Lakhatatlan ​Föld 9 csillagozás

Döbbenetes összefoglaló arról hogy mi történt az elmúlt 20 évben és mi történhet. Kötelező olvasmánnyá tenném mindenki számára aki eddig struccpolitikát folytatott.
Ha csak fikció lenne, akkor azt írnám a legdurvább SCI-FI ami az emberiség kihalásáról szól, de ez nem az.

Tulajdonképpen nem rossz könyv. A tények rendben vannak, összeszedte a szerző, amit lehetett. A stílus helyenként nagyon idegesítő. Na, ez a pánikkeltés, persze pánik van, meg jobb félni mint megijedni, de a pánik a megijedés árnyalata.
Némely passzussal a klímaszkeptikusok malmára hajthatná a vizet azzal a belátással, nyugtázással, hogy „mindegy mit csinálsz, úgy is az lesz, hogy meg fogsz halni, már elkéstünk, végünk”. Pedig nem ez a célja, ez világos.
És a tények. Ja, a számok, százalékok sokasága, részarányok stb. Szorzók. Nincsenek egzakt mértékek, ami alapján számolni lehet (pl. 1,8 billió tonna szénatom a permafrosztban, ez most komoly?) Szóval… becslések, azok vannak, lehetnek.
Továbbá nem értem, miért 2100 (vagyis értem, a klímamodellek miatt, de miért jó ez), miért az a határ, amit meghúz, ameddig a jövőbe látunk.
Szóval fontos könyv, ugyan nem a legjobb, viszont elvitathatatlan erénye, hogy az együttműködés hiányát és a nem-cselekvést nagyon jól megfogalmazza.

Ettől a könyvtől igazság szerint nem lesz senki okosabb, és erre úgy kb. a 140 oldal környékén jössz rá, amikor elfogy majd a türelmed, és hátralapozol, mennyi van még hátra, és kiderül, hogy a 300 oldalból kb. 80 oldal (!) a forráshivatkozás, szóval van még hátra 60-70 oldal, hogy valamit villantson a könyv. De természetesen nem villant. Egy dolog miatt érdemes elolvasni: ez a mű 2019-ben, értelemszerűen a világjárvány előtt született, tehát a járvány és a rá adott aktuális válaszok tapasztalatai nincsenek feldolgozva. Pedig ennek már most fontos mondanivalója van: egyrészt az, hogy a fene nagy világgazdaságunk egy pillanat alatt le tud állni egy influenzaszerű és hatású vírustól is, nem hogy egy-egy kb. húsz év múlva igazán berobbanó globális kataklizmától. Szóval kár itt számolgatni 2100-ig tartó kibocsájtás növekedéstől, amikor már most március és május közt is magától leállt itt minden. Hamarabb el fog tehát jönni a nagy leállás és stagnálás, mint azt gondoltuk. Másrészt, hogy nincs az a jövőkutató, aki akár csak 1 évre előre tudna jósolni. Harmadrészt az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, ember nem volt, aki 2020-ra egy ilyen vírusveszélyt és globális válságot megjósolt volna. A könyv ezen kívül gyakorlatilag felmondja az ismert leckéket, a már forrásokból összeszemezgetett megoldási lehetőségeket, amelyekre elismeri, hogy igazából semmire se megyünk. De még elmélet szintjén se filozofálgat el teljesen új alternatívákon.

Lelkesen kezdtem bele de szégyenszemre most félrerakom. Az oldalankénti 10-12 darab százalékban, adatban és mértékegységben fontos a probléma számszerűsítése, de mi, egyszerű olvasóknak (legalábbis nekem) ez sok. Szerintem ennél olvasmányosabban kellene az emberek fejébe beleverni azt ami elég egyértelmű: mindenkinek tenni kell valamit ha azt akarjuk hogy 100 év múlva is emberek lakják a Földet.