A ​nagy kvízválasztó 33 csillagozás

David Nicholls: A nagy kvízválasztó

Minden író életében eljön a pillanat, amikor terítékre kerülnek az iskolás évek, a kamaszkori szerelmek. Vannak, akik érzelgős nosztalgiával tárják elénk ifjúkori emlékeiket, másoknál a humor, az önirónia kerül előtérbe.
David Nicholls esetében inkább az utóbbiak dominálnak, és minthogy angol szerzőről van szó, ez a humor igazi fanyar angol humor.
„A nagy kvízválasztó” hőse nagy reményekkel készül az egyetemre, annál is inkább, mert addigi, a szülői házban töltött éveit frusztrációval terhes időszakként élte meg. Szülei állandó veszekedésének és apja korai halálának nyomasztó emlékétől is menekül, amikor elkezdi egyetemi tanulmányait.

Eredeti mű: David Nicholls: Starter for Ten

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
416 oldal · ISBN: 9789632662480 · Fordította: Lázár A. Péter

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
entropic P
David Nicholls: A nagy kvízválasztó

Nagyon bírok mindenféle felnövős, ifjúkori-mindent-elcseszős történetet (akár ironikus, akár nem, ez most éppen rém ironikus és vicces); bejön ez a kevesebbet-mondós, angol humor; és szeretem, amikor egy könyv tele van más könyvekkel és zenékkel.

Szóval csíptem ezt a könyvet, mert pont ilyen.

4 hozzászólás
>!
tonks
David Nicholls: A nagy kvízválasztó

Tényleg azt hittem, hogy ez az én könyvem lesz, hatalmas lendülettel fogtam neki. David Nicholls másik könyve, az Egy nap nagyon-nagyon tetszett, igazán jó volt olvasni. A bizalmam tehát mindenképp meg volt. Aztán jött Brian, és mindent elrontott.

Antihőst avattam. Nem akarok róla beszélni.

2 hozzászólás
>!
Rileey
David Nicholls: A nagy kvízválasztó

Ez a könyv eltüntette a kisebb olvasási válságom (ami tetszik sem tud mostanában huzamosabb ideig lekötni), ennyire nagyon olvastatja magát. Remek a stílusa, jó a humor, bár nekem ez inkább csak a mosolygós kategória, mégis nagyon élveztem az egészet a politika ellenére is. Mert az sajnos van benne, és bevallom, idegesített is (nem szeretem a politikát, ez van), mint ahogy a főszereplővel se nagyon tudtam azonosulni, de mindezeket leszámítva nagyon tetszett.

>!
Alba_Teathintzhotodrgav
David Nicholls: A nagy kvízválasztó

Múltnap volt másfél szabad órám, se hazamenni se megfagyni nem akartam, szóval bementem a könyvtárba és levettem a legvisszataszítóbb belső- és külső borítójú könyvet a „modernebb ifjúsági könyvek” (nem ez a neve, de ekként funkcionál) polcáról. Ráadásul ezt a példányt úgy néz ki hogy valaki beleejtette a fürdőkádba, mivel a lapok meg vannak hullámosodva, ráadásul van egy rászáradt pohárnyom rajta. Később a főszereplőről is kiderült, hogy nagyban hasonlít a könyvre: nem épp a legszebb, nem épp a legérdekesebb, nem a legkülönlegesebb, történtek vele rossz dolgok, de nem bőgsz miatta órákig. Engem azért valamiért megfogott, és nem bántam meg, hogy elolvastam:)

>!
tasiorsi
David Nicholls: A nagy kvízválasztó

Jaj, én annyira együtt érzek Briannel! Mondjuk az én első egyetemi évem kudarca hibámon kívül következett be, és aztán nálam sem az egyetem hozta vissza a reményt, de ez most mindegy. A lényeg, hogy ugyanígy indultam neki én is, hogy most akkor én iszonyat művelt leszek és borzasztóan szerelmes, mert az egyetem a legjobb és vááá.
Imádom Brian túlzott (ön)elemzéseit, imádom, hogy néha szeretném megcsapni, hogy ugyan hallja-e saját magát, és persze imádom, hogy ott van Rebecca, aki ezt megtegye helyettem.
A cselekmény nem jelentett számomra túl sok újdonságot, mivel a filmadaptációt régebb óta imádom, de azért a könyv végén én hümmögtem kicsit. De biztos csak mert nem értem az embereket.

