A ​halott város (Frankenstein 5.) 21 csillagozás

Dean Koontz: A halott város

A kétszáz éves géniusz, a világuralomra törő Victor Frankenstein meghalt és elpusztultak rabszolgái is. Ám ő erre az eshetőségre is számított: a halála pillanatában életre kelt a klónja, aki folytatja a megkezdett munkát. Egy montanai kisváros mellett, egy elhagyatott hidegháborús telephelyen megteremti replikánsait, amelyek közkatonaként fognak harcolni a háborújában, majd létrehozza azokat a nanomutánsokat, amelyek őrült terve szerint fel fogják zabálni a világot.
A magát a Teremtő ellenpólusának képzelő tudós sötét szándékairól csak kevesen tudnak, és még kevesebben tehetnek kísérletet arra, hogy megállítsák. Csak Frankenstein legelső, misztikus lénnyé változott teremtménye, egy klónozott nő, egy biológiai kísérlet melléktermékeként létrejött zseni, egy autista kisfiú, egy fegyvermániás szekta hívői és két tapasztalt zsaru állnak a pusztulás útjába.
Vajon van a világnak jövője, ha csak ez a kis csapat száll szembe Victor Frankensteinnel?

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Szukits, Szeged, 2012
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634972471 · Fordította: Szántai Zsolt

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
baluguru
Dean Koontz: A halott város

Vége. Sajnálom, hogy Carson, Michael és Deucalion kevesebb szerepet kapott és a helyszínekből is elég sok volt, de ez nem vette el a kedvem. Vége. Pedig még olvastam volna, jó néhány részt. Egyértelmű kedvenc!

>!
Jabbagabba
Dean Koontz: A halott város

Az egész sorozat szájbarágós, logikátlan, fárasztó. Nem is értem, hogy nem született meg a tv-s verzió…

>!
Balázs_Erőss
Dean Koontz: A halott város

Hagytam magamnak pár napot, hogy egy picit higgadtan tudjak véleményt alkotni. Ez az öt könyv valójában három kellene hogy legyen. Csak az első, a negyedik és az utolsó részek azok amik méltóak a szerző korábbi hírnevéhez. (Az igazat megvallva a másodikra még csak nem is emlékszem, pedig azt is olvastam.)
Szóval, az ötödik, és egyben befejező könyv visszatért az Éjfél stílusához. Nem is a stílusához, hanem egy az egyben azt a történetet erőszakolta bele a Frankenstein-ciklusba. Ezt viszont elismerem, hogy ügyesen tette. Rajongóknak inkább a már említett könyvet ajánlom, azoknak pedig, akik belekezdtek ebbe a sorozatba, sok kitartást!

>!
Fairymysz
Dean Koontz: A halott város

Imádtam az egész sorozatot. Koontz bácsi megint nem okozott nekem csalódást. Nagyon megszerettem Carsont és Michaelt, Deucaliont. A sorozat ötlete nagyon jó volt, izgalmas, mindig jött valami új csavar.
Igen voltak benne gyengébb részek, de összességében ez egy igazán jó sorozat. Az egyetlen dolog, ami tényleg idegesített a sok ismétlés. Az ötödik kötethez érve, már nagyon untam hogy folyton a szánkba rágta Koontz, hogy mi történt korábban, mit művelt Frankenstein stb. stb.
De ez nem befolyásolja, hogy imádom a sorozatot. A végkifejlet pedig tetszett. Nem igazán erre számítottam, de a lényeg, hogy ismét győztek a jók. :D

>!
Voorhees
Dean Koontz: A halott város

Nagyon tetszett a pentalógia befejező darabja, és megérdemelte az öt csillagot. Kicsit keveselltem Carson és Michael szereplését, de nem ment a regény rovására, mivel az író itt sokkal több szereplővel operált, mint az első három könyvben. És a végén kiválóan rántja össze a szálakat. A 350. oldal környékén az volt az érzésem, hogy nem is fogja most befejezni, ennek ellenére egy nem túl katarktikus, de mégis kiváló végkifejletet adott. Ahelyett hogy túlcifrázta volna, egyszerűen oldotta meg, és ez így volt jó. Victos halálát mérhetetlen arroganciája és becsvágya okozta. Bár a Pénzember és az Elnök rokonítása azért kemény volt.
Jocko szereplése volt a legjópofább. Mikor kiszakadt Harker-ből, nem gondoltam volna hogy nagyobb szerepet kap később, de jó szál volt.
Továbbra sem tartom egy King szintű írónak, de ezzel meg a negyedik kötettel megközelítette King szintjét. Élvezetes és jó volt olvasni, és a kellő mélység is benne volt.

>!
Near 
Dean Koontz: A halott város

Még mindig azt mondom, hogy jobb lett volna ez három részben letudni. Kevesebb egy-egy fejezetig szereplő idegenekkel és akkor belefér bőven.
Ettől függetlenül szerettem, de elég ennyi. Bőven.

>!
Zoltán_Majernik
Dean Koontz: A halott város

Összecsapott lezárás, felszínes cselekmények. Koontz tudott ennél többet is.


