Justine, ​avagy az erény meghurcoltatása 185 csillagozás

De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

De ​Sade. A XX. századig nemigen illett beszélni róla. Stendhal és Baudelaire csak titokban lelkesedett érte, jóllehet utóbbinál egyértelműen kimutatható a hatása. A szürrealisták, főleg Breton hozták divatba, Apollinaire rajongott érte, s Bataille illesztette be művét az avantgard irodalomba. Az egyébként oly finnyás ízlésű Flaubert csodálatos filozófusnak nevezte, Camus egész fejezetet szentelt neki „Lázadó ember” című esszékötetében, az 1960-as évektől kezdve pedig a francia irodalom egyik legvitatottabb, központi alakja lett. Ki volt ez az ember, akinek a nevéből a szadizmus szó keletkezett, aki élete nagy részét börtönben töltötte, s akit mind a mai napig valami borzongató homály övez? Egy biztos: ő volt az, aki felfedezte, hogy a nemiség korántsem olyan idilli, mint azt akkoriban gondolni illett, rájött, hogy sötét ösztönök kapcsolódnak hozzá, sőt Freudot jó száz évvel megelőzve megsejtette, hogy a nemiség behálózza az ember valamennyi tevékenységét, belejátszik minden… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1791

>!
Lazi, Szeged, 2001
174 oldal · ISBN: 9639227609 · Fordította: Vargyas Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1989
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630748142 · Fordította: Vargyas Zoltán · Illusztrálta: Palásti Erzsébet

Enciklopédia 1


Kedvencelte 24

Most olvassa 10

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Cicu>!
De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

„Lenne bár a világ csak egy kicsit is bölcsebb, mindjárt helyére kerülne minden…”

Az egyik kedvenc művem a márkitól a Justine.
Igazi filozófiai mese, ahol a bűnt és az erényt veszi górcső alá Justine kalandjain keresztül.
Nagyon megindító történet, abszurd lezárással.
Társadalomkritika a javából.
Sade gyönyörűen ír borzalmakról, élvezettel botránkoztatja meg olvasóit.

>!
Lazi, Szeged, 2001
174 oldal · ISBN: 9639227609 · Fordította: Vargyas Zoltán
Sapadtribizli P>!
De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

Volt egy adott pont a könyv olvasásánál, mikor feltettem magamnak a kérdést: Miért kell nekem ezt olvasni?! Miért olvasok én egyáltalán ilyesmit?! Azon a ponton megrendült kicsit az olvasásba vetett hitem, és onnantól kételkedve, felhúzott szemöldökkel olvastam tovább a művet. Nem írom, hogy onnantól nem tudtam sajnálni a főhőst, mert ez addig sem állt fent – annyira sekélyes és egysíkú volt Sophie, hogy egyszerűen nem hatott meg, egyáltalán nem érdekelt – sem ő, sem a sorsa. Így csak leperegtek előttem az események, a nélkül, hogy valamilyen különösebb hatást tettek volna rám, mert nem érdekeltek a szereplők*. Kis utánaolvasással azonban fény derült arra, hogy miért éreztem ennyire mesterkéltnek és közönyösnek a főhősnő alakját: mert végül is de Sade márki nem is a lány nézőpontjába helyezkedik igazán, hanem azokéba, akik kegyetlenkedtek a lánnyal. Így azért már érthetőbb a regény, és helyrebillennek a dolgok, de attól az értetlenkedés nem szűnik meg, hogy mégis miért kellett egy ilyen kegyetlenkedés-lajstromot előallítani.***
Bár a nyelvezete tartogatott meglepetés-gyöngyszemeket, de messze nem lett a kedvenc regényem.

* Erről Nichita Stănescu egyik verse jut eszembe**, a tökéletes kockáról, ami akkor válik igazán érdekessé, ha levágják az egyik oldalát például.
** https://moly.hu/karcok/740249
*** Talán azért, mert nem volt addig ilyesmi…

KleineKatze>!
De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

Valószínűleg nem leszek népszerű azzal az állításommal, hogy ezt a művet sokkal szívesebben olvastam volna a gimnáziumban, mint Csáth Géza regényeit. Mennyit tudtunk volna beszélgetni róla az órákon. Nemcsak irodalmon, de akár történelem órán is… Tudom, tudom, témáját tekintve ez teljességgel lehetetlen volna. És eszemben sincs azt állítani, hogy ne lenne az egész nagyon brutális. Mert azért tényleg… elég szadista,

De mindettől elvonatkoztatva és mindezzel együttvéve ez.egy.fantasztikus.történet!
Nem tudom nem az egekbe dicsérni a márkit. A felvilágosodás botrányírója, aki arra vetemedik, hogy megírja annak a kornak sötét mocskát. A Versailles-i palota gyönyörű. Persze hogy. Kívülről minden nagyon szép. Minél csillogóbb külső, annál mocskosabb belsőt takar. Számtalan igazság van a lapokra vetve. Kiváló társadalomkritika ez.

