Egy ​nap 373 csillagozás

David Nicholls: Egy nap

Emma ​és Dexter az egyetemen ismerkednek össze. Eleinte csak kerülgetik egymást, ám a diplomaosztó buli után kalandos éjszakát töltenek együtt. Aztán a sors úgy hozza, hogy bár jó barátok maradnak, az útjaik elválnak: Emma munkát keres, a jómódú családból származó Dexter pedig utazgatni kezd. Szerelmek, konfliktusok, félreértések és tragédiák szálainak bonyolult szövevénye bontakozik ki, ahogy évről évre követjük életük eseményeit. Kacagtató, megható és izgalmas epizódok váltják egymást, melyek során Em és Dex barátsága hol meglazul, hol pedig megerősödik, míg végül… Végül vajon szenvedélyes szerelem lesz a vonzalmukból? Vagy talán megmaradnak egymás lelki társai, és életük végéig legjobb barátok lesznek, akiket összefűz a közös múlt számtalan öröme és fájdalma? Annyi biztos, hogy aki közhelyes fordulatokra számít, azt számos kellemes – és néhány szívszorító – meglepetés várja.

Nagy-Britanniában lassan másfél éve stabil bestseller az Egy nap, mely a kritikusok és az olvasók… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Carta Light Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662305 · Fordította: Földváry Kinga
>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
506 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632661636 · Fordította: Földváry Kinga

Enciklopédia 50

Szereplők népszerűség szerint

Emma Morley · Dexter Mayhew

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Franciaország


Kedvencelte 101

Most olvassa 23

Várólistára tette 284

Kívánságlistára tette 172

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Dün P>!
David Nicholls: Egy nap

Egy régi ajánlás jutott eszembe, amikor végre kikölcsönöztem a kötetet a könyvtárból, azután csak hurcoltam magammal, majd úgy alakult, hogy pont egy vonatúton készültem elkezdeni, de percekig vacilláltam, hogy elővegyem-e a táskámból a tengerpartos-szíves borítóval, mert hát azért mégiscsak…
Aztán elkezdtem és hamar kiderült, hogy köze nincs a borítóhoz.
Ellenben megjelent egy lány és egy fiú, Em és Dex, Dex és Em, egyetem után, kérdésekkel, reményekkel, izgalommal, hogy aztán újra és újra megjelenjenek évente, Szent Swithin napján, kiderüljön, mik történtek velük az eltelt évek során, éppen közel állnak-e egymáshoz vagy egyáltalán nem beszélnek, tudják-e már, mit akarnak az élettől, egyenesben vannak-e már…
Emma. Hát Emma kicsit én vagyok. És kicsit még sokan mások. Az egyik legjobb dolog a regényben Emma, hogy imád olvasni, hogy Dexnek is könyveket ad és ajánl. Úgy általában sok gondolatomat visszhangozta. Például a kékharisnyaként való, magányos megöregedésről…
(Van ennél a résznél Dexnek egy eszmefuttatása arról, hogy mi is pontosan a kékharisnyaság, majd arról, hogy jól áll-e a nőknek a kék harisnya, ami azért mókás, mert aznap este láttam egy kék harisnyás hölgyet és bizony, jól állt neki.)
Dexter. Nem nehéz iránta ellenszenvvel viseltetni, annál nehezebb felé nem elnézőnek lenni, vagy legalább gondolatban kiabálni vele, hogy ugyan térjen már észre, ennél jóval értékesebb…
A bőgésfaktor. Olvastam értékeléseket, tudtam, hogy kétesélyes. Hát, először csak egy hangos, artikulálatlan „Mi?” kérdés hagyta el a számat, aztán meg elindultam a lejtőn, jócskán maga alá temetett a regény tragédiája.
Szóval rám így hatott, Romana-utánzat, vagy sem, ponyva, vagy sem, elcsépelt és amerikai vagy sem, valahol mégis mélyen életszagú és átélhető volt. Nekem legalábbis sikerült, bár ez már bőőőven kiderült a túlságosan érzelgős és személyes értékelésből, amit amúgy nem bánok, csak azt, hogy nem lett elég összeszedett és érdekes ahhoz, hogy a regény elolvasására késztessen, mert tényleg megéri elolvasni, ha mást nem azért, hogy az ember negatív véleményt alkosson róla, de azt hiszem megismerni mindenképp érdemes Emma és Dexter történetét.

