Az ​analóg bosszúja 50 csillagozás

Valódi dolgok és jelentőségük
David Sax: Az analóg bosszúja

Miközben a technikai fejlődés útján az ember élete egyre inkább összekötődik a digitális világgal, elkezdtünk újra beleszeretni a kézzel fogható dolgokba, azaz elérkezett az Analóg Bosszúja. Sax többszörös díjnyertes könyvében olyan vállalkozásokról ír, amelyek virtuális megoldások helyett, valódi terméket mutatnak be. A pszichológia, megfigyelés és felettébb egyedi elbeszélés ötvözése tökéletesen bemutatja, a teljesen digitalizált élet negatív oldalát és meglepően realisztikus képet fest a digitalizált világon túli valós világról.

Eredeti cím: The Revenge of Analog

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · POKET friss POKET Publishing

>!
POKET Publishing, Budapest, 2020
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822247 · Fordította: Kele Nóra, Kele Olivér

Enciklopédia 2


Most olvassa 33

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
David Sax: Az analóg bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

Dühös vagyok erre a kötetre, mert azt hittem, sokat fog mondani, de valahogy mintha elbeszélt volna mellettem. Vagy mintha nem realitásában kezelné a helyzeteket. Szerintem kevés könyv dühített fel ennyire mostanság.
Mivel sok téma más és más problematikával dolgozik, így én végigvenném külön-külön az Analóg dolgok bosszúját, majd pedig csak úgy beszélnék a többi témáról is.
Az első fejezet a bakelitről szól, és nagyon meglepődtem, mert én tényleg megérteni szerettem volna, miért népszerű most annyira (és ezt valamennyire meg is kaptam) közben viszont úgy éreztem, hogy átver a szerző. Alapvetően szembeállítja a steaming szolgáltatót (túl sok zene, döntésképtelenség) a bakelit lemezzel, és valahogy nekem az egész sántít. Egyrészről nyilván nem a streamingből gazdagodnak meg a zenészek (ahogyan nem is a CD-ből, vagy DVD-kből) hanem a koncertekből. Így bár értem, hogy a bakeliten nagyobb a haszon, ha én kétszer-háromszor kicsattogok a Budapest Parkba a kedvenc helyi (értsd magyar) bandámat meghallgatni, több bevételre tesz szert, mintha megvenném a bakelitet.
Ezzel pedig vissza is csatolnék döntésképtelen Jánosra, aki valószínűleg nem jár random fesztiválokra, nem ugrik be csak egy szórakozóhelyre, hogy hallgasson zenét, és nem jár társaságokba, ahol mennek különféle stílusú zenék (házibulin, vagy magában a közösségi helyen). Mintha ez az egész, a göngyszem keresgélése, és a streaming döntésképtelensége csak ürügy lenne, mintha sokkal inkább azt várná az ember, hogy minden olyan legyen, mint régen. A bakelit (száőmomra legalábbis) nem praktikus, és az érvek mellett inkább szórakoztatóak, mint sem valósak.

Második fejezetben a papír bosszúja következik, ami gyakorlatilag egy Moleskin reklám, úgy, ahogy van. Sok dolog érthető benne, hogy miért fontos például a POKET könyveknél is a bőrkötés, és a tapintás. Hogy miért gfontos úgy általában a jegyzetelés, és hogy hogyan dolgozik a kreativitás. Ez nagyon jó volt benne, de innen, Magyarországról inkább röhejes volt.
Egyrészről azért, mert azok a fő technológiák, amik segítenék a jegyzetelést (a civil lakosságnak), egyáltalán nem aktív, sok nagy késéssel érkezett, más technológia drága is, és sokkal egyszerűbb, és költséghatékonyabb csak papírra jegyzetelni. Konferenciákon még mindig bevett szokás, hogy jegyzettömböt és tollat adnak neked, így nálunk szerintem annyira nem indult meg az elektronka felé vezető út.
Másrészről azért a szerző is inkább a vagyonosabb embereket emelte ki, mint aki Moleskint vesz (márpedig magyar átlag állampolgárként mondhatom, szegények vagyunk), így alapvetően arról, hogy effektíve a papír hogy befolyásol minket nincs szó, csak a nagyon drága füzetekről és ennek variációjairól. Márpedig ez tényleg hasznos lett volna, hogy a fehér lap láttánk mit gondolunk, mit érzünk, és mégis, mi történik bennünk.