Sophie karaktere annak az egyénnek a szimbóluma, aki próbál nem az akkori társadalom szabályai szerint játszani, aki próbálja nem feladni önmagát, elveihez, meggyőződéseihez ragaszkodik, ezért a bűnéért pedig újra és újra gyalázatosan megfizet. Letehetetlen könyv, az ember tudja, hogy a hányattatott sorsú lány egyik kalandjának végeztével hamarosan újra egy másik verembe esik. Ezzel pedig azt éri el az író, hogy folyamatosan azon gondolkozik az olvasó, hogy a legközelebb feltűnő szereplő miként teszi még inkább tönkre a lányt, és próbálja megtörni őt, hogy feladja elveit és lemondjon azokról az erényekről, amit ő olyan nagyra becsül, a társadalom szemében azonban mit sem ér, és az ember semmire sem juthat vele.
Végtelenül pesszimista, de kőkeményen realista. Frenetikus.

2 hozzászólás
csillagka P>!
De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

Nem is tudom mire vártam, valami pikáns, kicsit durva de nagyon régi szerelmi históriát gondoltam el, egy szerencsétlen megesett lány történetét.
Ez helyett kaptam egy erény gyűjteményt, amely USA bármelyik börtönben megállná a helyét, ott is mindenki ártatlan mint a ma született bárány, csak a sors, na igen az igazságtalan, mindig félreértenek, mindenki gonosz csak én vagyok jó és becsületes.
Nem igazán tudom eldönteni, hogy szőrös szívem került előtérbe, vagy egyszerűen hiszem ha látom helyzetbe kerültem, de iszonyú módon élveztem az olvasást és vártam az újabb és újabb „ kalandokat”
Nem vettem komolyan, csak a sodort az ár, a csodálatos mondatok és a tökéletes regény érzése, még akkor is ha a téma nem kimondottan úrilányok könyvespolcára való olvasmány.
Fordította: Vargyas Zoltán megjegyzem magamnak a nevét, mert azt hiszem az Ő érdeme is, hogy ennyit ki tudott hozni egy több mint kétszáz éves műből. Faltam minden szavát.
Szegény Justine megtartotta a védőbeszédet, mint esküdt azt hiszem nem hinném egy szavát se, de ettől még érdemes lenne felmenteni, egy ilyen csudálatos fantáziával megáldott többszörös gonosztevőt kár elveszejteni :)

Angele>!
De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

Szerintem ez a könyv erősen hangulat függő. Nem mondanám rá, hogy rossz, de ha kevésbé türelmes hangulatban vagy, amikor nehezebb befogadni nehéz olvasmányokat, akkor jaj neked.

Ruby_εïз IP>!
De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

A film után olvasni akartam, de ez nagyon meg van „hekkelve”. Majd megpróbálkozom az első kiadással. Valamikor, talán.

R_Kingaa>!
De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

Mindezidáig nem is tudtam a könyv létezéséről. Az elolvasott értékelések azonban felkeltették a kíváncsiságomat. Valami iszonyatosan megbotránkoztató irományra számítottam, amit olvasván leesnek a képek a falról és az ijedősebbek becsukják a szemüket a felnőtt tartalom láttán. Na ez az, amitől egyáltalán nem kell félni. Mármint sem a zuhanó képektől, attól meg aztán végképp nem, hogy valami részletező 18+ leírásba belefutsz. Látszik, hogy ez csak egy cenzúrázott verzió, amit a márki a korabeli társadalomnak szánt. Ám nekik még ez is soknak bizonyult, mint ahogy az az utószóból kiderült. Nagy lázadó lehetett de Sade a maga korában, hiszen abban az időben ez tabutéma volt, amiről esetleg csak virágnyelven szóltak a könyvekben. A márki viszont fittyet hányva a társadalom által elvárt normákra vérlázítóan nyitott és részletes történetet írt az érzékek és hát minden egyéb telítődéséről.
Változott kicsit a történetről alkotott véleményem, amikor tudomásomra jutott, hogy van ennek a szösszenetnek egy sokkal hosszabb verziója, a legelső kiadás, ahol „ami a szívén, az a száján” elv működött a könyv írásánál. Na engem az a része érdekelne. Lehetséges, hogy majd egyszer találkozunk vele. Arról lehetne teljes véleményt alkotni, erről a kivonatról jobb véleménnyel sajnos nem tudok lenni.
Mindvégig idegesített a főszereplő bigott életszemlélete, a történet nem érintett meg, közönyös maradtam a szerencsétlenségek iránt, és néha úgy kellett rávennem magam az olvasásra. Olyan erőltetettnek éreztem néha a dolgokat, a történet vége pedig összecsapottnak tűnt. Egy szó mint száz, engem nem győzött meg.

