Az ​eljövetel 65 csillagozás

Dean R. Koontz: Az eljövetel

Molly és férje Neil özönvízszerű viharra ébrednek a kaliforniai hegyi városkában. A megállíthatatlanul zuhogó eső különös, ezüstös fénnyel ragyog, s furcsa szagot áraszt. Másnap estére megszűnik minden rádió, televízió és telefon összeköttetés. Áthatolhatatlan köd telepszik a vidékre, ami a mindaddig békés kisvárost szellem labirintussá változtatja. Az éjben különös, ijesztő zajok hallatszanak, a távolban pedig – az esőn és ködön át – titokzatos fények kavarognak és villognak a fák fölött. A világtól elvágott Molly, Neil és maroknyi csapata olyan dolgokkal találják szembe magukat, amelyek elől nincs menekvés.

Eredeti cím: The Taking

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Animus, Budapest, 2005
382 oldal · ISBN: 9639563668 · Fordította: Danyi Andrea

Kedvencelte 10

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
bokrichard
Dean R. Koontz: Az eljövetel

Újabb Koontz, és… Na de mondom időrendben: Elolvasom a fülszöveget, hú mondom, kecsegtető, érdekes téma- pipa. Elkezdem, minden bevezetés, fakszni nélkül jön az űrveszedelem – jól van bocsánatos. És akkor jön az a rész, amikor Ricsinek, aki nem prűd, meg ilyenek fennakad a szeme. Muszáj vagyok idézni, szó szerint: Az egzotikus aromák fűszeres illatai között Molly rájött, hogy az eső a spermiumok átható illatát ontotta magából.
Hinnye gondoltam, ennek a fele sem tréfa… Azon már meg se lepődtem, a csaj honnan veszi a viszonyítást. Na és innentől nem tudott más a fejemben járni, mint ez a… mondat.

És akkor a teljes kép, miután magamhoz tértem: érdekes téma, közhelyes, Pataki Attilás megoldás. Szörnyen kínos, időnként tényleg para, de annyira semmi egyediság nincs benne, nem úgy, mint ebben. És a vége… Nem is mondom tovább. Az, akit a ZS kategóriás katasztrófa/UFO vonal boldoggá tesz, csak rajta, én ezt most nagyon mélyre elteszem, hogy senki nem találja meg.

4 hozzászólás
>!
baluguru
Dean R. Koontz: Az eljövetel

Szerettem. Tetszett. Megint van kutya. Csak vége lett hirtelen vége, de az nagyon hirtelen. Legalább valami magyarázattal élhetett volna az író. De nem baj, így is jó és izgalmas.

>!
semmilyen P
Dean R. Koontz: Az eljövetel

Nos… Igen. Ennél nem sok rosszabb sci-fi-t olvastam még. Igaz, hogy a történet vontatott volt, érthetetlen, de legalább unalmas. Azt hittem sosem ér véget. A karakterek érdektelenek voltak, nem is igazán tudtunk meg róluk semmit sem. Egy fikció, hogyan is képzeli el az író a földönkívüliek eljövetelét. Aztán a végén utal rá, hogy talán nem is azok. Vagy ilyesmi. A kutyák jópofák voltak, de azon kívül, hogy csóválják a farkukat, nem sokat tudtunk meg róluk. Kik is voltak ők, tulajdonképpen?? Tényleg kutyák? Egyik-másik kutyus a kifelé nyíló ajtót befelé is ki tudta nyitni a mancsával, úgyhogy a fantasy címke illett is erre a könyvre. Meg aztán az a sok igen értelmes szülő, akik a bajban simán leisszák magukat és a gyermekeiket csak úgy védelem nélkül hagyják.
Mondjuk ami kiverte a biztosítékot nálam az volt, amikor a zombik is előkerültek. Ki jön még?? Chuck Norris??? Szóval ez kritikán aluli volt. Ennél csak jobbat tud írni Koontz!

