One ​Day 91% 45 csillagozás

Hát ez nagyon cuki. Néha kicsit direkt módon pengeti a szív húrjait, de az érzelgősnek végig az innenső oldalán marad. Van benne valami üdítő őszinteség, nagyon emberiek és hihetőek a szereplők, nem tökéletesek, de éppen ezért érdekesek és ismerősek. Egy icipicit erőltetettnek, filmesnek éreztem ezt a szerkezetet, hogy minden évben ugyanazon a napon látjuk őket; nem életszerű, hogy a jelentős dolgok egy kapcsolatban mindig ugyanazon a napon történnek húsz éven keresztül. De ez végül is nem lényeges, és az meg csak olvasás közben jutott eszembe, hogy a One Day nemcsak azt jelenti, hogy egy nap, hanem hogy majd egy (szép) napon, ami meg igenis lényeges. Szívet simogató könyv, olvassátok el.

kedvenc lett. :)

bővebben: http://kiscsillagoseg.blogspot.hu/2016/05/one-day.html

Most gondolkodtam, hogy 4 és fél csillag vagy 5, de igazábol nem volt semmi amit ne szerettem volna ezen a könyvön. Az első laptól az utolsóig lekötött, és szurkoltam és nagyon megszerettem, különösen Emmát. Kicsit félek, hogy a film vajon ugyanezt tudja-e majd adni, de azt hiszem, nem fogok tudni ellenálni a kísértésnek, és mindenképpen megnézem.

Érdekes, nem tudtam azonosulni egyik szereplővel sem. Emmat nem értettem, hogy tud rajongani éveken át egy ilyen fiúért. Így nem annyira kötött le a történet, habár elismerem, a párbeszédek jó voltak. Megnézem majd a fimet is.

A filmet évekkel ezelőtt láttam. Imádtam. De hát van bármi, amit ne lehetne imádni, ha Anne Hathaway keze van benne? Miután megtudtam, hogy könyv az alapja, elhatároztam, hogy el fogom olvasni. Most végre sikerült.
Jajj. Jajj jajj jajj. Először kicsit furcsának találtam ezeket a hirtelen filmes átmeneteket, de aztán belejöttem, és élvezhetővé vált. Az elején nagyon tetszett. Aztán nagyon soknak találtam ezt a szenvedést. Depresszív volt, de mindennapi szinten. A karakterek változtak, ha nem is igazán fejlődtek, de szerettem őket, mert nagyon is emberiek voltak. Aztán a vége felé úgy éreztem, meg tudom bocsátani ezt a sok szenvedést. Már el is hitettem magammal, hogy ó, nem lesz itt semmi baj. Aztán mégis becsapódott, de olyan felkavaró módon, spoiler hogy kicsit nehezebben vettem a levegőt. Ezek után a kezdeti züllés elmúltával az egész annyira idillivé vált, mintha virágba borult volna minden. Sajgott. Szerettem. Megkönnyeztem. Túl nagy hatással volt ez jelen helyzetemben rám, túl nagy hatással.

Em and Dex. Dex and Em.
Mindkettőjüket megszerettem, még mindig velem vannak. Nagyon emberi történet, nagyon mai és nagyon szívbemarkoló a sok-sok elszalasztott lehetőségről, pillanatról, magáról a felnőtté válásról. A felismerésről, h. akit igazinak, lelki társnak hiszünk, bármennyire is az ellentétünk, ő tényleg a nagy Ő… vagy legalábbis egyszer majd az lesz – ha benő a feje lágya.:) Hinni kell a megérzésekben és kimondani a kimondhatatlant. (Sokkal jobban tetszett, mint a film)

One of the best book I've read lately. Light, slightly chicklit, but so much more. It's a book about human nature and life itself.

Nem váltja meg a világot, de nem rossz. Olvasmányos mindenképp. Talán megéri lassabban olvasni, az eltelt idő nagyon furán jelenik meg, hozzá kellett szoknom minden fejezetben egy kicsit, hogy más szemmel nézzek a szereplőkre, különben 24 évesek maradtak volna végig, és úgy nyilván nem működik.
A film szerintem jól sikerült, nyilván nem lehet mindent belerakni. A dátumos animációk szerintem nagyon kellettek és nagyon jó ötlet voltak. Kár, hogy Jim Sturgess-t nem sikerült öregíteni, Anne Hathaway fake akcentusa kissé zavaró volt néha, de elég jó páros voltak azért.

Nagyon komoly könyv. Hihetetlenül olvasmányos.

Nekem egy örök kedvenc lesz. :o)