A ​nagy szökés 89% 40 csillagozás

A Gengszter nagyi mellett ez a másik kedvenc Walliams könyvem! Izgalmas, szórakoztató és biztos vagyok benne, hogy a regény elolvasása után minden kisgyerek pilóta akar majd lenni. Talán álmodnak Bunting repülőalezredesről is, akivel együtt ülnek egy Spitfire-ben…
De az tuti, hogy ha feltekintenek a fehér felhőpamacsokkal tarkított szikrázóan kék égre, örömmel kiáltanak majd fel: Föl, föl, és messze el!
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2017/05/14/david_walliams_a_n…

Egyszerre vicces és megható a történet, egy unoka és egy nagypapa kapcsolata, amelyben a nagypapa már inkább gyerek, mint felnőtt, Jacknek pedig fel kell nőnie. Nagyapán keresztül nagyon sok információt megtudunk a II. világháborúról, a könyv végén pedig még egy szójegyzék is segíti a könyv történelmi vonatkozásainak jobb megértését.

A könyv címe mindent elárul, itt bizony egy szökés lesz a középpontban. Mégpedig az Alkonyi Hajlékból, ami igencsak izgalmas és legalább annyira vicces események sorozata. Mert nem ám csak nagypapa szökik el, hanem az összes ott lakó öreg. Nagyon tetszettek a beszédes nevek, az otthon Emse főnővére, és Ártány tiszteletes neve elég sok mindent elárul.
David Walliams nagypapát a saját nagyapjáról mintázta, akiről a könyv végén fotókat is találunk. Örök emléket állított neki ezzel a szívszorító, ám mulatságos, izgalmas történettel.

Bár a főszereplő fiú, a téma pedig a repülés, nem gondolom, hogy csak fiúknak szól ez a regény, éppen úgy tetszeni fog lányoknak, szülőknek és nagyszülőknek is.

Tartsatok bátran Jackkel és Nagypapával: Föl, föl és messze el!

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/08/david-walliams-nag…

Vannak írók, akikre lehet számítani. Úgy tudnak mesélni, hogy már az első oldalakon megteremtik azt a mesés hangulatot, melynek okán a nagyérdeműnek szeme-szája tátva marad, a könyv pedig jóformán csak a legszükségesebb pillanatokra kerül ki a kezéből. (Nem arra, a másik legszükségesebb pillantra gondoltam.) David Walliams is közéjük tartozik. Legutóbb a Nagy szökés c. könyve hódított meg minket.

Igazi családi könyv, ami ugyanúgy leköti a 8-9 éves gyereket, mint a kiskamaszt és szüleiket. Persze az író minden tőle telhetőt elkövet, hogy így legyen. Fordulatoktól, izgalmas kalandoktól hemzseg Walliams új regénye. Ezért akár önálló olvasmányként is kezébe veheti egy kicsit tapasztaltabb olvasó, a Tony Ross találó illusztrációiban gazdag könyvet. Ezúttal egy háborús veterán pilóta nagypapát és unokáját Jacket avatja hősökké és a köztük meglévő cinkos-szeretetteljes kapcsolat kap hangsúlyt. A tizenkétéves Jacket és veterán vadászpilóta nagyapját elvarázsolják a repülőgépek, főleg a II. világháborús Spitfire-ök világa. Az alezeredesnek ezek az idők voltak élete fénypontjai, Jack számára pedig saját eseménytelen hétköznapjai után álmodozásainak netovábbjai a háborús mesék, a fantáziajátékok.
Folytatás itt:
http://hintafa.blog.hu/2017/05/31/david_williams_a_nagy_szokes

Ritkán olvasok gyerek könyveket mert félek hogy unalmasak lesznek de ez nagyon tetszett. Lendületes és aranyos volt a történet. Lehet hogy ezentúl meg több gyerekkönyvet bevállalok.

A nagy szökés csodálatos és lebilincselő történet. Mese az unoka és a nagyszülő közötti különleges és szeretetteljes kapcsolatról. Mese a háborúról és a csatákról. Mese az időskorról, és arról, hogy igenis meg lehet érteni a világukat. Mese arról, hogy hiába veszítünk el egy példaképet, egy számunkra fontos személyt, míg emlékét minden nap felidézzük, ott van velünk mindig. Mindez pedig hihetetlenül olvasmányos, játékos stílusban, minek hatására huszonéves fejjel is belefeledkezhet az ember a történetbe, és meglepve tapasztalja, hogy már a végére ért.

Bővebben:
http://szembetuno.blogspot.hu/2017/05/david-walliams-na…

A történet amellett, hogy szórakoztatott és megindított még abszolút tanító jellegűvé is tudott válni.
Részletesen: http://konyvlelo.blogspot.hu/2017/09/david-walliams-nag…

Ez egy aranyos, izgalmas és megható történet egy nagypapáról, aki a Királyi Légierőnél szolgált és imádja vezetni szeretett gépét, a Spitfiret és az unokájáról Jackről, akit szintén elbűvölnek a vadászgépek és nagyon szereti nagyapja történeteit.

