Poirot-t, Agatha Christie teremtményét valószínűleg mindenki ismeri. Agatha Christie a második helyet foglalja el a világon a legtöbb példányban elkelt szerzők listáján. Az őt megformáló David Suchet neve kevésbé ismert, a külseje viszont annál inkább. Ő Poirot. Poirot ő. Suchet hetven tévéfilmben alakította Poirot-t, aki időközben a személyiségének részévé vált. A könyv mindkettejük életrajza. Suchet többször is hangúlyozza, hogy felnőtt élete felét Poirot-val töltötte. Hetekig próbálgatta-alakítgatta a karaktert, kívül és belül. Napokig egy, a farpofái közé szorított érmével járkált, hogy felvegye Poirot tipegő járását, és óraszám hallgatta a francia rádió angol nyelvű adásait, hogy kidolgozza Poirot akcentusát.Suchet Poirotja önálló életre kel: a logika bogaras megszállottja, és a nagyképű és rendmániás kis belga detektív valójában egy magányos és végtelenül együttérző lélek, akire mindig számíthat az, aki bajban van… és Poirot rajongói érzik ezt. Sokuk szerint a világ… (tovább)
Poirot és én 110 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2013
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 15
Várólistára tette 69
Kívánságlistára tette 103
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
A.C. rajongóknak kötelező! :) Mondjuk nekem néhol túlzottan statisztikai volt a történet. Viszont Suchet elég rendesen leírta, hogyan lett belőle Poirot és az nagyon érdekes volt. Nekem is Ő az igazi Poirot! Rengeteget dolgozott azért, hogy olyan legyen, mint Poirot és szerencsére sok évadon keresztül nézhettük a sorozatot. Én is szinte mindet láttam és nagyon szeretem.
Nem olyan rég olvastam a Szellemíró c könyvet, amiben elég részletesen leírja Harris, h hogy is készül egy olyan könyv, aminek az „írója” valójában csak beszélget a valódi íróval, a 'szellemíróval', aki egyébként tud írni, és Ô fordítja ezeket a beszélgetéseket irodalommá.
Nos, ennél a könyvnél ez nagyon lejött. Nem volt rossz ez, csak érezni lehetett, h a tényeket, részleteket összerakták, sorbarakták, majd utólag a beszélgetések megfûszerezték.
Többször elmorzsoltam pár könnycseppet, én is elérzékenyültem, mint Suchet.
Egyébként a végén megköszöni Geoffrey Wansell-nek, h segített neki megírni a könyvet, de elôtte már oldalakon keresztül azt olvashattam, h mindenhova együtt mentek a könyvet dedikálni.
Egyébként én nagy Peter Ustinov rajongó vagyok, a Nyaraló gyilkosokat, és a Nílust kb félévente megnézem, és hát Suchet elemzésén keresztül is néztem. Amikor a Nílus végén megölelte a fiatalokat, most persze leesett, h Poirot soha nem ölelte volna meg ôket.
Minden Poirot rajongónak érdemes elolvasnia, és minden AC rajongónak is.
A mangós sztorin elbôgtem magam, mert eszembe jutott @Galagonya33, Ô imádta volna ezt a szösszenetet.
Azt hiszem, életemben nem olvastam még olyan könyvet, aminek az elején és a végén is elérzékenyültem.
Több okból is érdekelt: Agatha Christie ezer éve nagy kedvencem, tisztelem és becsülöm az írásait, és felettébb zavar, ha egy film nem olyan, mint a könyv. Suchet írásából kiderült nagyon sok minden, ami a magyarázatával együtt értelmet nyert.
A legeleje rendhagyóan kezdődik: a végső történettel, a Függönnyel. Mindenki érzi, hogy ott és akkor valami véget fog éni, de a leginkább Suchet-t érinti meg. Hiszen – mondhatjuk így is – egy huszonöt éves barátság ért véget akkor. Egy része ott maradt akkor, és már sosem lesz ugyanaz az ember.
A következő fejezettől kezdődik igazán a könyv, amikortól is végig követhetjük, hogyan és miképp találta meg őt Poirot, mit kellett tennie ahhoz, hogy olyanná formálja, amilyenné szerinte kell. Azt kell mondjam, tökéletes munkát végzett.
