A ​Hold fényénél 31 csillagozás

Dean R. Koontz: A Hold fényénél

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dylan O'Conner, a tehetséges fiatal festő és autista öccse Shep, egy művészeti fesztiválra utaznak, amikor egy út menti motelben valaki rájuk támad, s egy ismeretlen anyagot fecskendez Dylan ereibe. Az idegen csak annyit mond neki, hogy ha szerencséje van, az anyag jó irányba fordíthatja a sorsát, ám meg is ölheti. Ráadásul menekülnie kell, mert megtudja, hogy hamarosan a nyomában lesznek az anyag hordozóira vadászó ellenségek. Dylan és Shep hamarosan találkozik a csinos humoristanővel, Jillian Jacksonnal, aki ugyancsak kapott a szerből. Együtt menekülnek mindent látó üldözőik elől, miközben mindkettejükön egyre furcsább tünetek mutatkoznak. Szárnyak százainak suhogása, gyertyák lobogó fénye kíséri őket útjukon…

Eredeti cím: By the Light of the Moon

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Animus, Budapest, 2004
480 oldal · ISBN: 9639563102 · Fordította: Danyi Andrea

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
bokrichard
Dean R. Koontz: A Hold fényénél

Eldöntöttem korábban, hogy Dean R. Koontz nálam valamiért egy másik kategóriába kerül. Egy olyanba, ahol egyéni elbírálást kap, nem fogom más hasonló címkéjű és témájú könyvhöz hasonlítani. Mert valahogy soha nem azt kapom, amit akkor várok, ha ezt teszem. Elkezdtem egy kihívás miatt a lehető legtöbb könyvet elolvasni tőle, és a nyár főként erről fog szólni. Valahol el kellett kezdeni és én itt kezdtem. Meglepően pozitív élményekkel.
Nagyon jó alapötlettel operál az író, elég rejtélyes, elég dinamikus, elég para. Ehhez képest amit kaptam, nagyon nem az. Egyáltalán nem horrorisztikus, sőt! A karakterek rendkívül szerethetőek, a párbeszédek nagyon frappánsak, szellemesek, viccesek, sokszor nevettem is egyes szituációkon. Az első felében kifejezetten azt éreztem, mintha egy kép nélküli képregényt olvasnék, a kialakult helyzetek sokszor ehhez voltak hasonlatosak, itt sokszor belefeledkezett az író ebbe a jólétbe, és túlhúzta ezt, mint a rétestésztát. A második felére azonban bepörögtek az események, sok üldözés és kaland között nehezen tudtam letenni eddigre a könyvet. Külön dicséret annak is, hogy Shep karaktere zseniális lett. Látszik, hogy valahonnan ismeri az autizmust az író, vagy csak az alapos háttértanulmány, mindegy, a lényeg, hogy precíz, pontos képet fest le róla.

Szóval nagyon tetszett, érdemes volt elolvasni (biztos nem minddel járok majd így, de egye kutya), és örömmel fogom folytatni a kitűzött célt.

>!
Anó P
Dean R. Koontz: A Hold fényénél

Valaha már olvastam ezt. Az eleje nagyon durva és időnként valóban horrorisztikus.
Az autistákat az író nagyon ismerheti, talán van ilyen ismerőse/családtagja is, akit volt alkalma alaposan megfigyelni, mert Steph iszonyúan élethű.
Amikor a két főhős egyre inkább rájön, kikké váltak és mire képesek, már nem félnek annyira és nem olyan kiszolgáltatottak, ettől fogva „enyhülnek” a szörnyűségek, főleg, ahogy egyre jobban megtanulják használni és fejleszteni képességeiket (pl. repkedés, térhajlítás). Amíg az utóbbira csak Stephen képes, bizony eléggé ki vannak szolgáltatva neki. A végére viszont igazi hivatástudata támad a „beoltott” zseniknek, rájönnek, mi is a dolguk a világban – ekkor már egy tévéfilmre emlékeztet az egész, ahol tudod előre a végét és nem is aggódsz különösen.
De vajon hova vitte Stephen Proctort?

>!
Alumni
Dean R. Koontz: A Hold fényénél

Koontz ezúttal a romlott tudós, a természetfeletti képességek és események, a titokzatos ellenség elől 1-2 napig történő feszült menekülés, a javíthatatlanul optimista és jámbor főhős ízeket turmixolta össze koktéljába. Üdítő újdonság Jillian temperamentumos, csipkelődő természete; remek párbeszédek olvashatók közte és Dylan között. A cím semmitmondó, és a sztori is nyom nélkül hagyja el szervezetedet, miután letetted a könyvet. De legalább szórakoztató.

>!
Fairymysz 
Dean R. Koontz: A Hold fényénél

Izgalmas, fordulatos, igazi Koontz könyv. Egyik rejtély a másik után követi egymást a történetben, miközben Dylan, Shep és Jilly egyre inkább megismerik egymást, egyre jobban egymásra vannak utalva és együtt tanulják meg az új képességeiket, amiket az őrült tudósnak köszönhetnek.
A könyv végéig kitart a feszültség, de közben egyre több dolgot tudunk meg a múltról, jelenről és a jövőről.
A szereplők szerethetőek, Dylan előtt meg le a kalappal, mert nem mindenki vigyázna így az autista testvérére.

>!
Lyria8
Dean R. Koontz: A Hold fényénél

Remek kis hétvégi olvasmány volt. Nem csalódtam Koontzban. A regény szereplői szerethetőek és a gonosz sem volt annyira borzalmas, bár igazából nem volt részletesen bemutatva. Nem tudom miért vált ilyenné. Szerettem volna róla többet tudni. Valójában szinte csak 3 szereplős a könyv+ 2 mellékszereplő, a többi csak töltelék, de így is rendkívül izgalmasra sikeredett.


Népszerű idézetek

>!
Andrée P

– Ingyom-bingyom táliber.
Jaj de rossz a hányinger – gondolta Dylan.

32. oldal

>!
Andrée P

– Kik maguk, aranyom?
– A rendőrségtől jöttünk – füllentette a lány.
– Hol van az egyenruhájuk?
– Titkos ügynökök vagyunk – mondta Jilly, de nem ajánlotta fel, hogy bemutatja a jelvényét.

128. oldal

>!
Andrée P

– Mindig szuper csapat voltunk, mármint én meg Shep – mondta Dylan.
– Csapat? Milyen csapat? Ti ketten még egy háromlábas zsákban futás versenyt sem bírnátok ki anélkül, hogy ne valakinek a fején landolnátok.

170-171. oldal

>!
Andrée P

– Innenoda – ismételte meg Shep –, az itt, ott van, az ott meg itt, és mindenütt ugyanott van, ha tudod, hogyan kell elhajlítani.
– Elhajlítani? Mit?
– Az itt-et oda, egyik helyet a másik felé, innenoda.

256. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Harris: A vörös sárkány
Thomas Harris: Fekete vasárnap
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Stephen King: Tortúra
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Stephen King: Halálos árnyék
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Stephen King: Éjszakai utazás
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Edgar Allan Poe: Elbeszélések