Maszk 76% 62 csillagozás

Izgalmas,érdekes,de nagyon befejezetlen.

Egy kicsit alulértékelt ez a könyv. Talán azért, mert Dean R Koontz olyanná vált, mint Danielle Steel vagy Nora Roberts. A rengeteg kötelező kurzusmű között nehéz megtalálni. ha valami jó. Ez szerintem még a vállalható kategória. A sok hangulatfestő kifejezés az elejétől kezdve feszültté és ijesztővé teszi a könyvet. A történet egyszerű, de egész ötletes. A vége talán lehetett volna kidolgozottabb. Összességében megérte elolvasni.

Hát ez meg mi volt??
És miért nem olvastam eddig soha ettől az írótól?
Pedig sokszor belefutottam már ebbe a névbe, a hideglelést gondoltam kikölcsönzöm egyszer a könyvtárból, de sajnos csak a raktárukban van meg, így inkább letettem róla. De azt hiszem fogok még tőle könyveket keresni.
Ez a történet végig nagyon izgalmas volt, egy percre sem múlt a feszültség. A téma is igen közel áll hozzám, a reinkarnáció. Nagyon együtt tudtam érezni az elején a kislánnyal, a pókiszonya miatt, hisz magam is undorodom ezektől a nyolc lábú szörnyetegektől..
A vicces az olvasásomban, hogy kb két nap alatt végeztem, de nem tudtam róla. Letöltöttem a netről, és a végén jöttem rá, hogy nincs vége, és pont a legizgalmasabb résznél kellett abbahagynom. Ma sikerült kikölcsönöznöm a könyvtárból. Na mondom végre folytathatom. Aha, persze. Most döbbentem rá, hogy a végére értem, mert egyszerűen ilyen furán fejezte be az író, kissé hiányérzetem van miatta. Ettől függetlenül nem tudok ötnél kevesebb csillagot adni rá.

Helyenként elég ijesztő volt, olvastatta magát és a történet maga se volt rossz, de valahogy nem fogott meg annyira. Első könyvem volt az írótól, de biztos teszek még vele egy próbát.

Szeretem Koontz könyveit, de ez nem lett a kedvencem. Sokáig zavaros volt a történet, hogy ki kicsoda és miért teszi, amit tesz. A főszereplő házaspárt viszont kedveltem és szurkoltam nekik, hogy sikerüljön az örökbefogadási procedúrájuk. A könyv vége viszont egyértelműen nem tetszett. Értem én, hogy nyitva hagyja, hogy rám bízza, én hogy gondolom a befejezést, de nekem ez így olyannak tűnt, mintha elfelejtette volna megírni az utolsó pár oldalt.

Úgy húsz éve Koontz szinte minden könyvét elolvastam, de erre nem emlékszem. Hát… nem is tudom. Hozta a szokott formáját, mégis hiányolok pár dolgot, és a meg nem írt zárójelenet, amit olvasva végre megnyugodhatnánk, csak egy a sok közül. Az egyik érzésem, hogy kicsit sok dolgot zsúfolt bele az író, a másik persze, hogy túl keveset mondott el. A legfontosabb részlet már a történet negyedénél világos volt spoiler, azt viszont nem értem, hogy került a beavatottak körébe Paul. Ő valahogy kilógott a történetből, mert nem volt sem jó, sem rossz, inkább csak afféle elszenvedője valaminek, amihez semmi köze sem a múltban, sem a jelenben. Még a macskának is több szerep jutott, mint neki.
Sajnos túl sokat láttam már az életben, ezért ez a történet sem rázott meg, pedig nagyon jól tálalta az író. Nem az ő hibája, a befejezetlenség érzése viszont igen. Jó lett volna egy megnyugtató lezárás.

Igen erdekes elkepzeles a reinkarnaciorol.
A cselekmeny nagyon logikusan felepitett volt es igy a hirtelen befejezes brilliansra sikeredett. Akartad volna meg tovabb olvasni, de radobbentel, hogy vege. Es a lemaradt zarojelenet az olvaso fejeben szuletett meg. A szereplok atlagosan lettek megformalva, semmi kiugro, semmi kulonleges. Nem ugy, mint a feszultseg! Laprol lapra fokozodott, magaval ragadott. A szereplok szimplasaga ezerszeresen ellensulyozva lett igy. Zsenialis! A tortenet kulonosebben nem tetszett, de ahogyan talalva lett, az nagyon!

A történet leírása keltette fel leginkább az érdeklődésemet a könyv iránt, azonban csalódnom kellett. Lassú felvezetés, lassan pörgő, nem túl izgalmas cselekmények és a végét foghíjas, befejezetlennek tartom. Az alaptörténet érdekes lenne, de a kivitelezés nem sikerült valami ragyogóan.
Sokan ajánlották nekem az írót, hogy milyen jó krimiket, thrillereket ír ő is,de egy jó ideig nem szeretnék találkozni több művével. Majd a későbbiekben kap még egy lehetőséget.

érdekes könyv volt.

Nem olyan rossz könyv ez, mint ahogy a százalék mutatja!
Régen olvastam már Koontz-ot, így nem tudom behatárolni, hogy a többi regényéhez képest mennyivel sikerült gyengébben. Mindenesetre szövevényes volt, helyenként borzongató, ahogy azt el is várnánk, de nekem valahogy hosszúra nyúlt. Feszesebb történetvezetéssel ütősebb lehetett volna. A vége össze lett csapva.