Lakhatatlan ​Föld 75% 14 csillagozás

Ez a kép bizony elég sötét, mondhatnám azt is beláthatatlan. Ez a könyv azt mutatja be, hogyan hat a felmelegedés az életünkre, az emberi életre ezen a bolygón. Végigveszi káosz felé tartó világunk elemeit, amelyek a veszélyt okozzák. Egyszerűen ijesztő a vírushordozó trópusi szúnyogok melegedés miatti terjedése, a kórokozók potenciális mutálódása, az egyes betegségek burjánzása. A gazdasági növekedés, amelynek idővonala párhuzamos a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával, egyre csekélyebb, s a klímaválság elemeinek növekvő hatására vissza fog esni. S a már ma forró országok, mint pl. India, Pakisztán szenvednek legtöbbet, s hangsúlyosan előkerül a vízhiány. Klímakonfliktusok szaporodnak, és ugyanakkor a tengerszint-emelkedés felborítja a globális hadászat egyensúlyt is. S statisztikailag bizonyítható, hogy a helyzet nehezülése, a növekvő zűrzavar felszítja az egyéni konfliktusokat, a bűnözést is. Mindezeket részletesen végigolvasni önkínzó bátorság is, a legoptimistábbakból is pánikrohamot válthat ki. De benne élünk már, menekülni csak előre lehet! S bár a klímakutatás tudományának egy része csak találgatás, ijesztően sötét a jövő…mert pl. a Kyotói egyezmény betarthatatlan, a szénerőművek jelentős része – nemzetgazdasági érdekből – üzemel még. Csak a technológia, ill. annak fejlődése, változása menthet meg bennünket, vagy taszíthat a szakadékba a mesterséges intelligenciák esetleges elszabadulásával. Meg a szemlélet az, amin változtatnia kell az embernek, a fogyasztás politikájának egyszerűen véget kell vetni! Mert mi is részesei leszünk a Fermi paradoxon szerinti Nagy Csendnek…
Kitűnő írás, sokan kellene, hogy olvassák, értelmezzék, alkalmazzák tanulságait!

Döbbenetes összefoglaló arról hogy mi történt az elmúlt 20 évben és mi történhet. Kötelező olvasmánnyá tenném mindenki számára aki eddig struccpolitikát folytatott.
Ha csak fikció lenne, akkor azt írnám a legdurvább SCI-FI ami az emberiség kihalásáról szól, de ez nem az.

Tulajdonképpen nem rossz könyv. A tények rendben vannak, összeszedte a szerző, amit lehetett. A stílus helyenként nagyon idegesítő. Na, ez a pánikkeltés, persze pánik van, meg jobb félni mint megijedni, de a pánik a megijedés árnyalata.
Némely passzussal a klímaszkeptikusok malmára hajthatná a vizet azzal a belátással, nyugtázással, hogy „mindegy mit csinálsz, úgy is az lesz, hogy meg fogsz halni, már elkéstünk, végünk”. Pedig nem ez a célja, ez világos.
És a tények. Ja, a számok, százalékok sokasága, részarányok stb. Szorzók. Nincsenek egzakt mértékek, ami alapján számolni lehet (pl. 1,8 billió tonna szénatom a permafrosztban, ez most komoly?) Szóval… becslések, azok vannak, lehetnek.
Továbbá nem értem, miért 2100 (vagyis értem, a klímamodellek miatt, de miért jó ez), miért az a határ, amit meghúz, ameddig a jövőbe látunk.
Szóval fontos könyv, ugyan nem a legjobb, viszont elvitathatatlan erénye, hogy az együttműködés hiányát és a nem-cselekvést nagyon jól megfogalmazza.

Pusztító erejű, heves villámlásokkal és esőzésekkel kísért viharrendszerek és hurrikánok.. hőhullámok, hőkupolák, szélsőséges hőingadozások, hirtelen hőmérséklet-változások.. nagy kiterjedésű erdő- és bozóttüzek, tűzviharok.. aszályok és folyóapadások.. özönvízszerű esőzések, áradások, utcákat elöntő villámárvizek, belvizek.. földcsuszamlások és sárcunamik.. hatalmas homokviharok.. a magashegységekben lavinák.. gyakori és erős, cunamival kísért földrengések.. úgy általánosságban: csapadék, vihar, hőség szokatlan helyen, szokatlan időben, szokatlan intenzítással és váratlansággal, szokatlan időtartamig, szokatlan nagyságrendben..

