Juliette ​története avagy a bűn virágzása 33 csillagozás

De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

De ​Sade márkiról mindenkinek van véleménye. Vagy elragadtatottan beszélnek, vagy elmarasztalóan nyilatkoznak róla. Még azok is, akik egy sorát sem olvasták. Mert provokatív volt, és írásai is szókimondóak. Munkássága fogalom lett az irodalomban, miként a nevéből is fogalom született. „De most már szükséges, barátaim, hogy magamról is meséljek egy kicsit… főleg ideje bemutatni fényűző életemet, hogy okolásul összehasonlíthassák húgom nyomorúságával, aztán vonjanak le ebből az összevetésből olyan következtetéseket, amelyeket bölcselmük sugall” – mondja regényének főhőse, Juliette, és amire utal, húgának története, de Sade Justine című könyvében olvasható. Mert a Juliette és a Justine ikerregények, viszont külön-külön is élvezhető és érthető alkotások. Együtt azonban többet jelentenek, éppen a Juliette által „javasolt” összehasonlítás miatt: mert míg a Justine egy ártatlan leány szenvedéseiről és meghurcoltatásáról szól, addig a Juliette története egy velejéig bűnös nő féktelen… (tovább)

>!
Lazi, Szeged, 2002
194 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639416312 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Xanaprint, Budapest, 1990
46 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630277891 · Fordította: Pelle János

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Cicu>!
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Röviden: elborult, perverz, bizarr, beteges, de zseniális! :)
A márki nem tud kibújni a bőréből, ismét a kedvenc szórakozásának hódol, megbotránkoztatja a nyájas olvasót.
Stílusában nagyon közel áll a Szodoma százhúsz napjához, ezért tényleg csak erős idegzetű és gyomrú olvasóknak ajánlom, nekik viszont jó szívvel!

„Az író célja e regényével a keresztény vallás és erkölcs cáfolata volt: ezért halmozza a megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb bűnöket, s mutatja ki, hogy ezek elkövetőit nem éri utol sem a társadalom, sem Isten büntetése, mert meg akarja cáfolni a korabeli prédikátorok és filozófusok érveit az erkölcs és a hit mindenhatóságáról.”
(Előszó)

>!
Xanaprint, Budapest, 1990
46 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630277891 · Fordította: Pelle János
3 hozzászólás
Syaan>!
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Fantasztikus volt. :)
Nekem jobban tetszett, mint a Justine. A történet, a mondandó, minden. Bár maga a stílus kicsit Szodomára hajaz, szóval mindenki készítse a gyomrát. :D

Lily_Sz>!
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Marquis de Sade-ból csak ritkán és keveset…
Gondoltam eddig. Most viszont még akarok.
Hogy miért, azt nehéz megmagyarázni. Szóval volt annó (sok-sok éve) a Justine. Az sokkal lájtosabb ennél, ezért a sorrend így jó. De már az is… Beég, az ember nem felejti el. Juliette pedig? Durva. Egyes részei mindenképp. Fertelmesek. Ezért csak erős idegzetűeknek ajánlott. Tényleg, helyenként gyomorforgató, néha iszonyatos. És az ember tágra zárt, khm, nyitott szemmel olvassa. Mert Sade itt szépen megtiszteli a nyálas – ööő – nyájas olvasót mindenféle emberi testnedvvel és egyéb emberi testi-lelki végtermékkel. És ez miért jó? Talán néha csak azért, hogy érezzük, milyen jó normálisnak lenni? Például. Vagy kiszakadni. Vagy mélyen elgondolkodni mindenféléről. Pl.: a 18. században természetes volt nagyon-nagyon sok ember minden értelmű kiszolgáltatottsága (a gyermekkel családon belül azt tettek, amit csak akartak stb.), és sajnos a világ nagy részén ez most is így van; a „segítő” kezet nyújtók gyakran tovább fokozzák a szenvedéseket; az áldozat a primitív kultúrákban tárggyá válik, akinek szenvedései iránt sem az áldozatot bemutatók, sem az azt szemlélők nem éreznek részvétet; az életrajzának ismerete nélkül élnék a gyanúperrel, hogy a kis Sade-ot gyermekkorában súlyosan bántalmazták (szexuálisan is) – és sajnos olyanok tehették ezt, akik közel álltak hozzá; torz tükörként, és egyúttal nagyon kemény kritikaként is felfogható koráról; és így tovább…
Justine és Juliette – mindkettő tanmese, együtt érnek, egymást kiegészítik. A Justine-nel ellentétben itt nem éreztem olyan közel magamhoz az írót; ott olyan volt, mintha benne élne a sztoriban, itt visszavonult; ott néha mintha a képembe röhögött volna, itt csak egyszerűen és érzelemmentesen elmeséli a történetet. De tükör mindkettő, látlelet az emberi társadalomról, és az emberről magáról.
„A Bűn Baráti Társaságának Alapszabálya”-t olvasva vetődött fel bennem a kérdés: Sade demokrata volt és feminista?
Olvassuk a márkit! Harminc felett. A befogadhatóságához érett világ- és emberszemlélet szükségeltetik + hasznos a szilárd saját értékrend is. Gondolatokat ébreszt, vitára inspirál, meghökkent. Kimondja a kimondhatatlant, feltárja a lélek elfojtott indulatait.