Igaz, hogy többször ismételte magát, ami akár zavaró is lehetett volna, de többnyire csak nyugtáztam, hogy igen, ezt már mondta egyszer, és olvastam tovább.
Folytatás itt: http://konyvsziget.blogspot.hu/2017/05/david-suchet-poi…
Szimpatikus ember képe rajzolódik ki David Suchet visszaemlékezéseiből. Rokonszenves az az alázat, ahogy a színészi munkához viszonyul, és ahogy azonosult Poirot szerepével a legmesszebbmenőkig törekedve arra, hogy megfeleljen Agatha Christie elképzeléseinek a karaktert illetően. Suchet a tökéletes Poirot!
Bámulatos az is, mennyire pontosan ismeri Dame Agatha életművét.
Nagy Agatha Christie-rajongó vagyok, az összes filmet, kivéve a Függönyt, többször láttam. Nekem Poirot = Suchet, Marple = Geraldine McEwan és Julia McKenzie.
Érdekes volt belülről „látni” ezeket a filmeket, a színész munkáját, hozzáállását tapasztalni. Nekem kicsit sok is volt néha az „én-én-én”, de hát tudtam, mit veszek kézbe, egy szavam sem lehet. :-))
Mindenképpen izgalmas kaland lehet egy ilyen szereplő megformálása, „emberbe öntése”.
Számomra David Suchet az igazi Hercule Poirot! A könyv elolvasása után pedig még inkább csodálnivaló, hogy a figurához nyúlt. Végigkövethetjük az évadokat, beszámol a könyvek keletkezéséről, a film szereplőgárdájáról és a stábtagokról is. Néha vicces történeteket is megismerhetünk.
Nekem a sok név (stáb és színészek) egy idő után már sok volt, mert senkit nem ismertem közülük (ez az én szegénységi bizonyítványom), és csak nevek halmaza volt. Ugyanez volt azokról az évekről, amikor nem volt Poirot-forgatás és DS csak úgy mesélt, hogy akkoriban hol és mit játszott színházban.
Azoknak ajánlom a könyvet, akik már a Christie-életmű nagy részét olvasták és a filmeket is látták. Kizárólag Agatha Christie: Függöny és Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság spoilert tartalmaz, mondjuk utóbbiért haragudtam eléggé.
Örülök, hogy megszületett ez a könyv, annak pedig még inkább, hogy el is olvashattam. :)
Sajnos csak beleolvasgattam, de azért megtudtam pár dolgot az egyik kedvenc karakteremet játszó színész(óriás)ról: bevallja, a krimisorozat előtt egyetlen Christie-t sem olvasott, de már játszott – ki gondolta volna! – Japp felügyelőt! Amúgy korábban elismert Shakespeare-színész volt Suchet.
Ééééééééééés: az ő lábát lakkcipő persze nem szorította el a forgatásokon, ezért megfogadta Laurence Olivier személyes és egyben intim szakmai tanácsát, pénzérmét helyezett a farpofái közé, így érte el azt a billegős, feszengő, egyben arisztokratikus járást, amit a szerző „előírt” a kis belgának.
Szóval kulisszatitkok garmadája.
(2015 k.)
Szívesen olvasom Agatha Christiet és nézem a tv-ben. Ez a könyv egy összefoglaló AC életművéből. Sok ismert könyv címével találkoztam és akadt ismeretlen is bőven.
„Esz a David Suchet azt 'iszi', 'ogy ismeh engem, de tehmészetesen nem ismeh. Ő okos, de én bhiliáns vagyok!”
Hát, sajnos elfogult vagyok mindennel ami Poirot-val kapcsolatos, de akármennyire is azt mondja mondaná a kis belga (NEM francia), hogy David Suchet nem ismeri őt, azért mégiscsak ő az az ember a földön, aki a legjobban ismeri. :)
Eddig részletesen nem ismertem Suchet munkásságát, bár láttam egy-két filmben, de nekem igazából mindig is Poirot marad. Érdekes volt olvasni, ahogy leírta, a sorozat vége felé többször is elgondolkozott azon a forgatások során, hogy ki is ő valójában, Suchet vagy Poirot? Hát igen, nagyon jól fel tudta venni Poirot karakterét.