Népszerű idézetek

>!
ggizi P

– Van egy ötletem…
– Neked mindig van valamilyen ötleted! Sőt neked mindig tucatnyi ötleted van! De éppen ezért mentem hozzád feleségül. Azért, mert látni akartam, hogy mikor, milyen érdekes elgondolással állsz elő. Na, most például mi jutott eszedbe?
– Azt hittem, a külsőm miatt jöttél hozzám. Meg azért, mert kedves és szeretetreméltó vagyok, ráadásul csúcsszuper teljesítményt nyújtok a hálószobában.
– Hát, ami a külsődet illeti… – húzta el a száját Carson. – Na, nem baj, azt szokták mondani, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél, akkor már jó. Ezt a mércét megütöd. Azt viszont el kell ismernem, a hálószobában tényleg remekelsz. A múltkor is milyen szépen kitakarítottad!

>!
ggizi P

Jocko különben nagyon szereti a Kisasszonyokat, azt a mozifilmet. Jockónak az összes létező változata megvan! Szegény, aranyos Beth! Mindig meghal a kis drága! Ilyenkor Jocko nagyon szomorú, még sírni is szokott! Nem szégyelli ám, hogy sír. Ez jó sírás. Jocko úgy gondolja, meg kellene csinálni a Kisasszonyok legújabb változatát, amiben Beth nem hal meg. Jocko ezerszer is végignézné! Kivéve persze akkor, ha Johnny Depp játszaná Beth szerepét. Te ismered Johnny Deppet? Biztos nem. Egészen más körökben mozogsz… Jocko régebben nagyon, nagyon félt Justin Biebertől. Egy kicsit még mindig fél tőle. Aztán meglátta Deppet, és most tőle fél.

>!
ggizi P

– Tudom, hogy szörny, de még vele sem akarok kegyetlen lenni. Velem már elég sokszor voltak kegyetlenek, nagyon jól tudom, milyen érzés az ilyesmi.
– Na látod, most úgy viselkedsz, hogy a nagymamád biztosan büszke lenne rád! – mondta Mr. Lyss.
– Viszont… félek – mondta Nummy.
– Nos, Őszibarack, egész álló nap féltél, nem? Féltél, és most mégis itt vagy, nem? Van egy-két hibám, nem tagadom, de eddig azért elég jól vigyáztam rád, nem?
– Egy csomó dolgot elloptunk!
– A szentségit, nem most mondtam, hogy van egy-két hibám?

>!
ggizi P

Nummynak eszébe jutott az egyik történet, amit valamikor régen, nagyon régen a nagyi olvasott fel neki. A mese egy hercegnőről szólt, aki aranyat font a szalmából, meg egy gonosz kis emberről, aki megmutatta a hercegnőnek, hogy is kell ezt csinálni. A gonosz kis emberke nem ingyen segített: az elsőszülött gyermekét kérte cserébe a hercegnőtől. Nummy már nem emlékezett a hercegnő nevére, de abban biztos volt, hogy a gonosz kis embert Rumpelstiltskinnek hívták. Az ilyen neveket mindig megjegyzi az ember…

Kapcsolódó szócikkek: Rumpelstiltskin
>!
ggizi P

Álmaiban mindig másnak látta magát. Álmaiban filmcsillag volt. Gyakran George Clooney, időnként Ashton Kutcher, egyszer pedig Dakota Fanning. Így tudta meg, az álmaiban, hogy milyen lehet az, amikor mindenki szereti az embert. Nagyon, nagyon vágyott rá, hogy olyan csinos és sármos legyen, mint a filmszínészek. Még az sem érdekelte volna, hogy kire hasonlít, csak ne Johnny Deppre.
Jocko félt Johnny Depptől. Amikor rágondolt, reszketni kezdett a keze. Ilyenkor azok a csúnya ujjai dadogni kezdtek a billentyűkön, és a képernyőn egy csomó ostobaság jelent meg. Amikor ez történt, kénytelen volt levenni a kezét a billentyűzetről. Lassan lélegzett. Nyugalom. Higgadtság. Csak nyugi! Johnny Depp legalább ezer mérföldre van Rainbow Fallstól!

>!
ggizi P

Minden muffin finom, de némelyik finomabb a többinél. Ezzel nem akarom megsérteni a kevésbé finom muffinokat, egyszerűen ez az élet rendje.

>!
ggizi P

– Nyugi, Őszibarack. Erről most nem tehetsz.
– Nem?
– Éppen most mondtam, nem?
– De igen. Szóval nem?
– Mit nem?
– Hogy igen…
– Most mi van? – Mr. Lyss megrázta a fejét. – Egyébként nem tévedtünk el.
– Nem?
– Hát veled most is éppen olyan jól el lehet beszélgetni, mint eddig!

>!
ggizi P

– Köszönöm, hogy nem öltél meg – motyogta.
– Szívesen…


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
Chuck Wendig: Vészmadarak
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Joe Hill: NOS4A2
Blake Crouch: A pokol kapujában
Stephen King: Állattemető
Stephen King: A ragyogás
Stephen King: Végítélet