————————————————-**a filmről**——————————————
Kb. fél nappal a könyv letétele után megnéztem a filmet is. Igazából nagyon tetszett, voltak részek a könyvből, amit hiányoltam – pl. a labirintus Tilly esküvőjén –, de hálás voltam azért, hogy Maddy-t kihagyták a filmből. Eltalálták szerintem az Emmát és Dextert alakító színészeket, jó volt a filmzene és ugyanolyan bőgésteljes volt, mint a film…

34 hozzászólás
tonks>!
David Nicholls: Egy nap

Vannak könyvek, aminél nem az olvasmányélmény, hanem inkább az olvasás élménye marad meg. Ilyen nekem ez a regény, amit 2014-ben, többéves halogatás után olvastam először. Még egyetemista voltam, nem igazán tudtam, mi is lesz velem a jövőben, a legtöbb hasznosan töltött időmben gyerekeket rajzoltattam az egyik órámra és nagyon sokat olvastam egész évben. Az Egy nap összekötődött a fejemben a májusi esőkkel, a busz végében ücsörgésekkel, Vance Joy zenéjével és szeretett könyvként maradt meg bennem – abszolút jó fogásnak ítéltem meg, mikor két éve egy kirakodó vásáron fillérekért lett enyém egy könyvtárból kiselejtezett példány.
Valószínűleg pont ezen az emlékek miatt vettem le most a polcomról, vergődő olvasási válság közepette, de igazából nem sok esélyt adtam már neki sem, jó egy hétig pakolgattam ide-oda, aztán csak leültem vele és egyhuzamban el is olvastam belőle vagy 300 oldalt. Ami elsőként eszembe jutott, hogy mennyire szépen érik a könyv az idővel: a cselekményre nagy vonalakban emlékeztem ugyan, de érdekes volt, hogy mennyire más ragadta meg a figyelmem 22 évesen, mint most 28 évesen, a különböző élethelyzetek, elvárások ugye. Ami megegyezik és mindig meg is fog, hogy Emma mennyire csodálatos, még a legsötétebb pillanataiban is és sajnos az is igaz, hogy mellette Dexter mennyire nem az. Nem az utálom a legjobb szó rá, mert persze, van olyan is, de ő inkább az, akit elfogadsz, hogy ilyen, csak nem kedveled. Nem tudom, hogy David Nichollsnak hányszor remegett bele a keze a mi lett volna ha?-ba, mert néha annnnnnyira jó lett volna, a vége pedig mindig darabokra fogja törni a szívem. De abba nem tudok belekötni, hogy miért így írta meg, mert minden darabka tökéletesen passzol, átgondolt és kiforrott történet ez, az évi egy nap koncepció így volt a legjobb.

1 hozzászólás
entropic P>!
David Nicholls: Egy nap

/ Nem túl mélyenszántó telefonos értékelés, de nincs kedvem megvárni, mire gép előtt leszek. /

Egyike a sok éve magammal hurcolt könyveknek, amikről azt se tudom, miért vannak és honnan. Azt hiszem, ez onnan van, hogy egyszer tetszett a szerző valamelyik másik könyve, és akkor megvettem ezt is, aztán meg sok éven át jól nem olvastam el. De most végre igen.

És sokáig úgy voltam vele, hogy tök jó. Ez az elbeszélői megoldás, hogy minden évből egy napot látunk, teljesen levett a lábamról. Volt helye a saját fantáziámnak, és érdekes volt elképzelni, mi minden történt az adott év során, ami nincs leírva.

A történet is jó, és szuper, valóságos szereplők vannak, meg minden. Tényleg jó.
De aztán aaaaaaa! Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.
Nemtom, volt valami korlát, hogy hány oldalt lehet írni? Vagy Nicholls hirtelen elunta a dolgot? Vagy nem bírta kitalálni, hogy mi lehet még ezután, és akkor gondolta, hogy legyen egy ilyen izé…?
Látom, hogy a szerzőt elvileg Thomas Hardy inspirálta, de a Hardy-féle végzetet meg ezt az odavetett, tök indokolatlan végzetet inkább ne is említsük egy mondatban. A Hardy-féle végzet brutális és elkerülhetetlen és szívszaggató, ez viszont olyan, mint amikor egy sikerszerző már írt majdnem 500 oldalt, és szól neki a kiadója, hogy bocs, menő vagy, de mindennek van határa, még neked se kéne 500 oldal fölé menned.

(Nem azért bosszant ez, mert jaj, én mást szerettem volna a végére. Azért bosszant, mert lusta és egyszerű ez így. Az első 400+ oldal agyassága és csudás pontossága és rém élvezetes humora alapján simán többet vártam, mint egy ilyen lusta befejezést.)