A következő fejezet a film bosszúja, ez inkább technikai leírás, illetve kicsit átbeszélés, hogy működne a filmgyártás (és ennek alapja, a fotó is). A filmgyártásnál nevetnem kellett, mert pont az a lényeg, hogy a modernizáció sok mindent megold, amivel nem csak könnyebb, de hatékonyabb dolgozni. Nincs értelme teljesen nulláról indulni, akármennyire is művészi lenne a mozgófilm.
A fotógárfia már más kérdés, ott ugye releváns ez a kérdés, bár az is igaz, hogy nagyon szemellenzősen mutatja be a szerző ezt a témát. Nem arról szól, hogy mennyire divat lett scrapbook, nem arról, mennyire szükségünk van a fizikai képekre, és hogy mennyire jó lapozgatni, rendezgetni, és hogy fiazikailag megtalálható az életterünkben a kép. Sokkal inkább a művészi kifejezés eszközeként hivatkozik rá, illetve a technológia ellenében, a digitális detox eszközeként. Így pedig bármilyen szépeket is mond, hamisan csengenek ezek a szavak, mert ez bőven a kisebbség hobbija így, a leírt formában.

Kedvenc részem pedig a társasjáték amelyen szintén csak nevetni tudtam. Alapvetően aki társasozik, az tudja, ez nem egy túl elterjedt valami. A kisebb, belépő szintű játékokra nyilván nagy a kereslet (főleg mert le kell kötni azt a szerencsétlen gyereket, és hát mi lehet legjobb arra, hogy megmutassuk, játszunk vele) de alapvetően egy társasjátékos kávézó, vagy boltban kapható termékek nem mérik relevánsan azt, hogy mennyi ember nagyjából mennyit játszik. (főként azért sem, mert a társasok drágák, sokkal könnyebb bemenni egy helyre, és ott játszani x pénzért, mint x tízszereséért megvenni egy kisebb játékot otthonra)
Ami engem idegesített, hogy összehasonlításban elsődlegesen a PC játékokkal történt (és bár egyes játékokban relevanciája) alapvetően mégsem csak erről szól, hiszen nagyon sok (főleg a tipik amerik) szerepjátékos múltból jönnek, más játékok (főleg a tipikus kártyajátékok) a zsugázásból. Ezeket pedig nem közelíti meg, hiszen a szerepjáték már így is szűk körben létezik, a zsugázás meg… na hát hagyjuk ki, és hogyan szokta csinálni.
Másrészről próbálta elkapni a társasjátékot, mint társas-szociális tevékenységet, de közben meg olyan nyeh lett. Hardcore, nehéz játékokat nem azért játszik az ember, mert juj de jó, hogy együtt társasozunk, hanem mert kell a kihívás. Ennek egy külön fokozata, amikor egyedül játszol, és a játék „hív ki” hogy tudod e teljesíteni a „küldetést”. Rengeteg játéknak van már solo módja (nekünk csak a Fesztáv és Mars van meg, de igazából szinte bármilyen euro már egyszemélyes módban is játszható)
Voltak benne ügyes, és okos dolgok, de valahogy olyan nyeh volt, és ha nagyon akarok, szinte mondatát cáfolhattam volna (ami nem száraz tény/megfigyelése)

Az analóg ötletek bosszúja igazából már számomra nagyon összefolyik, mert alapvetően ugyanazok a témák jönnek elő benne: digitalizáltság nem hatékony, és rossz, de a fizikai világ analóg dolgai szuperek. De sokszor az ok-okozat butaság volt, mert a legtöbb rendszert egyszerűen nem ismerte behatóbban a szerző, emiatt pedig néha tényleg butaságnak tartottam az egészet. Folyóiratoknál például jellemző volt, hogy nem számolt a célközönség, de nem célzott vásárlóval, vagyis azzal, aki „csak megveszem ezt a vonatútra, mert miért ne” vásárlók. Márpedig könyveknél is ez a többség, és ezért nem lehet teljesen a digitalizációra átállni.
Másrészről engem az is taszított kicsit, hogy a közösségi oldalakról nincs semmi információja. Mert ha digitalizációs problémák, akkor pont, hogy a social media oldja fel a legtöbbet (például a moly, ahol látható az olvasásod, az értékelésed, beszélhetsz róla, kérdezhetsz másokat, miket ajánlanak, úgy, hogy nem kell neked a fizikai boltba menni). Szóval valamilyen szinten azt éreztem, mintha szándékosan nem venné észre, hogy van digitális alternatíva is, mert az lyukat ütne az elméletén.

