Hideg ​tűz 82% 80 csillagozás

Az elején még nem is igazán tudtam, hogy mire számíthatok ebben a könyvben. Aztán ahogyan az események egyre inkább haladnak előre, egészen más irányt vesz a történet, mint amire az elején gondolni mertem.
Egyre baljóslatúbbá, kicsit félelmetessé válik az egész. A végén pedig valóban nagyon meglepő dolgok születnek.
Jim, akinek nem lehetett egyszerű ilyen képességekkel és ilyen tudással gyermekként élni majd felnőni mindent elkövet azért, hogy embereket mentsen.
Holly felismeri benne a furcsa embert, aki egyáltalán nem akar reflektorfénybe kerülni, mégis mindig a lehető legjobb helyen van akkor, amikor embereket kell megmenteni. Bele is szeret ami nagyon komoly hatással lesz mindkettőjük életére.
A nagypapával való találkozás aztán az olvasót is rádöbbenti arra, milyen nehéz is lehetett Jim Ironheart-ként élni ebben a világban.
Nos, milyen világban is? Melyik világban is?

Első könyvem az írótól, de nem az utolsó, mert tudom, hogy a szüleim mennyire szeretik néhány könyvét és azt mondják, van ennél sokkal jobb is. :D Nem volt olyan rossz, mint amire számítottam, de néha azért untam kicsit. A vége pedig elég furára sikerült. :D A szerelmi szál nekem kicsit hiteltelen volt, túl gyors és Holly néha eléggé idegesített.
Voltak jó és izgalmas részei, de nem lesz kedvenc. Talán majd az író egy másik könyve jobban megfog. :)

Ez a könyv tényleg csak arra jó, hogy az ember „olvasson valamit”. Kifejteném kicsit bővebben: vízforralóra várakozás, sorbanállás és egyéb másféltől hat és fél percig tartó üresjáratok közben olvastam a telefonomon, és ideális volt, hogy ezen várakozási idők végén semmi de semmi fájdalmat nem éreztem azzal kapcsolatban, hogy el kell tennem a zsebembe és nem olvashatom most tovább.

A történet nagyon gyenge, a jellemrajzok még gyengébbek, a fogalmazás és a stílus még annál is gyengébb, a fordítás pedig rátesz még néhány lapáttal… Azért lett végülis másfél csillag, mert éppen azon a határon autózott a könyv, aminél még továbbolvastam, hogy na, legyen azért meg alapon.

Koontz-zal már sokat próbálkoztam korábban, de most megint jó ideig nem fogok. Egyszerűen nem fog meg, nagyon tucat, délutánisorozatos hangulata van az eddigi összes általam olvasott könyvének.

Mikor egy könyv cselekménye egyáltalán nem izgalmas vagy érdekes muszáj letennem. Bocsánat Koontz majd talán máskor

Ez volt az első könyv tőle. Már nem kifejezetten emlékszem rá, csak annyi maradt meg bennem, hogy kicsit abszúd volt, de azért tetszett.

Ezt már kétszer is olvastam. Másodjára, amikor kikölcsönöztem a Denevérlánytól, akkor nem emlékeztem rá, hogy már „megvolt” (nem a Denevérlány), de így is jó volt.

Életem első könyve volt az írótól. Talán 15-16 éves koromban olvashattam de akkor nagyon tetszett.
Most újraolvasva már kicsit megkopott a varázsa -főleg hogy azóta már olvastam pár Dean. könyvet és elég sok egy kaptafára épül fel- de ettől függetlenül tetszett.

izgalmas könyv… jobban indul sajnos, mint amivé válik.

Hosszú idő óta az első élvezhető Koontz regény, amit olvastam. Csak azért nem kapott 5 csillagot, mert volt pár nagyon idegesítő frázis a könyvben. Egyetlen kutya sem volt benne!!!!! Juhúúú! :)

Ez volt az első Dean R. Koontz könyvem magyarul és bár nem ilyenre számítottam, nekem nagyon tetszett. Érdekesen, izgalmasan vegyítette a misztikumot, természetfelettit egy létező pszichológiai tünettel, betegséggel és nem rontott az összképen a romantikus szál sem.