A szolgálat közben súlyosan megsebesült Los Angeles-i nyomozó, Jack McGarvey életveszélyes állapotban kerül kórházba. Mikor végre felépül, családjával együtt Montanába, egy magányos hegyvidéki házba költözik, amelynek tulajdonosa igencsak rejtélyes körülmények között hagyta el az árnyékvilágot… ha elhagyta. Itt csap le rájuk a végzet egy hátborzongató és kegyetlen ellenség alakjában, aki elől sem élő, sem halott nem menekülhet.
Téli hold 69 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1994
Enciklopédia 9
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
Ez a könyve nem lesz kedvenc. Tetszett ahogy kezdődött, aztán ez átment egy kicsit nyögvenyelős rizsába. A vége elég izgalmas és feszült volt, de megint semmit mondó. Olyan „Koontz-os”. Jó lett volna kicsit többet megtudni mivel is állt szemben a család.. Viszont ahogy találkoztak azzal az igazán jól volt szemléltetve. Félelmetes volt és lelkileg is megtörte a szereplőket.
Ismét elmerültem a misztikus thriller óceánjában és nagyon jólesett.
Eleinte két párhuzamos szálon fut a történet, csak lestem, hogy ez hogy kapcsolódik össze, majd hirtelen rádöbbentem a mikéntjére. Kicsit ugyan döcögősen indul, viszont nagyon érdekes, félelmetes, különös cselekmény bontakozik ki. Nagyon tetszik Montana, ez a hatalmas erdők és hegyek szabdalta természet, a magányosság, de ugyanakkor a szabadság íze. Az éjszakai erdő engem mindig is félelemmel töltött el, pláne ha egyedül kell átvészelni az ezerhangú rengeteg éjjeli életét.
Megtapasztalhatjuk, hogy a rendőri hivatás milyen kemény dolog, mind az illetőnek, mind a családnak. Erre nagyon jól ráfókuszál Koontz. De igaz ez minden „veszélyes üzemben" dolgozó embernek. Jöhet ehhez még társadalmi igazságtalanság, létbizonytalanság, balesetek sorozata, hogy aztán hirtelen megváltozzon az élet és ránk mosolyogjon a szerencse. A könyv felétől már kicsit egy Koontz-os Ragyogásra emlékeztet a történet, de így is nagyon jó. Bámulatos, hogy a kisgyerekek a valóságban is mennyire eltérnek a felnőttektől és hogy fantáziájukkal mennyi mindent átvészelnek. Egyre baljósabb, fenyegetőbb, borzongatóbb lesz a hangulat, melynek fokozásához hozzájárul a gyönyörű tájábrázolás, nagyon érzékletes leírások, valamint a misztikum életre hívása is. Szerintem Koontz ismét maradandót alkotott.
Koontz-tól ez már a 7. olvasásom volt. Nem minden művét kedvelem, ezzel kapcsolatban is kettős érzéseim vannak. Az alaptörténet nagyon tetszett, a rendőr és a családja élete összefonódik Eduardo-éval.
De a körítés nem tetszett és nekem nem volt félelmetes, inkább undort keltett.
A kutya – Falstaff – volt még nagy kedvencem :)
Viszont nagyon jó kis idézetekkel találkoztam.
„Gyakran eszébe jutott apja figyelmeztetése, hogy az irigység szellemi lopás.”
„A felnőttek mindig elveszítik a Miért? – játékot, mert a kérdések elkerülhetetlenül zsákutcába viszik őket, ahol már nincs válasz.”
„Igazi, mély szerelmet találni az életben egyetlenegyszer is nehéz. Kétszer meg majdnem elképzelhetetlen.”
Abszolút jó horror. Az elején számomra kicsit túl sok volt a bevezető rész. Kissé el volt nyújtva a könyv első fele. Viszont a könyv második fele nagyon beindult. A végére egy teljesen vállalható, izgalmas horror lett. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit borzongani akar.
Igazán szeretem Koontz könyveit, még azt is, hogy gyakran lassan vezeti fel a történetet, mert ezzel is csak fokozza a baljós hangulatot.
Ez sem volt rossz, csak valahogy a vége nem lett az igazi, ennél valami nagyobb durranást vártam. Mégsincs okom igazán panaszra mert nagyon élveztem a könyv olvasását. Magával ragadó, intenzív és élvezetes olvasmány.