A magyar kiadás pedig… siralmas. Én egy ideig írkáltam ki a bakikat, de kb a felétől meguntam, és csak pörgettem az oldalakat. Egyszerűen mert tényleg sok hiba volt benne, és néhány csak olyan mértékű hiba, hogy leült volna a fordító/szerkesztő a géphez, és csak utánanéz a témának, már nem lenne benne. Legnagyobb problémám a társasok le nem fordítása volt (miközben meg néha lefordítottak egy-egyet. Ki érti ezt?!). Egy korrektor mindenféleképpen kellett volna, mint egy falat kenyér, mert így, ezzel a szöveggel mondhatjuk, hogy felszínes munkát végeztek.
A könyv nem rossz, és talán azértnem, mert elgondolkodsz rajta. Magadhoz viszonyítod, mennyit tudsz az adott analóg termékről, mennyire ismered, mennyire szereted, mennyire van egyáltalán pénzed rá. És talán itt térnék vissza arra, hogy innen, kicsi hazánkból azért nagyon más ez a kérdés. Minimálbérből az ember örül, ha megvan a számítógép, és az okostelefon, és megpróbál mindent azon, vagy a legolcsóbb analóg verziójában csinálni. Márpedig az itt leírtak sokszor drágák, nem hatékonyak, időigényesek, és újra: drágák. Én megszakadhatok, és lehetek olyan elit, hogy csak bakelitet akarok hallgatni, ha nincs pénzem beruházni a lejátszóra, és a folyton öregedő, roncsolódó lemezekre.
Az én tanulságom tehát az, hogy lássátok komplexen a világot. Nézzetek be a kis zugokba is, és döntsétek el, hogy milyen feltelekkel tudtok digitális vagy analóg megoldáshoz jutni.

bratan P>!
David Sax: Az analóg bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

Tulajdonképpen egy jó ötlet – és viszonylag szerencsétlen kivitelezés. Az alapvető üzenetet részletesen el lehetett volna mondani 40 oldalban. Ha szószátyár, akkor nyolcvanban. E helyett kapunk egy 400 oldalas, sztorizgatós, gondolatokat, érzéseket, statisztikákat, megélt látogatásokat is tartalmazó katyvaszt.

És még valamit: a pán démon elszabadulása óta azért vicces a digitális bosszúja. Emberi kapcsolatainkat javarészt most épp ezen az egyetlen felületen tudjuk gondozni – a munkáról és a tanulmányokról nem is beszélve. Bár nem tart sokáig, de úgy érzem, hogy a fagyi visszanyalt. És elsősorban azok a nem feltétlenül szükséges, luxus termékek látják kárát a jelenlegi helyzetnek, amik a könyv szerint a posztdigitális kor hajtóművei.

De ismétlem: abszolút egyet értek az alap üzenettel. Szembe kell helyezkednünk a digitális kultúrával, ha az már nem eszközként van a kezünkben, hanem láncként. Hogy uraljuk-e ezt a technológiát, vagy ez ural bennünket viszonylag egyszerű letesztelni. KIKAPCS! ;-)

Gy_Ági P>!
David Sax: Az analóg bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

