Egy ​másik hely 80% 49 csillagozás

Imádtam.
Ez a könyv sokféle műfaji sajátosságot hordoz: sci-fi, thriller, horror, kalandregény. Mindent a megfelelő mértékben tartalmaz, és nagyon izgalmas, fordulatos történet kerekedett ebből az egyvelegből. Apa és lánya, és az öreg tudós nagyon szimpatikus karakterek, a kislány a szívemhez nőtt. Párhuzamos világokban utazni igazi kaland, és az azokban a világokban tapasztaltak egyszerre elgondolkodtató társadalomkritikák is. Nagyon jó kikapcsolódás volt olvasni, Dean Koonzt újabb kiváló történetet alkotott meg.

Minden univerzumban van jó és rossz, és tudjuk, hogy a jóakarat győzedelmeskedik, de az oda vezető út az, ami szórakoztatóvá és izgalmassá teszi őket. Ez az ismerős, (néha az ismerős kényelme az, amire szükségünk van, különösen ezekben a zavaros és zaklatott időkben) de szokatlan „terror” mese – egyfajta párhuzamos dimenzió, ami az alternatív univerzumok installációját próbálja a karakterek köré vetíteni, ugyanakkor megőrizni a hangulatot az összetett világ érzelmi következményeiről. A „kulcsot mindenhez látványa” elemeli a művet a földhöz ragadt realitástól, s ad valami olyan esztétikailag újszerűt, ami az olvasókat közelebb hozza a „valósághoz”. A párhuzamos világok ötlete oly sok lehetőséget kínál az eredetiségre, hogy amikor olyan kezekbe kerül, mint Koontz, nehéz elképzelni, hogy nem szórakoztat. De ezúttal valahogy így volt. A totalitárius társadalom, az utálatos gonosztevő, az apa-lánya kapcsolat, – (ahol a lány /véleményem szerint/ túl koraérett) – itt elszalasztott lehetőségnek tűnt. Ezért azt javaslom, hogy csak élvezzük az „utazást”, amely olyan szórakoztató, mint egy nagy költségvetésű film, amit soha nem fognak bemutatni.

„A regényekben mindig mindenki felkészül a legrosszabbra, ami soha nem következik be. Amikor a talpraesett lány vagy a merész főhős meghal, akkor vagy rossz a könyv, vagy mélyebb jelentősége van a dolognak. De senki nem akar rossz könyveket olvasni, és akik mélyebb dolgokra vágynak, azok sem ragaszkodnak ahhoz, hogy minden történetben megtalálják.”

Az a véleményem, hogy Dean Koontz egy roppant rokonszenves lelkivilágú ember. Árad belőle valami megfoghatatlan optimizmus, ami még a legfélelmetesebb regényeit is élvezetes élménnyé teszi. Az Egy másik hely nem csapja földhöz az olvasót, nem zsigereli ki lelkileg, ellenben iszonyú izgalmas, fantáziadús és lebilincselő.

Ebben a történetben egy apa és lánya kalandjait követhetjük végig a párhuzamos univerzumokban. Mint később kiderül, nem egészen véletlen folynak bele ebbe a rettenetes, mégis mindent felülmúló eseménysorozatba. Ezernyi veszély leselkedik rájuk, a saját világukban ugyanúgy, mint a multiverzum végtelen lehetőségeiben. A túlélésen kívül más céljuk is van: megtalálni a kislány rég elveszett édesanyját, és újra egyesíteni a családot.

Remekül összeszedett, szoros keretbe foglalt regény, felesleges vakvágányok nélkül. Tempója konkrétan halálos, a téma lenyűgöző, a kidolgozás pedig majdhogynem tökéletes. Előre sejteni lehet, a végén mindenki elnyeri méltó jutalmát, de ez egy hajszálnyit sem vesz el az élvezeti értékéből. A frappáns megfogalmazás, a humor és a bölcsesség pont megfelelő elegye, valamint a történet sodra gondoskodik róla, hogy az ember remekül szórakozzon olvasás közben.