Szerintem néha azért vannak eltúlzott részek benne, de mivel gyermekkönyv annyira nem is baj. :D spoiler

A rajzok eszméletlen jók, csak az a bajom velük, hogy az olvasó így nem tud a saját képzeletére hivatkozni, hanem ott egy kép s utána biztos, hogy úgy képzeli el, nem úgy, ahogy a fantáziájával tenné. Gondolom az író a rajzokkal nem leírásokat akart spórolni, mivel így sem valami vékony a könyv, de szerintem az kicsit túlzás, hogy szinte minden oldalon van egy kép.
Alapjában véve ez egy jó könyv, egyszeri olvasásnak, kikapcsolódásnak tökéletes volt. :)

A könyvnek már a vastagságából is látszik, hogy Walliams olyan témával foglalkozik ami a szíve csücske és az utószóban erre fény is derül, hiszen az ő nagyapja is vadászpilóta volt a második világháborúban. Egyébként pont az idő miatt a regény története határozottan a 80-as évekbe van helyezve, tudjuk, hogy 1983-t írunk, azaz a háborús hős nagypapa még teljesen valóságos figura lehet, sőt még Rádzs is (Walliams regényeinek visszatérő mellékszereplője) fiatal.

Részletek: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2017/05/12/david-wal…

5 stars

(A könyv első csillagozása és értékelése – ez sem gyakran fordul elő velem. :) )

A nagy szökés azon felül, hogy a nagyszülő-unoka kapcsolatot mutatja be, semmilyen hasonlóságot nem mutat a Gengszter nagyival. Persze, kapásból nekem is a mára már klasszikussá vált Walliams-regény jutna eszembe, de szerencsére a szerző nem a korábbi nagy sikerét kívánta meglovagolni, hanem más szemszögből közelített a témához. Jelen esetben Jack és a nagyapja viszonya ideális, a kisfiú mindennél jobban szereti őt, így pont az időmúlással és annak az emberre gyakorolt hatásával kell megküzdeniük. Egy gyermeknek is iszonyú látni, ha a szülője annyira magatehetetlenné válik, hogy nem lehet egyedül hagyni őt, de egy unokának, aki még nem is tudja teljesen megérteni a helyzetet, még rosszabb. Jack is minden lehetőséget megragad, hogy elkerüljék a szörnyű véget (vagyis az intézetbe adást). Walliams a bonyodalmakat pedig tovább fokozza: kiderül, hogy az Alkonyi Hajlék nem is az, aminek látszik (azért a tapasztaltabb olvasók hamar rájöhetnek, hogy mi húzódik a háttérben).
Walliamst méltán nevezik a XXI. század Roald Dahljának, hiszen a történeteiben – akárcsak ebben a regényben – mindig nagy hangsúlyt fektet a humorra, a gyerekek lelki világára és a mondanivalóra. Szórakoztató módon tanít, A nagy szökésben pedig kétféleképpen is megteszi. Egyrészt a már fentebb kifejtett probléma felvázolásával, másrészt Jack nagypapájának emlékei révén bepillantást nyerhetünk a II. világháború egy apró szeletébe. Megijedni nem kell, tényleg csak apró ez a szelet: leginkább az angolok részvételére tér ki, valamint a kötet végén található egy pár oldalas szójegyzék a legfontosabb dolgokról. Egyfelől örvendetes, hogy ilyen témában is mert írni a szerző gyerekregényt, másrészt megvan a lehetősége annak is, hogy írói szándéka fordítva sül el. Megvallom őszintén, lányok kezébe nem tudnám teljes magabiztossággal adni a könyvet, mert a II. világháborús utalások, valamint a cselekmény nagy része (a szöktetés és ami utána jön) nem biztos, hogy annyira lekötné a figyelmüket. Ez Walliams eddigi leghosszabb regénye – ami sajnos abból a szempontból hiba, hogy néha túlírja a dolgokat, és az ember azt veszi észre, hogy nem igazán haladt semerre a sztori. Szerencsére azonban ezen mellékszálak száma elenyésző, ugyanakkor meg kell még jegyeznem azt is, hogy a humorfaktorból egy kicsit visszavett a szerző. Akadnak a regénynek igazán eredeti és üdítő részei (például az Alkonyi Hajlék házirendje, vagy a két nyomozó színrelépése és nagyjelenete), amelyek felidézik mindazt, amivel Walliams belopta magát a szívünkbe, de ezeknek az előfordulása igen csekély a kötet vaskosságához mérten.
Természetesen abszurd fordulatokban, remekül eltalált karakterekben most sincs hiány, csak azok, akik hozzám hasonlóan végigkövették a szerző munkásságát, sok újat nem tud mondani. Meg láttuk már, hogy Walliams mire képes, és ilyenkor tud egy picit bosszantó lenni, amikor tényleg csak apróságokon múlik, hogy felülmúlja a Gengszter nagyi adta élményt.