David Walliamsnak 2008 óta összesen tíz ifjúsági regénye jelent meg (ezekből nyolc érhető el magyar nyelven), valamint 2016-ban látott napvilágot a kezdő olvasóknak szóló A világ legrosszabb gyerekei-sorozat első kötete, amelyet azóta további kettő követett. A korosztály-váltást jelzi, hogy az eddigiektől eltérően, ez a kötet nagyobb méretben, keményfedeles kiadásban, színes illusztrációkkal kerül a boltokba. A betűméret is jobban igazodik a kezdő olvasók igényeihez, bár meg kell jegyeznem, hogy az elforgatott szavak egymáshoz illesztése nem mindig egyértelmű, és ugyanígy nem szerencsés a sötétkék háttérre világoskék betűket nyomtatni. De ettől eltekintve egy igényes kiadást köszönhetünk a Kolibrinek, amely bármely kisgyerek polcának dísze lehet.
Walliams első regényeit főként azért szerettem, mert nagyon komoly dolgokról tudott nagyon humorosan mesélni a gyerekeknek: ott volt mindjárt a Gengszter nagyi, ami másig az egyik legjobban sikerült alkotása (Az éjféli banda mellett), és amelyben nagyon jól körüljárta a nagyszülő-unoka kérdést, és feldolgozta az elmúlást. A Büdöss úrban a hajléktalansággal foglalkozott, a Köténycselben a nemi identitással, a Milliárdos fiú pedig bebizonyította, hogy a boldogság nem feltétlen pénz kérdése. A későbbiekben – mint például a Patkányburger vagy a Démoni Doki – sajnos olyan irányt vet, amely nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, túl sok olyan témát érintett, ami nem való egy gyerekkönyvbe.
A világ legrosszabb gyerekei kötetről hasonlóan vegyes érzéseim vannak: akadnak történetek, amelyek nagyon jól sikerültek, szürreális megoldásai engem is megleptek, de sajnos volt „mese”, amely már nálam is kiverte a biztosítékot. Alapvetően nem vagyok oda annyira az altáji humorért, így nem igazán tudom élvezni sem a szellentéssel, sem a takonnyal összefüggő poénokat, különösen, ha azokra építik a cselekményt. Szerencsére ezekből a történetekből csak keveset kapunk, a többi valóban szórakoztató és helyenként tanulságos is. Van, amelyikről különösen érdemes beszélgetni: ilyen a bömbölős kislány esete, aki mindent a testvérére fog, vagy a folyton izgő-mozgó lány története, akit végül csak sikerül lekötni, de ugyanígy említhetném Beni meséjét, aki sértettségében megpróbált elszámolni a végtelenig.
Összességében Walliams hozza a szokásos formáját, nem mellőzi a humort, az abszurd karaktereket. Így most már nem csak a soron következő regényt, de az újabb 10 rosszcsont gyerek történetét is érdemes lesz várnunk.
