Forma-1 ​sztorik 2011–2012 4 csillagozás

Amikor a 13. körben Hamilton, mint már annyiszor ebben az évben, ismét kiütötte önmagát, egy „egyszerű versenybalesetnek” minősített akciójával. Még szerencse, hogy Kobayashit nem vitte magával, mert az már csúnya dolog lett volna, olyan Dugovics Titusz féle megoldás. De csak a Jóisten a megmondhatója annak (mert Lewisnek nyilván fogalma sincs róla), hogy amikor az egyenesben a a japán kijött mögüle a pálya bal szélére, és egyenesen haladt a jobb kanyar felé, akkor Hamiltonnak miért kellett ugyancsak balra kihúzni a japán mellé, és menni egyenesen még akkor is, amikor már be kellett volna fordulnia jobbra?….
Ezek a nagy talányok Lewis egyébként nagyszerű versenyzésében, ez a csőlátás, ami időnként elkapja. Most még örülhetett is, hogy csak kiesett, a versenybíróság pedig könyörületes volt vele szemben, ami nem jellemző… Így aztán már annyi van a rovásán, hogy lassan új kötetet kell kezdeni a balf…ságainak. Pedig nem rosszindulatú gyerek, csak, mint írtam, vagy csőlátó, azaz nem lát jól oldalra (periférikusan), vagy csak olyan, mint a cigány lova, amelyik „nem vak, csak bátor”.

146. oldal

Sebastian Vettel is abbahagyta a bohóckodást a kocsiba szállás előtt, ami azt jelentette, hogy levette az orra alól azt a hatalmas „Nigel Mansell” műbajuszt, amelyet azért ragasztott fel, hogy azzal is ünnepelje, hogy megdöntötte a nagy előd tizenkilenc évig fennállt rajtelsőség-rekordját. Az pedig a legcsekélyebb mértékben sem zavarta, hogy se bajusz nélkül, se bajusszal nem hasonlított a jó öreg Nigelre.

194. oldal

Az idén senki nem tud semmit, illetve azt mondja, hogy igen, az festi magát, mint a Pirelli a gumik oldalát.

105. oldal

A Michelint a szakszervezet vitte ki a versenyzésből, a Bridgestone-t nem tudom mi, talán az unalom. Mármint, hogy megunta a saját magával való versengést…

107. oldal

Amit viszont az „öreg” (már 42 éves!) művelt, azt viszont most kell elmondani, mert újabb 20 éves jubileumi versenye a közeljövőben nem várható. Amilyen pocsékul pedig az egész indult, az minden kritikán aluli. És hihetetlen. Hogy egy csapat olyan autóval engedje ki az ünnepelt sztárját az időmérő edzésre, amelynek a bal hátsó kereke háromszáz méter után az egyenesben önállósul, és lehagyja a saját kocsiját – nos ahhoz „pofa kell”, ahogy errefelé, nálunk mondani szokás.
Ahhoz meg, hogy ezek után a csapat csak kussoljon, illetve annyit mondjon csak, hogy vagy anyaghiba, vagy szerelési hiba történt – az a csapatot minősíti, mert ennyit mindenki tud séróból, hogy ismét egy szép kifejezést használjak.

140-141. oldal

Nagy embereknek nagy hibái vannak.
Gondolhatnék itt például Mark Webberre, aki itt is úgy elrontotta a rajtját, ahogy tíz közül kilencszer el szokta rontani. Őszintén kíváncsi lennék arra, hogy vajon Mark mire vitte volna, ha még rajtolni is megtanul, vagy elég bátor is ahhoz, hogy rajtolni merjen.

145. oldal

Az esőben tüneményesen vezető Sebastian Vettel, az új világbajnok is bemutatta ennél a falnál az elkerülhetetlen első „áldozatát”, mégpedig száraz pályán, s így tagjává vált az itt elesett „bajnokok” klubjának. (Lásd: Damon Hill, Michael Schumacher, Jacques Villeneuve, Riccardo Zonta, Nico Rosberg, Nick Heidfeld, Jenson Button, Kamui Kobayashi, Sebastian Vettel). Akik, mint említettem már, mind nekimentek egykoron ennek a falnak .- természetesen az „alantasabb osztályok” számos képviselőjével együtt.

72-73. oldal

… a monacói előzése kapcsán Hamiltonnak sokak szerint már járt volna egy alapos eltiltás, egyesek szerint egy, mások szerint legalább hat versenytől való távoltartás, amelyet azzal tudott csak kivédeni, hogy írt egy hosszabb bocsánatkérő levelet az FIA elnökének, Jean Todtnak, amellyel sikerült meglágyítania az elnök szívét.
Akárhogy történt is, de Lewis végül is indulhatott, némi megrovással Kanadában, de lássunk csodát: a verseny végeztével ismét a versenybíróság elé kellett járulnia! Ahová úgy jár már, mint mások a klozetra, egyelőre nem tudni, kinek a jóvoltából. A dolog minden esetre idézi a jól ismert: „ha van rajta sapka azért, ha nincs azért” sajnálatos gyakorlatát. Ezúttal ugyanis, nem fogják kitalálni, de azért idézték a bírái elé, mert a Buttonnal való ütközése után nem állt meg azonnal, hanem megpróbált hazakecmeregni a sérült autójával. Erre tényleg van valamilyen szabály, de az azért kissé „bizarr”, hogy az inkább vétkes Buttont simán futni hagyom, akit viszont a falra kent, s akit emiatt a guta üt meg éppen, azt megbüntetem!

75-76. oldal

Én ugyanis, sokakkal ellentétben sem csodát vártam Schumachertől visszatérésekor, se nem kárhoztattam, amiért vissza mert térni, és „bolondot csinál magából, lejáratja magát, ledönti saját szobrát”.
Amikor Montezemolo be akarta ugratni Massa helyére, akkor kézzel-lábbal tiltakoztam (nem mintha bármit is elértem volna vele, de legalább elmondta a véleményemet, s mi több le is írtam, mivel "….scripta manent"). mert azt hülyeségnek tartottam.
És Mihálynak hirtelen megfájdult a nyaka, nagyon helyesen. Amikor viszont a Mercedes hívta, az merőben más dolog volt! Akkor mennie kellett, mert erkölcsi kötelesége volt! Még pedig majdnem szóról szóra, ahogy Petőfi írta: „Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő…”

77-78. oldal

Heikki, amíg nem törte össze az autóját a verseny első két körében, vagy azonnal a rajtnál, addig nem is érezte jól magát. Amikor aztán ezzel megvolt, és megvolt a kellő hátránya is ahhoz, hogy még véletlenül se nyerjen, attól kezdve úgy vezetett, mint egy isten.

351. oldal