Nagyon tetszett, ahogy minden évadon aprólékosan végigment, és leírta a forgatásokat, hogy milyen problémákkal szembesültek, milyen remek színészekkel játszhatott (de a stáb valamennyi tagját dicséri), és aztán az izgalmat, hogy vajon milyen lesz a filmek fogadtatása és vajon lesz-e folytatás.
Az egyik kedvenc történetem az volt, mikor egy herceg megtanította mangót hámozni (amire külön utal is erre Poirot A királyi rubin elrablása c. epizódban – újabb eset, amikor összemosódik Poirot és Suchet élete).
Jaj, meg hát az elején mikor elmeséli, hogy lett pont ő Poirot, hogyan kérték fel, és hogyan alakította ki a karaktert. De nem írom le, aki nem tudja, olvassa el a könyvet. :P
Nagyon szimpatikus, hogy amikor elfogadta a felkérést, tényleg elolvasta az összes Poirot történetet, és írt egy 93 pontból álló karakterjegyzetet Poirot-ról, amit aztán gondosan átadott minden, a sorozatban előforduló rendezőnek. Ezekhez a karakterjegyzetekhez aztán a végletekig ragaszkodott, és ha kellett, megmakacsolta magát Poirot kedvéért.
(Kedvenc: 8. Úgy véli, bajusza a tökéletes szépség megtestesítője. Illatosított pomádéval keni.)
Annyi érdekes dolgot olvastam a könyvben, nagyon örülök hogy ezt kaptam a szülinapomra. :) (<3 Szabi) Pár dolgot meg is jelöltem, de még nem éreztem magamban elég indíttatást hogy fel is töltsem ide :D
Népszerű idézetek
Szerettem volna kicsit kiszellőztetni a fejemet és összeszedni a gondolataimat a zsivajgó stábtól távol. Így sétára indultam talpig jelmezben a homburgkalapommal és a sétapálcámmal egyetemben egy félreeső, békés kis utcában egymagamban, hogy átgondoljam a teendőimet.
Hirtelen észrevettem a szemem sarkából egy kicsi, idős hölgyet, aki lassan felém baktatott az utca ugyanazon oldalán, maga mögött húzva négykerekű, szögletes bevásárlókocsiját. Nyilván hazafelé igyekezett. Én nem szóltam, ám a hölgy, amikor odaért hozzám, megállt.
– Jó napot, Monsieur Poirot! – mondta a hölgy felszegett fejjel.
Egy pillanatig azt sem tudtam mit feleljek. Úgy válaszoljak, mint Poirot? Vagy úgy, mint David Suchet? Melyik hanghordozásomat válasszam? Végül döntöttem.
– Bonjour, madame – mondtam, szigorúan a kis belga hangján, és hanghordozásával.
Az idős hölgy mosolygott, majd lassan tétova bizonytalanság ült ki az arcára.
– Ugye nincs baj, vagy mégis? – kérdezte aggodalmas hangon. – Úgy értem gyilkosság történt vagy ilyesmi?
– Non, non madame. Rien. Semmi a világon nem történt – nyugtattam meg.
[…]
– Nem szeretnék tolakodó lenni – mondta udvariasan –, de mi járatban van itt Hastingben?
Halvány fogalmam sem volt, mit feleljek, de megint gyorsan döntöttem:
– Mes vacances madame. Csak itt nyaralok – feleltem Poirot legudvariasabb stílusában.
– Oh! – mondta a hölgy szemmel láthatóan elégedetten a válaszommal, majd ismét útnak indult, de csak azért, hogy néhány pillanattal később ismét megtorpanjon.
– Megtisztelő, hogy pont Hasingset választotta – mondta, majd kedvesen intett, és ezúttal tényleg magamra hagyott.