>!
Lazi, Szeged, 2002
194 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639416312 · Fordította: Sóvágó Katalin
csacsiga>!
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Megmondom őszintén, sokat vártam az írótól, még akkor is, ha egy olyan művéhez sikerült elsőre hozzájutnom (persze, hogy a Szodoma százhúsz napjára hajtottam volna, az olyan mainstream, de hát aki old school módon könyvtárba jár, ne válogasson), ami sokak szerint csak árnyéka a márki egyéb irományainak. Nos, azt hiszem, alábecsültem a francia szerzőt – na, nem perverzitásban, inkább csak filozófiában. Olyan társadalomkritikát vélek kihallani ugyanis a sorok közül, hogy na! Ám mivel sokan mondják (hogy is mondtam az előbb? ez a mainstream elképzelés…), hogy a márki őrült volt, azt hiszem, kénytelen leszek megismerkedni néhány további művével is, hogy eldönthessem, kinek van igaza. Mindenesetre Nekem annyira hiányzik az, hogy a szereplők tényleg élvezzék is azt amit csinálnak (a szó mindenféle értelmében), hogy képtelen vagyok nem belelátni valami mögöttes mondanivalót a történetbe.

Szép volt, jó volt,meglepően könnyen olvasható volt, alig-alig volt benne elírás vagy szedési hiba. Kicsit el is gondolkodtatott. Érdemes volt.

Orshie>!
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

A párja, a Justine, jobban tetszett. Valahogy nem tudtam komolyan venni az egészet, Juliette szadista hajlamai ma már inkább nevetségesnek hatnak (mármint a megfogalmazás) mintsem megbotránkoztatónak.

szodav>!
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Ezt a rövidített változatát is olvastam Sade művének. Bár az eredeti tartalmából és mondanivalójából valamicskét levon ez a jobban „perverzesített” változat, azért mégis marad valami filozófiai utóhatása ennek is.

talaltamnevet>!
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Még nem olvastam a márkitól, egy kicsit jobbra számítottam. Így csak a provokáció marad, a 18. században ez biztos működött, ma már csak finom polgárpukkasztásnak hat. Az biztos, hogy Sade márki a mai pornóoldalakat látva elégedetten csettintene a nyelvével.

Tadeshi>!
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Bár a Justine-t csak ez után olvastam, mégis úgy éreztem, hogy a márki ebben a regényében azt pótolta be, amit a Justine írásakor kihagyott. Vagy legalább is elhallgatott.
Hát itt elhallgatásról szó sincs, sőt, premier plánban nézhetjük végig a brutálisabbnál brutálisabb szexjeleneteket és gyilkosságokat – de azért mégiscsak van a cselekmények mögött filozófiai háttér, és ezt jó pár rezonőr ki is fejti (bár elég didaktikusan.)


Népszerű idézetek

Cicu>!

A barátságban őszinteség és egyenlőség szükséges; ha az egyik barát uralja a másikat, a barátság széthull…

24. oldal

1 hozzászólás
Cicu>!

Merjük végre kimondani, hogy a nőt egyedül csak azért alkották, hogy a férfi kizárólagos boldogságát szolgálja.

24. oldal

Cicu>!

[…] az ember a világon a szenvedélyeit tiszteli a legjobban.

12. oldal

Cicu>!

Úgy gyűlölöm az erkölcsöt, mint a vallást, egyformán gyászosnak tartom mindkettőt, s én sohasem veszem magamra az igájukat.

44. oldal

Cicu>!

[…] elég hatalmas vagyok ahhoz, hogy ne legyen szükségem senkire, elég bölcs vagyok, hogy élvezzem a magányt, és megvessem az embereket, dacoljak ítéletükkel, és kigúnyoljam velem kapcsolatos érzéseiket; elég művelt vagyok, hogy semmibe vegyem a vallásokat, és fütyüljek az istenekre, elég büszke, hogy borzadjak a kormányoktól, hogy fölé helyezzem magam minden köteléken, minden féken és erkölcsi elven, s boldog vagyok az én kis birodalmamban.

33. oldal

Cicu>!

Ez a szép asszony már legalább öt éve volt özvegy. Soha nem voltak gyermekei, megvetette a szülést, olyan ridegséggel, ami egy nő részéről mindig az érzéketlenség jele; biztosra lehetett venni, hogy Mme de Clairwil e tekintetben minden képzeletet felülmúl. Azzal dicsekedett, hogy soha nem sírt, soha nem érzékenyült el egy szerencsétlen sorsán.
A lelkem közönyös, mondta; le merem fogadni, hogy semmilyen érzés nem hat rám, kivéve a gyönyört. Szeretem a bűnt, borzadok az erénytől; esküdt ellensége vagyok minden vallásnak, minden istennek; nem félek az élet bajaitól, sem pedig a halál következményeitől; hiszem, hogy az emberek csak akkor lehetnek boldogok, ha rám hasonlítanak.

