A ​bosszúálló 21 csillagozás

Dean R. Koontz: A bosszúálló

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A népszerű regényíró, Cullen „Cubby” Greenwich új könyve elsöprő sikert arat – leszámítva a rettegett kritikus, Shearman Waxx gonosz és epés megjegyzéseit. Cubby azt vallja: tenni kell az ilyen rosszmájú bírálatokra, s nem is akar mást, csak megnézni magának ezt a titokzatos remetét, akinek egyetlen szava karriereket, életeket tesz sínre, vagy tör derékba. Shearman Waxx azonban kicsit sem olyan, amilyennek az író képzeli. Azt ugyanis még álmában sem gondolta volna, hogy egy könyörtelen és engesztelhetetlen szociopatával fogja szembetalálni magát. És amikor úgy tűnik, már nem lehet tovább feszíteni a húrt, Cubbynak és kis családjának újabb mindenre elszánt ellenfele akad: Shearman anyja.

Dean R. Koontz ütős, de a humort sem nélkülöző regénye felejthetetlen mese arról, milyen vékonyka, könnyen felfeslő szálakból szőtték életünk szövedékét.

Eredeti mű: Dean R. Koontz: Relentless

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Animus, Budapest, 2010
382 oldal · ISBN: 9789633240236 · Fordította: Molnár Edit

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
wolfy27
Dean R. Koontz: A bosszúálló

Nagyon szeretem Koontz könyveit, mert nagyon meg tudja fogni az ember lelkét és az olvasó átérzi a szereplők félelmét és kiszolgáltatottságát a könyveiben. A másik, amiért odavagyok a könyveiben a különc szereplői, a Boom család fantasztikus volt :)

Szerintem ez volt az egyik legfélelmetesebb könyve, és ami nagyon meglepő, az elején féltem a legjobban, mikor még jóformán nem is történt semmi… Végig érdekes és izgalmas volt, a vége pedig egy hihetetlen nagy pofon volt.

Egyetlen hibája van szerintem a könyvnek, ami igazából nem is Koontz hibája, hanem a kiadóé… a fülszöveg… mi a fenéért kell az utolsó harminc oldal csavarját lelőni benne? Már a 20. oldaltól a gonosz öreg nénitől rettegtem, pedig még egy szó se esett róla… vártam, hogy mikor bukkan fel sátáni rikácsolás közepette, aztán csodálkoztam, hogy nem jött. A könyv hibátlan lenne, ha az ember a nyomi fülszövegből nem tudná, hogy nem is Waxxtól kell félni…

1 hozzászólás
>!
bernacke
Dean R. Koontz: A bosszúálló

Az író körülbelül olyan stílusban írta ezt a „horrort” , mintha valami könnyed családi történetet mesélne el. Jó alapötlet, nagyon pocsék ábrázolás. Ha paródiának szánta, annak talán elmegy. Feszültséget még az elején egy jelenetben találtam, olyan 4 oldalon keresztül.

>!
Balázs_Erőss P
Dean R. Koontz: A bosszúálló

Minden Koontz-rajongó, nagy ívben, messzire kerülje el! Aki olvasta a korábbi igazi sikereit, az ebben csak csalódni fog. Leginkább azért, mert minden 30-40 lapon felrémlik a régi stílus, majd gyorsan a kreténségbe fullad, és ez kiábrándító. Ha van időd és hozzájutsz, valamint borzongásra vágysz, inkább olvasd el a „Rejtekhely”-et, a „Rossz hely”-et, a „Virrasztók”-at, vagy az Éjfél"-t.

2 hozzászólás
>!
Alumni
Dean R. Koontz: A bosszúálló

Nemcsak A bosszúálló-ra, Koontz számos másik művére is vonatkozik, amit most írok.
A magam részéről nem tudom a műfajában (horror, thriller, krimi) komolyan venni ezt a gyermeki és gyermeteg naivitást, ami belengi az egészet. Pozitív szereplői tündérien jóságosak, és ez briliáns kontrasztot jelentene, ha hirtelen beütne a brutalitás. De nem üt. Az antagonista ábrázolását komikus vonásokkal rontja el. Sőt, eleve „az őrült kritikus bekattan” helyzet is elég komolytalan.
Az erőszak aktusának leírásától idegenkedik Koontz, helyette gyerekmesébe való, totál hiteltelen/hihetetlen eseményt dob be, és persze (majdnem) mindig happy enddel operál.
Tényleg nem értem, miért horrornak, thrillernek adják el/értékelik a regényeit, amik elképesztően könnyed, „kertvárosi idill”-stílusban íródnak, és gyakran komikus elemeket tartalmaznak.
Mérsékelten borzongató tévéfilmként peregnek a fejemben, 13 éves alsó korhatárral.
A halottlátó-ból készült filmadaptációnál – mely tökéletesen visszaadja a regényt – sem véletlenül írja az imdb, hogy „misztikus, fantasy, vígjáték”.