Ez a könyv nagyrészt szenvedés volt nekem – borzasztóan untam. Ennyi érdektelen adattal én még a gimis tankönyveimben sem találkoztam. És ez azért bosszantó, mert különben meg nagyon fontos és jó az, amiről szól. Na de hogy?! Miért kell maximum 100 oldalnyi mondanivalót 400 oldalasra szószátyárkodni? Miért kell rém fontos gondolatokat eltemetni füzetreklám, adathalmazok, folyamatos önismételgetések és maguktól értetődő, triviális megnyilatkozások alá? Majdnem egy évig tartott nekem kiásni a lényeget: ami különben nem sok újat adott ahhoz, ami már eddig is gondolható és tudható volt. Volt 1-2 kedvenc fejezetem (a bakelit lemezekről meg a táborról szóló pl.), kaptam pár jó impulzust.
@bratan link véleménye nagyjából egyezik az enyémmel, jól összeszed mindent ebben az értékelésben.
off
Egy kis ízelítőt írok ide, hogy miből kellett kibányászni a lényeget:
Például Allison Medina, a Retail magazin szerkesztője kellett ahhoz, hogy megtudjuk, hogy „Egy iPad képernyőjén keresztül nem érinthetsz meg egy anyagot, ugyanúgy, ahogyan nem szagolhatsz meg egy sárgadinnyét sem, hogy megnézd, érett-e.” A könyv fele ilyesmi. Meg az ilyesmik ismételgetése.
A fordítás is nagyon megnehezítette az olvasást: olyan hangulata volt, mintha két (helyesírásban sem túl erős) középfokú nyelvvizsgára készülő tizenéves ezen gyakorolt volna és utána senki nem nézte át (szerkesztő sem…senki!) – befejezetlen és értelmetlen mondatok váltakozva teljesen magyartalan szerkezetekkel, szinte minden oldalon hibák.
Pedig 100 oldalasan és szépen lefordítva milyen jó könyv lehetett volna!

Mircsi >!
David Sax: Az analóg bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

Azzal húzott be ez a könyv, hogy az első belelapozásom során megakadt a szemem az epilóguson, ami az amerikai/kanadai táboroztatásról szól, és hogy miért tiltják ki a kütyüket. Ezen a ponton be is fejeztem a belelapozást és elolvastam a fejezetet – különösen azért tetszett, mert a kanadai Walden táborban én is jártam már, sőt töltöttem ott egy éjszakát, meg hát összességében 6 nyarat töltöttem hasonló táborokban technika nélkül, és nagyon jó volt újra visszetértni. Újat nem annyira mondott – hiszen magamon tapasztaltam, hogy mennyire jó akár egy teljes hétig is kikapcsolódni az online világból.

Ezután már elkezdtem rendesen az elejéről, és azt kell mondjam, hogy abszolút hozta az elvárásaimat. A bakelitről szóló résznél egyrészt igazán kedvet kaptam, hogy beszerezzek egy bakelitlejátszót és elkezdjek lemezeket gyűjteni (hely hiányában nem fogok így tenni) – ráadásul ez a rész sokat hivatkozott Nashville-beli helyekre, ahol már jártam.

A papír bosszúja rész után rájöttem, hogy nekem is szükségem van egy Moleskin füzetre. A film bosszúja annyira nem érintett meg (bár kicsit vicces volt, hogy a szerző minden lehetőséget megragadt, hogy Taylor Swift-re hivatkozzon – így itt is többször emlegette Taylor 1989 lemezének a borítóját). A társasjátékok rész annyira nem adott sokat.

A második részt kicsit kevésbé éreztem jól felépítettnek, mert míg a nyomtatás bosszúja tök okés volt, a kereskedelem nagyon tetszett, de a munka bosszúját például egyáltalán nem tudtam beilleszteni a tematikába. Kapcsolódott persze, de valahogy sokkal kevésbé.

Az iskolák és a digitális világ részt kicsit úgy éreztem, hogy össze lehetett volna vonni, hiszen ugyanazt a jelenséget ragadta meg, csak a sulik és a high-tech cégek esetében: muszáj elszakadni a digitálistól, mert sokszor megöli a kreativitást, és nehezebb rajta keresztül tanulni.

Összességében egy nagyon jól összerakott kötet, amit hamar befaltam, bár nagyon sok benne az elgépelés, és a camp counselor követekezetes tanácsadónak fordítása (a gyerekfelügyelő helyett) kicsit zavaró volt, de ezzel a tökéletlenséggel is a szívemhez nőtt.
Olvassátok ti is és analogizálódjunk kicsit! :)

pufirizs>!
David Sax: Az analóg bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

