A ​túlélő 40 csillagozás

Dean R. Koontz: A túlélő Dean R. Koontz: A túlélő

Joe Carpenter, egy repülőgép-szerencsétlenség során – 330 halott, nincs túlélő – elveszti a feleségét és két kislányát. Egy évvel a tragédiát követően, amikor már úgy érzi, csak öngyilkosság révén juthat ki élete romjai alól, találkozik egy titokzatos nővel. Rose azt állítja, ő is a lezuhant gép utasai közé tartozott, s túlélte a katasztrófát. Joe-t kétségek gyötrik. Lehet, hogy a hatóságok eltitkolnak valamit az áldozatok hozzátartozói elől? Elképzelhető, hogy nem csupán egy túlélő van? Rose talán tudja a választ. A férfi nyomozásba kezd, és szembe találja magát egy titkos szervezettel, amely bármire képes, hogy megállítsa a túlélőt, mielőtt nyilvánosságra hozhatná a katasztrófa részleteit.

Eredeti mű: Dean Koontz: Sole Survivor

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Szukits, Szeged, 2001
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639344923 · Fordította: Szántai Zsolt
>!
Szukits, Szeged, 1998
378 oldal · ISBN: 9639151327 · Fordította: Szántai Zsolt

Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Haspók
Dean R. Koontz: A túlélő

Egyik legizgalmasabb Koontz könyvek közül való ez is.
Egy repülőgép-szerencsétlenségben elveszti családját a főszereplő, John Carpenter és nehezen veszi rá magát az életre, de aztán megcsillan a remény és innentől kezdve bennem is megfogant a pozitív végkifejlet utáni vágy..

>!
TeveLaci
Dean R. Koontz: A túlélő

Nagyon izgalmas könyv.

A könyv elején Joe Carpenter ki van borulva, mert egy repülőszerencsétlenségben elvesztette a családját.
Aztán furcsa dolgokat vesz észre (vagy vetetnek észre vele) sokasodnak a titokzatos, megmagyarázhatatlannak tűnő események…
Bár a végét egy kicsit fantasztikusnak éreztem, de azért minden szépen a helyére került, és összességében nem rontott a könyvön még az se, hogy a titkos emberkisérlet (mivel ott van az első borítón így nem leplezek le vele semmit ) Koontz egyik gyakran visszatérő fő témája.
(A másik gyakori fő téma az őrült sorozatgyilkos. )

Koontz stílusa nagyon egyedi, részben, ahogy megfogalmazza a dolgokat (a környezet leírása és a szereplők érzései nagyon szépen vannak megfogalmazva, szinte már költői ahogy egyes dolgokat leír ) részben a kicsit morbid humora és a sok könyvében előforduló társadalomkritika (sokszor ez a 2 keveredik) miatt.

Aki el akarja olvasni, olvasás előtt még véletlenül se olvassa el a fülszöveget,
mert gyakorlatilag az egész könyvet leírják benne röviden.
Én az első borítóról is kihagytam volna a cím köré írt szövegeket…

>!
Szédültnapraforgó
Dean R. Koontz: A túlélő

Rossznak nem mondanám, de számomra a misztikussága miatt a jótól messze van. Nálam ez egyszer olvasható mű. Ettől eltekintve jöhet a következő Koontz:)

5 hozzászólás
>!
Andrée P
Dean R. Koontz: A túlélő

Furi egy könyv, de izgalmas!
Életunt fickó, kormánykísérlet, kislány, a már szinte „szokványos” séma, de mégis más.
A természetfeletti cucc dobott rajta egy elég érdekeset! Talán ez volt az első könyv, ahol „szellemes” dolgokról is és természetesen az emberek által kreált szörnyekről is olvashattam egy könyvben Koontztól. Nagyon jól hozta össze a kettőt egy könyvbe.
Nekem tetszett!

>!
Danadia
Dean R. Koontz: A túlélő

Jó könyv volt, izgalmas, érdekes, tele szinte költői táj- és helyzetleírásokkal (köszönet a fordítónak). Viszont nem tetszett, hogy majdnem végig csak a rejtélyről szól, és az utolsó pár oldalon foglalkozik a megoldással/a visszatekintéssel/a magyarázattal. A legjobban pedig azt hiányoltam, hogy az utóhatásokról szinte semmi szó nem esik.

>!
atr0p0sz
Dean R. Koontz: A túlélő

Már megint a kormány. De legalább a jól megírt könyvekből való. :)


Népszerű idézetek

>!
Szédültnapraforgó

Adj esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után.

19. oldal

2 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó

Persze a remény éppen ezért veszélyes: felemeli az embert, édes érzésekkel balzsamozza, aztán elereszti és magára hagyja. Minél feljebb visz, annál megsemmisítőbb a zuhanás. A remény hiánya azonban talán még ennél is borzasztóbb.

247-248. oldal

>!
Szédültnapraforgó

A valóságtabletta keserű gyógyszer, de megakadályozza a remények elvesztése utáni összeomlást.

250. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Nina élete fontosabb volt számára száz, kétszáz, ezer ember életénél. Akár ölni is képes lenne érte, ha rákényszerítik. Bárkit meggyilkolna, aki az útjába áll. Akárkit megfosztana az életétől, csak elérhesse a célját.
Szembekerült az örök dilemmával. Az ember elfogadja ugyan, hogy egy nagyobb közösséghez tartozik, amelynek minden tagja egyformán fontos, ám ha a halállal kell szembenézni, már csak a saját személye, a családja számít. Önzés? Inkább emberi tulajdonság.

282. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Nagyon sok gyilkosságra az adott okot, hogy az áldozat tudott valamiről. Egy túlságosan jól informált ember pedig veszélyesebb lehet, mint egy fegyveres.

103. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Amikor pénzbevételről van szó, a bankok olyanok, akár a nagyteljesítményű porszívók, ám amikor fizetniük kell, akkor úgy működnek, mint az eldugult vízcsapok.

106. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Az apák között csak néhány olyan akadt, aki megnyílt; a férfiak inkább befelé fordultak, és szent ereklyeként megőrizték a fájdalmukat. Joe szeretett volna azok közé tartozni, akik képesek kibeszélni magukból a kínt, ám lehet valami a hímneműek szervezetében vagy lelkében, ami megakadályozza az ilyesfajta kitárulkozást.

109. oldal

>!
Szédültnapraforgó

– Nem mi irányítjuk a sorsunkat. Utasok vagyunk csupán a vonaton, nem mi vezetjük, hiába hisszük azt, hogy mi állunk a masiniszta helyén.

126. oldal

>!
Szédültnapraforgó

A gyermek halála az élet valamennyi szakaszában természetellenes, az okait, a szörnyűség mögött rejtőző isteni szándékot egyszerűen lehetetlen felfogni.

137. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Vannak ártatlan dolgok, amelyek a megszokott környezetükön kívül félelmetessé válnak – az ember megretten, ha egy ködös éjszaka, egy sötét sikátorban vigyorgó bohócot lát.

145. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: Inferno
Arthur Herzog: Étvágy
Arthur Herzog: Hőség
James Rollins: Az Éden oltára
William Gordon: Gyilkos ösztön
Stephen King: Állattemető
Stephen King: A holtsáv
Stephen King: Christine
Ira Levin: Rosemarynek nagyfia van
Dan Wells: Nem akarlak megölni