Juliette ​története avagy a bűn virágzása 31 csillagozás

De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

De ​Sade márkiról mindenkinek van véleménye. Vagy elragadtatottan beszélnek, vagy elmarasztalóan nyilatkoznak róla. Még azok is, akik egy sorát sem olvasták. Mert provokatív volt, és írásai is szókimondóak. Munkássága fogalom lett az irodalomban, miként a nevéből is fogalom született. „De most már szükséges, barátaim, hogy magamról is meséljek egy kicsit… főleg ideje bemutatni fényűző életemet, hogy okolásul összehasonlíthassák húgom nyomorúságával, aztán vonjanak le ebből az összevetésből olyan következtetéseket, amelyeket bölcselmük sugall” – mondja regényének főhőse, Juliette, és amire utal, húgának története, de Sade Justine című könyvében olvasható. Mert a Juliette és a Justine ikerregények, viszont külön-külön is élvezhető és érthető alkotások. Együtt azonban többet jelentenek, éppen a Juliette által „javasolt” összehasonlítás miatt: mert míg a Justine egy ártatlan leány szenvedéseiről és meghurcoltatásáról szól, addig a Juliette története egy velejéig bűnös nő féktelen… (tovább)

>!
Lazi, Szeged, 2002
194 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639416312 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Xanaprint, Budapest, 1990
46 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630277891 · Fordította: Pelle János

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Cicu
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Röviden: elborult, perverz, bizarr, beteges, de zseniális! :)
A márki nem tud kibújni a bőréből, ismét a kedvenc szórakozásának hódol, megbotránkoztatja a nyájas olvasót.
Stílusában nagyon közel áll a Szodoma százhúsz napjához, ezért tényleg csak erős idegzetű és gyomrú olvasóknak ajánlom, nekik viszont jó szívvel!

„Az író célja e regényével a keresztény vallás és erkölcs cáfolata volt: ezért halmozza a megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb bűnöket, s mutatja ki, hogy ezek elkövetőit nem éri utol sem a társadalom, sem Isten büntetése, mert meg akarja cáfolni a korabeli prédikátorok és filozófusok érveit az erkölcs és a hit mindenhatóságáról.”
(Előszó)

>!
Xanaprint, Budapest, 1990
46 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630277891 · Fordította: Pelle János
3 hozzászólás
>!
Syaan
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Fantasztikus volt. :)
Nekem jobban tetszett, mint a Justine. A történet, a mondandó, minden. Bár maga a stílus kicsit Szodomára hajaz, szóval mindenki készítse a gyomrát. :D

>!
Vuccyy
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Durva. Főleg a Justine után, igaz azonban, h az sem volt egy leányolvasmány. Azon gondolkoztam, h ha ez röviden, tömören van leírva, milyen lehet a teljes könyv?

1 hozzászólás
>!
csacsiga
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Megmondom őszintén, sokat vártam az írótól, még akkor is, ha egy olyan művéhez sikerült elsőre hozzájutnom (persze, hogy a Szodoma százhúsz napjára hajtottam volna, az olyan mainstream, de hát aki old school módon könyvtárba jár, ne válogasson), ami sokak szerint csak árnyéka a márki egyéb irományainak. Nos, azt hiszem, alábecsültem a francia szerzőt – na, nem perverzitásban, inkább csak filozófiában. Olyan társadalomkritikát vélek kihallani ugyanis a sorok közül, hogy na! Ám mivel sokan mondják (hogy is mondtam az előbb? ez a mainstream elképzelés…), hogy a márki őrült volt, azt hiszem, kénytelen leszek megismerkedni néhány további művével is, hogy eldönthessem, kinek van igaza. Mindenesetre Nekem annyira hiányzik az, hogy a szereplők tényleg élvezzék is azt amit csinálnak (a szó mindenféle értelmében), hogy képtelen vagyok nem belelátni valami mögöttes mondanivalót a történetbe.

Szép volt, jó volt,meglepően könnyen olvasható volt, alig-alig volt benne elírás vagy szedési hiba. Kicsit el is gondolkodtatott. Érdemes volt.

>!
Orshie
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

A párja, a Justine, jobban tetszett. Valahogy nem tudtam komolyan venni az egészet, Juliette szadista hajlamai ma már inkább nevetségesnek hatnak (mármint a megfogalmazás) mintsem megbotránkoztatónak.

