Egy ​nap 368 csillagozás

David Nicholls: Egy nap

Emma ​és Dexter az egyetemen ismerkednek össze. Eleinte csak kerülgetik egymást, ám a diplomaosztó buli után kalandos éjszakát töltenek együtt. Aztán a sors úgy hozza, hogy bár jó barátok maradnak, az útjaik elválnak: Emma munkát keres, a jómódú családból származó Dexter pedig utazgatni kezd. Szerelmek, konfliktusok, félreértések és tragédiák szálainak bonyolult szövevénye bontakozik ki, ahogy évről évre követjük életük eseményeit. Kacagtató, megható és izgalmas epizódok váltják egymást, melyek során Em és Dex barátsága hol meglazul, hol pedig megerősödik, míg végül… Végül vajon szenvedélyes szerelem lesz a vonzalmukból? Vagy talán megmaradnak egymás lelki társai, és életük végéig legjobb barátok lesznek, akiket összefűz a közös múlt számtalan öröme és fájdalma? Annyi biztos, hogy aki közhelyes fordulatokra számít, azt számos kellemes – és néhány szívszorító – meglepetés várja.

Nagy-Britanniában lassan másfél éve stabil bestseller az Egy nap, mely a kritikusok és az olvasók… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662305 · Fordította: Földváry Kinga
>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
506 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632661636 · Fordította: Földváry Kinga

Enciklopédia 50

Szereplők népszerűség szerint

Emma Morley · Dexter Mayhew

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Franciaország


Kedvencelte 99

Most olvassa 23

Várólistára tette 273

Kívánságlistára tette 165

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Dün SP
David Nicholls: Egy nap

Egy régi ajánlás jutott eszembe, amikor végre kikölcsönöztem a kötetet a könyvtárból, azután csak hurcoltam magammal, majd úgy alakult, hogy pont egy vonatúton készültem elkezdeni, de percekig vacilláltam, hogy elővegyem-e a táskámból a tengerpartos-szíves borítóval, mert hát azért mégiscsak…
Aztán elkezdtem és hamar kiderült, hogy köze nincs a borítóhoz.
Ellenben megjelent egy lány és egy fiú, Em és Dex, Dex és Em, egyetem után, kérdésekkel, reményekkel, izgalommal, hogy aztán újra és újra megjelenjenek évente, Szent Swithin napján, kiderüljön, mik történtek velük az eltelt évek során, éppen közel állnak-e egymáshoz vagy egyáltalán nem beszélnek, tudják-e már, mit akarnak az élettől, egyenesben vannak-e már…
Emma. Hát Emma kicsit én vagyok. És kicsit még sokan mások. Az egyik legjobb dolog a regényben Emma, hogy imád olvasni, hogy Dexnek is könyveket ad és ajánl. Úgy általában sok gondolatomat visszhangozta. Például a kékharisnyaként való, magányos megöregedésről…
(Van ennél a résznél Dexnek egy eszmefuttatása arról, hogy mi is pontosan a kékharisnyaság, majd arról, hogy jól áll-e a nőknek a kék harisnya, ami azért mókás, mert aznap este láttam egy kék harisnyás hölgyet és bizony, jól állt neki.)
Dexter. Nem nehéz iránta ellenszenvvel viseltetni, annál nehezebb felé nem elnézőnek lenni, vagy legalább gondolatban kiabálni vele, hogy ugyan térjen már észre, ennél jóval értékesebb…
A bőgésfaktor. Olvastam értékeléseket, tudtam, hogy kétesélyes. Hát, először csak egy hangos, artikulálatlan „Mi?” kérdés hagyta el a számat, aztán meg elindultam a lejtőn, jócskán maga alá temetett a regény tragédiája.
Szóval rám így hatott, Romana-utánzat, vagy sem, ponyva, vagy sem, elcsépelt és amerikai vagy sem, valahol mégis mélyen életszagú és átélhető volt. Nekem legalábbis sikerült, bár ez már bőőőven kiderült a túlságosan érzelgős és személyes értékelésből, amit amúgy nem bánok, csak azt, hogy nem lett elég összeszedett és érdekes ahhoz, hogy a regény elolvasására késztessen, mert tényleg megéri elolvasni, ha mást nem azért, hogy az ember negatív véleményt alkosson róla, de azt hiszem megismerni mindenképp érdemes Emma és Dexter történetét.