Ui.: kicsit sokáig tartott megszülni az értékelést, de még cikk(?) is lett belőle
http://www.campusonline.hu/irodalom/4297-tudas-vs-szere…

1 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
David Nicholls: A nagy kvízválasztó

Szeretem Nichollst. Pont. Ezen nincs mit ragozni.
Már az Egy nap is nagyon tetszett, és ugyan A nagy kvízválasztó teljesen más, mégis igazán nichollsi – már ha mondhatom ezt két könyvének elolvasása után.
Summa summarum jó volt egy kicsit a ’80-as évek angol főiskolai világába belepillantani. Pláne, hogy egy játék köré szerveződött az egész történet. Jó volt! És humoros! Kaptam is egy-két furcsa pillantást a metrón ^^
És most már a filmet is megnézem.

>!
ilendi
David Nicholls: A nagy kvízválasztó

Hol is kezdjem, eleinte tetszett a könyv ironikus egyes szám első személye, olvastatta magát, néha jókat mosolyogtam egy-egy közepes poénon, de a végére már untam és idegesített, csak azért olvastam végig, mert utálok félbehagyni könyvet, csak akkor teszem, ha tényleg minősíthetetlen. Brian borzalmas, mindent elcsesz amit lehet, nem tudom tényleg léteznek-e ilyen emberek, nekem kicsit már túl szélsőségesen lúzernek lett bemutatva… Nem is értem…
Mindegy, kihagyhattam volna az életemből ezt a könyvet, csak azért hoztam el a könyvtárból, mert David Nicholls egy másik regényét nagyon szerettem, viszont ezt egyáltalán nem, soha többet nem akarok vele találkozni….Ennyi…

>!
theodora
David Nicholls: A nagy kvízválasztó

A sokszor idegesítő főhős ellenére tetszett a könyv: az 1985-ös évek angol egyetemi élete, A nagy kvízválasztó, és a vicces elbeszélés. Ötletes megoldás, hogy a fejezet mottóiként odaillő kvízkérdések találhatóak. A szereplők közül Rebecca volt a kedvencem, igaz a politizáló hajlamát leszámítva :) (bővebben a blogomban)


Népszerű idézetek

>!
Zonyika P

Amióta egyetemre járok, észrevettem, hogy az emberek szívük szerint mindig ugyanarról az öt fő témáról beszélnének: 1. „Az emelt szintű érettségin elért osztályzataim”; 2. „Az idegösszeomlásom / étkezési zavaraim”; 3. „Az ösztöndíjam”; 4. „Miért tölt el tulajdonképpen megkönnyebbüléssel, hogy miért nem Oxfordba/Cambridge-be vettek fel”; 5. „A kedvenc könyveim”.

Második kör - 21, 189. oldal

2 hozzászólás
>!
theodora

– Mégis mi történet a matematikusokkal? Erre lennék kíváncsi. Meg a biokémikusokkal? A gépészmérnökökkel? Nem csoda, hogy a gazdaság a béka segge alatt van; mindenki tudja, mi az a metafora, de senki nem tud erőművet építeni.

63. oldal

>!
tasiorsi

– Nos, én is igen sokra értékelem a függetlenségemet… – mondom, noha ez persze elképesztő nagy hazugság, hisz mégis mihez kezdjek a függetlenségemmel?
Tudjátok, mi a „függetlenség”? A „függetlenség” az, amikor az ember az éjszaka közepén a mennyezetet bámulja, miközben a körme a tenyerébe váj. A „függetlenség” az, amikor ráébredsz, hogy az egyetlen ember, akivel egész nap beszéltél, az eladó a szeszkereskedésben. A „függetlenség” egy olcsó menü a Burger King alagsorában szombat délután. Amikor Alice beszél „függetlenség”-ről, ő egészen mást ért alatta. A „függetlenség” luxuscikk, és csak az olyan emberek engedhetik meg maguknak, akik túl magabiztosak, elfoglaltak, népszerűek és vonzóak ahhoz, hogy szimplán „magányosak” legyenek.