>!
arsenal0522
Dean R. Koontz: Az eljövetel

Kedves Mr Koontz!
Azt kell, hogy mondjam, haragszom Önre.
Találkozásunk kezdetén el lettem kényeztetve talán olyan remekművekkel, mint a Téli hold, Idegenek, Rossz hely, vagy a Rejtekhely. És akkor hosszú idő után találkozunk egy izgalmasnak igérkező történet kapcsán – ami csalódást okoz.
Egyrészt nagyon felületesnek találtam, semmi leírás vagy izgalmas történetvezetés (mint pl az Idegenek-ben), nagyon alapjáraton megírt történet (amiben ráadásul sok helyen az Ősellenség köszönt vissza), és elsietett befejezés.
Elfogytak talán a jó ötletek, vagy gyorsan kellett megírni a könyvet? Ebből többet is ki lehetett volna hozni!

>!
Anó P
Dean R. Koontz: Az eljövetel

Elgondolkodtató, apokaliptikus regény. Bizony, féltem is időnként az olvasása közben. Sok benne a borzalom, a gonoszság, az idegenszerűség, a halál.
Ilyen lehet vajon a világvége?
De mégis van remény…én hiszem!

>!
Mary_J
Dean R. Koontz: Az eljövetel

Érdekes volt, volt benne minden… földönkívüliek, már már természetfeletti képességekkel rendelkező kutyák, világvége, új világ… Megszoktam, hogy Koontz nagyon-nagyon könnyed olvasmány, de ez most tőle is gyengécske volt, igaz olvastatta magát, de ez nem azért volt, mert annyira izgatott volna a történet egyszerűen szerintem pont ennyire telt az agykapacitásomból :D.
Egyből a közepébe csap már az elején, nem nagyon van semmi felvezetés, máris jön a furcsa eső, a furcsa érzések és hipp-hopp már kocsiba is pattantunk, csak mert miért ne.. de út közben legalább lesz „céljuk” a gyerekek összegyűjtése, de sok magyarázatot erre se kapunk, mert gyerekek, mert óvjuk őket…? Kielégítő magyarázatot, vagy elég érdeklődést a spekulációhoz nem kaptam, vagy csak nagyon összetákoltat.. remélem a következő azért jobb lesz.

>!
VERDI
Dean R. Koontz: Az eljövetel

Nagyon jó könyv.
Aki nem szerette annak nem.
De egy biztos a remény benne van, ami egy gyermek.
És az nem hanyagolható el.

>!
GoDach
Dean R. Koontz: Az eljövetel

Hagyta az író, hogy a fantáziám életre keljen és úttalan utakon járjon, majd egy mondattal lerombolta az egészet. Ez is egy jó könyv…

>!
plutyka
Dean R. Koontz: Az eljövetel

Mivel tudom, hogy tud jót is írni, ettől nem voltam odáig. Valahogy nincs rendesen kidolgozva, hiányzik belőle a lélek.


Népszerű idézetek

>!
Anó P

– Ma este talán minden lehetséges. Csodaország feneketlen mélysége ránt magával, de nincs Fehér Nyúl, hogy útba igazítson.
– Ha jól emlékszem, a Fehér Nyúl egyébként is megbízhatatlan vezető volt

>!
Anó P

Olyan kultúrában éltek, amely égett a vágytól, hogy földönkívüliekkel kapcsolatot teremthessen. Ez a vágy egy új hit alapkövévé vált, amelynek doktrínáit sokan jobban ismerték, mint a Miatyánk szövegét: Nem vagyunk egyedül… figyeld az eget… a válasz odaát van… A témát számtalanszor megfilmesítették, többek között Steven Spielberg és George Lucas is. Ezernyi film, tévéműsor és könyv született, amelyek mind arról igyekeztek meggyőzni a világot, hogy az új három királyok a tudósok, akik nem Betlehembe ügetnek teveháton, hanem mobil laboratóriumaikkal UFO észlelések helyszínére igyekeznek eljutni. És arról is, hogy az emberiség üdvözülése egy másik bolygóról érkezettek segítségével valósul majd meg.

>!
Anó P

Az eső monoton zúgása, a zenedobozok mániákus csörömpölése és az ismeretlen forrás majdnem tudatküszöb alatti pulzálása lassan zenei témává állt össze, amelynek nem volt egységes melódiája, de a tornácon történteknek rémisztő aláfestő zenét adott.

