Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Tiktak 49 csillagozás
Tommy Phan családja Saigon eleste után a kommunsita rémuralom elől Amerikába menekül. Tommy lelkesen ölel magához mindent, ami amerikai, vietnámi múltja azonban nyomasztja, megpróbálja elfelejteni. Aztán egy este – már mint sikeres krimi író – egy rongybabát talál házának verandáján… És elkezdődik a rémálom. A rongybaba egyszercsak átalakul szörnnyé, és Tommy csak nehezen menekül el romhalmazzá vált házából. Vadonatúj corvette-je hamarosan ugyancsak totálkáros lesz, ráadásul ki is gyullad. És a tűzben a szörny a kétszeresére nő. Tommy tudja, hogy életéből csak órák vannak hátra. Ám megjelenik egy gyönyörű, kissé őrült nő, aki megpróbál segíteni… Dean Koontz könyvének lapjait falva a hideg futkároz a hátunkon, miközben… jókat nevetünk. Koontz ugyanis hátborzongató, ugyanakkor humoros könyvet írt.
Eredeti megjelenés éve: 1997
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Diplomatikus közepes. Na már most, ha az olvasó csak az utószót olvassa el, ami btw. Koontz sk. utószava (hú!), az előre sejtheti, hogy mit kap. Én rájöttem, hogy ez lehet a Horrorra akadva sokadik, könyves epizódja. Ha annak készült, akkor talán a legrosszabb (nem, az az 5., de mindegy), egyetlen előnye, hogy nincsen benne fingós poén. Ami viszont van benne: varázslatos Toy Story, egy vietnámi nem vietnámi, akinek a Corvette-je van (vagy fordítva, nem tudom, hiszen annyit említik azt a csotrogányt, a könyv felében közel az összes oldalon említik spoiler), egy totál rejtélyes, hülye nevű csaj, aki időnként, hangsúlyozom, időnként vicces. És ennyi: nem sok értelem, legalább könnyen olvastam el, hisz mindjárt itt van nálunk a falufesztivál, és tegnap éjjel hangpróbák voltak, nem is mondom tovább ,de ennél több nagyon nincs. ZS kategória nagybetűvel minimális derűvel, minimális romantikával, de ennyi, nem kell magyarázni.
Ui.: Ez volt az első, amit úgy olvastam el, hogy nem néztem a fülszöveget, de valószínűleg kihagytam volna akkor.
Semmi extra, mégis olvastatja magát. A főszereplő szimpi volt, Del viszont egyáltalán nem. Legalábbis az elején, aztán megszoktam. Maga a történet szerintem izgalmas volt. A „patkány fürgeségű, kígyószemű szörny” is tetszett, spoiler. Kellőképpen hátborzongató volt, de mégsem volt sok. A csattanó viszont… Ahhoz képest, hogy olvasás közben miket bele nem gondoltam, eléggé meglepett. A humor is pont el volt találva, nem volt erőltetett és pont elég volt.
Bizony rendesen cidriztem a szörnyeteggé vált, rongybabából kibújt démon cselekedetein sokáig. Szegény Tommy pedig csak menekült, előbb egyedül.majd azzal a furcsa nővel, aki „véletlenül” épp akkor bukkant fel az életében, mikor legnagyobb szüksége volt a segítségre. A nő mindent tud, mindenhez ért és a megdöbbent, puhatolózó kérdésekre kitérő válaszokat ad.
Már éppen kezdtem keményen ráunni az állandó menekülésre és a démon sivítására, mikor lassan „világosodni kezdett a kép”, fokozatosan magyarázatot nyert minden, egyben hőseink feladata is, akiknek már nem volt más feladata, mint életben maradni, míg eljön a hajnal… tiktak!
Egyben a mű hangvétele is megváltozott, könnyedebbé, humorossá vált.
Mégsem mondhatnám, hogy ez volt az író legjobb regénye.
Dean R. Koontz könyveivel úgy vagyok, mint Lörincz L. Lászlóiéval (Leslie L. Lawrence néven publikáltakkal.) régen faltam őket, ma nem bírnám elolvasni egy könyvét sem. Sablonos, kiszámítható és felületes.
Tetszett!
