Az ​idióta agy 2 csillagozás

Miben töri a fejét a szürkeállományunk?
Dean Burnett: Az idióta agy

Az ​emberek memóriája tényleg öntelt és egoista?
Az összeesküvés-elméletek és a babonák valóban az egészséges agy elkerülhetetlen hatásai?
Tényleg igaz, hogy az alkohol javíthatja a memóriát? *

Van egy jó és egy rossz hírünk. Kezdjük a rosszal: az agyunk, bármilyen fejlettnek is gondolja magát, alig bírja tartani a tempót a minket körülvevő világgal. Még azt sem érti meg, ha járművel utazunk, hanem a saját biztonságunk érdekében folyamatos rettegésben tart. Ráadásul egy nevet sem képes olyan hamar megjegyezni, mint a hozzá tartozó arcot. Túl későn jelez, ha degeszre esszük magunkat, és még az emlékeinket is hajlamos megmásítani csak azért, hogy jó színben tüntessen fel minket önmagunk előtt.
Most mondjuk a jó hírt: mindezekről, és sok egyéb agyi jelenség okairól is olvashatnak ebben a könyvben!

* Szerkesztő megjegyzése: kérjük, olvassa el a könyvet, mielőtt tesztelné ezt a következtetést!

Dr. Dean Burnett neurobiológus, tapasztalt oktató és… (tovább)

>!
Partvonal, 2019
376 oldal · ISBN: 9786155783487

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Arcturus
Dean Burnett: Az idióta agy

Dean Burnett: Az idióta agy Miben töri a fejét a szürkeállományunk?

Olvasás közben az a határozott érzésem támadt, hogy Dean Burnett inkább a tudománynépszerűsítő oldalon játszik szerepet – blogger, beszélt rádióban, stand-up comedy-s –, mintsem magukban a tényleges kutatásokban vesz részt. Volt olyan részlet, amiről pl. az én ismereteim szerint téves, vagyis azóta már megismert dolgokat írt, pl. az alvásról és annak szükségéről. Alapvetően követem az agykutatásról szóló híreket, olvasok a témában könyveket, és erről pl. ma már nemigen vannak kétségek, tudjuk, hogy maga az agy mit művel alvás közben, és miért van rá szüksége, noha Burnett azt mondja, nem tudjuk, és még csak a teóriák között sem említi a valóságot. Ezzel alapvetően nincs gond, a könyv 2016-ban íródott, ki tudja már, hány évvel korábban kezdte el papírra vetni, és nincs ember, aki tisztában lenne minden kutatás eredményeivel. Ahogy mondtam, ő maga inkább ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő, semmint a tényleges kutatásban résztvevő ember, és ez rendben is van.

A kötet ettől még érdekes, nagyon jó volt pl. a függőségekről szóló rész, erről ugyanis már olvastam korábban részletesen. Számtalan érdekességet és furcsaságot vonultat fel, egy-egy témára nem áldoz túl sok időt, és a nyelvezete is laza, humoros. Teljesen tökéletes azoknak a laikusoknak, akik szórakozva akarnak egy kicsit többet megtudni a saját agyukról. Írói stílusát Neil deGrasse Tysonéhoz tudom hasonlítani: vicces, laza, egy rakat hétköznapi példával él, használja és jól használja az iróniát. Ami deGrasse Tyson a kozmológiának és űrkutatásnak, az Dean Burnett az agykutatásnak.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2019/07/14/az_az_idiota_agyunk

>!
thpth
Dean Burnett: Az idióta agy

Dean Burnett: Az idióta agy Miben töri a fejét a szürkeállományunk?

A címe és a borítója alapján, bevallom őszintén féltem, hogy ez a könyv is csak egyfajta érdekességekre kihegyezett agyament agyalás lesz, kényszeredett poénokkal, szájbarágós stílusban.
Aztán mégsem az lett.
A stílusával egyáltalán nincs baj: közvetlen, gördülékeny, kedélyes, egyszóval szerethető.
A tartalom is rendben van: kellően leegyszerűsített, de egyáltalán nem semmitmondó. Valójában ez nem is egy könyv, hanem fejezetenként egy-egy.
És a legjobb benne a folyamatos AHA (az én szóhasználatomban "jé, tényleg") élmény.
Egy kis könyvbéli rávezetéssel rá tudtam jönni:
– miért vagyok a magam kis világának állandó főszereplője?
– miért félek a félelmeimtől?
– miért …?
– miért van ez a sok miért?
A miértek megfejtése is csak felsorolással lehetséges (és talán ebben rejlik a könyv frappáns jellege):
– mert az agyam én vagyok.
– mert az agyam olyan, mint bárki másé.
– mert az agyam/agyunk hosszú fejlődés eredménye.
– mert az agyam/agyunk nem mindig működik tökéletesen (a könyv szóhasználata szerint: idióta).
De itt meg is állhatunk, mert a hiányosságok ellenére az emberi agy mégis képes arra, hogy megértse a lényeget. Ezt látványosan le is lehet olvasni a kedves/értő Olvasó szája szélén (önmagán mosolygó) önkénytelen mimikájából.
Ha egy könyvet kellene az agyról, akkor … (de nem folytatom, mert az már egyértelmű reklámtevékenység lenne).
Utólagos meglátásom szerint ez a könyv (az eltérő dizájnja és más kiadója ellenére) csupáncsak az eszmeiségét véve alapul a bélügyek, szívügyek, bőrügyek, … sorozatba sorolható (esetleg néhol a sziporkázó szellemessége miatt a Zállatorvos videóihoz: https://www.youtube.com/watch…)


Hasonló könyvek címkék alapján

Norman Doidge: Hogyan gyógyul az agy?
Norman Doidge: A változó agy
Ádám György: A rejtőzködő elme
Henry Marsh: Kezemben az életed
Gyermek enciklopédia – Az agy
Leonard Mlodinow: A tudattalan
Nick Arnold: Dagadt agyak
Vladimir Hachinski – Larissa Hachinski: Stroke
Louann Brizendine: A férfi agy
Oliver Sacks: Zenebolondok