Korrekt volt, a vége kicsit össze lett csapva ahhoz képest, hogy milyen hosszú volt a felvezetés. De nagyon jó mesélő.
Népszerű idézetek
Az áruházból a könyvtárba ment. Egy halom Robert A. Heinlein- és Arthur C. Clarke-könyvet nézett ki, valamint H. P. Lovecraft, Algernon Blackwood és M. R. James válogatott novelláit. Pont olyan bolondnak érezte magát, mintha a Loch Ness-i szörnyről, az elsüllyedt Atlantiszról, a Bermuda-háromszögről vagy Elvis megrendezett haláláról vagy nővé operálásáról szóló úgynevezett valóságos és szavahihető beszámolókat kölcsönzött volna ki. Egyáltalán nem lepődött volna meg, sőt szinte várta, hogy a könyvtáros elhúzza az orrát, vagy legalábbis szánakozva rámosolyog, de olyan simán és rezzenéstelenül adta ki a könyveket, mintha semmi kivetnivalót nem találna az ízlésében.
Sápadt, téli holdsugárban,
Csillagfényes éjszakában
Hófödte csúcsok hangja kél,
S válaszol rá sószagú szél.
Sivár homokon, zöld mezőn,
Városi utcán, temetőn
Kínzott emberszív sikolt,
Reménye már régen kiholt,
Okot keres annak, mi volt.
Ám nem felel a téli hold.
Jöjj végre fény! Tombol az éj,
Sötét magány, örök veszély,
De véget már sohasem ér
A hideg, csillagfényes éj
Napok zúgó áramában,
A reszkető holdsugárban.
A számba vett csapások könyvéből
Második rész - A téli hold földje
Olyan korban élünk, amikor az emberek szívesebben elfogadják az abszurd összeesküvés-elméletet, mint a tényeket, az egyszerű, megfigyelhető igazságot. Mintha összekeverték volna a valódi életet a fantáziálással, mohón keresték a Ludlum könyvek őrült gazembereinek bizánci típusú cselszövéseit és ármánykodásait.
Könyvekbe menekült, rákapott a fantasztikus irodalomra. Falta Heinlein, Clarke, Bradbury, Sturgeon, Benford, Clement, Wyndham, Christopher, Niven és Zelazny írásait. Először az lepte meg, hogy a sci-fi érdekes és értelmes: mostanra rájött, hogy kábítószernek is kiváló, jobb mint a sör, és a hólyagját sem terheli meg.
Ha Toby korábban sápadt volt a félelemtől, akkor most krétafehér lett. Arca nem emlékeztetett egy élő kisgyerek pofijára. Halotti maszk volt, kemény, gipszbe merevedett vonások, színtelen, mint a mészkő. A szeme fehérje szürke, az egyik pupillája óriási, a másik tűhegynyire szűkült, ajka elkékült.
376. oldal
Falstaff a fiú mellett szaladt. Csak most került hozzájuk, de olyan hűséges, mintha egész életében velük lett volna. Fura. A legszebb jellemvonásokat, azokat, amelyeket az emberekben egyre ritkábban, a más bolygókról érkezőknél meg talán egyáltalán nem lehet felfedezni, megtalálhatjuk a kutyákban.
381. oldal
Pokoli dolgokat kell megtapasztalni, pokoli dolgokat kell látni ahhoz, hogy ne feledjük el, emberek vagyunk, és ez sokat, nagyon sokat jelent.
390. oldal
A rémület megváltoztat bennünket, mert nem tudunk feledni. Meg vagyunk verve az emlékezettel. Akkor kezdődik, amikor elég idősek vagyunk ahhoz, hogy megértsük, mi a halál, és rájöjjünk, hogy előbb vagy utóbb elveszítjük szeretteinket. Soha nem leszünk már a régiek. De azért rendbe jövünk. Folytatjuk.
392. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Justin Cronin: A tizenkettek 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Álomcsapda 82% ·
Összehasonlítás - Nathan Archer: Betondzsungel 82% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Végítélet 88% ·
Összehasonlítás - Peter Clines: 14 87% ·
Összehasonlítás - Alan Dean Foster: A nyolcadik utas: a Halál 86% ·
Összehasonlítás - Steve Perry – Stephani Perry: A préda 85% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Titkos ablak, titkos kert 84% ·
Összehasonlítás - Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember 84% ·
Összehasonlítás - John Shirley: Resident Evil: A kaptár – Megtorlás 76% ·
Összehasonlítás