>!
baluguru
Dean R. Koontz: A bosszúálló

Majdnem a kedvenceim közé került. Aztán mégsem, mert a befejezés ismét egy oldalon meg lett oldva és nem ezt vártam. Szerintem a könyv jó. Tényleg van benne olyan rész amit én sem értek, miért is került bele, de maga a történet jól kitalált. Le kell szögezni a legújabb Koontz regények közül ( A szerzetes, A védelmező, A legsötétebb éjszaka) magasan a legjobb. Persze tényleg nem ér fel a Virrasztók, A Rossz hely vagy éppen az Idegenek szintjére.


Népszerű idézetek

>!
Lanore P

Istennek van humorérzéke. És mivel egy ilyen csodálatos világot teremtett nekünk, joggal várja el tőlünk, hogy még a legborongósabb napokon is találjunk okot a nevetésre.

>!
Lanore P

Lehet, hogy a gonosz önmagában fáradhatatlan, ezt készséggel aláírom. De a szerelem és a barátság is fáradhatatlan. A család is fáradhatatlan. A hit is fáradhatatlan. Az emberi lélek is. A szív pedig még a legfáradhatatlanabb erőt, az időt is felülmúlja, sőt, akár le is győzi.

>!
Nusejka_Sentellion

Az elmúlt napok történései ráébresztettek, hogy az igazság paradox és mindig bizarabb, mint a fikció. Két lehetőség van: vagy azért találunk ki történeteket, hogy eltereljük a figyelmünket a világról – és ezzel együtt a dolgok valódi természetéről –, vagy azért, hogy magyarázatokat kreáljunk magunknak a világ működéséről. De az igazságot, ami tőlünk függetlenül, csak úgy van, nem tudjuk kitalálni. Az igazság mindig megrendítő, ezért is söpörjük oly gyakran a szőnyeg alá. Nem szeretjük a nagy meglepetéseket, ezért a szokványosat, a kényelmeset, az egyszerűt, a kellemeset részesítjük előnyben.

108. oldal

>!
Nusejka_Sentellion

– Ő volt az?
– Nagyon úgy hangzott.
– Meglátott minket. Tudja, hová megyünk.
– Nem. Az időzítés csak véletlen volt.
– Akkor miért hívott?
– Előadta a pszichopata gyilkosok szokásos műsorát.
– Műsorát?!
– Tudod. Össze-vissza handabandázott, hogy mit fog csinálni velünk.
– És mit? – rukkolt ki a kérdéssel Penny rövid hallgatás után.
– Dumbo, Cincin lovag, Pisztácia – sandítottam hátra Milo felé.
– Úristen! – nyögött fel a gyerek.
– Jól van, jól van! Azt mondta, hogy kivágja a szíved, és megeteti anyáddal. Most boldogok vagytok? Hm?
– Ne félj, Milo – mondta Penny. – Én aztán nem fogom megenni.
– És mit mondott még? – firtatta Milo.
– Hogy anyád szívét is kivágja, és megeteti velem.
– Ez a pacák – állapította meg Milo tényszerűen – tisztára be van kattanva.

>!
baluguru

Hiszen józan ítélőképességünk elsődlegesen a tapasztalatainkból merítkezik, ezek vezérelnek a fontos döntések meghozatalánál. Engem arra tanított meg a múltam, hogy minden pillanatot maradéktalanul ki kell élveznünk, mert soha nem tudhatjuk, mennyi van még hátra. Azonban nem mindig azt a tanulságot vonjuk le a múlt tapasztalatiból, amit kellene. Én azt szűrtem le, hogy haragot mindig el kell fojtani, vagy humorral kell közömbösíteni. Nem tettem különbséget a méltatlan és a jogos harag között. Elfogadtam azt az általánosítást, hogy a harag erőszakot szül, és meg sem fordult a fejemben, hogy jogos felháborodásból táplálkozó düh, amelyet nem ideológia fűt, az igazságosság eszköze lehet, és természetes válasz a gonoszságra.

163. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Rose: Sikíts értem
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Karen Rose: Gyilkolj értem
Dan Wells: Szörnyeteg úr
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Stephen King: A két halott lány
Donald James: Vadim