A ​szerelem stratégiája 72% 22 csillagozás

Nem titok, hogy rajongok a márki munkásságáért.
Szeretem újraolvasni a könyveit, mert mindig ugyanakkora élményt adnak mint a legelső olvasáskor és mindig fedezek fel bennük valami újat.
A szerelem stratégiája a márki legszolidabb műve, ebben nem akar megbotránkoztatni hanem szórakoztatni akarja a nyájas olvasót. Persze itt sem hazudtolja meg önmagát azért a történetekbe belecsempészett itt is egy kis társadalomkritikát, de most nem ezen van a hangsúly. Öt rövid történetet tartalmaz a könyv, amelyek szórakoztatóak, elgondolkodtatóak és nyomokban bujaságot is tartalmaznak :) Ráadásul gyönyörű a nyelvezete.
Az 5 történet közül a címadó a kedvencem :)

Na ez az a márki, akit én nagyon szeretek és most már biztos, hogy ezt olvastam tőle anno először, amivel megfogott. Ugyanis ez a kötet nem más, mint egy sziporkázó tollforgató erotikus tréfagyűjteménye.
A lóvá tett elnök: ez a leghosszabb történet, nagyjából a könyv fele. Egy ostoba politikus mesteri lejáratása némi kritikus filozófiával fűszerezve. Olincourt márki stílusa pedig olyan volt, mintha Valmont vikomtról kaptam volna egy külön sztorit még. Márpedig a vikomt szívem csücske.
Aki önmagát szarvazta föl, avagy a váratlan kibékülés: „amikor a fagyi visszanyal” tipikus esete. Valmont fanfic 2, csak ezúttal Raneville úr a neve.
Legyen óhaja szerint: Sáde egyperces. Az ötlet jó, egy bajom, hogy a főszereplő ifjú póruljáró feleség 13 éves. Tudom, akkoriba másként volt…de akkor is…
A tisztelendő férj: vikomt anekdota 3 Gabriel atyának álcázva.
Augustine de Villeblanche, avagy a szerelem stratégiája: mi van ha a ruha alatt nem azt találjuk, amit keresünk?
A nyelvezete ugyanolyan szép, mint a Justine-nek, viszont kihagyja a mély társadalomkritikát, épp csak meglegyintgeti. A cél ezúttal nem a megbotránkoztatás, hanem a szórakoztatás.

Nagyon régen olvastam már a szerzőtől, de most egy kihívás kapcsán ismét a kezembe került. Továbbra is imádom. Talán kicsit megosztó lehet a stílusa és a nyelvezet, de engem felettébb szórakoztat :D Szókimondó tele vicces fordulatokkal itt-ott egy kis tanulsággal. Nem bántam meg, hogy ezt a könyvet választottam és ezen felbuzdulva keresek is még egy művet a szerzőtől :D
(a borítótól nem beszélgetünk :D )

Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdem a márkival való ismerkedést. :-) Nagyokat mosolyogtam a történeteken. A legjobban a „Lóvá tett elnök” tetszett, jól kibabráltak vele, de azt hiszem megérdemelte. Ez azért szolidabb volt jóval, mint a „Szodomás” könyve. Tetszik, ahogy a világot, az embereket látja a márki.

Ez volt az első de Sade-kötet, amit elolvastam még jó rég – és emlékeim szerint hiányérzetem volt. Többektől úgy értesültem már korábban, hogy de Sade milyen borzasztó és kibírhatatlan – mármint olvasásélmény szempontjából – és hogy nem véletlenül az ő nevéből ered a szadizmus kifejezés, úgyhogy vártam a hardcore jeleneteket – hiába. Őszintén szólva, ezekben a novellákban van vaskos erotika, pajzán humor, de összességében mind nevettetőek, bájosak, könnyed stílusú, olyan igazi „rokokó”-hatású olvasmányok, amiken jót derül az ember, ha épp egy kis elképzelt huncutkodásra vágyik. Úgyhogy akit hozzám hasonlóan megpróbáltak elrettenteni a márkitól, javaslom azoknak ezt a kötetet – kezdésnek feltétlenül ideális, és félő, hogy az ember még bele is szeret de Sade stílusába. (Utána csak egy lépés már a Justine…)