Az Egy másik hely egész egyszerűen egy remekbeszabott kalandregény. Kikapcsolódásra, feltöltődésre aligha tudok jelenleg elképzelni jobbat. Beszippant, átránt egy másik világba, ahol minden lehetséges, és bármi megtörténhet. Ahol a jók és a rosszak vívják életre-halálra szóló küzdelmüket. Ahol a valóság és a fantázia határa összemosódik. Én nagyon szerettem. Kellenek az ilyen mesék, jaj, de nagyon kellenek!

Eredeti bejegyzés a blogomban:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2022/02/dean…

Ez volt az első könyvem az írótól. Nagyon izgalmas volt,ahogy apa és lánya világok között „ugráltak” egy kütyü segítségével,nem tudva,hogy éppen mi vár rájuk odaát. A rossz fiúk is a nyomukban vannak,akik mindenáron meg akarják szerezni ezt a szerkezetet.
Végigizgultam a szereplőkkel a történéseket,szorítottam nekik,hogy el tudjanak menekülni az adott világból,ha éppen egy szörnyekkel teli helyre csöppentek.
Mindenképp olvasok még az írótól.

Izgalmas volt, sodró lendületű, egy percig sem unatkoztam. Párhuzamos világok között utazgatnak szereplőink, bár inkább kényszerből, mint önszántukból. Mindig van jobb és rosszabb hely is, mint ahol élünk, és ezt meg is tapasztalják szereplőink, de a hangsúly nem a multiverzum felfedezésén van, így bánatomra csak egy-két világba nyerhetünk betekintést.
Falkirk egy igazi pszichopata, nagyon jól képviselte a gonosz szerepet.
Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni, szerintem a mindössze tizenegy éves Amity túl talpraesett és okos, vagy inkább okoskodó volt a korához képest, sokszor még a felnőtteknél is jobban tudta, hogy milyen helyzetben mit kell tenni.

Jókor olvastam,mert tetszett,még a nyilvánvaló hibái sem zavartak.
Izgalmas és feszültséggel teli történet. Egy apa és a lánya,akik lehetőséget kaptak a párhuzamos világok megismerésére,ebből kifolyólag pedig menekülés a gonosz elől.
Amity egyáltalán nem volt szimpi. Ha nem tizenegy éves lett volna,hanem tizenhat azt mondanám,hogy egy belevaló csaj,de így…tudálékos,koravén kiscsaj.
Az írótól még nem olvastam,de úgy érzem elő kell szednem még pár könyvét.

Szerettem volna, ha tudom szeretni ezt a regényt, csak éppen nem tudott nem eszembe jutni, hogy hasonlót mennyivel jobban írt már Blake Crouch. Meg, Koontz tipikus cselekményelem is több van benne, amitől több minden is kiszámítható lett a történetben.

Tulajdonképpen kétféleképpen nézek most vissza erre a regényre. Egyrészt, én családegyesítő történetnek is olvastam. Jeffy és Amity egy őket szerető Michelle-t keresnek, míg egy Michelle keresi őket egy másik életben. Ok, zavarosan hangzik. A történetben több idősík van – spoiler Minden disztópia és futurisztikus elem mellett, ez annak a története, hogy egy családnak össze kell tartania. A szülőknek a gyerek mellett a helye, és nem szabad hagyni, hogy a családot szétzúzza egyéni becsvágy és érdektelenség.

Közben meg mégiscsak párhuzamos világokkal operáló akció sci-fi. Van ügynök, aki a technikát akarja, és ezért a nyomukban van. Vannak világok, ahol már a mienkből nézve élhetetlen viszonyok uralkodnak, legyen az egy mesterséges intelligencia, vagy egy hatalomra jutott szélsőséges párt miatt. Helyenként ötletes, de alapvetően olyan érzésem volt, hogy másban vagy éppen a szerzőtől már olvastam nagyon hasonlót, így annyira nem élveztem. A hajsza sem lett az igazi, nem éreztem a családot igazából veszélyben.