4. oldal

Cicu>!

Elhiheti, egy nemzet sem gyakorolja önként a vendégszeretetet. Olvassa el a történelmet, s meglátja azokat az okokat, amik miatt a vendégekkel jól szoktak bánni.
De van-e annál nevetségesebb, mint hogy valaki a házába fogadjon egy másik egyént akitől nem várhat el semmit? Miféle erény kötelezhet egy embert, hogy jót tegyen egy másikkal? Egy test anyagi vagy erkölcsi hasonlósága rábírhat arra egy testet, hogy jót tegyen egy másikkal? Csak annyira becsülöm az embereket, amennyire az érdekeim kívánják; de megvetem és utálom őket, ha már semmire sem jók nekem; minthogy csak rossz tulajdonságaik vannak, csak árthatnak nekem, s akkor cselekszem a legbölcsebben, ha elkerülöm őket, mint a vadállatokat.
A vendégszeretet olyan erény, amit a gyengébb prédikál; nincs otthona és energiája, a jólétet másoktól várja, ezért nyilvánvalóan olyan erkölcsöt hirdet, melytől menedéket remél. De a másiknak miféle szüksége van efféle cselekedetre? Az erősebb szüntelenül gyakorolhatja a vendégszeretetet, anélkül, hogy valaha is hasznot húzna belőle – bolond lenne, ha magára nézve kötelezőnek fogadná el!
Ne feledkezzünk el arról sem, miféle veszélyekbe sodorják vendéglátóik azokat a szerencsétleneket, akiket elszállásolnak! Hozzászoktatják őket a semmittevéshez, ettől elromlik a lusta vendégeik erkölcse, s utóbb erővel telepednek a vendéglátó házakba; míg viszont, ha nagylelkűen nem nyitnak nekik ajtót, koldussá válnak, és lopni kezdenek, amikor megtagadják tőlük az alamizsnát. Ha a vendégszeretetet közelebbről szemügyre vesszük, rájöhetünk, hogy egyfelől hasztalan, másfelől pedig veszélyes.

42-43. oldal

>!

Amikor megszülettek a törvények, amikor a gyenge beleegyezett, hogy elvegyék szabadságának egy részét, elsőnek azt kívánta, hogy erősítsék meg javainak birtoklásában. Törvényt hoztak róla, hogy mindenki békében élvezheti örökségét, és arra, aki ebben megzavarná, büntetés vár; csakhogy ennek semmi köze nem volt a természethez, ezt már teljes egészében az ember művelte, két részre osztván a társadalmat, azokra, akik lemondtak egy negyedről, hogy békében élvezhessék a többit, és a többiekre, akik ezt a negyedet kihasználva, és látva, hogy akkor szereznék meg a másik három negyedet, amikor kedvük tartja, hajlandók voltak megakadályozni -nem azt, hogy osztályuk megkopassza a gyengét, hanem azt, hogy a gyengék kopasszák meg egymást, azzal a céllal, hogy ők kopaszthassák őket kedvükre.
[…] A bírák megfizettették az igazságszolgáltatást, amelynek ingyenesnek kellett volna lennie. A pap lopással fizettette meg a közbenjárást Istennél. A kereskedő egyharmadával többet követelt áruja valódi értékénél. Az uralkodók loptak, amikor önkényes adókkal sanyargatták alattvalóikat. Valamennyi lopást engedélyezték a jogok kényelmes örve alatt, és egyedül a legtermészetesebbeket büntették, vagyis azt az üres zsebű embert, aki kezében pisztollyal követelt pénzt azoktól, akiket magánál gazdagabbnak hitt, nem is gondolva arra, hogy az első tolvajok, akikről szó sem esik, ők az okai, hogy egyáltalán elterjedt a lopás.

33. oldal

Enola87 P>!

Őrizkedjünk az erénytől, hiszen a bűn az örökös; rettegjünk a nyomortól, mert azt mindig megvetik; de üres zsebbel miként menekülhetnék a balsorstól? Hát bűntettekkel! Vessük bele magunkat ebbe az elfajzott világba, ahol azok boldogulnak a legfényesebben, akik a legjobban értenek a csaláshoz; mi ne ismerjünk akadályt, csak azok a boldogtalanok, akik megmaradnak az úton; mivel a társadalom szamarakból és barmokból áll, maradjunk meg az utóbbi szerepnél; sokkal jobban esik a hiúságnak, ha mi ültetünk fel másokat, mint ha bennünket ültetnek fel.

Enola87 P>!

[…] az egyensúly nélküli önmagát pusztítaná el a világegyetem; a természet gaztettek által tartja fönt magát; s nyeri vissza jogait, amelyeket eltiltott az erény! Fogadjunk hát szót a természetnek, adjuk át magunkat a bűnnek!


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Stephen King: Bilincsben
Dmitry Glukhovsky: Metró 2035
Amy Plum: Álomfogó
Gaston Leroux: Az operaház fantomja