jó hatással van az ember hangulatára, érzéseire, lelki világára. Hiába jelentem ki mindig, hogy a csöpögéstől egyszerűen kiugrom az ablakon, a sok biztatásnak köszönhetően mindig van egy-két futó próbálkozásom, pláne, ha a kötetek ott sorakoznak a polcomon. Aztán valahogy mindig rádöbbenek, hogy én javíthatatlanul romantikaellenes vagyok.
Kezdjük azzal, hogy az első négy kötetet nem olvastam, és őszintén szólva nem is óhajtom, de a történet önmagában így is teljes mértékig érthető, élvezhető, némiképp csak a főszereplők közti kapcsolatokból nem ért annyit az olvasó, ha ezzel kezdi az olvasást. Az író van olyan rendes, hogy kellően felvezeti a múlt eseményeit, ami a záró rész szempontjából fontosak, ezért nem éreztem azt, hogy bármiből is kimaradtam volna. Az alapkoncepció egyszerű, nagyon amerikai, de kellően könnyed ahhoz, hogy még én is élvezni tudjam. Hiába érezhető már az első pillanattól fogva, hogy itt aztán nagy egymásra találások és sírig tartó szerelmek szövődnek, nem adtam fel a küzdelmet, hogy végre tényleg szeretni tudjak egy igazán romantikus, kortárs könyvet. Ez körülbelül a háromnegyedéig működött, aztán végleg elszakadt nálam a cérna.
Semmi bajom az érzelmekkel, szeretem, ha egy könyv a valóságot viszi lapjaira, de azt már kevésbé tolerálom, amikor számomra teljesen fölösleges évődésekkel, problémázással és huzavonával van tele egy könyv. Ha kötet háromnegyedét követően került volna ki a pont a történet végére, meg kell mondjam, egészen elégedett lettem volna mind a szerzővel, mind saját magammal, hogy igazság szerint tényleg vannak jó kötetek, amik a szerelemről, egymásra találásról szólnak, nekem pedig rosszak az előfeltevéseim az egész műfajról. De nem, az utolsó körülbelül száz oldal rendesen odavágott mindent, hogy gyakorlatilag én is szívem szerint a földhöz vágtam volna kábé fejezetenként háromszor a könyvet, és csak azért nem tettem, mert a téma ellenére túl dekoratívnak találtam a borítót. Tipikus fogás, hogy amikor azt hiszi az olvasó, hogy minden boldog véget ér, amikor kikerülhet a pont a történet végére, akkor mindent hirtelen össze kell rázni, el kell rontani, hogy hatalmas sírás-rívás után újra helyre lehessen hozni MINDENT a történetben. De tényleg mindent, és ez a borzasztó. Ezek a szereplők annyit szenvednek, annyit sírnak, kínlódnak, őrlődnek, hogy az egy nem kiegyensúlyozott lelki világú embernek kész érzelmi hullámvasutat kínálnak, tehát hiába mondja nekem bárki azt, hogy egy egy ilyen sztori élvezetes, hogy izgulunk a szereplőkért, én éppen ellentétesen viszonyultam hozzá. Folyamatosan bosszankodtam, dühöngtem, és oldalanként pofoztam volna fel a szereplőket, hogy ne vinnyogjanak már annyit, hanem legyenek már végre boldogok a sok felesleges problémázás helyett. A legdühítőbb viszont mégis csak az volt, hogy annyira életszerűtlen az, hogy minden, de tényleg MINDEN jól alakul a végén. Nincs egy cseppnyi rossz érzéssel lezárt történetszál sem, mindenki boldog, mindenki megbocsát, elfelejti a múlt sérelmeit, még az is örül a másik boldogságának, akinek nekifutásból tapostak bele a lelkébe. Ilyen egyszerűen a való életben nincs, a könyvekben meg mindig csak ez van? Számomra dühítően ferdíti el a valóságot, idealizálja a párkapcsolatokat olyan mértékben, hogy nem csoda, ha az olvasók valló, hús-vér emberekkel nem, ellenben könyves szereplőkkel szívesen élnének együtt. Ez fikció, kitaláció. Tessék felébredni, a valóság sajnos nagyon nem itt kezdődik!

6 hozzászólás
Avilda>!
Debbie Macomber: Édes holnap

Most komolyan, ez mi volt?
Az előző részeket szerettem, romantikus kis tingli-tangli, LASSÚ történetek voltak. Ez a kötet meg olyan volt, mintha másik hármat akartak volna összesűríteni.

Pont azt szerettem, hogy Mark egy szűkszavú, de a szíve-a-helyén-féle zsémbes csávó, aki egyszerűen ilyen. De az írónő megint hozta a sokszor ismételt hülyeséget, hogy nem, egy férfi csak akkor ilyen, ha NAGY TRAUMA érte, amit ha feldolgoz, egy totál más ember lesz… Miért kell ez mindig? Miért nem lehet egy pasi zsémbes és szűkszavú? Igenis vannak ilyenek, és nem valami hatalmas tragédia áll a háttérben.

Furcsálltam az eltelt időt is, illetve Jo Marie korát se tudtam hova tenni… Úgy kezdünk, hogy a főszereplőnk 60 éves nyugdíjasként viselkedik, miközben csak kb 35-38 (?) éves lehet. Könyvenként alig telik el elvileg pár hónap, nekem legalábbis így rémlik. Erre itt már azzal fogadnak, hogy 4 teljes év telt el, és Jo Marie hogyne szülne még egy tucat gyereket. Jó, szülhet még egy nő negyven fölött is, de azért ez kicsit fura volt, nem tudtam eldönteni, hogy a fordításban ment félre valami, vagy én néztem be ennyire. Ja, és ha már fordítás. Mi volt ez a sok BÉBI????

A mostani mellékszereplőkről ne is beszéljünk, akik persze a semmi miatt szeretnek egymásba, nem-lehetek-a-tiéd-mert-tragédiám-van/volt/lesz-de-szeretlek fajta baromsággal…

Sajnos nálam ez most nagyon elcsúszott, pedig tényleg szerettem az eddigieket az egyszerűségük ellenére is. Itt viszont a kevesebb több lett volna.

Zizu P>!
Debbie Macomber: Édes holnap

Nagyon jó könyv volt ez is. Jó volt látni, hogy végül minden szál jól végződik. Szeretem Cédrusligetet és különösen a Rózsakikötő hangulatát. Sajnálom, hogy véget ért a sorozat. Nagyon szívesen olvastam volna még tovább. Szerencse, hogy Debbie minden könyve ennyire szenzációs, így van utánpótlás bőven.


Népszerű idézetek

Csoszi>!

Az élet tele van váratlan dolgokkal.

(első mondat)

Csoszi>!

– Ne hagyj el, Emily!
Megcsókoltam a halántékát, és tudtam, hogy ezzel a saját szívemet teszem kockára. Ennek ellenére megígértem Nicknek, hogy nem hagyom el.

258. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
J. R. Ward: Megsebzett szerető
Francine Rivers: Hang a szélben
Kelly Oram: Cinder és Ella
Jeaniene Frost: Síri csendben
Mary E. Pearson: Az árulás szíve
Tiffany Reisz: Az úrnő
Karen Rose: Sikíts értem