Nina__>!
David Nicholls: Egy nap

Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a regény összetörte a szívemet.
Mindenképpen felnőtteknek ajánlom, mert szerintem évekkel ezelőtt én sem értettem volna a könyvet. Ami az életről szól, legkevésbé sem cukormázba csomagolva. A felnőtté válásról, álmokról, szerelemről, veszteségről, barátságról, óriási hibákról, amelyeket elkövetünk életünk során.
Néhol könnyed, humoros, mellette megdöbbentő, kiszámíthatatlan, szívszorító és fájdalmas. Olvasás közben bennem volt egyfajta a feszültség és várakozás, mert szinte végig happy endben reménykedtem ennyi gyötrelmes probléma után. Együtt éreztem a szereplőkkel, szimpatizáltam velük, éreztem szomorúságukat, kilátástalanságukat, ha rosszul döntöttek, jól megráztam volna őket, hogy térjenek észhez.
Volt egy pillanat a könyvben, ami szinte sokkolt, aki olvasta sejti, melyikre gondolok. Elakadt a lélegzetem. Azután kezdtem hangtalanul sírni, az áradó könnypatakok, hol elapadtak, hol újra csordogáltak.

Fájdalmas ez a könyv és mégis fantasztikus, mert ekkora hatással volt rám.

Talán ez A kedvenc könyvem.
Hajnali 4-kor fejeztem be, alszok rá egyet, mert végre abbahagytam a bőgést.

Felejthetetlen élmény volt számomra.

11 hozzászólás
Bur3sz>!
David Nicholls: Egy nap

Ezt nem vártam. Meg vagyok döbbenve.
Nagyon tetszik a regény. Mindezt azzal érte el az író, h az életet tűzte a tolla hegyére. A mai live storykban minden szép és jó, h elfeledtesse az olvasóval a jelen esetleges keserűségét. Ez a regény nem erről szól. Emma és Dexter életét lehet nyomon követni a maguk csetléseivel, botlásaival együtt.
Csak ajánlani tom annak, aki egy kicsit bele akar szagulni az életbe negédes csöpögés nélkül.

5 hozzászólás
Leliana>!
David Nicholls: Egy nap

Talán kezdjük azzal, hogy én, az örök fanyalgó, kritikus, 70%-nál feltettem a kedvencek közé.. Ez azért jelent valamit, ugye? :)
Aztán folytassuk azzal, ami nem tetszett: igen, természetesen, a végére gondolok. Elgondolkoztam rajta, hogy hogyan lehetett volna szebben lezárni, de nem találtam rá megoldást, mégsem örültem neki, hogy így fejezte be :( Nem éreztem szükségszerűnek a happy endet, de ez így valahogy agyoncsapta a könyvet.
És ami tetszett: a könyv 90%-áig minden szó és betű, a felépítése, és minden más is. Húsba vágóan fájó volt, ahol pedig nem, ott rengeteget mosolyogtam rajta, legszívesebben a felét kijegyzeteltem volna magamnak. Mint sokan mások, én is éreztem hasonlóságot Emma és köztem, természetesen leszámítva a humorát és a szépségét :) Szerintem meglepően hiteles karakter.
Nem is nagyon tudok mit mondani róla, még annyira a hatása alatt vagyok, de azt biztosan tudom, hogy nagyon nekem szólt, és nagyon jókor talált el, úgy érzem, hogy sokat kaptam tőle… Lehet, hogy olyan, mint egy Romana kötet kicsit kibővítve, lehet, hogy vontatott volt, és egyébként sem szoktam én ilyen „nyálas irományokat” olvasni, de nagyon kellett! :) (és most már csakazértis megnézem a filmet is, vagy harmadszori nekifutásra!)

13 hozzászólás
Judit_Sike P>!
David Nicholls: Egy nap

Nagyon kevés olyan film van, ami jobb, mint a könyv. Ez a könyv ezek közé a nagyon kevés kivételek közé tartozik.
Régen láttam a filmet, és nagyon szerettem, ezért gondoltam, hogy elolvasom a könyvet is.
Hát, nem kellett volna.
Unalmas volt, és semmilyen. És igazából nem is akarok többet mondani róla.