A megdöbbentő, zavarbaejtő, adott esetben egyenesen sokkoló természeti jelenségekről szóló hírek és videók a világ minden részéről ma már mindennapjaink részét képezik. Egyre több és egyre súlyosabb probléma, ami a „nyakunkba szakad”.. Érzékelhető, hogy a víz, a tűz, a levegő, a föld, azaz „az elemek” az ember(iség) ellen fordultak.. A természet, szó szerint, lecsap ránk – amely jelenség ismerős lehet a Bibliából (lásd pl. az egyiptomi tíz csapást). A természeti csapások mellé társul az ipari termelés erősen romboló-roncsoló hatása, amelynek eredménye természeti környezet károsodás, ivóvízfogyás és -szennyeződés, légszennyeződés, termőföld-szennyeződés, elvékonyodó ózonréteg, stb. Alapvető létfeltételeink károsodnak tehát – súlyos, ha nem egyenesen végzetes mértékben.. A tudósok globális klímavészhelyzet kihirdetését javasolják, a politikusok azonban hárítanak, nem hoznak a téma vonatkozásában érdemi döntéseket, illetve nem intézkednek a helyzet kezelésére vonatkozóan, pedig mielőbbi „mozgósításra” és átszervezésre lenne szükség.

Hogy mi lesz mindennek a következménye, az kiszámítható, előre látható: ívóvíz-, élelem-, energiakorlátozás vagy hiány, ingóságokban és ingatlanokban keletkező súlyos károk, a terményben és a termőföldben keletkező károk, ipari katasztrófák, járványok, fertőző betegségek terjedése, tömeges vándorlás, ökológiai rendszerek súlyos károsodása vagy összeomlása gyorsuló ütemű fajpusztulással kísérve, konfliktusok és feszültségek, harc és háború az élettérért, a még élhető közegért.. gazdasági romlás és összeomlás.. politikai csőd.. káosz.. irányíthatatlanság.. és könyörtelen és kegyetlen körülmények közötti, fájdalmas pusztulás.. ami pedig marad végül: egy „lakhatatlan”, illetve az élővilág döntő része számára élhetetlen Föld..

Ha képesek lennénk aktuálisan „Földanyánk' belső világára hangolódnunk, akkor meghallanánk, hogy valami ilyesmit üzen nekünk: "ártotok és bántotok, kizsákmányoltok és tönkretesztek – engem, aki életteret adok nektek, és titeket szolgállak”, „dühös vagyok”, „elegem van”, „beteg vagyok”, „fáj, amit csináltok velem, az élővilággal és magatokkal”.., „mit képzeltek ti magatokról, kinek képzelitek ti magatokat..?” "legyen vége ennek.."

A könyv tartalma lényegében egy helyzetjelentés a globális „klímahelyzetről” és annak következményeiről. A szerző lényegében preapokaliptikus jelenbeli, és végzetes jövőbeli állapotokat vázol fel könyvében a globális klímaváltozással összefüggésben. A vészharang igazából már az 1970-es évektől kong: a témával foglalkozó kutatók szerint a fennálló társadalmi helyzet rendkívül problémás, igen súlyos következmények várhatók, ezért változtatni kell, mégpedig komolyan, azaz „alapjaiban”.

Némi változások történt ugyan az eltelt több mint fél évszázad alatt, a „környezetvédelem” téma lett, de a változások nem elég mélyrehatóak és alapvetőek, inkább csak a lelkiismeret megnyugtatását szolgálják.. A „zöldek” marginális társadalmi mozgalmat képviselnek, ami ráadásul baloldali ideológiával párosul.. Mindez a fennálló helyzetben igencsak kevés és igencsak problémás..

Az emberiség helyzetét ahhoz lehet hasonlítani, mint egy hajóét, ami egy gyorsfolyású folyón halad, és látható, hogy egy hatalmas vízesés következik, a zuhanás pedig végzetes következményekkel fog járni a hajóra.. a hajó pedig tehetetlenül sodródik az árral.. a hajóban az emberiség döntéshozói, illetve néptömegei pedig olyan függőhöz hasonlítanak, akinek élete tele van problémákkal, de még nem döbbentek rá arra ,hogy a fennálló helyzet tarthatatlan és a következmények katasztrofálisak, illetve végzetesek, azaz nem elég nagy a szenvedésnyomás ahhoz, hogy érdemi változás történjen..

A fennálló helyzetben alapvetően 2 lehetőség mutatkozik: az egyik a beteges helyzethez való alkalmazkodás, a „valahogy és valameddig túlélni próbálás”, a másik egy egészséges, „természetes” és „emberséges” helyzet megteremtése. Értelemszerűen az utóbbi megoldás a „józan” – ehhez azonban ép ésszel gondolkodni képes, emberséges értékrendű vezetőkre, illetve ilyen személyek kinevelésére lenne szükség.