————————————————-**a filmről**——————————————
Kb. fél nappal a könyv letétele után megnéztem a filmet is. Igazából nagyon tetszett, voltak részek a könyvből, amit hiányoltam – pl. a labirintus Tilly esküvőjén –, de hálás voltam azért, hogy Maddy-t kihagyták a filmből. Eltalálták szerintem az Emmát és Dextert alakító színészeket, jó volt a filmzene és ugyanolyan bőgésteljes volt, mint a film…

34 hozzászólás
>!
Nina__
David Nicholls: Egy nap

Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a regény összetörte a szívemet.
Mindenképpen felnőtteknek ajánlom, mert szerintem évekkel ezelőtt én sem értettem volna a könyvet. Ami az életről szól, legkevésbé sem cukormázba csomagolva. A felnőtté válásról, álmokról, szerelemről, veszteségről, barátságról, óriási hibákról, amelyeket elkövetünk életünk során.
Néhol könnyed, humoros, mellette megdöbbentő, kiszámíthatatlan, szívszorító és fájdalmas. Olvasás közben bennem volt egyfajta a feszültség és várakozás, mert szinte végig happy endben reménykedtem ennyi gyötrelmes probléma után. Együtt éreztem a szereplőkkel, szimpatizáltam velük, éreztem szomorúságukat, kilátástalanságukat, ha rosszul döntöttek, jól megráztam volna őket, hogy térjenek észhez.
Volt egy pillanat a könyvben, ami szinte sokkolt, aki olvasta sejti, melyikre gondolok. Elakadt a lélegzetem. Azután kezdtem hangtalanul sírni, az áradó könnypatakok, hol elapadtak, hol újra csordogáltak.

Fájdalmas ez a könyv és mégis fantasztikus, mert ekkora hatással volt rám.

Talán ez A kedvenc könyvem.
Hajnali 4-kor fejeztem be, alszok rá egyet, mert végre abbahagytam a bőgést.

Felejthetetlen élmény volt számomra.

11 hozzászólás
>!
Bur3sz
David Nicholls: Egy nap

Ezt nem vártam. Meg vagyok döbbenve.
Nagyon tetszik a regény. Mindezt azzal érte el az író, h az életet tűzte a tolla hegyére. A mai live storykban minden szép és jó, h elfeledtesse az olvasóval a jelen esetleges keserűségét. Ez a regény nem erről szól. Emma és Dexter életét lehet nyomon követni a maguk csetléseivel, botlásaival együtt.
Csak ajánlani tom annak, aki egy kicsit bele akar szagulni az életbe negédes csöpögés nélkül.

5 hozzászólás
>!
Leliana P
David Nicholls: Egy nap

Talán kezdjük azzal, hogy én, az örök fanyalgó, kritikus, 70%-nál feltettem a kedvencek közé.. Ez azért jelent valamit, ugye? :)
Aztán folytassuk azzal, ami nem tetszett: igen, természetesen, a végére gondolok. Elgondolkoztam rajta, hogy hogyan lehetett volna szebben lezárni, de nem találtam rá megoldást, mégsem örültem neki, hogy így fejezte be :( Nem éreztem szükségszerűnek a happy endet, de ez így valahogy agyoncsapta a könyvet.
És ami tetszett: a könyv 90%-áig minden szó és betű, a felépítése, és minden más is. Húsba vágóan fájó volt, ahol pedig nem, ott rengeteget mosolyogtam rajta, legszívesebben a felét kijegyzeteltem volna magamnak. Mint sokan mások, én is éreztem hasonlóságot Emma és köztem, természetesen leszámítva a humorát és a szépségét :) Szerintem meglepően hiteles karakter.
Nem is nagyon tudok mit mondani róla, még annyira a hatása alatt vagyok, de azt biztosan tudom, hogy nagyon nekem szólt, és nagyon jókor talált el, úgy érzem, hogy sokat kaptam tőle… Lehet, hogy olyan, mint egy Romana kötet kicsit kibővítve, lehet, hogy vontatott volt, és egyébként sem szoktam én ilyen „nyálas irományokat” olvasni, de nagyon kellett! :) (és most már csakazértis megnézem a filmet is, vagy harmadszori nekifutásra!)