egyből tudtam, hogy ez a könyv közel fog kerülni hozzám. hozzám, aki hatalmas füzet- és írásmániás, aki szabadidejében egy társasjáték útját próbálja menedzselni egy kis csapattal, akinek már a padlón állnak otthon felhalmozva a könyvei. ilyen értelemben nem volt szükségem rá, hogy újra felismerjem az analóg dolgok nagyszerűségét, viszont végig melengette a szívemet olvasás közben.
kicsit különösen jött ki az olvasás időpontja, hiszen éppen egy átalakult világban élünk; a nyakunkba szakadt a digitalizáció, a kapcsolataink nagy része huzamosabb ideig csak az online térben létezik. és amennyire vártuk, hogy eljöjjön ez a nap, most éppen annyira fáj (legalábbis nekem). nehézkesen működik a digitális oktatás, távolinak érzem magamat a saját munkámtól, demotivált vagyok, és az embereket, akiket szeretek nem pótolja egy üzenet vagy egy hang a telefonban.
és ez a könyv pontosan erről a jelenségről szólt. frusztráltak és céltalanak leszünk kollégák, tanárok és barátok jelenléte nélkül, a képernyőinket bámulva. éljenek a bakelitlemezek, a füzetek, a kreativitás, az osztálytermek, a tárgyalók, a könyvesboltok, az igaz barátságok, az analóg fotózás, a társasok és a nyári táborok! és a könyvek. a könyvek mindenek felett.

3 hozzászólás
theodora P>!
David Sax: Az analóg bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

Érdemes elolvasni ezt a könyvet, ha szerintetek a digitalizáció ki fog iktatni sok mindent az életünkből, amit eddig megszoktunk – vagy hozzám hasonlóan szeretitek az analóg és digitális megoldások harmóniáját az életetekben, illetve érdekelnek a gazdasági-társadalmi jelenségek.
Bővebben a blogon ;)

chopinhauer>!
David Sax: Az analóg bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

Két dolog.

1, Rettenetesen fontos könyv. A jövő a digitalizációé és a szüntelen technológiai fejlődésé? Nem, a jövő a digitális és az analóg jótékony egyensúlyának megtalálása lesz. A 21. század arról kell szóljon, hogy újra felfedezzük az értékeket az általános értékvesztettség közepette: az érzelmeket és a valódi emberi kapcsolatokat. Ez nem egy újabb narratíva, nem egy újabb hangzatos jelmondat valahonnan a kaliforniai életmódtanácsadók és a new york-i life coachok segge lyukából, hanem alapvető emberi szükségleteink és igényeink újrafelfedezése. Most, hogy ez elmúlt évtizedekben kiszórakoztuk magunkat az új játékszereinkkel, és elkezdtünk rájönni, hogy a technológiai innováció nem az atyaúristen, végre elkezdhetünk felelőségteljesen viselkedni és egyensúlyt teremteni a hatékonyság és emberi mivoltunk megtartása között. A technológia nagyon jó, de az élet a technológián kívül van: bennünk és közöttünk.

2, Mi fene történt itt ebben a kiadásban? Nem volt nyelvi lektor, korrektor, kutyafasza? Oldalanként átlag 3-4 helyesírási hiba (olykor még tulajdonnevek is(!)), miközben szintén elég nagy gyakorisággal egész mondatok vagy bekezdések voltak teljesen értelmetlenek – kevésbé rossz esetben pusztán csak magyartalanok. Ha nem tartanám tényleg ennyire szükségesnek ennek a könyvnek a magyar megjelenését, akkor most azt mondanám, hogy ha ennyire nem volt pénzt ezt a munkát normálisan, igényesen megcsinálni, akkor ki sem kellett volna adni. A vége felé már alig bírtam idegekkel, hogy az egyébként nem túl nehezen értelmezhető szöveggel azért kell lassú-óvatos odafigyeléssel haladnom, mert az alig értelmezhető mondatok jelentését olvasás közben külön össze kellett raknom a fejemben. Néha már falhoz akartam $@!% inkább az egészet. Ezért a másfél csillag levonás.

Juca P>!
David Sax: Az analóg bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

Érdekes belegondolni, hogyan képzeltük el a jövőt néhány évtizede. Talán a digitalizációtól kezdetben azt vártuk, hogy minden analóg dolgot kiszorít, mégsem így történt. Vannak olyan tárgyak, amik visszatérnek, mint a bakelitlemez, mások kevésbé, mint a videókazetta. Én leginkább a könyves példákkal tudok azonosulni. Megvan a maga hangulata, amikor az ember a kezébe vesz egy nyomtatott könyvet. Én például szeretem szagolgatni, különösen egy új könyvet. :) A megszerzés öröme is tovább tart, mint egy e-könyv esetén: kézbe veszem, megcsodálom a borítót, belelapozok, végül keresek neki egy helyet a könyvespolcon, és elégedetten szemlélem.