>!
Chriss P
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

No ez is kötelező volt, én meg szorgalmas voltam, és a Justine-el együtt elolvastam… valahogy meg lettem volna nélküle. Most már mindegy… annak örülök, hogy a Szodoma százhúsz napjába még csak bele sem pillantottam… ;) Mázli, hogy nem Sade-ot húztam a vizsgán… azzal a szóhasználattal felelni… érdekes lett volna. ;)

>!
szodav
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Ezt a rövidített változatát is olvastam Sade művének. Bár az eredeti tartalmából és mondanivalójából valamicskét levon ez a jobban „perverzesített” változat, azért mégis marad valami filozófiai utóhatása ennek is.

>!
k_era
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Fú de nagyon durva. Igazából gyomorforgató. Ez a legnagyobb bajom vele. Biológus létemre is elgondolkodtam rajta hogy kerület a róka… Nem vagyok benne biztos h ezt a könyvet meg kellett volna írni de mást inkább nem is tennék hozzá. Mindenki eldönti h el akarja e ezt olvasni.

>!
Tadeshi
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása

Bár a Justine-t csak ez után olvastam, mégis úgy éreztem, hogy a márki ebben a regényében azt pótolta be, amit a Justine írásakor kihagyott. Vagy legalább is elhallgatott.
Hát itt elhallgatásról szó sincs, sőt, premier plánban nézhetjük végig a brutálisabbnál brutálisabb szexjeleneteket és gyilkosságokat – de azért mégiscsak van a cselekmények mögött filozófiai háttér, és ezt jó pár rezonőr ki is fejti (bár elég didaktikusan.)


Népszerű idézetek

>!
Cicu

A barátságban őszinteség és egyenlőség szükséges; ha az egyik barát uralja a másikat, a barátság széthull…

24. oldal

1 hozzászólás
>!
Cicu

Úgy gyűlölöm az erkölcsöt, mint a vallást, egyformán gyászosnak tartom mindkettőt, s én sohasem veszem magamra az igájukat.

44. oldal

>!
Cicu

(…) az ember a világon a szenvedélyeit tiszteli a legjobban.

12. oldal

>!
Cicu

Merjük végre kimondani, hogy a nőt egyedül csak azért alkották, hogy a férfi kizárólagos boldogságát szolgálja.

24. oldal

>!
Cicu

(…) elég hatalmas vagyok ahhoz, hogy ne legyen szükségem senkire, elég bölcs vagyok, hogy élvezzem a magányt, és megvessem az embereket, dacoljak ítéletükkel, és kigúnyoljam velem kapcsolatos érzéseiket; elég művelt vagyok, hogy semmibe vegyem a vallásokat, és fütyüljek az istenekre, elég büszke, hogy borzadjak a kormányoktól, hogy fölé helyezzem magam minden köteléken, minden féken és erkölcsi elven, s boldog vagyok az én kis birodalmamban.

33. oldal

>!
Cicu

Elhiheti, egy nemzet sem gyakorolja önként a vendégszeretetet. Olvassa el a történelmet, s meglátja azokat az okokat, amik miatt a vendégekkel jól szoktak bánni.
De van-e annál nevetségesebb, mint hogy valaki a házába fogadjon egy másik egyént akitől nem várhat el semmit? Miféle erény kötelezhet egy embert, hogy jót tegyen egy másikkal? Egy test anyagi vagy erkölcsi hasonlósága rábírhat arra egy testet, hogy jót tegyen egy másikkal? Csak annyira becsülöm az embereket, amennyire az érdekeim kívánják; de megvetem és utálom őket, ha már semmire sem jók nekem; minthogy csak rossz tulajdonságaik vannak, csak árthatnak nekem, s akkor cselekszem a legbölcsebben, ha elkerülöm őket, mint a vadállatokat.
A vendégszeretet olyan erény, amit a gyengébb prédikál; nincs otthona és energiája, a jólétet másoktól várja, ezért nyilvánvalóan olyan erkölcsöt hirdet, melytől menedéket remél. De a másiknak miféle szüksége van efféle cselekedetre? Az erősebb szüntelenül gyakorolhatja a vendégszeretetet, anélkül, hogy valaha is hasznot húzna belőle – bolond lenne, ha magára nézve kötelezőnek fogadná el!
Ne feledkezzünk el arról sem, miféle veszélyekbe sodorják vendéglátóik azokat a szerencsétleneket, akiket elszállásolnak! Hozzászoktatják őket a semmittevéshez, ettől elromlik a lusta vendégeik erkölcse, s utóbb erővel telepednek a vendéglátó házakba; míg viszont, ha nagylelkűen nem nyitnak nekik ajtót, koldussá válnak, és lopni kezdenek, amikor megtagadják tőlük az alamizsnát. Ha a vendégszeretetet közelebbről szemügyre vesszük, rájöhetünk, hogy egyfelől hasztalan, másfelől pedig veszélyes.