309. oldal

2 hozzászólás
>!
tasiorsi

Elsőnek itt az új munkáskabátom, egy hihetetlenül sűrűn szőtt, nehéz, fekete darab, szamárkabátnak is hívják, és ha felveszem, kicsit tényleg olyan, mintha egy szamarat viselnék. Eléggé odavagyok érte, meg azért is, amit sugall: bölcsészhajlamok, egyben a kemény kétkezi munka tisztelete: „Na jó, ennyit Shelleyről, most megyek aszfaltozni.”

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kabát
1 hozzászólás
>!
tasiorsi

Szóval már nagyon várom az őszt, hogy az avart rugdaljam előadásra menet, és izgatottan beszélgessek a metafizikus költőkről egy Emily, Katherine, esetleg Françoise vagy valami hasonló nevű, fekete harisnyanadrágos, Louise Brooks-bubifrizurás lánnyal. Aztán felmegyünk hozzá a kis manzárdszobájába, és a hősugárzó előtt szeretkezünk. Majd T. S. Eliotot olvasunk fel, aprócska pohárból remek évjáratú, finom portóit kortyolunk, miközben Miles Davis szól. Legalábbis így képzelem. Az Egyetemista Élet Élménye.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miles Davis · T. S. Eliot
4 hozzászólás
>!
entropic P

Mint dr. Olivertől megtudtam, a romantikus elmét elsősorban a következők foglalkoztatták: 1. a természet, 2. az ember és a természet kapcsolata, 3. az igazság, 4. a szépség, míg belőlem általában az olyan költészet váltja ki a legjobb reakciót, amely a következő témákat dolgozza fel: a) istenem, de helyes vagy b) tetszel nekem, kérlek, járjunk c) nagyon, de nagyon jó veled járni d) most meg miért nem akarsz velem járni?

106. oldal

>!
Röfipingvin MP

A „Stairway to Heaven” szól.
– Muszáj ezt a kibaszott hippi szart hallgatni? – kérdi Spencer.
– Ez Zep, Spence.
– Felismertem, Tone, azért is mondom, hogy kapcsold már ki azt a szart.
– De hát a Zep a legjobb!
– Mégis miért? Mert szerinted az?
– Nem, hanem mert rettenetesen fontos zenekar. Hihetetlen hatással voltak egy csomó mindenkire.
– De Tony, kis manókról énekelnek. Tök ciki…
– Még hogy manókról…
– Akkor tündérekről – szólok közbe.
– Azok nem egyszerű manók, ez Tolkien, irodalom…
[…]
– Amúgy mi a különbség a manók és a tündérek között? – kérdezi Spencer.
– Fingom sincs. Kérdezd meg Jacksont, ő olyan kurva művelt.
– Fingom sincs, Tone.
A gitárszóló belemelegedett, Spencert meg kirázta a hideg..
– Egyszer csak vége lesz, nem igaz? Vagy most már örökké ez fog szólni?
– Hét perc, harminckét másodperc totál zsenialitás.
– Totál kínszenvedés – mondom. – Amúgy miért mindig te döntöd el, mit hallgatunk?
– Mert enyém a magnó…

12. oldal

4 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP

– Bri, lehet, hogy te szocialistának nevezed magad, de ha az oroszországi forradalom idején élsz, és Lenin kiadja a parancsot, hogy családostul irtsd ki a cárt, nem tetted volna meg. Tudod miért? Mert minden energiádat lekötötte volna, hogy megpróbálj összejönni a cár lányával…

272. oldal

>!
theodora

– Az én szememben ez nem olyasvalakinek a munkája, aki „szereti a tudást”, hanem olyasvalakié, aki szívesen tetszeleg abban a szerepben, hogy „szereti a tudást”. A mű megértése foszlányokban sem érhető tetten, eredeti gondolatnak vagy mentális erőfeszítésnek nyoma sincs benne. Felszínes, szenteskedő, rosszul informált, intellektuális értelemben éretlen, tele van elcsépelt gondolatokkal, pletykákkal, közhelyekkel.
Előrehajol, és két ujja hegyével magasba emeli a dolgozatomat, mint valami döglött sirályt.

235. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Murakami Haruki: Norvég erdő
Fiona Gibson: Anya randizni kezd
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Malcolm Bradbury: A történelem bizalmasa
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője
Anna Sewell: Fekete Szépség
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja