Pocsék ​karma 85% 403 csillagozás

Vajon az jó karmának számít, ha elolvastam a könyvet? :)

Barátnőm kedvenc regénye, már évek óta rágja a fülem, hogy olvassam el, és most, hogy megtettem, óriási elvárásokkal vágtam bele.
Humorban és fantáziában nem volt hiány, jókat nevettem. A legjobb egy délutáni/hétvégi kikapcsolódáshoz. Néhol akadnak hihetetlen jelenetek spoiler, de egy vígjáték esetében ezek nem is számítanak. Néha pont a leglehetetlenebb helyzetek csalnak mosolyt az olvasóra.
Kim az elején nagyon unszimpatikus, de már akkor van benne egy adag szerencsétlenkedés. Daniel megfejthetetlen volt számomra, sokáig azért szurkoltam, hogy ő és Kim találjanak egymásra, és hagyják boldogan élni Alexet Ninával.
Casanovát imádtam, egyszerűen eszméletlen figura, a megjegyzései nagyon szórakoztatóak, ahogy a stílusa is.
Nagy mondanivalót nem keresnék a történetben, hiszen elemezgetés ide vagy oda, végül is a rossz pár jótettel elnyeri a jutalmát. Ezért az egy pont levonás.
Aki jókat akar nevetni, ki szeretne kapcsolódni, annak mindenképpen ajánlom, olvassa el Kim történetét.

„Az ember menet közben találja meg a helyes utat.”
Tetszett. Mély mondanivaló, ráadásul pasi által írt csajos könyv, ráadásul szerintem nem is klisés.
Kim, ó, néha nagyon idegesített.
Tipikus olyan könyv, ami után jobban figyelsz az állatokra, megfontolod a húsevést, és ha mondasz valamit egy állatnak és reagál rá, mármint nem a kutyára gondolok akkor már feltételezheted, hogy újjászületett. :)
„Úgy látszik, a halál olykor akár életet is lehelhet belénk.”

Valamikor régen négy csillagos volt ez a könyv nálam, most azonban ötöt adok rà. Annyit nevettem! Humoros, kedves, kikapcsol. Öniróniàtól sem mentes. Igazi kikapcsolódàst nyújt. Kedvencem? Hàt persze, Casanova. De Maria se volt kutya ( vagy mégis?!)

Vicces és elgondolkodtató. Szerintem zseniális. Sajnos rövid. Még olvastam volna. És Casanova emlékiratai??? Hihetetlen… És több száz év után még mindig csak „azon” jár az esze.. :) :) Lehet, hogy érdemes elgondolkodni, hol is tarthatok a reinkarnációs létrán…. Hogyan tegyek ki hangyamérget a verandára ezek után??? Kedvencem lett :)

Az elején kikapcsolt a fura ötletével spoiler, de valahogy a felénél átjött, hogy ez valami egészen német humor lesz :)
És tényleg. Nem rossza, csak olyan, amit másként nem tudok megfogalmazni, mint, hogy németes.
Nem teljesen kidolgozott – de nem is kell annak lennie, mert nem akar olyan mély „tanítást” átadni, de mindenképpen elgondolkodtató. És ha az ember hagyja magát belevonódni, akkor van benne jó pár olyan gondolat, ami akár hosszasan is ott maradhat az ember fejében.

Hát gyerekek, valamit csinálni kell, hogy elkezdjük gyűjteni a jó karmát, mert hogy következő életemben (vagy rosszabb esetben életeimben) sem hangya, sem földigiliszta nem akarok lenni…Na jó, tengerimalac lehet, hogy mégis, már ha a húgom aranyéletű jószágaira gondolok :)
Könnyed humorú, rendkívül jól és gyorsan emészthető igényes kis olvasmány. Casanova „emlékiratai” pedig felbecsülhetetlenek! :))

Nem hittem volna, hogy ilyet fogok mondani, de nekem ez tetszett! Pedig annyira viszolyogtam tőle, hogy hónapokig gondolni sem akartam arra, hogy nekem ezt el kell olvasnom egy kihívás miatt. Pedig mennyi mindent veszítettem volna!
A történet tényleg nagyon ötletes. Az elején Kim valóban nagyon idegesítő volt, csak magára tudott gondolni, önző volt, nem törődött a családjával, és egyfolytában arról álmodozott, hogy milyen lenne egy másik férfival lenni. Ezek után nem csodálkoztam, hogy hangyaként született újjá. Nem is egyszer. Szépen apránként összegyűjtögette a jó karmát is, nem csak a rosszat, de tetteit ekkor is csak az önzés vezérelte, így nem értek annyit. Aztán kezdte megérteni az egész reinkarnációjának a lényegét. Elkezdett önzetlenül cselekedni, nem törődni magával, egyedül a férjére, Alexre, de leginkább a kislányára, Lillyre tudott csak gondolni. És végül mindennek meglett az eredménye.
Azon kaptam magam olvasás közben, hogy elgondolkodtam azon, vajon nekem milyen „karmaszintem” lehet. Hogy vajon halálom után szeretném-e, ha újjászületnek és esélyem lenne egy jobb életet élni. Vagy hogy a szeretteim hogyan viselkednének, hogy bírnák. A történet elgondolkodtató, komoly témát boncolgat, de emellett igen élvezhető is, köszönhetően a humornak. Az esetek többségében ezt Casanova biztosította, de Kim sem sokkal maradt el mögötte. A történet végére megkedveltem, sajnáltam, együtt éreztem vele, majd pedig örültem a boldogságának.
mondjuk azért Thomast még mindig sajnálom…
Köszönöm @Sophiè , hogy ajánlottad! Nélküled biztosan nem vettem volna kézbe szégyellem is magam miatta! :)

Nem írok róla sokat, mindössze annyit, hogy végigkacagtam az egészet, az utolsó oldalon pedig elpityeredtem… Kell, hogy ennél több érzelmet adjon egy könyv?!

Tényleg egy pasi által írt csajos könyv. Tetszett, mert pörgős és humoros volt, könnyed kis olvasmány.:)