199-200. oldal (Akadémiai, 2014)
Poirot nyomozásai azért is elbűvölőek, mert betekintést nyújtanak egy olyan világba, amelynek szokásai és erkölcsei nagyon különbözőek a maiéitól. Poirot világában nincsenek nyílt és öncélú szexjelenetek, sem alkoholista, démonoktól űzött detektívek. Ő egy egyszerűbb és sokak számára emberibb kor gyermeke volt: az elsüllyedt Angliáé, amelyet egy külföldi, egy kis belga magánnyomozó rajongó szemén keresztül láthatunk. Számomra ettől csak vonzóbbak ezek a történetek. A kor, amelyben élt, már rég a múlté, de ettől csak még varázslatosabb.
82-83. oldal (Akadémiai, 2014)
A királyi rubin elrablása című történet eredeti címe A karácsonyi puding volt, amely először 1960-ban jelent meg Nagy-Britanniában. A film nyitójelenetében Poirot épp örvendezik, hogy egyedül töltheti a karácsonyt egy nagy doboz válogatottan finom belga csokoládé társaságában. De a terve felborul, amikor a brit kormány felkéri, hogy nyomozza ki egy felbecsülhetetlen értékű rubin elrablásának körülményeit, amelyet az egyiptomi királyi család egyik tagjától, Farouk hercegtől loptak el. Poirot rájön, hogy a herceg egy rejtélyes ifjú hölgynek adta oda a rubint, és követi a nőt egy híres egyiptológus vidéki házába – a tudóst Freddie [Treves] játszotta, a feleségét pedig Stephanie [Cole].
A kedvenc jelenetem a filmből az volt, amikor karácsony este mindannyian körbeültük az ünnepi asztalt, és Poirot bemutatta, hogyan kell meghámozni és megenni egy mangót. Tulajdonképpen én kértem, hogy ezt a jelenetet tegyük be a filmbe, és el kell mesélnem, hogy miért.
1990 áprilisában, néhány héttel az újabb Poirot-évad forgatásának kezdete előtt kaptam egy levelet a Buckingham-palotából, amelyben „szűk körű” ebédre hívtak Őfelségével május másodikára – ami történetesen a negyvennegyedik születésnapom volt. Sheila és én is nagyon meglepődtünk, és én félig viccesen még azt is felvetettem, hogy ez csak egy buta tréfa. De amikor Sheila felhívta a levélben közölt számot, kiderült, hogy szó sincs tréfáról, valóban meghívtak a palotába.
Így történt, hogy abban az évben a királynővel és Edinburgh hercegével költöttem el a születésnapi ebédemet. Tizenkét vendég vett részt az eseményen, Őfelsége szeret meghívni magához különböző sorsú embereket, akiket érdekesnek talál.
Az ebéd során elmélyült beszélgetésbe bonyolódtam Fülöp herceggel, aki három székkel arrébb ült az asztalnak ugyanazon az oldalán, a királynővel szemben, amikor is arra lettem figyelmes, hogy valaki diszkréten a fülembe súgja: „Kíván egy kis gyümölcsöt, uram?”
Anélkül, hogy körülnéztem volna, bólintottam, és belenyúltam a felém kínált hatalmas gyümölcsöstálba, kivettem belőle valamit, és magam elé tettem a tányérra. Aztán rémülten rámeredtem. Anélkül, hogy tudatosult volna bennem, egy mangót választottam. Kivert a víz – fogalmam sem volt róla, hogy egy ilyen „előkelő társaságban” hogyan kell meghámozni és elfogyasztani egy mangót.
Az idegességtől reszketve fordultam Fülöp herceg felé, hogy megvalljam: „Uram, rendkívül kínos helyzetbe kerültem, és ön talán tud segíteni rajtam. Rettenetesen sajnálom, de fogalmam sincs róla, hogy mit kezdjek ezzel a mangóval.”
Szavaimat hallva Fülöp hercegnek fülig szaladt a szája, majd így válaszolt: „Engedje meg, hogy megmutassam.”
A herceg ezek után kiválasztott magának egy másik mangót a tálból, és megmutatta, hogyan kell elbánni vele. Fogott egy éles kést, belebökte a gyümölcsbe, olyan mélyre, hogy érezze a közepén lévő magot. Ezek után körbevágta a gyümölcsöt, miközben a kés hegyét végig a magon tartotta. Mikor körbeért, a mangó szétvált két darabra, bár a közepén lévő nagy mag még egyben tartotta a két felét.