Rengeteg információt megtudhatunk a bakelitlemez készítéséről, történetéről. Akit elvontabb formában is érdekel, annak ajánlom A kisvakond és a zene című mesefilmet, de csak szigorúan kiskorú felügyelete mellett. ;)

A másik érdekes példa a papír szerepe, amit a Moleskine jegyzetfüzeteken keresztül mutat be a szerző. Én eddig csak annyit tudtam erről a márkáról, hogy drága. A könyvből most megkaphattam a választ a miértre is.

„Számtalan kutatás bizonyítja, hogy a kézzel írt jegyzetek segítenek az információmegőrzésben, a figyelem fenntartásában, és még a mentális egészségre is jobb hatással vannak, mint a digitális jegyzetkészítés.”
Ez azért picit megnyugtatja a listagyártó énemet. :)

Fotózni szeretek, de a technikai része kevésbé érdekel, úgyhogy az a fejezet nem kötött le túlságosan. Számomra ezen a területen a családi fotókönyvek jelentik az analóg formát, amelyeket magam szerkesztek meg.

A társasjátékokról eszembe jutott, hogy két éve nyáron tartottunk barátnőimmel egy társasjáték délutánt, ami annyira jól sikerült, hogy azóta is emlegetjük.

Összességében a könyv első fele jobban lekötött. Az epilógus még bemutat érdekességként egy gyerektábort, ahol technológiamentesen töltik el nyári szünetük egy részét a gyerekek. Ez az ötlet nagyon tetszett, valamint az a gondolat is, hogy a digitális és analóg között meg kell találnunk az egyensúlyt.

Spießbürgerin P>!
David Sax: Az analóg bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

Mindig az volt az érzésem, hogy ez a szerző elcsípett engem :D Miért? Mert informatikusként imádom az analóg dolgokat, de eddig nem tudtam miért vagyok ilyen „régies”. Most már értem.
Azt tanultam meg, hogy mi emberek analóg vagyunk és fontos nekünk valamit megérezni. Azért még mindig szeretjük az analóg dolgokat, és nem fognak kihalni.
Azért szeretem a CD-ket (nekem jobbak mint a lemez), a könyveket, az újságot, az Instax-emet, a Sketchnote-ot és a Bullet Journal-elemet, mert digitális kalendáriummal sose bírtam effektíven tervezni. :) És ez teljesen normális.
Meghökkentő volt, hogy annál közelebb valaki a szilícium völgynek, annál inkább imádja az analóg dolgokat.
Nagyon ajánlom ezt a könyvet ha valaki nem biztos, mikor jobb digitálisan élni és mikor analógon. Se azt mondja hogy a digitális dolgok rosszak, se azt hogy az analóg dolgok nem effektívek.
Mint mindig a válasz: Többféle dolgoktól függ.

Csak négy csillag, mert néha picit fárasztó tovább olvasni. Azt hiszem egy picit rövidebb lehetett volna …

Ludmilla_92>!
David Sax: Az analóg bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

Rengeteget jegyzeteltem a könyvből.
Olyan összefüggésekre és gondolatokra vezetett rá David Sax, amiken már régen nem gondolkodtam: mivé válna a világ könyvek, társasjátékok, bakelitlemezek nélkül, analóg valóság nélkül? Ha nem mehetnénk be egy könyvesboltba, vagy nem vehetnénk a kezünkbe egy katalógust, magazint, nem tehetnénk fel a tökéletes minőség lemezt?
A digitális és analóg világ a kéz a kézben jár egymással.
És ez így van jól, bár néha jobban kedvelem az analóg dolgokat.
David Sax elérte, hogy jobban figyeljek rá és észrevegyem a világot – analóg szemmel is.


Népszerű idézetek

Mircsi >!

Amellett, hogy az analóg élmények valódi, életszerűbb, élményekkel gazdagítanak bennünket olyan módon, ahogyan a digitális eszközök képtelenek, néha egyszerűen csak lekörözik a digitálist hatékonyságukban. A kreatív ötleteket a toll és a papír könnyebben hívja elő az alkotóból, mint az érintőképernyő vagy a billentyűzet. A mű olvasása során belátjuk majd, hogyz azok a természetes korlátok, melyeket az analóg aszközök szabnak, sokszor megsokszorozzák a produktivitást és a kreativitást, mintsem csökkentik ezeket.

