Mamut ​a múltból 90% 46 csillagozás

Őrült történet, izgalmak, egyedi szereplők és érzések mindenütt. Közben némi ismeretterjesztés is. És a végén nem én sírok, te sírsz!

Aranyos történet, a vége pedig nagyon meghatóra sikerült. Az első könyvem az írótól, de biztos, hogy nem az utolsó. Az illusztrációk tökéletesen illeszkednek a történethez. Örülök, hogy olvashattam, a lelkivilágomnak pedig nagyon jót tett.

David Walliamst gyakran hasonlítják Roald Dahlhoz, ami, tekintve határtalan fantáziáját, és különc, eltúlzott, ám mégis szerethető szereplőit, és persze humoros stílusát, egyáltalán nem véletlen. A Mamut a múltból, bár felismerhető a történeten a szerző jellegzetes stílusa, mégis eltér Walliams eddig magyarul is megjelent regényeitől. A mostani kötetre klasszikus kalandregényként is tekinthetünk, amely nincs hiján sem akciónak, sem az elmaradhatatlan tanulságnak, azonban mégis hiányzik belőle a megszokott Walliams-féle bátorság. Értem ez alatt azt, hogy a szerző minden kötetében igyekezett eddig valamilyen tabu- vagy más, teljesen hétköznapi, de mégis nehéz témát feldolgozni (Gengszternagyi – nagyszülő-unoka viszony, halál; Büdöss úr – hajléktalanság; Milliárdos fiú – a pénz nem boldogít; Köténycsel – másság; Az éjféli banda – halálos betegségek; Rosszfiúk – csonka család), ebben a kötetben azonban ennek nyoma sincs.

Ettől függetlenül egyáltalán nem lehet okunk a panaszra, mert a Mamut a múltból egy igazán jó kalandregény. A történet akár a legújabb Disney-Pixar mozifilm alapjául is szolgálhatna, hiszen cselekménye, felépítése ugyanazt a sémát követi, mint az „egeres és lámpás” cég utóbbi egy évtizedének termései. Adott egy hányatatott sorsú főhős, aki minden vele történt rossz ellenére, tiszta szívvel képes tekinteni a világra, és elhatározza, hogy újból életre kelt, majd egy olyan helyre visz egy mamutot, ahol boldogan élhet. Ehhez a küldetéséhez jó páran csatlakoznak (Lülü, a takarítónő és az ő szerelme, Tökmag Tom, a világ legkisebb katonája, valamint a Chelsea, a Királyi Kórház összes gondozottjai – vagyis a nyugállományban lévő katonaság tagjai) és természetesen akadnak olyanok is, akik igyekeznek mind ezt megakadályozni: mint a hírnévre vágyó Professzor vagy Lady Sörét, az orvvadász. Walliams már többször szerepeltette regényeiben az angol királynőt – ám ezúttal, nem II. Erzsébet, hanem Viktória válik fontos karakterré, lévén a szerző most először írt a múltban játszódó történetet. Ennek ellenére a minden kötetben felbukkanó Rádzs nem hiányozhat: pár jelenet erejéig találkozhatunk felmenőjével (I. Rádzs), aki éppen ekkor nyitja meg első saját standját.

A karakterek terén Walliams tehát hozza a szokásos színvonalat, nekem személyes kedvencem Lülü, a takarítónő lett – felnőtt létemre időnként hangosan felkacagtam a mondatain. A történetet viszont én kissé túlírtnak gondolom, bizonyos jeleneteket nagyon elnyújtott a szerző, időnként úgy éreztem, hogy alig halad előre a sztori. Persze, mivel mindezt humoros formában tálalja, a kisebbek (tehát a célkorosztály) bizonyára élvezni fogják ezeket a fejezeket is. A sztori lezárása kellően megható – visszakanyarodva a fentebb említetthez: ha mozifilm készülne belőle, bizonyára előkerülnének a zsebkendők még a szülőknél is –, és a tanulságot is megkapjuk: ahhoz, hogy igazi hős váljon belőled, nem kell semmilyen szupererő, elegendő egy kicsivel több bátorság és kitartás a céljaid eléréséhez – meg persze az sem az akadály, ha igaz barátokra lelsz útközben.

A Mamut a múltból összességében egy nagyon jó, humorral átitatott kalandregény, és bár nem ez lesz Walliams legjobb alkotása (legalábbis a szememben), még így is magasan tartja a lécet. Az pedig mindenképpen örvendetes hír, hogy a szerző népszerűsége továbbra is elegendő ahhoz, hogy legalább évi egy kötet magyarul is megjelenjen – habár, én cseppet sem bánnám, ha ez a szám kettőre nőne, mert jópár regénye vár még kiadásra nálunk.

Kezdetben nagyon vitt a lendület, kimondottan imádtam olvasni a történetet, mely egyszerre fakasztott mosolyra és adott izgalmat. S nem utolsó sorban kellemes kikapcsolódásnak, lélekmelengetőnek, és búfelejtőnek bizonyult. A hajós résztől már nem ezt éreztem. Mintha belefáradtam volna a történetbe, valahogy már nem kötött le annyira. Szívesebben olvastam volna valami egyéb mamutos kalandot a „háborúzás” helyett. Azért a vége felé széppé vált az egész, és nyilván a szerencsés végkifejlet sem maradhatott el.
Az illusztrációk adnak egy plusz élvezetet a cselekményszál mellé. Szeretem az ilyen gyermekregényeket!
A könyv zárásaként a szerző szolgáltat némi mamut- és történelmi ismerettel. Ez szimpatikus volt.