Magát a családot sem találtam különösebben érdekesnek. Tulajdonképpen ők teljesen átlagosak, bárkit a helyükre lehetne tenni. Semmivel nem válnak hőssé, csak éppen az ábrázolt világokban van egy zseni barátjuk, aki ezt hol jobban, hol kevésbé titkolta. Attól kellene együttérezni velük, hogy átlagemberek, akik csak boldogok akarnak lenni együtt? Az, ahogy Amity mániásan keres egy anyát, aki nem hagyja őt el, még bosszantott is. Van egy apja, aki mindent megtenne érte, de persze semmi nem elég. Jó, igazságtalan vagyok, el tudom képzelni, milyen seb lehet egy gyereknek, hogy az anyja maga mögött hagyja. De akkor se tetszett, ahogy Amity makacs, szenveleg és olyan könnyen elfogadja a gondolatot, hogy kell lennie egy Michelle-nek, akinek ő kell.
Ed az, akit leginkább meg tudtam kedvelni. A Michelle-világból származott verziót elsősorban. Ő a különleges ember a történetben, aki spoiler Túl szép és kényelmes, hogy igaz legyen, de legalább Ed hozott színt és humort a történetbe. A magabiztos, saját zsenialitásában biztos férfi beszólásai üdítően hatottak a szenvedésben megrekedt család mellett.

Jut eszembe, megint láthatjuk, hogy Koontz kutyás személy. Természetesen most is van házikedvenc – egy okos háziegér –, aki egyben gyakorlás egy golden kölyökhöz is, akit Amity a végére meg is kap. Meglepően sok Koontz-kötetben van jelen ilyen kutya, de ezért nem panaszkodom. Nekem is a goldenek az egyik kedvenceim, inkább csak mosolyogtat, hogy jön még egy Koontz-golden.

Mivel több világot is bemutat, több a leírás és fejtegetés is benne. Az akció rovására megy az is, hogy mennyire központi téma a család. Ez lassabb, körülményesebb Koontz-regény, ami egy-egy jelenetre tudja csak azt a borzongatást hozni, amit egykor a szerző tudott.

Vagyis, egynek elment, de attól messzebb van, amiért olvasni kezdtem a szerzőtől.

Koontz mindig olyan szerethető karaktereket ír, hogy már pár oldal elég ahhoz, hogy drukkoljak nekik és együtt érezzek velük. A negatív kataktereket pedig két sor után teljes szívből gyűlölöm. Egy újabb letehetetlen kalandot adott ki a kezéből, amely számomra túl rövid volt, több világot szerettem volna megismerni. Imádtam ezt a könyvet.

Stephen King rajongóként, már előre készültem, hogyan fogom majd jól lehúzni ezt a könyvet, mert már sokszor próbálkoztam, eddig nem igazán nyerték el a tetszésemet a művei.
Gondoltam adok egy utolsó esélyt.
Hát ez most nekem tetszett. A könyv felénél volt egy pont, ahol már kicsit soknak találtam, de utána visszabillent és végül is nagyon cuki történet kerekedett belőle.
Utazzunk világokon át, engedjük el magunkat, és keressük meg a legjobb énünket egy multiverzumban :)
Dean Koontz nekem sosem fog annyit jelenteni, mint King bá, de most jelentősen feljebb kúszott a ranglétrán. Mégiscsak tud jó sztorikat írni.
De messze volt egy olyan sztoritól, amiben benne az ember szíve lelke.
King bácsinál minden sorban érezni magát az írót is, és könyvei olvasása során, szinte megismered Őt magát is.

A szerző egy pörgős, izgalmas történetet írt, amiből a jó humor se hiányzott, mégsem élveztem. Ennek legfőbb okai a szereplők voltak, mindegyiket túl idealizáltnak, vagy túl sarkítottnak éreztem. Jeffy az ideális apa, Amity a majdnem 12 éves lány, aki bölcsebb mint Nesztor és jobban helyén van a szíve mint Akhilleusznak, persze emellett időnként nagy marhaságokat csinál. Főgononoszunkkal egyet értve én is idegesítő okostojásnak tartottam. A gonosz Falkirk egy hataloméhes, pszichopata gyilkológép, aki mások megkínzásáról ábrándozik folyamatosan, azonban szerintem, a személyiségétől idegen módon időnkét megmutatja, hogy jó humora is van. Maga a történet, a multiverzumos családegyesítés hosszabb kifejtést, több és jobban megírt érzelmet, élettelibb szereplőket érdemelt volna, itt az akciók között teljesen elveszett a lényeg.