>!
Anó P

A tévében látta, hogy ezüstös-kék hó hullott a francia Alpokban, Colorado hegyeiben és Moszkva utcáin. Úgy festett tőle a táj, mint egy karácsonyi képeslap.
A Kreml kupolái és tornyai még sosem látszottak ilyen mágikusan szépnek. A csillogó sugárutak és plázák között mintha manók, koboldok és más tündéri alakok ugrándoztak, táncoltak volna, mint bolondos akrobaták. A szikrázó, kékes hó éteri szépsége azt sugallta, hogy ebben az egész különös jelenségben talán mégis van valami optimizmusra csábító.

>!
Anó P

A kutyák rendkívüli ösztönnel és megérzéssel ott sündörögtek, ahol leginkább szükség volt rájuk. A kilenc eb közül három – egy golden retriever, egy német juhász és egy skót terrier – a gyerekek köré gyűlt, hogy megnyugtassák és megvédjék őket.

>!
Anó P

Először Molly valamilyen kapcsolatra gyanakodott Render és a kutya között, ezért nem akarta elfogadni a virágot.
Aztán a kutyára nézett, és azt látta a szemében, amit minden állat szemében láthat az ember: bizalmat, erőt, alázatot és őszinteséget, a vágyat, hogy szeressék, és hogy ő is szerethesse gazdáját.
A kutya a farkát csóválta.
Molly megfogta a rózsa szárát, a kutya pedig elengedte a virágot. Molly látta, hogy a tüskétől vérzik az állat nyelve.
Azonnal Render jutott az eszébe, bár nem úgy, ahogyan ma este látta, hanem ahogy húsz évvel ezelőtt, az általános iskolában nézett rá: mániákus gyilkosként. Azután az áldozataira gondolt, különösen az egyikre, akinek Rebecca Rose volt a neve, és azon a délutánon Molly karjaiban halt meg.
Rebecca Rose, a szőke hajú, kék szemű, félénk kislány. Utolsó szavait fájdalomtól elcsukló hangon suttogta: Molly… van ott egy kutya. Olyan szép… milyen fényes!
A kutya Mollyt figyelte. Szemei titokzatosan fénylettek.
A rózsa tüskéjén ott csillogott a kutya vére.

>!
Anó P

Neil törte meg a csendet, amikor odaszólt Russell Tewkesnak:
– Átkozottul furcsa ez az éjszaka, egyik különös dolog követi a másikat. Jól esne egy ital. Van kiszolgálás?
Russell pislogott egy darabig, majd megrázta a fejét, mintha egész mostanáig transzban lett volna. – Ma nem kell fizetnetek, ingyen fogyaszthat mindenki. Mit kérsz?
– Kösz, Russ. Van dobozos Coorsod?
– Csak csapolt és üveges sört szolgálok fel, nálam ugyan nincs dobozos! Az alumínium Alzheimer-kórt okoz!

>!
Andrée P

A legtöbben még elfogadni sem tudják a valódi gonosz létezését; vagy legalábbis remélik, hogy elhessegethetik maguktól a pozitív gondolkodás segítségével, pszichoterápiás kezeléssel, vagy megszelídíthetik könyörületességgel. Ha nem képesek felismerni az engesztelhetetlen gonoszt saját fajtájuk szívében, és nem tudják megérteni hajthatatlan természetét, nem valószínű, hogy átlátnának azon tökéletes biológiai álcán, amilyenre az idegenek képesek.

132. oldal

>!
Andrée P

Eljött minden Halloweenek Halloweenje, hat héttel az igazi ünnep előtt, és nem volt szükség töklámpásokra, meg műanyag csontvázakra, hiszen az éjszaka már így is tele volt rémülettel és gonoszsággal.

141. oldal

>!
Andrée P

Egy olyan társadalom, amelyben az egyéneket empátia és együttérzés híján, kizárólag az önérdek mozgatja, nem juthat nagy magasságokba. A gonosz önmagát dönti a romlásba, és az ilyen fajok eltűnnek, mielőtt a csillagokba jutnának.

285. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Stephen King: A rémkoppantók
Stephen King: Végítélet
Stephen King: Rémálmok bazára
M. R. Carey: Kiéhezettek
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Stephen King: Rémautó
Stephen King: Titkos ablak, titkos kert
Stephen King: Álom doktor