A könyvben az értelmes megoldásról szó sem esik, fel sem merül, csak a problémák taglalása történik. Mindez összefüggésbe hozható a szerzőnek azzal a felfogásával, miszerint felőle a világ el is veszíthetné az úgynevezett természet nagy részét, ha továbbra is élhetnénk úgy, ahogy eddig. A szerzőnek tehát ez a világ így megfelel – a maga nyomorával, betegességével, haldoklásközeli állapotával együtt.. Számomra döbbenetesen átgondolatlan, illetve betegesen elfogult hozzáállás ez..

A mű címét is problémásnak gondolom, hiszen egy végzetes állapotot vetít előre, és a könyv nem is erről a végzetességről szól, illetve nem a felmelegedés utáni életről. A pontos cím ez lehetne: Lakhatatlanná váló Föld. Élet a (globális) felmelegedés (vagy még inkább: klímatorzulás!) korában.

A témához kapcsolódó további értékeléseim:
Thunberg – Ernman: Ég a házunk https://moly.hu/ertekelesek/3447275
Foer: Globális öngyilkosság https://moly.hu/ertekelesek/4282336
Szent-Györgyi: Az őrült majom https://moly.hu/ertekelesek/3305493
Lorenz: A civilizált emberiség.. https://moly.hu/ertekelesek/3380535
Lovelock: Gaia halványuló arca https://moly.hu/ertekelesek/3432564
László Ervin: Meg tudod változtatni a világot https://moly.hu/ertekelesek/3391025
Nagy József: Vége??? https://moly.hu/ertekelesek/3423193
Nemes: Generációs mítoszok https://moly.hu/ertekelesek/3401132
Dózsa – Forgács: Bolygóvigyázók kézikönyve https://moly.hu/ertekelesek/3094577
Pinker: Az erőszak alkonya https://moly.hu/ertekelesek/3126443
Goodall – Bekoff: Az utolsó pillanat https://moly.hu/ertekelesek/3571505

Elképesztően pesszimista egy könyv, főleg az első része, szinte lehoz az életről, ahogy sorolja, hogy mi pusztulhat el és miben. Nem tudom, hogy milyen jövő elé néz a világ, de ahogy a könyv is írja, a képmutatás a legnagyobb baj, hiszen ugyanúgy „telefüstöljük” a világot, mintha nem lenne semmilyen egyezmény, amit aláírtak a világ vezetői. Az olaj, a szén lobbi a saját érdekeinek megfelelően rángatja a szálakat a világ országaiban, miközben állítólag „támogatnak” minden zöld kezdeményezést. Ami lehet, hogy igaz, de mi változik…
Mi kell, ahhoz, hogy bármi változzon, ami felébreszti végre a döntéshozókat? Mert az időjárás büntet és nem nézi, hogy kire szavaztunk…

Ettől a könyvtől igazság szerint nem lesz senki okosabb, és erre úgy kb. a 140 oldal környékén jössz rá, amikor elfogy majd a türelmed, és hátralapozol, mennyi van még hátra, és kiderül, hogy a 300 oldalból kb. 80 oldal (!) a forráshivatkozás, szóval van még hátra 60-70 oldal, hogy valamit villantson a könyv. De természetesen nem villant. Egy dolog miatt érdemes elolvasni: ez a mű 2019-ben, értelemszerűen a világjárvány előtt született, tehát a járvány és a rá adott aktuális válaszok tapasztalatai nincsenek feldolgozva. Pedig ennek már most fontos mondanivalója van: egyrészt az, hogy a fene nagy világgazdaságunk egy pillanat alatt le tud állni egy influenzaszerű és hatású vírustól is, nem hogy egy-egy kb. húsz év múlva igazán berobbanó globális kataklizmától. Szóval kár itt számolgatni 2100-ig tartó kibocsájtás növekedéstől, amikor már most március és május közt is magától leállt itt minden. Hamarabb el fog tehát jönni a nagy leállás és stagnálás, mint azt gondoltuk. Másrészt, hogy nincs az a jövőkutató, aki akár csak 1 évre előre tudna jósolni. Harmadrészt az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, ember nem volt, aki 2020-ra egy ilyen vírusveszélyt és globális válságot megjósolt volna. A könyv ezen kívül gyakorlatilag felmondja az ismert leckéket, a már forrásokból összeszemezgetett megoldási lehetőségeket, amelyekre elismeri, hogy igazából semmire se megyünk. De még elmélet szintjén se filozofálgat el teljesen új alternatívákon.

Lelkesen kezdtem bele de szégyenszemre most félrerakom. Az oldalankénti 10-12 darab százalékban, adatban és mértékegységben fontos a probléma számszerűsítése, de mi, egyszerű olvasóknak (legalábbis nekem) ez sok. Szerintem ennél olvasmányosabban kellene az emberek fejébe beleverni azt ami elég egyértelmű: mindenkinek tenni kell valamit ha azt akarjuk hogy 100 év múlva is emberek lakják a Földet.