Kozmikus_Tahó>!
De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

Sekélyesebb történetre számítottam, kevesebb filozofálgatásra. Ez meglepett és tetszett. Mégsem mondom azt, hogy megérte elolvasnom. Nem érzem úgy, hogy bármit adott volna nekem, kérdéseim születtek volna, vagy akármi, amit egy könyv ki szokott váltani belőlem. Semmi nem történt bennem. Nem jött létre a szavak mögötti tartalom és köztem egy parányi interakció sem.
Sajnálom.
Viszont rövid, könnyen olvasható, jó stílusú iromány. Egynek elment.
De Sade márki szüzességem elvesztve.

4 hozzászólás
kolika>!
De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása

Nem is tudom, nem is tudom … Az első könyvem a szerzőtől, de szerintem ritka az az ember, aki ne tudna valamicskét a szerzőről, vagy ne olvasott volna a nevéből alkotott szadizmusról.
A márki életét olvasgatva azt láttam, hogy távolról sem tartotta magára nézve kötelezőnek, vagy megszívlelendőnek kora emberének magatartását sem magánéleti, sem társadalmi kapcsolataiban. Zűrzavaros, az életet, az élvezeteket habzsoló ember képe maradt ránk, s ez ebben az írásában is megmutatkozik.
Mégis azt mondom, hogy az elmúlt évtizedek, évszázadok sokat szelídítettek írásainak élén. Ami De Sade korában megbotránkoztató volt, az manapság sok esetben nem annyira az. Az, hogy a történet jó része Justine visszaemlékezése, s nem az orrunk előtt történik mindaz, azt hiszem az is tompít a történet keltette érzéseken.
Nem kedveltem meg különösebben Justine-t. Annyira naiv, annyira nem a világban élő lény, hogy szinte fáj, ahogy újra és újra bedől egy-egy szép szónak, ígéretnek. Ez a túlzott naivság teszi kicsit hiteltelenné a történetet, s juttatja eszembe egyúttal Diderot apácáját. Suzanne nővér naivsága vetekszik Justine-néval.


Népszerű idézetek

Cicu>!

Lenne bár a világ csak egy kicsit is bölcsebb, mindjárt helyére kerülne minden…

137. oldal

Carmilla >!

Hiszem, hogy ha volna Isten, kevesebb rossz volna a földön, hiszem, hogy ha a rossz jelen van a földön, akkor e felfordulás vagy Istentől ered, vagy Isten nem tudja meggátolni; márpedig nem félek olyan istentől, aki vagy gyenge vagy gonosz; szemébe nevetek, kacagom ostorát.

Kapcsolódó szócikkek: Isten
Cicu>!

Minek kárhoztatni a sorsot, hiszen csak rajtunk múlik, úrrá leszünk-e felette?

21. oldal

Cicu>!

(…) elég egyetlen máshogy ejtett szó, s remények omlanak össze vagy élednek fel megint;

121. oldal

Chöpp P>!

… az embert csak azért furdalja a lelkiismeret, amit nem szokott csinálni. Kövessétek el újra és újra amitől a lelkiismeretetek háborog s megnyugszik majd hamar.

Carmilla >!

(…) magasabb szempontból édes mindegy, hogy ki-ki jó-e vagy rossz; s ha az erényt balsors üldözi, a bűn viszont szinte mind bőséggel jár, a természet szempontjából pedig a kettő egyre megy, összehasonlíthatatlanul jobban jár, aki nem a pusztulásra ítélt erényesekkel, hanem a dúsgazdag gonoszokkal tart.

Cicu>!

(…) a fájdalom, úgy mondják, a gyönyör előcsarnoka…

85. oldal

Cicu>!

– Ó, uram, hát nincs már jótétemény, kiveszett a becsület az emberek szívéből?

19. oldal

Cicu>!

A boldogtalan egyetlen vigasza, hogy mások ugyanúgy szenvednek körülötte.

86. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Denis Diderot: Az apáca
Matthew Lewis: A szerzetes
Émile Zola: Nana
Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Dean R. Koontz: Végsőkig
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
George Orwell: 1984
Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember I-III.