42-43. oldal

>!
Cicu

Ez a szép asszony már legalább öt éve volt özvegy. Soha nem voltak gyermekei, megvetette a szülést, olyan ridegséggel, ami egy nő részéről mindig az érzéketlenség jele; biztosra lehetett venni, hogy Mme de Clairwil e tekintetben minden képzeletet felülmúl. Azzal dicsekedett, hogy soha nem sírt, soha nem érzékenyült el egy szerencsétlen sorsán.
A lelkem közönyös, mondta; le merem fogadni, hogy semmilyen érzés nem hat rám, kivéve a gyönyört. Szeretem a bűnt, borzadok az erénytől; esküdt ellensége vagyok minden vallásnak, minden istennek; nem félek az élet bajaitól, sem pedig a halál következményeitől; hiszem, hogy az emberek csak akkor lehetnek boldogok, ha rám hasonlítanak.

4. oldal

>!
Wolly

Amikor megszülettek a törvények, amikor a gyenge beleegyezett, hogy elvegyék szabadságának egy részét, elsőnek azt kívánta, hogy erősítsék meg javainak birtoklásában. Törvényt hoztak róla, hogy mindenki békében élvezheti örökségét, és arra, aki ebben megzavarná, büntetés vár; csakhogy ennek semmi köze nem volt a természethez, ezt már teljes egészében az ember művelte, két részre osztván a társadalmat, azokra, akik lemondtak egy negyedről, hogy békében élvezhessék a többit, és a többiekre, akik ezt a negyedet kihasználva, és látva, hogy akkor szereznék meg a másik három negyedet, amikor kedvük tartja, hajlandók voltak megakadályozni -nem azt, hogy osztályuk megkopassza a gyengét, hanem azt, hogy a gyengék kopasszák meg egymást, azzal a céllal, hogy ők kopaszthassák őket kedvükre.
(…) A bírák megfizettették az igazságszolgáltatást, amelynek ingyenesnek kellett volna lennie. A pap lopással fizettette meg a közbenjárást Istennél. A kereskedő egyharmadával többet követelt áruja valódi értékénél. Az uralkodók loptak, amikor önkényes adókkal sanyargatták alattvalóikat. Valamennyi lopást engedélyezték a jogok kényelmes örve alatt, és egyedül a legtermészetesebbeket büntették, vagyis azt az üres zsebű embert, aki kezében pisztollyal követelt pénzt azoktól, akiket magánál gazdagabbnak hitt, nem is gondolva arra, hogy az első tolvajok, akikről szó sem esik, ők az okai, hogy egyáltalán elterjedt a lopás.

33. oldal

>!
Enola87

Őrizkedjünk az erénytől, hiszen a bűn az örökös; rettegjünk a nyomortól, mert azt mindig megvetik; de üres zsebbel miként menekülhetnék a balsorstól? Hát bűntettekkel! Vessük bele magunkat ebbe az elfajzott világba, ahol azok boldogulnak a legfényesebben, akik a legjobban értenek a csaláshoz; mi ne ismerjünk akadályt, csak azok a boldogtalanok, akik megmaradnak az úton; mivel a társadalom szamarakból és barmokból áll, maradjunk meg az utóbbi szerepnél; sokkal jobban esik a hiúságnak, ha mi ültetünk fel másokat, mint ha bennünket ültetnek fel.

>!
Enola87

(…) az egyensúly nélküli önmagát pusztítaná el a világegyetem; a természet gaztettek által tartja fönt magát; s nyeri vissza jogait, amelyeket eltiltott az erény! Fogadjunk hát szót a természetnek, adjuk át magunkat a bűnnek!


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A két Rose
Stephen King: Carrie
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis
Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal
J.D. Barker: A negyedik majom
Stephen King: A két halott lány
Takami Kósun: Battle Royale
Justin Cronin: A szabadulás