Érdekes volt belepillantani a vietnámi-amerikai családi létbe. Illetve nekik is inkább a babonáik, vallási-etnikai hozzáállásukba kukkanthattunk bele. Mielőtt lecsapott a „pokolból szalajtott lény”. Ami elsőre azért némileg a frászt hozta az emberre! Úgyhogy Koontz újfent jót alkotott. Némi misztérium, némi rettegés, és önmagához képest elég sok vicces rész! Ja és végre egy labrador a golden retrivet helyett:))
Ahhoz képest, hogy milyen bődületesen ostobaság az ötlet, ezzel is tudott dolgozni, és egy viszonylag színvonalas, izgalmas és jópofa történetet sikerült írni. A karakterek elég erősek, és szerethetőek. Nem tudom az mondani, hogy rossz volt.
Horrornak és thrillernek nagyon nem nevezném, de még ijesztőnek sem nagyon. Azért ennél kaptunk már tőle jóval vérfagyasztóbb történeteket is.
Ez amolyan kedves kis mese volt egy babával amit bevitt a házába (miért??) majd utána miután szörnnyé változott menekül előle. Mindez persze annyi misztikummal, mágiával fűszerezve, hogy az már egy könyvben lehet sok is.
A fentiek ellenére azonban nagyon olvastatta magát egy könnyű kis olvasmány volt, jó karakterekkel, kicsit kiszámítható (bár egy két ponton tudott meglepetést okozni) de élvezetes történettel.
Túlontúl kiszámítható, nagyon nem hozott lázba (az a „hátborzongató” jelző egy kissé túlzás, kérem), de mégis, olvastatta magát.
Népszerű idézetek
Tommy megpróbálta elképzelni a szörnyű lényt, ami olyan lehetett, mint az ősi istenek egy régi H.P. Lovecraft történetben: dudoros koponya, egy sor skarlátvörös szem a homlokán,a szája körül gusztustalan szemölcsök és kényelmesen elterpeszkedik a volán mögött s ügyetlen csápjával épp a fűtésszabályzóval piszmog, miközben a másik a rádió sávváltó gombjait nyomogatja és valami örökzöld rock and roll számot keres, majd a kesztyűtartóból elővesz egy csomag mentolos rágógumit, hogy kellemes legyen a lehelete.
207. oldal
… – De úgy indult, mint egy rongybaba, amelynek egy üzenet volt tűzve a kezéhez.
Mrs. Payne megkérdezte Tommytól:
– És ezt a babát kapta valakitől? Vagy küldte valaki? Esetleg találta?
– Ott hagyták az ajtóm előtt. Azt hiszem, a vietnámi bandák lehettek…
– És maga fölvette, és bevitte a házba?
– Igen, mert azt hittem….
Mrs. Payne csendesen cöcögött, majd mosolyogva megfenyegette Tommyt a mutatóujjával.
– Drága fiam! Nem lett volna szabad bevinnie a házba. Az ilyen helyzetben a lény csak akkor tud életre kelni és bántani magát, ha maga beinvitálja a házába.
– De az egész csak egy kis rongybaba volt…
– Az volt, természetesen, de most már nem az, így van?
339. oldal
Látni, amit sosem láttunk,
lenni, amik sosem voltunk,
kibújni a bábból és elrepülni
el a földtõl, az éggel csókolódzni.
Lehet-e a valóság, mi annyiszor álom:
más lényként lépdelni ezen a világon?
Lehet-e más jövõnk, mi megadatott,
mi tenyerünk rajzába beírattatott?
Szabadok vagyunk-e, vagy egy ami számít:
ki tudja, hol megírt végzetünk irányít.
Szánom, ki magában hinni nem mer…
Szabadság nélkül mit sem ér az ember.
Számbavett csapások könyvéből (Dean R. Koontz))
6. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: Kedvencek temetője 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz 92% ·
Összehasonlítás - Dennis Lehane: Viharsziget 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A ragyogás 89% ·
Összehasonlítás - Jack Ketchum: A szomszéd lány 89% ·
Összehasonlítás - Thomas Harris: A vörös sárkány 88% ·
Összehasonlítás - Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol 89% ·
Összehasonlítás - Richard Chizmar: A rémkirály nyomában 86% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Christine 86% ·
Összehasonlítás