Ekkor kihúzta a kést, fogott egy desszertkanalat, majd bedugta a vágásba, olyan mélyen, hogy elérje vele a magot. Ezek után a kanállal óvatosan elválasztotta a magot a gyümölcs húsától, először az egyik, majd a másik oldalon.
„Ha ezzel végzett – mondta mosolyogva –, akkor szét tudja feszíteni a gyümölcsöt két darabra, és el tudja távolítania magot. Ezek után egy éles késsel felkockázhatja a puha gyümölcshúst.”
„Ha ez is megvan, akkor kézzel ki kell fordítani a gyümölcsöt, így a mangó héja van a tányéron, a gyümölcshús pedig a felső részen, takaros kockákra vágva. És a mangó fogyasztásra kész.”
Nagyon megkönnyebbültem, hogy végre ki tudok evickélni a kínos helyzetből, és meg tudom enni a tányéromon heverő mangót.
Aznap Sean fuvarozott a palotába, és amikor ebéd után ismét beszálltam a kocsiba, azonnal felhívtam Brian Eastmant, és elmeséltem neki a történetet, majd megkértem, hogy írjuk bele A királyi rubin elrablása című epizód vacsorajelenetébe.
Elsütöttünk egy kis viccet is a filmben. Amikor az egyik vacsoravendég megkéri Poirot-t, hogy mutassa meg, hogyan kell elbánni egy mangóval, Anthony Horowitz a következő sort írta válaszul: „Egy bizonyos herceg tanított meg rá.”
Amikor elkészült a film, küldtünk belőle egy példányt DVD-n a Buckingham-palotába, és örömmel mondhatom, hogy ez lett a néhai anyakirálynő kedvenc filmje. És azóta, valahányszor csak találkozom Edinburgh hercegével, mindig úgy szólít: „a mangóember”.
Nyirkos, hűvös novemberi reggel van, és én öregnek, nagyon öregnek érzem magam, annyira öregnek, hogy tulajdonképpen fél lábbal már a sírban vagyok.
(első mondat)
Mindezek után részt vettem egy olyan projektben, amely tényleg megmelengette a szívemet. Meghívtak egy dokumentumfilmhez, amely a kihalás szélén lévő állatfajokkal foglalkozott. A készítők megkértek, hogy válasszak egy állatot, én pedig habozás nélkül döntöttem – a kihalással fenyegetett óriáspandákról akartam filmet készíteni. Nagy állatbarát vagyok, és az óriáspandáknak bérelt helyük van a szívemben. […] Ráadásul naponta tizenhat órát alszanak, rendkívül komplikált a szerelmi életük, és olyan bánatos szemekkel néznek rám, hogy képtelen vagyok ellenállni nekik.
274. oldal
Az élet egy nagy utazás, és nagyon nehéz lehet azoknak , akik egyedül utaznak.
261. oldal
… minél többet olvastam, annál inkább meggyőződtem arról, hogy ezt a karaktert nagyon komolyan kell vennem. Ő nem egyszerűen egy mókás kis emberke vicces akcentussal, ahogy Sherlock Holmes is több volt egy sima morfinistánál, aki szeret hegedülni.
34. oldal, 1. fejezet - "Még horgászbottal sem piszkálnám meg"
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szilágyi Rita: A színpad nagyasszonyai ·
Összehasonlítás - Chris Rodley (szerk.): David Lynch 94% ·
Összehasonlítás - Bill Bryson: Shakespeare 93% ·
Összehasonlítás - Sal Endre: Mi, magyarok a színpadon 93% ·
Összehasonlítás - Kelecsényi László: Latinovits Zoltán ·
Összehasonlítás - Michael Jürgs: Romy Schneider viharos élete 82% ·
Összehasonlítás - Christa Maerker: Marilyn Monroe – Arthur Miller ·
Összehasonlítás - Alex Pappademas: Keanu Reeves ·
Összehasonlítás - Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak 97% ·
Összehasonlítás - Walter Isaacson: Leonardo da Vinci 97% ·
Összehasonlítás