Hideglelés 83% 75 csillagozás

Ilyen kőkemény részekre azért még én sem gondoltam. A HIDEGLELÉST, így, nagybetűvel értsd. És bár 40 év telt el, a téma aktuálisabb, mint valaha.
Hiszen az ember tudatalattijára ható kísérletek azóta csak megszaporodtak, pontosabbak, speciálisabbak lettek. A média tömegekre gyakorolt hatása pedig csak fokozódott.
A könyv gátlástalan, hatalomittas, ugyanakkor borzasztóan degenerált embereket mutat be, akik vagy a vallás álszent álarca mögé bújva döntenek életek ezreiről vagy pedig a sokszor semmibe vett, megalázott és a női nemnél nem túl sok sikeretek elérni képes személy perverzióit taglalja. De akadt itt korrupt Pentagonos emberke is, még jó, hogy 1-2 becsületes és szimpatikus arc ellensúlyozza ezt a sötét oldalt.
Black River pedig nem lenne rossz hely, Maine állam egyik eldugott zugában nagyszerű lehet az élet, nincs nélkülözés, a közbiztonság is megfelelő, amíg persze fel nem bukkannak a Fatelep melletti tónál azok a bizonyos búvárok…Persze nem akarok semmit sem felfedni, megteszi Koontz folyamatosan, ahogy magával ránt ebbe remekül megírt történetbe. Nem tudom hogy csinálja ez az ember, de minden könyve el-eltér a másiktól, mégis olyannyira tipikusan Koontz-os.
Borzasztó gyorsan lehet vele haladni, csak lapozol és lapozol, nem hiszel a szemednek. De egyvalamit senki se felejtsen….Én vagyok a kulcs!!

Remek alapötlet, de ez a történet nincsen úgy kidolgozva, mint pl a Hideg tűz. Ez is végig lebilincselő olvasmány. Megfogja az embert és nem ereszti. Egy ilyen beteg ember gondolatait megismerve elgondolkoztam azon, vajon ekkora hatalom birtokában mit is tenne korunk embere? Hát… Nem sok jót jósolnék a társadalomnak.
Paul egy igazi apafigura, aki mindent megadna a gyermekeinek, akikért ölni is képes, ha úgy adódik. Sam egy kedves, nagyon okos ember, aki a barátaiért bármit képes lenne megtenni. Olyan érzésekkel tettem le a könyvet, hogy valami a végéről még hiányzott. Talán Paul lelkében végbemenő változásról, talán Rya-ról szerettem volna még tudni, hogyan dolgozta fel a történteket. Nem is tudom, de a vége túl gyorsan eljött, maradtak még nyitott kérdések.

Érdekes ötlet.

Nagyon szeretem Koontz könyveit alapvetően, olvastam már egy párat. Sajnos azonban nem ez az első, amiben csalódnom kellett. Az elgondolást nagyon jónak tartom, az alapötlet különösen felkeltette az érdeklődésemet, de valahogy „nem jött át”. Nehezen vettem a kezembe, és letenni sem volt nehéz.

Ez se mai darab, az biztos… kicsit olyan is, mégis rekord idő alatt sikerült kivégezni. A szokatlanul hosszas bevezetést olyan fordulatok követték, hogy nem bírtam letenni. Maga az alap ötlet nagyon érdekes és annál ijesztőbb, tekintve, hogy nem is annyira elrugaszkodott…
A mindennapi szereplők, és nem teljesen elképzelhetetlen szituációk teszik lehetővé, hogy az olvasó teljesen beleélje magát a történetbe. Nem mesebeli rémségektől rettegünk, hanem valós és kézzelfogható szörnyektől, akikről elhihetjük, hogy bármikor felbukkanhatnak a mi életünkben is. Bármikor megtörténhet ugyanez velünk is, és ez az, amitől igazán félelmetesek ezek a történetek. Mindazonáltal én jobban szeretem, amikor egy kis humort is csempész bele, és tud is, ha akar – ezért csak 4 csillagra tudom értékelni.

Jó kis pörgős könyv volt és ennél többet szerintem nem is lehetett volna kihozni belőle. Szeretem Koontz írásait, de ez nem a legjobb könyve volt szerintem. Úgy gondolom, hogy amennyiben a szerző szerette volna, durvább dolgokat is elbírt volna a könyv. Itt az emberek irányítására gondolok főként és a belső elfojtott brutalitásra.

Egy ilyen történet kitalálásához nem kevés fantáziára van szükség, emellett feltételez némi pszichológia ismeretet is. Majd meghaltam, hogy megtudjam mi lesz a vége, izgi volt, na, nem beszélve Salsburyről, aki kétség kívül egy zseni, ugyanakkor egy beteg személyiség, nagyon beteg… megkockáztatom, hogy pszichopata, és ez alól az sem menti fel, ami vele történt gyerekkorában. Én lelkiismeret furdalás nélkül adnék neki egy „beutalót” az elmegyógyintézetbe.
Viszont azt az egyet sehogy sem értem, hogy Klinger és Dawson miért nem vetették be a „katonáikat”, hiszen simán megparancsolhatták volna nekik, hogy lőjék le Pault és Samet, szóval ezt egy kicsit furcsálltam, ettől eltekintve egész jó volt!!
Megjegyzem: Szigorúan 18 éven felülieknek!!!!!!!!

Tetszett!

Ez is egy olyan Koontz könyv, amit nehéz menet közben lerakni. Végig olyan, hogy valami lényeges éppen történik. És csak még egy oldalt mindig olvasna az ember.
Valami hihetetlen ez a rejtett agymosásos-agyátprogramozós alapgondolat. És persze az egész köré variált körítés is. És mindez a ’70-es években megírva!
Koontz klisék ebben a könyvben is vannak, de nem bántóan beletolva az ember arcába. Szóval ismét egy olyan könyv ami leköti, megborzongatja és némileg elgondolkodtatja az olvasót!

Az Idegenek mellett a másik kedvenc tőle:)