Dávid Walliams elrepíti az ifjú olvasókat a viktoriánus London utcáira, ahol megismerjük a regény főhősét, a hányattatott sorsú Elisát. Bár az élet nem bánt vele kesztyűs kézzel – főleg a kiállhatatlan Mrs. Savanyúpofa, aki a Nyüves Csarnok nevű árvaház apróságainak életét keseríti –, a kislány tele van reménnyel, szeretettel, s képes a mai napig tiszta szívvel nézni a világra…

A regény tele van fordulatokkal, izgalmakkal és humorban sem szűkölködik. A szerző bőven ad lehetőséget hangos nevetésre. Ez egy olvasmányos, pörgős, bájos történet barátságról egy tízéves kislány, Elisa és egy tízezer éves mamut, Gyapjas között. A történet végére tanulság nélkül sem maradunk, mert a kis Elisa megmutatta, hogy bárki hőssé válhat, ha elég kitartóak és bátrak vagyunk. De persze az sem jön rosszul, ha barátok kísérnek az utunkon. Mindezt egy szép, megható lezárással koronázta meg Walliams.

A szuper sztorit pedig tökéletesen kiegészítik Tony Ross gyönyörű illusztrációi, amiknek köszönhetően szinte biztos, hogy a család 10-14 éves olvasóit leveszi a lábáról ez a kötet. Ráadásul kapunk egy kis ismertetőt a szereplőkről, találunk térképet a korabeli Londonról. Ha pedig mindez nem elég, a kötet végén lapul egy kis mamut, amit ki is vághatunk, így lesz egy saját kis Gyapjasunk.

Bővebben: https://www.kulturpara.hu/2022/04/mamut-multbol.html

Ez a történet abszolút imádnivaló!

Az illusztrációk gyönyörűek, aranyosak, és nagymértékben hozzáadnak az olvasmányélményhez.
A fejezetek rövidek, az egyes oldalakon nincs túl sok szöveg, ezáltal könnyen olvasható.
A története nagyon kedves, humoros, izgalmas, és nem utolsó sorban tanulságos. A kötet végén pedig leírásokat találunk a valódi gyapjas mamutokról, illetve azokról a helyszínekről, személyekről és járművekről, amik szerepelnek a könyvben.
A szereplőgárdában mindenféle karakter megfordul: őrült tudós, megszállott orvvadász, kegyetlenkedő nevelőnő, bugyuta rendőrök, talpraesett utcagyerekek, hősies nyugdíjazott katonák, Lülü, a lüke, de kedves takarítónő, Elisa, a bátor főhősünk, és még maga Viktória királynő is, valamint Gyapjas, az imádnivaló ősállat.
Az egyetlen, ami zavart, az a kissé túl sok hangutánzó szó volt, de biztos vagyok benne, hogy a kisebbek élvezik az ilyesmit.
Leginkább általános iskolás, alsós gyerekeknek ajánlom ezt a könyvet, de azok is jól szórakozhatnak rajta, akik odavannak az őslényekért.

4,5*

Nagyon szórakoztató könyvnek bizonyult ez is, mint a Rosszfiúk, amit előzőleg olvastam a szerzőtől. Tetszett a beszédes nevek, amiket használt. Lülü volt a kedvenc szereplőm, aki bármekkora felfordulás közepette is csak azt nézte, hogy mennyit kell majd takarítania. Aranyos,kedves, fordulatokban gazdag és persze vicces történet, csak sajnos a terjedelme miatt lehet, hogy kevés gyerek veszi a kezébe.

Nagyon vártam, hogy elkezdhessem olvasni ezt a könyvet. A kaland a viktoriánus korban játszódik és főszereplője Elisa az árva lány, Lülü a takarítónő, Tökmag a nyugdíjazott katona és persze Gyapjas a mamut. A történet nagyon izgalmas fordulatos és lehengerlő. A könyvet végig nagyon jó volt olvasni, plusz fantasztikus hangulatot teremt a könyvben látható rengeteg illusztráció. Kíváncsian várom gyermekeim véleményét is erről a meséről, amely az önzetlen barátságot, bátorságot mutatja be nekünk, az olvasóknak. Mindenkinek bátran ajánlom, nem csak gyermekeknek.

Nekem a Gengszter nagyi jobban tetszett.Gyermekemnek tetszett a történet. Nekünk az eleje nem tetszett, de végül nem bántam meg, hogy kiolvastuk.

Aranyos, vicces, furcsa, már-már őrült történet. Nem véletlenül hasonlítják Roald Dahlhoz az írót, nekem is gyakran eszembe jutott olvasás közben a Matilda, vagy épp a Csokigyár egy-egy szereplője. A @kolibri.kiado közel 500 oldalas könyve telis-tele van szuper illusztrációval, a szedésnek köszönhetően úgy érezhetik a gyerekek, hogy rengeteget olvastak, ami büszkeséggel tölti el őket, s így lehet, hogy újabb könyvek után nyúlnak majd. Lefotóztam a könyv elején található „stáblistát”, a szereplőket, amiből kiderül, hogy 1899-ben járunk Londonban, a Természettudományi Múzeumban (amit persze akkor meg nem így neveztek), s megismerkedünk egy árva kislánnyal, aki – nem meglepő – segít a címszereplő mamutnak a hazajutásban. Mi, felnőttek, nem biztos, hogy nevetünk minden furcsaságon, de egy 8-10 év körüli gyermek tuti nagyokat kacag Walliams őrült sztoriján, amibe egy kis érzelmet is csempészett azért.