A ​halott város (Frankenstein 5.) 80% 21 csillagozás

– Van egy ötletem…
– Neked mindig van valamilyen ötleted! Sőt neked mindig tucatnyi ötleted van! De éppen ezért mentem hozzád feleségül. Azért, mert látni akartam, hogy mikor, milyen érdekes elgondolással állsz elő. Na, most például mi jutott eszedbe?
– Azt hittem, a külsőm miatt jöttél hozzám. Meg azért, mert kedves és szeretetreméltó vagyok, ráadásul csúcsszuper teljesítményt nyújtok a hálószobában.
– Hát, ami a külsődet illeti… – húzta el a száját Carson. – Na, nem baj, azt szokták mondani, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél, akkor már jó. Ezt a mércét megütöd. Azt viszont el kell ismernem, a hálószobában tényleg remekelsz. A múltkor is milyen szépen kitakarítottad!

Jocko különben nagyon szereti a Kisasszonyokat, azt a mozifilmet. Jockónak az összes létező változata megvan! Szegény, aranyos Beth! Mindig meghal a kis drága! Ilyenkor Jocko nagyon szomorú, még sírni is szokott! Nem szégyelli ám, hogy sír. Ez jó sírás. Jocko úgy gondolja, meg kellene csinálni a Kisasszonyok legújabb változatát, amiben Beth nem hal meg. Jocko ezerszer is végignézné! Kivéve persze akkor, ha Johnny Depp játszaná Beth szerepét. Te ismered Johnny Deppet? Biztos nem. Egészen más körökben mozogsz… Jocko régebben nagyon, nagyon félt Justin Biebertől. Egy kicsit még mindig fél tőle. Aztán meglátta Deppet, és most tőle fél.

– Tudom, hogy szörny, de még vele sem akarok kegyetlen lenni. Velem már elég sokszor voltak kegyetlenek, nagyon jól tudom, milyen érzés az ilyesmi.
– Na látod, most úgy viselkedsz, hogy a nagymamád biztosan büszke lenne rád! – mondta Mr. Lyss.
– Viszont… félek – mondta Nummy.
– Nos, Őszibarack, egész álló nap féltél, nem? Féltél, és most mégis itt vagy, nem? Van egy-két hibám, nem tagadom, de eddig azért elég jól vigyáztam rád, nem?
– Egy csomó dolgot elloptunk!
– A szentségit, nem most mondtam, hogy van egy-két hibám?

Nummynak eszébe jutott az egyik történet, amit valamikor régen, nagyon régen a nagyi olvasott fel neki. A mese egy hercegnőről szólt, aki aranyat font a szalmából, meg egy gonosz kis emberről, aki megmutatta a hercegnőnek, hogy is kell ezt csinálni. A gonosz kis emberke nem ingyen segített: az elsőszülött gyermekét kérte cserébe a hercegnőtől. Nummy már nem emlékezett a hercegnő nevére, de abban biztos volt, hogy a gonosz kis embert Rumpelstiltskinnek hívták. Az ilyen neveket mindig megjegyzi az ember…

Álmaiban mindig másnak látta magát. Álmaiban filmcsillag volt. Gyakran George Clooney, időnként Ashton Kutcher, egyszer pedig Dakota Fanning. Így tudta meg, az álmaiban, hogy milyen lehet az, amikor mindenki szereti az embert. Nagyon, nagyon vágyott rá, hogy olyan csinos és sármos legyen, mint a filmszínészek. Még az sem érdekelte volna, hogy kire hasonlít, csak ne Johnny Deppre.
Jocko félt Johnny Depptől. Amikor rágondolt, reszketni kezdett a keze. Ilyenkor azok a csúnya ujjai dadogni kezdtek a billentyűkön, és a képernyőn egy csomó ostobaság jelent meg. Amikor ez történt, kénytelen volt levenni a kezét a billentyűzetről. Lassan lélegzett. Nyugalom. Higgadtság. Csak nyugi! Johnny Depp legalább ezer mérföldre van Rainbow Fallstól!

Minden muffin finom, de némelyik finomabb a többinél. Ezzel nem akarom megsérteni a kevésbé finom muffinokat, egyszerűen ez az élet rendje.

– Nyugi, Őszibarack. Erről most nem tehetsz.
– Nem?
– Éppen most mondtam, nem?
– De igen. Szóval nem?
– Mit nem?
– Hogy igen…
– Most mi van? – Mr. Lyss megrázta a fejét. – Egyébként nem tévedtünk el.
– Nem?
– Hát veled most is éppen olyan jól el lehet beszélgetni, mint eddig!

– Köszönöm, hogy nem öltél meg – motyogta.
– Szívesen…