Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Idegen emlékek 38 csillagozás
Martie Rhodes, a sikeres fiatalasszony hetente elkíséri a pszichiáterhez pánikbetegségben szenvedő barátnőjét, aki több mint másfél esztendeje nem mer kilépni a lakásából. Egy idő után azonban önmagán is különös tüneteket észlel. Először az árnyékától retten meg az utcán, azután a tüjörképétől, majd a leghétköznapibb tárgyak is iszonyatos képeket villantanak fel képzeletében. Az ismerős pszichiáter elkezdi kezelni Martie-t, akinek a férje egyre több gyanús jelre lesz figyelmes. Fokozatosan rájön, hogy valaki manipulálja mindkettejüket, bizarr emlékképeket ültet el agyukba. És elindul a halálos versenyfutás, hiszen az életük a tét…
Eredeti mű: Dean R. Koontz: False Memory
Eredeti megjelenés éve: 1999
Kedvencelte 4
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 5

Kiemelt értékelések


Nehezen ertem a vegere, de sikerult. Fura , hogy tenyleg nehezkes volt deeeee a kozepe tajan annyira ellaposodott, hogy egyszeruen nem volt eletkedvem folytatni, am a vegere ismet magara talalt Koontz.


Az első Koontz könyv, ami nem tetszett. Gyakran oldalakat olvastam el, és arra eszméltem, hogy fogalmam sincs, hogy miről volt szó. Tipikusan olyan könyv volt, amit nagyon túlírt az író. Az első könyvet 100 oldalban is el lehetett volna mesélni, akkor nem lett volna egyhangú, unalmas. Aztán következett egy kis izgalmasabb rész (első könyv vége,második könyv eleje),és megint csak vontatottá vált az egész történet. Az alapötletet már feldolgozta az író egy korábbi művében, a „Hideglelésben”, ami egy nagyon jól sikerült könyv volt, de most nem sikerült maradandót alkotnia. A szereplők jellemzése elnagyolt volt, néha beestek szereplők a semmiből, akikről nem tudtunk meg szinte semmit, mégis fontos szerepük volt a történet alakulásában. Kétszer 420 oldal, vaskos könyv, mégsem volt meg benne az a pezsgés, izgalom, amit Koontztól eddig megszoktam. A kedvem nem vette el az írótól, mert ez volt az első a sok könyve közül, amelyik nem tetszett. Még lapul pár Koontz mű a könyvespolcomon, biztosan elolvasom azokat is.


Nem egy Stephen King regény (tudom, nem kell hasonlítani, de annyira látszik, hogy próbálja utánozni)
Az első regényt kifijezetten szerettem, érdekes volt, lekötött, nah de a második…
unalmas volt, azt hitte, hogy ha tele teszi akcióval, akkor huuu de izgalmas lett, hát nekem nem.


Eddig nem olvastam túl sokat Koontz-tól, de amiket olvastam, egyik sem volt csalódás, mivel nem vártam túl sokat tőle. Fanatikus King-rajongó ként természetesen utánaolvastam, hogy a többi kinges hogyan vélekedik róla…, hát mit mondjak – nincs túl jó vélemény kialakulva King-rajongók körében, egyesek kifejezetten szégyenletesen trágár hangnemben vélekednek róla.
Én mégis azt mondanám, hogy inkább nem kellene összehasonlítgatni őket, akkor nem lenne semmi gond. Koontz igenis jól ír.
Nekem tetszett ez a könyv, bár valószínűleg néhány hónap, év múlva már nem fogok emlékezni rá, hogy miről is szólt. :)
Népszerű idézetek




A könyv a legjobb terápiás eszköz. Az ember bele tud feledkezni egy könyvbe, elfelejti bajait, félelmeit.
22. oldal, 9. fejezet




Kutyát simogatni, ölelgetni ugyanúgy megnyugtatja a szívet-lelket, mint a legmélyebb meditáció – és majdnem ugyanolyan hatásos a lélek ráncainak elsimítására, mint az ima.
24. oldal, 12. fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Karen Chance: A hajnal átka 94% · Összehasonlítás
- Brent Weeks: Túl az árnyakon 90% · Összehasonlítás
- Arthur Hailey: Bankemberek 91% · Összehasonlítás
- Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó 88% · Összehasonlítás
- Kisimoto Maszasi: Naruto 15. 95% · Összehasonlítás
- Olen Steinhauer: A Turista 88% · Összehasonlítás
- Kario Dan: Múlt-varázs 92% · Összehasonlítás
- Kristin Cashore: Graceling – A garabonc 88% · Összehasonlítás
- Barbara Wood: Babilon csillaga 88% · Összehasonlítás