13 hozzászólás
>!
Judit_Sike P
David Nicholls: Egy nap

Nagyon kevés olyan film van, ami jobb, mint a könyv. Ez a könyv ezek közé a nagyon kevés kivételek közé tartozik.
Régen láttam a filmet, és nagyon szerettem, ezért gondoltam, hogy elolvasom a könyvet is.
Hát, nem kellett volna.
Unalmas volt, és semmilyen. És igazából nem is akarok többet mondani róla.

>!
Constellation
David Nicholls: Egy nap

Hónapokon át olvastam, mindig elővettem pár percre, aztán visszatértem az aktuális olvasmányomhoz. Úgy voltam ezzel a könyvvel, mint Em és Dex egymással: nagyon sok regényt elolvastam, de ehhez az egyhez mindig ragaszkodtam, és mindig visszatértem hozzá. Aztán persze, amikor vége lett, akkor jöttem rá, hogy több figyelmet kellett volna fordítanom rá.
Ez nem egy egyszerű romantikus regény. Ez egy történet egy különleges barátságról, amit egy kicsit mindannyian szeretnénk átélni. Emma akár én is lehettem volna, Dex egyszerűen annyira különbözött a lánytól, hogy az már önmagában elég indok ahhoz, hogy összejöjjenek :D Néha túl gyorsan ugráltak az évek közt, még szívesen olvastam volna valamiről, de már továbblépett a könyv.
A végén a keretes megoldás egyszerűen tökéletes volt. Így könnyek helyett mosollyal tudtam befejezni az olvasását :)

>!
mokus33
David Nicholls: Egy nap

Ez a könyv tipikusan az az olvasmány, amit csak akkor tudsz igazán értékelni, ha már bizonyos kort megéltél. Nekem a szerelmi történeten túl sokkal inkább szólt az életről, a jó és rossz döntések sorozatáról, arról, hogy egy esemény az életünkben mennyire másfelé tudja terelni az egész sorsunkat, miközben nem is annyira érezzük abban a pilanatban, hogy az az esemény egy tudatos döntés eredménye, inkább csak visszagondolva érezzük, hogy igen, abban a pillanatban ha másképp zajlik az életem, talán minden másképp alakult volna. És szerintem ezt csak akkor látjuk át, vagy érezzük át a könyvben, ha már nekünk is van mire visszagondolni, van olyan döntés a saját életünkben is, ami átformálta a sorsunkat. Mivel én már korban itt tartok, ezért ilyen szemmel tudtam olvasni ezt a könyvet és örülök ennek, mert a szerelmi történet nem adott annyit, amennyit vártam tőle, de az élet bemutatása, a jó és rossz döntések fontossága, és a remény lehetőségének érzékeltetése kárpótolt ezért.

>!
Risus P
David Nicholls: Egy nap

Ez a könyv nem csak letehetetlen, de darabokra szedett. Fájdalmasan gyönyörű történet.

7 hozzászólás
>!
tonks
David Nicholls: Egy nap

Ez a könyv eszméletlen rég várólistás volt már (2010 ősze óta konkrétan), de az évek alatt csak a filmig jutottam el. (Amiről csak képek villannak be, úgyhogy mindenképp újra fogom nézni.)

Amit imádtam, az Emma, az egész lénye, az élete, az álmai, a tettei. Egy picit hasonlítunk szerintem ezzel minden csóróbb családból származó, álmodozó, sokat olvasó lány így van és a könyv első fejezetei annyira passzolnak most az életemhez (még 1 évig biztos egyetemre járok, de már most van okom görcsölni, mi lesz utána, mihez kezdjek), hogy az hihetetlen. Minden sort imádtam, ami Emmához kapcsolódott.
Ezzel szemben ott van Dexter, akit a történet 95%-ban utáltam. Nem szeretem ezt a típust, amit ő képvisel (ráadásul a „zsánerem” is pont az ellentéte), és a párizsi fejezetig elég nehéz volt átrágni magam a fejezetein; ami a 15. fejezet, szóval tényleg nagyon sokáig. Utána se ér a szememben Emma nyomába, de pár részben azért szerettem.