20. oldal

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

bratan P>!

Temkin és barátai a hatalmas sikerük mellett is keményen kritizálják a fogyasztói kultúrát, amely hajtja a vállalkozásukat. A 2013-as Fekete Péntek alkalmával öt dolcsival felemelték áraikat, és ezt nyíltan reklámozták is. A túlárazott paklikból több kelt el, mint az azt megelőző évben. A következő Fekete Pénteken letörölték a játékot az online boltjukból, és azt ígérték a vásárlóknak, hogy 6 dollárért cserébe lószart kapnak majd. A rejtélyes ajánlatra több mint harmincezer lelkes vásárló csapott le, akik pár héttel később valódi, kiszáradt lószart kaptak postaládájukba, egy cetlivel együtt, amely közölte, hogy a bevételek mind egy olyan szervezet javára mentek, mely Amerika politikai életének pénzügyi átláthatóságáért harcol.

169. oldal

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

pufirizs>!

A könyvvásárlás azt jelenti, hogy olyan életet élsz, amiben megengedheted magadnak az intellektuális kíváncsiság luxusát.

247. oldal

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

theodora P>!

A hand selling egy olyan módszer, melynek során az előadók a vásárló kezébe adják a könyvet, melyet el szeretnének olvasni. Ehhez az alapvető emberi készségekre van szükség, mint a testbeszéd olvasása, szemkontaktus fenntartása és a személyes ízlésről való érdeklődés. Az Amazon nem csinál semmi hasonlót; az algoritmusa olyan címeket dob eléd, melyeket az előző olvasmányaid és a mások által megvásárolt hasonló könyvek alapján választ ki.

223. oldal

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

latinta P>!

Bár Nashville legjellemzőbb hangja mindig is a slide gitár édes dallama marad, a város az utóbbi időben megtelt rock- és indie-zenészekkel, akiket idecsalt az olcsó albérletek, a számtalan stúdió és a környéken élő és dolgozó rengeteg tehetség ígérete.

30. oldal (Sztalker Csoport, 2020)

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

steinerszofi P>!

A zene adattá vált, még egy csapat 1-es és 0 a merevlemezeden, melyet lehetetlen volt látni vagy megérinteni. Nincs az adatnál kevésbé menő dolog a világon.

41. oldal

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

9 hozzászólás
Juca P>!

Számtalan kutatás bizonyítja, hogy a kézzel írt jegyzetek segítenek az információmegőrzésben, a figyelem fenntartásában, és még a mentális egészségre is jobb hatással vannak, mint a digitális jegyzetkészítés.

81. oldal

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

Tatjana_Larin P>!

Bagnulo úgy írta le ideális alkalmazottjait, mint könyvimádókat, akik jól bánnak az emberekkel (ez elég ritka kombináció).

224. oldal, A kereskedelem bosszúja

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

_Emy_>!

A toll és a papír nem kér sem áramot, sem várakozási időt, amíg bemelegszik, sem programspecifikus formátumokat, sem pedig külső merevlemezekkel vagy a felhővel való szinkronizálást.

81. oldal

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük

estherlamm P>!

Az emberek kreatívnak szeretnék magukat érezni, még akkor is, amikor nem azok. A kreatív embernek megvan az a képessége, hogy érzelmeket keltsen, és az analóg világ az, amelyben ez az érzelmi kötelék és tapasztalat megvalósulhat.

78. oldal

David Sax: Az analóg bosszúja Valódi dolgok és jelentőségük


Hasonló könyvek címkék alapján

Manuel Castells: A hálózati társadalom kialakulása
Böröcz József: Az EU és a világ
Polányi Károly: A nagy átalakulás
Niedermüller Péter – Horváth Kata – Oblath Márton – Zombory Máté (szerk.): Sokféle modernitás
Dessewffy Tibor: Bevezetés a jelenbe
Csath Magdolna: A holnap ma kezdődik
Chris Anderson: Hosszú farok
Tari Annamária: Bátor generációk
Stanisław Lem: Sex Wars
Szűts Zoltán: Online