Constellation>!
David Nicholls: Egy nap

Hónapokon át olvastam, mindig elővettem pár percre, aztán visszatértem az aktuális olvasmányomhoz. Úgy voltam ezzel a könyvvel, mint Em és Dex egymással: nagyon sok regényt elolvastam, de ehhez az egyhez mindig ragaszkodtam, és mindig visszatértem hozzá. Aztán persze, amikor vége lett, akkor jöttem rá, hogy több figyelmet kellett volna fordítanom rá.
Ez nem egy egyszerű romantikus regény. Ez egy történet egy különleges barátságról, amit egy kicsit mindannyian szeretnénk átélni. Emma akár én is lehettem volna, Dex egyszerűen annyira különbözött a lánytól, hogy az már önmagában elég indok ahhoz, hogy összejöjjenek :D Néha túl gyorsan ugráltak az évek közt, még szívesen olvastam volna valamiről, de már továbblépett a könyv.
A végén a keretes megoldás egyszerűen tökéletes volt. Így könnyek helyett mosollyal tudtam befejezni az olvasását :)

mokus33>!
David Nicholls: Egy nap

Ez a könyv tipikusan az az olvasmány, amit csak akkor tudsz igazán értékelni, ha már bizonyos kort megéltél. Nekem a szerelmi történeten túl sokkal inkább szólt az életről, a jó és rossz döntések sorozatáról, arról, hogy egy esemény az életünkben mennyire másfelé tudja terelni az egész sorsunkat, miközben nem is annyira érezzük abban a pilanatban, hogy az az esemény egy tudatos döntés eredménye, inkább csak visszagondolva érezzük, hogy igen, abban a pillanatban ha másképp zajlik az életem, talán minden másképp alakult volna. És szerintem ezt csak akkor látjuk át, vagy érezzük át a könyvben, ha már nekünk is van mire visszagondolni, van olyan döntés a saját életünkben is, ami átformálta a sorsunkat. Mivel én már korban itt tartok, ezért ilyen szemmel tudtam olvasni ezt a könyvet és örülök ennek, mert a szerelmi történet nem adott annyit, amennyit vártam tőle, de az élet bemutatása, a jó és rossz döntések fontossága, és a remény lehetőségének érzékeltetése kárpótolt ezért.

Risus P>!
David Nicholls: Egy nap

Ez a könyv nem csak letehetetlen, de darabokra szedett. Fájdalmasan gyönyörű történet.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

madárka>!

„Csak vicceltem” – pont ezt írják az emberek, amikor minden egyes szót komolyan gondoltak.

39. oldal

AnnaSz>!

Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van.

2 hozzászólás
Spepa>!

„Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó” – ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen. Sokkal jobb, gondolta Emma, ha egyszerűen csak megpróbálsz jó, bátor és vakmerő lenni, és nyomot hagyni magad után a világban. Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Lépj ki a világba a szenvedélyeddel meg az elektromos írógépeddel és dolgozz nagy odaadással… valamin. Mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel! Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.

504. oldal

madárka>!

Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. (…) Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.

504. oldal

bmgrapes I>!

Ha valamit titokban kell tartani, az általában azért van, mert egyáltalán nem is kellett volna megtenni.

125. oldal

madárka>!

– De ígérd meg, nem kényszerítesz arra, hogy megint szexeljünk.
– Akkor mit csináljunk helyette?
– Tudom, furán hangzik – felelte Dexter, és kicsit mintha zavarban lett volna. – De szívesen játszanék Scrabble-t.

433. oldal

madárka>!

Nevezz érzelgősnek, ha akarod, de senki nincs a világon, akit annyira szeretnék látni trópusi gyomorrontással, mint téged.

65. oldal

madárka>!

Vannak napok, amikor az ember fölébred, és minden tökéletes.

94. oldal

agivagyok>!

Önsajnálatra, önelégültségre, önteltségre hajlamos – minden jellemző volt rá ami ön, kivéve az önbizalmat, pedig mindig is épp arra lett volna a legnagyobb szüksége.

446. oldal

Leliana>!

„Szeretem ezt a fickót – gondolta Emma. – Csak éppen nem vagyok belé szerelmes… és lehet, hogy igazából nem is szeretem. Próbáltam, mindent elkövettem, hogy szeressem, de képtelen vagyok rá. Közös életet építek egy olyan férfival, akit nem szeretek, és fogalmam sincs, mit tegyek.”

226. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Helen Fielding: Bridget Jones naplója
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Cat Clarke: Entangled – Összekuszálva
Robert Galbraith: Halálos fehér
Hilary Boyd: Csütörtökön a parkban
Anthony Capella: A kávék költője
Daphne du Maurier: Nyugtalan évek
Jane Austen: Jane Austen összes regénye 1-2.