A történet tipikusan olyan, hogy mindenkinek magának kell elolvasnia, magának kell eldöntenie, hogy a sorok milyen érzéseket, gondolatokat váltanak ki belőle és minden furcsaság ellenére én mindenkinek bátran ajánlom. Az, hogy évente csak egy nap eseményeit mutatja be az író, nagyon érdekes és David Nicholls stílusa is nagyon megkapó, bele lehet feledkezni a sorokba. A fél csillag levonás viszont azért van, mert néha felötlött bennem a gondolat, hogy „hé, lemaradtam vmiről, erről még olvastam volna!”

Mindenesetre megérte 4 évet várni rá.

>!
Marcsi P
David Nicholls: Egy nap

Úgy látszik mostanában szomorkásra vettem a figurát, ezt is és az előző könyvet is (A szél árnyéka) szomorkásan tettem le. Tetszett ez az 1 nap és mindegyik nap. Teljesen igazinak éreztem a történéseket, végre egy olyan romantikus könyv, ami nem csöpög a kliséktől. mellesleg, azokat is szeretem… Néha kicsit lassúnak éreztem a dolgokat, bár mondhatni egyhuzamban olvastam el, így a köztes elmélkedés, emésztgetés most elmaradt. A filmet nagyon szeretem, a megfelelő színészeket találták a szerepekre!

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
madárka

„Csak vicceltem” – pont ezt írják az emberek, amikor minden egyes szót komolyan gondoltak.

39. oldal

>!
AnnaSz

Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van.

2 hozzászólás
>!
Spepa

„Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó” – ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen. Sokkal jobb, gondolta Emma, ha egyszerűen csak megpróbálsz jó, bátor és vakmerő lenni, és nyomot hagyni magad után a világban. Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Lépj ki a világba a szenvedélyeddel meg az elektromos írógépeddel és dolgozz nagy odaadással… valamin. Mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel! Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.

504. oldal

>!
madárka

Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. (…) Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.

504. oldal

>!
bmgrapes I

Ha valamit titokban kell tartani, az általában azért van, mert egyáltalán nem is kellett volna megtenni.

125. oldal

>!
madárka

– De ígérd meg, nem kényszerítesz arra, hogy megint szexeljünk.
– Akkor mit csináljunk helyette?
– Tudom, furán hangzik – felelte Dexter, és kicsit mintha zavarban lett volna. – De szívesen játszanék Scrabble-t.

433. oldal

>!
madárka

Nevezz érzelgősnek, ha akarod, de senki nincs a világon, akit annyira szeretnék látni trópusi gyomorrontással, mint téged.

65. oldal

>!
madárka

Vannak napok, amikor az ember fölébred, és minden tökéletes.

94. oldal

>!
agivagyok

Önsajnálatra, önelégültségre, önteltségre hajlamos – minden jellemző volt rá ami ön, kivéve az önbizalmat, pedig mindig is épp arra lett volna a legnagyobb szüksége.

446. oldal

>!
Leliana P

„Szeretem ezt a fickót – gondolta Emma. – Csak éppen nem vagyok belé szerelmes… és lehet, hogy igazából nem is szeretem. Próbáltam, mindent elkövettem, hogy szeressem, de képtelen vagyok rá. Közös életet építek egy olyan férfival, akit nem szeretek, és fogalmam sincs, mit tegyek.”

226. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Helen Fielding: Bridget Jones naplója
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Robert Galbraith: Halálos fehér
Hilary Boyd: Csütörtökön a parkban
Anthony Capella: A kávék költője
Daphne du Maurier: Nyugtalan évek
Jane Austen: Jane Austen összes regénye 1-2.
Jane Austen: Emma